Vo-Vo, a tûz

Átdolgozta: fazekas lászló

Azelõtt nem ismerték az emberek a tüzet. Nyersen ettek mindent. Egyszer a fiúk kihajtották a marhát a mezõ- re. Unalmukban nyilakat készítettek, és célba lõttek. Egyikük ráállította a nyíl hegyét egy darabka kihombo-fára, és két tenyere között forgatni kezdte. A nyílvesszõ áttüzesedett, aztán füstölni kezdett. Néhány szál száraz fû is odakeveredett, és hirtelen felcsapott a láng. Felfalta a száraz füvet. Nõtt, nõtt, erõsödött, belekapott a cserjékbe, egyre erõsebb lett, most már beszélni is kezdett. Azt mondta: – Vo-vo-vo-vo-vo... A környék lakói összeszaladtak. – Ki tette ezt a varázslatot?

A csalfa nyúl

Egyszer a nyulat ebédre az elefánt, vacsorára a ví- ziló hívta meg. Ebéd után így szólt az elefánthoz: – Hét nap múlva viszonzom a szíves vendéglátást. Akkora fûnyalábot tálalok föl neked, mint maga a ví- ziló. Vacsora után pedig így szólt a vízilóhoz: – Egy hét múlva hálából én látlak vendégül téged: estebéded akkora szénaköteg lesz, mint maga az elefánt.

A sakál igazsága

Együtt indult vadászni a leopárd meg a sakál. Egy falu szélén jó zsákmányra akadtak. A leopárd elfogott egy kecskét, a sakál pedig egy tehenet. Hazahajtották jószágukat, és kicsapták őket legelni. Hanem a leopárdnak sehogy sem volt ínyére, hogy a sakál ilyen kövér zsákmányt szerzett, neki meg csak egy kecske jutott. Később irigykedett még csak igazán! Éjjel, amikor kiment a jószág után nézni, látta, hogy a sakál tehene megborjazott. Ezt már aztán nem nézhette. Elrángatta a kisborjút a tehén mellől, és a maga kecskéje mellé kötötte. Reggel ment a sakálhoz, és elújságolta neki:
-- Hallgasd csak meg, milyen szerencse ért! Kimegyek reggel a rétre -- s mit látok? A kecskémnek borja született.

A leopárd és a többi állat

Leopárd urat egy nap keservesen mardosta az éhség. "Mit tegyek? -- kérdezte magától. -- Legjobb lesz, ha idehívom a világ minden állatát, és azt mondom nekik: Gyertek csak, és tartsunk orvosi tanácsot, beszéljünk az egészségről! És amikor jönnek, majd egyet-egyet elkapok közülük és megeszem. Elhívatta hát nyomban a kudut, az antilopot, a nyulat, az őzet és a gnút. Azok egybegyűltek és megkérdezték:
-- Miért küldtél értünk?

Elefántcsont evőpálcika

Amikor Zhou király elefántcsont evőpálcikákat rendelt a mesteremberektől, Ji Zi rendkívül ideges lett. Tartott tőle, ha a királynak elefántcsont evőpálcikái lesznek, nem éri be többé cserép­edénnyel sem, hanem rinocérosz-szarvból vagy jade-ból faragott tálakra vágyik, és zöldség meg bab helyett olyan ínyencségeket rendel, mint az elefántfarok, meg a leopárd­kölyök húsa. Később majd nem akar háziszőttes ruhát viselni, szalmatetős házban lakni, hanem selyemruhákra, palotákra áhítozik.

Miért ölte le Zeng Shet a disznót?

Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.
- Maradj veszteg! - kiáltott rá az anyja. - Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót.

Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani

Xuan herceg fűzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy Nanguo nevű tudós megirigyelte a zenészek dicsőségét, azt kérte a hercegtől, hadd játsszon ő is a zene­karban. A herceg pillanatnyi szeszélyétől indíttatva, néhány száz ember megélhetéséhez elegendő fizetséggel jutalmazta a tudóst.

A fogoly és a teknősbéka

Egy napon így szólt a fogoly a teknősbékához:
-- Én sokkal ügyesebb vagyok nálad, mert nemcsak, hogy gyorsabban szaladok, mint te, de repülni is tudok!

Az omladozó fal

Song tartományban hatalmas felhőszakadás után omladozni kezdett az egyik gazdag ember házának a fala.
- Ha nem javíttatod ki a falat - figyelmeztette a gazdagot a fia -, szabad utat engedsz a tolvajoknak!

A szamár és a ló

Mese

Egy embernek volt egy szamara s egy lova. Együtt mentek az úton, s ezt mondta a szamár a lónak:

- Nehéz ez a teher, nem bírom az egészet cipelni, végy át tőlem egy keveset!

A hazug fiú

Mese

Juhokat őrzött egy kisfiú, s mintha farkast látna, kiáltozni kezdett: - Segítség! Farkas! Farkas!

Odafutnak a parasztok s látják: hazug volt a kiabálás, így tett még kétszer vagy háromszor a fiú, míg egyszer csakugyan a nyájra tört a farkas. Kiáltani kezdett: - Ide hamar, ide, itt a farkas!

Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba

Elbeszélés

Édesapám készült a városba menni. Mondom neki: - Apus, vigyél engem is magaddal. - Azt feleli: - Megvesz ott a hideg; minek mennél oda? - Megfordultam, sírni kezdtem s bementem a kiskamrába. Sírtam, sírtam s elaludtam.

A tűzoltó-kutyák

Igaz történet

Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre.

Az ember és a szatürosz

Azt mesélik, hogy egy ember egyszer barátságot kötött egy szatürosszal. Mikor beállt a tél, és nagy hideg lett, az ember szájához tartotta a kezét, és rálehelt. Mikor a szatürosz megkérdezte, miért teszi ezt, megmondta, hogy a hideg miatt melengeti a kezeit. Később asztalhoz ültek, és mivel az étel nagyon forró volt, az ember megfogta, a szájához vitte és megfújta.

A lehetetlent ígérő ember

Egy szegény ember betegeskedett, és már nagyon rosszul volt. Miután az orvosok feladták a reményt, az istenekhez fohászkodott, hekatombát és fogadalmi ajándékokat ígérve nekik, ha talpra áll. Felesége megkérdezte tőe: „Honnan fogod ezeket 

megadni?”

A dicsekvő öttusázó

Egy öttusázót polgártársai folyton csúfoltak férfiatlansága miatt. Egyszer elutazott, és egy id˝o múlva hazatérve dicsekedve mesélte, hogy sok sikert aratott más városokban is, Rhodoszban pedig akkorát ugrott, hogy azt még az olümpiai győztesek közül sem érte utol senki. Hozzátette, hogy err˝ol tanúskodhatnak majd az ottani jelenlévők, ha valaha erre utaznak. Egy jelenlévő azonban mosolyogva szólt rá:

Aljonuska húgocska, ivanuska bátyuska

Élt egyszer egy öregapó meg egy öreganyó. Volt egy lányuk, Aljonuska, meg egy fiuk, Ivanuska.

Meghalt az apóka, az anyóka is utánament hamarosan. Egyszál-egyedül maradt Aljonuska meg Ivanuska.

Az oroszlán és az egér

Mese

Aludt az oroszlán. Egy egér végigszaladt a testén. Felserkent és megragadta. Az egér kérlelni kezdte, hogy engedje el; így könyörgött neki:

- Ha te eleresztesz, jót cselekszem veled.

A néni elmeséli, hogyan tanult meg varrni

Elbeszélés

Amikor hatéves lettem, azt mondtam édesanyámnak, hogy szeretnék varrni. Anyám így felelt: - Kicsi vagy te még, megszúrod az ujjadat. - De én egyre csak erősködtem. Végül édesanyám előhúzott a ládafiából egy piros rongyocskát és odaadta nekem, aztán piros cérnát fűzött a tűbe és megmutatta, hogyan fogjam.

A talált gyermek

Igaz történet

Egy szegény asszonynak volt egy lánya, Mása. Mása reggel elindult vízért, hát meglátta, hogy az ajtajuknál valami fekszik, rongyba van csavarva. Mása letette a vedret s kibontotta a rongyot. Alighogy hozzáért, sivalkodás hallatszott a rongyból: „Oá! oá! oá!”