Kertem alatt, a kapuban
Kit látok?
Hajtsátok meg fejeteket
Virágok!
Rózsafácskám! jön anyácskám!
Bókolgass!
Ragyogó nap, lába nyomát
Csókolgasd!
Zugó patakon
Ezüst hidacska,
Rajta sétálgat
Arany mókuska.
Két kis leány a mezőre
Ballag, egymást kézenfogva,
Dalos madár csacsog rájok,
Köszön a vadrózsa bokra.
Az éjjel álmomban
De szépet álmodtam!
Aranyos szekéren,
Az égbe szállottam.
Négy fehér bárány volt
A szekérbe fogva,
A gyeplős a holdat
Szarva közt tartotta.
Volt egyszer egy iczinke,
Piczinke Zsuzsika,
Kezében egy iczinke,
Piczinke muzsika.
A diófát
Átölelem,
Keringélek,
Kering velem.
Diófa, diófa,
Teremj sok minden jót,
Jószagú levelet
Zörgő-börgő diót.
Jószagú levelet
Teszem a ládába,
Zörgő-börgő diót
Csíkos tarisznyámba.
Masiroznak a katonák -
Álljatok meg! Hopp! Ne tovább!
„Hova mentek?” „A határra,
Vigyázni kell a hazára.”
Aki vitéz legény és nadrágot visel,
Jöjjön ide mellém - hadd fegyverezzem fel!
Harcoló fegyverét mindenki megkapja,
Igazi fegyvertár - anyámnak konyhája.
Újra elszállt egy esztendő,
Mint az álom sebesen...
Milyen lesz majd a jövendő ?
Nem tudhatja senki sem.
Magyar vagyok, magyarnak születtem,
Magyar a nap, mely ragyog felettem!
Ereimben magyar vér foly,
Mely hazámért hévvel lángol; -
Szent hazámért s királyomért,
Örömmel áldozom a vért!
Mennybéli jó Atyám,
Vigyázz mindig reám!
Ha te nem vagy velem:
Elfog a félelem.
Légy minden utamon
Örök dicső napom!
Sötét vak éjjelen
Ágyamnál légy jelen!
Volt egyszer egy király, annak volt egy lánya,
Széles e világnak szépsége, jósága.
Szép is volt, jó is volt, mindenki szerette,
Tűzhalálba mentek volna tán érette!
Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.
Tudok ám én egy mesét!
Találd ki az elejét!
Hogy is kezdődik csak?
Nem jut az eszembe,
Mig egy darab kalács
Nincsen a kezembe.
Élt egyszer egy szegény asszony,
Semmije se volt, ha mondom!
Se kenyere, se garasa,
Csak egy kedves kis kakasa.
