Zárt kapuk mögött kiért, kinek hajtsam
halálig gyengén dübörgő szívem, bár
a grundon, ha megjelent néhány el-
tévedt szülő kétszeres erővel
A haja dohányszagú volt, nem tudtam,
hogy mondjam meg neki, végül is
soha nem láttam rágyújtani, gyanítottam,
sűrű helyekre jár, s hajlatai, ruhája, redői
magukba szívják a szenvedély annyiféle illatát,
1.
közelről engedtem el
lábamra loccsant a víz
nem tartottam magamtól
elég távol a vödröt
