G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai

- Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.
- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.
- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét? - cincogta Bőrke, az egérke.
- Á, nem kell félni! Azt írja az újság, hogy vihetünk elemlámpát is – mondta Mókus Mici.

G. Joó Katalin - Irány Afrika!

Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával, Nyuszóval. Focizni kezdtek. Már sötétedett, mikor észbe kapott, hogy miért is indult el.
- Jaj! Nekem értesítenem kell a meghívottakat! - kiáltotta.

G. Joó Katalin - Majmok a városban

Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.
- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.
- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája.

Charles Dickens - Twist Olivér

Második fejezet

mely Twist Olivér növekedésének, neveltetésének
és ellátásának a körülményeiről szól

Életének első nyolc-tíz hónapjában Olivér egy kialakult szélhámosság és csalási rendszer áldozata volt. Anyatej nélkül nevelték fel. A dologház vezetősége szabályosan jelentette az egyházközség illetékes hatóságának az árva csecsemő éhező és elhagyatott állapotát. Az egyházközség illetékes hatósága ünnepélyesen megkérdezte a dologház vezetőségét, hogy nincs-e az “intézetben” ez idő szerint egy olyan bentlakó nőszemély, aki képes lenne ellátni Twist Olivért azzal a gyámolítással és táplálékkal, amelyre szüksége van. A dologház vezetősége tisztelettel jelentette, hogy nincs. Ezek után az egyházközség illetékes hatósága úgy döntött, nagylelkűen és irgalmasan, hogy Olivért “kihelyezik”, azaz más szóval a dologház egyik fiókintézetébe viszik ki, vagy három mérföldnyire innét, ahol húsz-harminc más fiatalkorú bűnöző, a szegénytörvény megszegője, hentereg a földön reggeltől estig, a túlságosan bő táplálkozás vagy a túlzott ruházkodás fölösleges kényelmetlenségeitől meg-kímélve, egy idősebb asszonyság anyai felügyelete alatt, aki a kis bűnösök ellátására heti hét és fél pennyket kap fejenként, minden apró koponya után.

Charles Dickens - Twist Olivér

Első fejezet

melyből megtudjuk, hogy Twist Olivér miféle helyen
és milyen körülmények között jött a világra

Valahol, egy nagy városban, amelyet több oknál fogva is okosabb lesz nem megnevezni, s amelynek kitalált nevet sem akarok adni, a számos egyéb középület között van egy olyan, melynek a párját ősidők óta megtalálhatjuk a világ majdnem minden városában: tudniillik a dologház. Ebben a dologházban született egy szép napon - hogy milyen napon és hányadikán, annak a pontos közlésével már csak azért sem érdemes vesződnöm, mert ez úgysem mondana semmit az olvasónak, legalábbis történetünknek ebben a pillanatában nem -, ebben a dolog-házban született az az emberi halandó, kinek nevét a fejezet címében már előrebocsátottam.

A tanult fiú

mese

A fiú hazaérkezett a városból a faluba, az apjához. Szólt az apja: - Ma szénagyűjtés lesz, fogd azt a gereblyét s menjünk, segítesz majd nekem. - De a fiúnak semmi kedve sem volt a munká-hoz s ezt felelte erre: - Én sok tudományt tanultam, s minden falusi szót elfelejtettem aközben. Mi az a gereblye?

Titi Hajnalka - Mindenki fája

Egyszer volt, hol nem volt, amott a falu végén, volt egyszer egy fa, amely olyan magasra nőtt, hogy belehetett látni róla az egész környéket. Ezért aztán nagyon népszerű lett az állatok körében: mindenki magának akarta.
Fakopáncs Kornél a legfelső ágat foglalta el, ott kopogtatta a fa törzsét, közben pedig ezt motyogta:

Csirkefogó és a tökfilkó

Egy tökfilkó szamarat vezetett maga után kötőféken. Két tolvaj meglátta, és az egyik odaszólt cimborájának: „Én ezt a szamarat elveszem tőle.” - „Hogy bírod elvenni?” - „Gyere velem és meglátod.”

A cimbora vele ment, a csirkefogó pedig odaosont a szamárhoz, levette fejéről a kötőféket, a maga nyakába akasztotta, a szamarat társára bízta, és a tökfilkó után baktatott. Amikor cimborája eltűnt a szamárral, megállt. A tökfilkó ráncigálta, de ő meg se moccant, úgyhogy az hátrafordult, és mikor a szamár helyett egy embert látott, kötőfékkel a nyakán, megkérdezte:

A macskakölyök

Igaz történet

Vaszja és Kátya testvérek voltak. Volt egy macskájuk. Jött a tavasz, és a macska eltűnt. A gyermekek mindenütt keresték, de nem tudták megtalálni. Egyszer a csűr mellett játszottak, hát a fejük felett vékony hangú nyávogást hallanak. Vaszja felmászott a létrán a csűr fedele alá. Kátya lent állt s folyton kérdezgette: - Megtaláltad? Megtaláltad? - De Vaszja nem felelt neki. Végre lekiáltott: - Megtaláltam. A mi macskánk... kölykei is vannak. Milyen csoda¬szépek, gyere ide hamar.
Kátya hazaszaladt, tejet szerzett és elhozta a macskának.

Titi Hajnalka - Leónárdó és az új lakó

Élt egyszer egy oroszlán, akit Leónárdónak hívtak. Hihetetlennek tűnhet, de Leónárdó a mókusokkal barátkozott. No nem azért, mert Afrika tele lenne mókusokkal, hanem azért mert ő egy állatkertben élt. S ebben az állatkertben a fákon egy egész mókus család lakott.
Most nyilván megfogalmazódik benned az a kérdés, hogy nem-e volt veszélyes rájuk? Azt kell mondanom, hogy nem, egyáltalán nem. Kapott elég élelmet a gondozóitól, így aztán nem érezte szükségét a vadászatnak. Amúgy is a mókusok nélkül magányosnak érezné magát, hiszen kölyök kora óta ők az egyetlen társasága. Velük volt egy család. Olykor már kezdte magát mókusnak érezni. Néha még úgy is viselkedett...

Egy Hátim et-Tái-legenda

Azt mesélik, hogy Hátim et-Táit egy hegy csúcsán temették el, sírjára két kőteknőt állítottak, zilált hajú leányokat ábrázoló szobrokkal. A hegy alatt egy patak folyt, és amikor az utazók ott tábort ütöttek, egész éjjel, estétől reggelig, hangos jajveszékelést hallottak, de reggelre nem találtak ott mást, mint a kőből faragott leányokat.

A róka meg a köcsög

Egyszer egy nő elment aratni, és magával vitt egy köcsög tejet. Mivel meleg volt, az asszony a köcsögöt a bokrok alá dugta, hogy a tej hideg maradjon. Éppen a bokrok mellett szaladt el egy róka, aki a hőségben nagyon megszomjazott. Megérezte a tej szagát, beledugta a fejét a köcsögbe és kilefetyelte a tejet. A kaszálással elfoglalt nő nem látta, hogy mi történik a köcsöggel.

Mátyás király - Mátyás király meg a cinkotai kántor

Jártában-keltében, egyszer, Mátyás király bevetődött a cinkotai kántorhoz. A kántornak nem volt otthon semmi ennivalója, csak három tojása. Abból készített hát vacsorát az idegennek. Vacsora után megkérdezte a kopott ruhás vándort:

Titi Hajnalka - Kalóz mese

Óperencia vizein él
Nem egy- két martalóc,
Ámde a leghíresebb mégis:
Pietró a nagy kalóz!

A sündisznó

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy boltos, egy király meg egy szegény ember. Ez a boltos eljárogatott az erdőbe vadászni, de egyszer úgy eltévedt az erdőben, hogy három nap egymás, után járt-kelt, bolyongott, s nem tudott kitalálni. Már a lábán is alig állott a nagy fáradtságtól és éhségtől, s nagy keservesen felkiáltott:
- Istenem, istenem, ha valaki engem innét kivezetne, három lányom közül a legszebbet annak adnám, s három zsák pénzt is adnék melléje.
Abban a pillanatban megszólalt mellette valaki, s azt mondta:

A deszkavári királyfi

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király s annak egy szép kis fiacskája, akit Dánielnek hívtak. A királynak egyszer háborúba kellett menni, s a kicsi Dánielt az udvarmester gondjára bízta, mert a királyné nem élt, éppen azon az éjen halt meg, amikor Dániel született. De, hogy szavamat össze ne keverjem, csudálatos dolog történt akkor éjjel, mert amely órában meghalt a királyné, abban az órában döglött meg a legkedvesebb paripája is, annak is árván maradt a kiscsikaja.

Titi Hajnalka - A varázsfuvola

Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi, csendes erdőben élt Ravaszdi a róka. Ez a róka annyira lusta volt, hogy még ravaszkodni sem szívesen vette a fáradságot. Mozgás nélkül el is éldegélt volna, de a gyomra követelőzött minden reggel! Lehet ugyan nagy úr a lustaság, de az éhség bíz’ még nála is nagyobb! Ilyenkor mégis rávette magát, s vadászni indult.

Vo-Vo, a tûz

Átdolgozta: fazekas lászló

Azelõtt nem ismerték az emberek a tüzet. Nyersen ettek mindent. Egyszer a fiúk kihajtották a marhát a mezõ- re. Unalmukban nyilakat készítettek, és célba lõttek. Egyikük ráállította a nyíl hegyét egy darabka kihombo-fára, és két tenyere között forgatni kezdte. A nyílvesszõ áttüzesedett, aztán füstölni kezdett. Néhány szál száraz fû is odakeveredett, és hirtelen felcsapott a láng. Felfalta a száraz füvet. Nõtt, nõtt, erõsödött, belekapott a cserjékbe, egyre erõsebb lett, most már beszélni is kezdett. Azt mondta: – Vo-vo-vo-vo-vo... A környék lakói összeszaladtak. – Ki tette ezt a varázslatot?

Mátyás király - Mi ér a legtöbbet?

Volt Mátyás királynak egy kedves juhásza. Egyszer a király meghívta ezt a juhászt egy lakomára. Amikor már ettek, ittak, azt mondta a király:
- No, gyere fiam! Most olyant mutatok neked, amilyent még soha nem láttál!

Titi Hajnalka - A szív hangja után

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű majorság, s élt ott egy liba, aki nagyon unta már a libák mindennapos semmittevését. Minden álma az volt, hogy cukrász legyen, de az emberek világában a maga fajtának csak a pecsenye szerep jutott. Mindenki buta libának is tartotta e miatt, pedig Léna nem volt az, egyszerűen csak a szíve azt súgta, többre érdemes ebben az életben. Márpedig az a bizonyos belső hang, mindig tudja mit miért mond!