Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.
 

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

A fenyőfa

Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor szamócáért, málnáért mentek az erdőre. Sokszor egész köcsöggel szedtek, máskor szalmaszálra fűzték fel a szamócaszemeket, aztán leültek pihenni a kisfenyő tövébe, és azt mondták:

Karácsonyi éjszakán

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül
Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-é vajon, mely, mint vezérszövétnek,
Üdvözitőt hirdet az emberiségnek?

Mély erdőn ibolya-virág

Mély erdőn

Ibolya-virág,

Elrejt jól

A boróka-ág.

Fiúk, lányok

Repülőt gyárt Jani, Feri,

Köszörül, kitalál.

Kicsi Kati nézegeti,

Ide áll, oda áll.

Sátrat épít Jani, Feri,

Kalapál, kiabál.

Kicsi Kata nézegeti,

Ide áll, oda áll.

Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

-- Csing-ling-ling -- száncsengő.

Száncsengő -- csing-ling-ling --

Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló

-- Kop-kop-kop -- nyolc patkó.

Nyolc patkó -- kop-kop-kop --

Csönd-zsákból hangot lop.