Volt egyszer egy bagoly fiú,
Tudnod kell ő nem volt hiú.
Csak épp mindig másra vágyott,
Ha ember gyereket látott
Mackó ment a palotába,
Térdig érő pizsamába.
A Nap meg csak nevetett,
Mert nem látott még ilyet!
Pingvin földön minden pingvin látja,
Hogy lehet a környezet barátja:
A szánkókat a rénszarvas húzza,
S repül is, ha éppen úgy akarja.
Őszi szelek zúgnak- búgnak,
Üzennek a bús csellónak.
Tél irányba vágynak, mennek,
Dalolva a fellegeknek.
Nyáridőben, kint a téren,
Barátaim keresgéltem.
Ki labdázna énvelem,
Talán amott ők ketten?
Strandon járt ma a család,
s vitt egy óriás labdát.
A nagy labdát halihó,
hajigálni nagyon jó!
Hattyú család ring a tavon
meleg, nyári szélben.
Nincs náluk békésebb látvány
az egész vidéken.
A táskámba esténként bepakolok,
S reggelente iskolába indulok.
A leckémet minden nap elkészítem,
Így gondom az iskolában nincs nekem.
Alfréd kóbor cica volt,
éjszakánként kóborolt.
Hívták őt a csillagok.
Lehet, hogy csak álmodott?
Mi az ott az udvaron?
Toporog a tyúk.
Ugyan mi baja lehet?
Útjában egy kút.
Kotkodácsol, nézeget:
-Hogy ez milyen rút!
De ki nem tér, ugyan már,
Térjen ki a kút!
Zebra előtt jelzőlámpa,
Vajon mindenki jól látja?
Mond, te tudod mit jelent
Az a három szín ott fent?
Parázsló ég alatt
virgonc szellő szalad.
Kitárom karjaim,
átfújja álmaim.
Forró a levegő,
jó hogy jössz, kis szellő.
Csillaghúr, Csillaghúr
apró virág kivirul.
Csillaghúr, Csillaghúr
szemében a fény kigyúl.
A mezei egérke,
jól elvan a mezőbe´.
Egész nyáron eszeget,
elzavar sok verebet.
