Holnapután megnövök,
hozzád megyek, Pisti,
hatévesen férjhez lehet
az embernek menni.
Hajnalban kelnék én,
ha leányka volnék,
húsvét táján, locsoláskor
legényekre várnék!
Életem egy röpke nyár,
télen a rét énrám vár.
Babusgatja kis magom,
takar hűs hó, alhatom.
„ Ó, te pici hóvirág,
miért van kint a fejed?
Gyorsan húzd a föld alá,
mért zavarod a telet?”
Szervusz Tavasz,
tűnj el Tél!
Nem kell már a sok fehér!
Zöldelljen az erdő, rét,
nyitogasd a pipitért!
Kéregmanó a Nagy Öreg Tölgyben szundikált. A hőscincért kérte meg, hogy ébressze már fel, ha itt lesz az újabb kéregújítás ideje, mert nagyon szeretett lustálkodni.
Ugye nem is gondoltad, hogy ilyen manók is léteznek!
Akkor én most megsúgom neked, hogy minden fában lakik egy manócska.
Télvégi ágon álmodik az álom,
meleg szellőről, madár daláról.
Kipattan egyszer, napfényes reggel,
nyitnikék szóval, tavaszi széllel.
Volt egyszer egy jó barátom...
apró, gyors a röpte.
Pici, sárga mellénykéjét
a Teremtő szőtte.
