Valamikor réges- régen,
Élt egy kicsi kis ősember.
Volt egy szuper bunkós botja,
Vadászott ő minden reggel!
Mindig agyal, okoskodik,
Nem adja fel! Próbálkozik.
Számítgat és újragondol,
Azt hinnéd, mindjárt varázsol.
Volt egy teknőc, neve Mimi,
Úgy szeretett barátkozni!
És mivel sok vidám napon,
Ámult a szép katicákon:
Nézegette, milyen szépek,
Meg is számolt köztük négyet,
Azoknak meg a pöttyeit,
Osztott, szorzott, számolt megint...
Kis kertemben almát szedtem,
Kosárkámba mind betettem.
Haza mentem, és megmostam,
Aztán pedig meghámoztam.
Lereszeltem hosszúkásra,
Így tettem egy piros tálba.
Cukrot s fahéjt szórtam rája,
Így lesz jó almás tésztába...
Liszt, cukor, vaj, tojás és tej,
Sütőporral keverem el!
Aztán gyúrom, míg jó puha,
Így kerül a nyújtófára.
Van egy saját kis kutyusom,
Én minden nap sétáltatom.
Mert sétálni nagyon szeret,
Így hozza meg a kedvemet!
Súrold jobbról- balra hát,
A fogakat így mossák!
Aztán balról- jobbra is,
Nehogy csalj, te kis hamis!
Március, ébredezik a cicus!
Kertek alján virágzik a barka,
Örömében kunkorodik ott a cica farka!
Az erdőnek száz virágát
Egy csokorba gyűjtöm neked.
Így köszönöm ezerszer is,
A te drága szereteted!
Álmomban a Marson jártam,
S marslakó családot láttam.
A nyelvüket nem értettem,
Gondolattal beszélgettem.
Udvarunkon Bobi kutya,
kérdezi a kecskét:
– Mond csak koma szereted- e
a libapecsenyét?
Volt egy egér, neve Emma,
Egy nap rátört a dilemma:
Körbe járt az egész házban,
S sajtot talált a csapdában.
Forró, meleg nyári nap volt,
A fákon nem madárdal szólt;
Sóhajuk szállt messze- messze,
Eső után, a fellegekbe.
Volt egyszer egy bagoly fiú,
Tudnod kell ő nem volt hiú.
Csak épp mindig másra vágyott,
Ha ember gyereket látott
Mackó ment a palotába,
Térdig érő pizsamába.
A Nap meg csak nevetett,
Mert nem látott még ilyet!
Pingvin földön minden pingvin látja,
Hogy lehet a környezet barátja:
A szánkókat a rénszarvas húzza,
S repül is, ha éppen úgy akarja.
Őszi szelek zúgnak- búgnak,
Üzennek a bús csellónak.
Tél irányba vágynak, mennek,
Dalolva a fellegeknek.
Nyáridőben, kint a téren,
Barátaim keresgéltem.
Ki labdázna énvelem,
Talán amott ők ketten?
Strandon járt ma a család,
s vitt egy óriás labdát.
A nagy labdát halihó,
hajigálni nagyon jó!
Hattyú család ring a tavon
meleg, nyári szélben.
Nincs náluk békésebb látvány
az egész vidéken.
