Medve-nóta

Kinn voltam a rengeteg erdőn,

Medvét láttam kúszni a lejtőn,

Tíz körömmel másztam a fára,

Megszökött a medve vacsorája.

Így meg úgy

Furcsa ember az irígy,

Torkán mérges a mirígy,

Egyszer úgy, egyszer így,

Az irígynek sohse higgy.

Pletykázó asszonyok

Juli néni, Kati néni

-- Letye -- petye -- lepetye! --

Üldögélnek a sarokba,

Jár a nyelvük, mint a rokka

-- Letye -- petye -- lepetye! --

Fatima legendája

 - csád mese -

Egy szép faluban élt egy gazdag, de gyermektelen házaspár. A férfi korán meghalt, így a nő egyedül maradt.

Az öregasszony meg az oroszlán

 – szomáliai mese -

Egy távoli faluban élt egy már nagyon fáradt öregasszony, aki tovább nem akart egyedül élni.

Lokitoyo

 - kenyai mese -

Lokitoyo egy hallgatag, szerény fiatalember volt. Nem tudta mi az álnokság, és sokáig nagy naivitásának volt az áldozata.
- Az emberi színjáték túl bonyolult dolog az én számomra - állapította meg. - Elhagyom a falumat, az állatokhoz csatlakozom.

A szivárvány

Íme a pigmeusok nagy királyának, Bongó Makelelének különös története. Ez a nagy király már régóta egy álmot kergetett, amiről senkinek sem szólt, mert attól félt, hogy szertefoszlik.

Mi történik a vén holddal?

 - Tunéziai mese -

Ahmed világot akart látni. Az ügyességére és a ravaszságára számítva úgy képzelte, hogy elég erős ahhoz, hogy az út során megbirkózzon minden nehézséggel, és szerezzen magának élelmet.

Az Usiri tűz

  - kongói mese -

Valaha, nagyon-nagyon régen, az Usiri tűz nem volt az embereké, a nagy erdő állatainak a tulajdonát képezte. A vadállatok közül N’Kato antilopot választották meg a tűz őrének, mert ő volt a legszebb, a leghűségesebb és a leggyorsabb.

A száj meg a kéz – elefántcsontparti mese

Száj meg Kéz nagy barátok voltak. Együtt éltek.

Egy nap Száj úgy döntött, hogy rizsföldet fog művelni. Ő kiirtotta a bozótot, majd a felesége elvetette a rizst. A rizs nőtt és érni kezdett.

A szép és a bestia

 - Burkina Faso mese -

Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen született egy kislány a Moogho királyság virág­zó vidékén élő derék takács házában, akit Tigának hívtak.

A vadász meg a párduc

Egy éhségtől félholt sakál a szél sodorta szagok között hirtelen felismerte a friss hús szagát.

Habozás nélkül sietve elindult a lehetséges táplálék irányába.

Aladdin csodalámpája

Kína egyik nagy városában élt egy szabó, akinek Musztafa Aladdin volt a neve. Ez a szabó alig tudta megkeresni a mindennapi kenyeret magának, feleségének és fiának, akit ugyancsak Aladdinnak neveztek. Nem volt elég a szegénység, Musztafa Aladdint az is bántotta, hogy a fia szófogadatlan, naplopó, szüntelenül játékon jár az esze, egész nap az utcán csatangol.

A békakirályfi.

Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király s ennek három leánya. Szép volt mind a három, de különösen a legkisebb. Ez olyan szép volt, olyan gyönyörű volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem.Volt a király palotájához közel egy rengeteg erdő, rengeteg erdő közepén öreg zádogfának árnyékában egy kút.

Sahriár király és Sehrezád

Élt hajdanában, réges-régen, India és Kína szigetein egy hatalmas király: Sahriárnak nevezték. Nagy hadserege, díszes őrsége volt, szolgák mérhetetlen serege és fényes kíséret vette körül. Birodalmán mély bölcsességgel és igazságszeretettel uralkodott, kiérdemelvén népei szeretetét. Felesége azonban gonosz asszony volt.