Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett.
{loadposition szalag}
Gyökér-falvi történetek című verses-mese
Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége
INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége.
Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost.
Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra.
Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja.
Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött.
Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten.
Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban.
Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron?
Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben.
Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma.
Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen.
Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben.
Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan.
{loadposition szalag}
Gyökér-falvi történetek című verses-mese
Mesék kérdések kora
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel!
Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok!
Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak!
Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne.
Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek.
Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát...
Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát!
Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön...
A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger...
No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent!
Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni...
Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad!
S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit.
Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett.
Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok...
{loadposition szalag}
A szerző profilja
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz
Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg.
Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak.
Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után,
Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál?
Ah, rád vissza bús könyhullatássalNéz szemem:Vesztve téged vésze boldogságom,Mindenem!
Gréc, 1840, május 1
{loadposition szalag}
Vörösmarti Mihály - Hucskó
Vörösmarty Mihály - Hucskó
Miféle gerjedelem zavarja lelkedet?Hová ragadnak vágyaid?Mit pislogatsz Miskolci békaként? -Talán reményed int, hová?
„Hah! s nem pirulsz, tapasztalatlan, kérdeni
„Mi szűlhet ily nagy változást,
„Ily kedves, - édes kínokat? - szerelmem az,
„Oh üdvözítő gondolat!
„Szerelmem az, mely égre tolja lelkemet
„S dücső nagyokra ingerel.
„Boldogtalan! rideg szived mit érhet ily
„Bájos segédnek nélküle?
„Sajnállak” - így szólt, s nedvesűlt szemét mohón
Hunyorogva összeforgatá.
S reszketve mint a szél zavarta kis levél
Vagy harmat a fű bársonyán,
Már mintha birná szive tárgyát, elmerűlt
Csélcsap tüzében a bohó.
Hucskó! - de mit nyersz gyenge Muzsa ily helyen?
Ő csak tapasztal, és hitelt
Bármely okokkal vígad, ő nem ád neked:
De mégis - Hucskó! hallj tehát.
Ha majd reményed bételik, s kivánatid
Tárháza fogytig megapadand,
Mit vagy teendő? majd ha csak Való marad
Körűled az, mely nem terem
Többé reményt, sőt gyakran aggodalmakat
Fizet jutalmúl, s eltünik.
Úgy mint ezen szó, melyre most figyelmezel,
Eltünt, utána társinak.
Pest, 1820
{loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Az őrágyhoz
Az őrágyhoz
Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme,És legyen első rang rangom az isten után;S bár csak azért szűljön két India kincset özönnel,Hogy büszkén ajakam mondani tudja: enyém!Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtvaSzűmből s akkoron is hajlik öledbe fejem;Hisz te az inségnek mikor éje boronga körűlem,S hervasztott a bú: balzsamos enyhet adál.Enyhet adál! az ölő vad kínok örömtelen ifjaLeggyönyörűbb álmit kebleden álmodozá.
1840.
{loadposition szalag}
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Gyökér-falvi történetek
Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.Régen esett eső siralmas a látvány.Fakuló levelek, hervadó virágok,ilyen forróságot Rák apó sem látott.
Csökken a víz szintje az erdei tóban,Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.Néha előmászott az eget kémlelveaz apadó tavat aggódva figyelte.
Mi lesz, ha kiszárad, hol lel majd otthonra,mikor itt becsülik, mindig akad munka.Ahogy búslakodott észrevett egy nyomot,ici-pici láb volt... - Kié ?- gondolkodott.
Egy fűzfa aljában, rátalált, ki hagyta,egy tündér üldögélt, búsan szomorkodva.Ráköszönt apóka, - Szép napot kedveském!Megijedt a tündér. - Nincs baj, tőlem ne félj!
- Dehogy nincs jó apó, elszakadt a szárnyam,így nem jutok haza, sírok egyfolytában.Ott lakom én messze, túl a szivárványon.Vajon édesanyám valaha még látom?
- Ne sírj kicsi lányka van tűm, cérnám, olló,lesz majd másik szárnyad, Rák apó jó szabó.Lepke hullott szárnya, akad itt a parton,méretre kiszabjuk. gyorsan meg is varrom.
Csattogott az olló dolgozott a szabó,jobb lett, mint a régi, rá adta Rák apó.Hálás volt a tündér gyorsan tova röppent,apó tovább búsult a víz apadt, csökkent.
Épp aludni készült, kopogást hallani,- Rák apót keresem! - kiabált valaki.Elámult apóka a szép jövevényen,ezüstben csillogó, szépséges tündéren.
- Jó estét Rák apó! Esőtündér vagyok.A szivárványon túl felhőket uralok.
Hálásszívvel jöttem lányom hazajutott,és mert segítettél ajándékot adok.Teljesítem vágyad kívánhatsz akármit.Álmélkodott apó. - Hiszen épp volna mit.
Van is kívánságom nem is akármilyen,csak az eső essen aszály sose legyen.Bólintott a tündér, de el is tűnt nyomban,legyintett Rák apó, - Ezt is csak álmodtam.
Kiáltásra ébredt, - Hurrá!! De jó, de jó!!Kimászott vackából, s elámult Rák apó.Szakadt az eső, s mindenki boldogan táncolt, ujjongott.Felfrissült végre az erdő éledtek fák és virágok.
Micsoda különös titok! Rák apó büszkén somolyog,s mintha valaki intene ott, ahol szivárvány ragyog.
{loadposition szalag}
Gyökér-falvi történetek című verses-mese
Mesék kérdések kora
Comments powered by CComment