G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat
Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet.
Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál.
Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög.
Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a mese!
{loadposition szalaag}
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett.
{loadposition szalag}
Gyökér-falvi történetek című verses-mese
Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége
INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége.
Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost.
Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra.
Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja.
Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött.
Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten.
Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban.
Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron?
Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben.
Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma.
Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen.
Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben.
Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan.
{loadposition szalag}
Gyökér-falvi történetek című verses-mese
Mesék kérdések kora
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel!
Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok!
Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak!
Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne.
Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek.
Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát...
Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát!
Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön...
A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger...
No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent!
Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni...
Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad!
S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit.
Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett.
Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok...
{loadposition szalag}
A szerző profilja
Arany János - Barátomhoz
Arany János - Barátomhoz - Petőfihez
Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:S mily szívesen fogadnék szót neked!De átkozott gebe az a Pegaz,Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.Tegnap már mintha írni kezdenék,Egészen a tollrágásig menék,De, varjú tépje meg a rossz lovát,Hiába biztatám, hogy: co tovább!Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talánEgy kis Petőfiség ragadna rám:Lekarcolék egy pár „hozzá”-t, „felé”-t,Csuklott a múzsa s rámrivallt: „elég”!Mit is haszontalankodom vele,Mikor szivem zsibajjal van tele.Vendége jött s avval sok a dolog,Minden kis érzelem sürög-forog.Bolond szeles nép! lót-fut céltalan,S egymásba ütközik minduntalan.De nem csoda, a szív vendége nagyS igen kedves neki, mert az te vagy.
(1847 szept.)
(1847. aug. 11)
loadposition szalag}
Babits Mihály - Kék faluk
Kék faluk
Ki járt már a kék falukban?Ki a csunya kék falukban?hol a kék fal sértő színnelközepellik zöld zsalukban?
Ott a cifra házak ormacifrán ott a házak ormaházak orma kék kereszttelpompáz mintha sírkő volna.
Mindenik ház egy-egy kriptas mindeniknek megvan titka:nemzedékek asznak bennea világból kihajítva.
Nemzedék ott több ne asszon,ember ottan ne mulasson,ottan beteg minden gyermek,mételyes ott minden asszony.
Ott az emberész nem lámpás,csak egy ködben járó csámpás,elhunyt bűnök pállott ködjes puliszkára hajtott rámpás.
Minden sarkon ott egy Krisztus,egy sovány, bizanti Krisztusvéres és esős bordákkalvár, míg jő az Antikrisztus.
Ablakot ne nyiss ott éjjel,mert a vampir jár ott éjjel,gonoszúl a bokrok árnyánkék kisértet les ott széjjel.
1908-1909
{loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz
Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg.
Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak.
Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után,
Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál?
Ah, rád vissza bús könyhullatássalNéz szemem:Vesztve téged vésze boldogságom,Mindenem!
Gréc, 1840, május 1
{loadposition szalag}
Comments powered by CComment