Domahidi Klára - Télapó-mese
Domahidi Klára - Télapó-mese
Csíp a hideg, de nem bánom,rajtam van a nagykabátom.Tél van, minden csupa hó,holnap indul Télapó.
A szarvasok még pihennek,holnap hosszú útra kelnek.A nagy puttony telerakvakészen áll az indulásra.
Télapó még gondolkodik:ki ne felejtsen valamit.Átnézi a csomagokat,hogyha jó vagy, te is kaphatsz.
{loadposition mobil}
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat
Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet.
Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál.
Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög.
Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a mese!
{loadposition szalaag}
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett.
{loadposition szalag}
Gyökér-falvi történetek című verses-mese
Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége
INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége.
Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost.
Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra.
Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja.
Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött.
Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten.
Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban.
Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron?
Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben.
Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma.
Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen.
Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben.
Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan.
{loadposition szalag}
Gyökér-falvi történetek című verses-mese
Mesék kérdések kora
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel!
Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok!
Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak!
Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne.
Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek.
Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát...
Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát!
Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön...
A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger...
No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent!
Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni...
Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad!
S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit.
Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett.
Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok...
{loadposition szalag}
A szerző profilja
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz
Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg.
Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak.
Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után,
Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál?
Ah, rád vissza bús könyhullatássalNéz szemem:Vesztve téged vésze boldogságom,Mindenem!
Gréc, 1840, május 1
{loadposition szalag}
Vörösmarti Mihály - Hucskó
Vörösmarty Mihály - Hucskó
Miféle gerjedelem zavarja lelkedet?Hová ragadnak vágyaid?Mit pislogatsz Miskolci békaként? -Talán reményed int, hová?
„Hah! s nem pirulsz, tapasztalatlan, kérdeni
„Mi szűlhet ily nagy változást,
„Ily kedves, - édes kínokat? - szerelmem az,
„Oh üdvözítő gondolat!
„Szerelmem az, mely égre tolja lelkemet
„S dücső nagyokra ingerel.
„Boldogtalan! rideg szived mit érhet ily
„Bájos segédnek nélküle?
„Sajnállak” - így szólt, s nedvesűlt szemét mohón
Hunyorogva összeforgatá.
S reszketve mint a szél zavarta kis levél
Vagy harmat a fű bársonyán,
Már mintha birná szive tárgyát, elmerűlt
Csélcsap tüzében a bohó.
Hucskó! - de mit nyersz gyenge Muzsa ily helyen?
Ő csak tapasztal, és hitelt
Bármely okokkal vígad, ő nem ád neked:
De mégis - Hucskó! hallj tehát.
Ha majd reményed bételik, s kivánatid
Tárháza fogytig megapadand,
Mit vagy teendő? majd ha csak Való marad
Körűled az, mely nem terem
Többé reményt, sőt gyakran aggodalmakat
Fizet jutalmúl, s eltünik.
Úgy mint ezen szó, melyre most figyelmezel,
Eltünt, utána társinak.
Pest, 1820
{loadposition szalag}
Comments powered by CComment