Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

captcha 

A világ leghosszabb eposza

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

...és a legrégebbiek közül való is: Mahábhárata

Forrás: http://web.zone.ee/aurin/index.html

Mahábhárata

A Mahábhárata a világirodalom leghosszabb eposza, jelenlegi százezer írott versszakával mintegy nyolcszor hosszabb, mint az Iliasz és az Odüsszeia együttvéve. Ősi, mintegy háromezer

éves, szanszkrit nyelvű hindu eposz. Kb. 500 millió hindu számára jelenti a kultúra gyökereit.

A hinduk két ősi eposza, a Mahábhárata és a Rámájana a világ legrégibb elbeszélő művei, értve ez alatt olyan műveket, amelyek teljes szövegükkel, eredeti mivoltukban maradtak reánk, túlélve az évezredeket. Keletkezésük korát lehetetlen pontosan megállapítani, annyi azonban valószínű, hogy például a Mahábhárata legrégibb törzse Kr. e. a 16. és a 17. század közt keletkezett, s eszerint sokkal idősebb az Íliásznál.
   De a Mahábhárata nemcsak régiségben múlja felül a világ minden más, épségben fennmaradt költői művét, hanem terjedelemben is túltesz rajtuk. Százezer slókából, százezer kétsoros versből áll, tehát hétszer hosszabb, mint az Íliász és az Odüsszeia együttvéve.
   Az eposz törzse ugyan eredetileg nem volt terjedelmesebb, mint a görög hősköltemények, de évszázadokon keresztül növekedett, mert folyton újabb és újabb toldásokkal bővült. A Mahábhárata már kezdettől fogva a régi India legbecsültebb szellemi kincsévé vált, és népszerűségével egyetlen más mű sem vetekedhetett. Ezért a későbbi költők inkább lemondtak a szerzői babérról, és a Mahábháratába szőtték bele költeményeiket, hogy ilyképpen öröklétet biztosítsanak műveiknek. A hagyomány Vjászát nevezi a Mahábhárata szerzőjének, de az indológusok már vitathatatlanul megállapították, hogy a mű egyes részeinek keletkezése közt évszázados különbségek vannak. Csakis ez magyarázhatja meg a szövegben előforduló gyakori eltéréseket, sőt, ellentmondásokat a vallásos vagy bölcseleti felfogásban. A régi hindu India szellemi fejlődésének minden korszaka rányomta bélyegét a Mahábháratára; egyaránt felismerhetjük benne az ősi védai korszak, a későbbi bráhmanizmus, a még újabb bölcseleti rendszerek, sőt, a buddhizmus nyomait is.

Mahábhárata

Igaz ugyan, hogy a folytonos bővülés folytán az eredeti eposz egysége erősen kárt szenvedett, de kárpótlásul a sok évszázados átalakulás a Mahábháratát valósággal egyetemes tárházává tette mindannak, amit az árja szellem Indiában létrehozott. Találóan mondja Winternitz, a jeles indológus, a Mahábháratáról: „Es ist nicht ein dichterisches Erzeugnis, sondern vielmehr eine ganze Litteratur.”* (* „Ez nem csupán egy költemény, hanem egy teljes irodalom.”)
   Csakugyan, ha egyebet sem ismernénk India múltjából, csak a Mahábháratát, ez magában elegendő volna, hogy a hinduk ősi mitológiáját, vallását, világnézetét, bölcseletét, művelődését, szokásait és művészetét rekonstruálhassuk.
   Hanem azért a Mahábhárata óriási terjedelme mégis nagy nehézséget okoz a vele foglalkozóknak. Már régen maguk a hinduk is észrevették a veszélyt, amellyel az egyre növekedő rege áradata az eredeti értékeket fenyegetni kezdte. Időszámításunk első századaiban – az időpont bizonytalan – végre erélyesen hozzáláttak, hogy a dagadó árnak gátat vessenek. Kiváló bráhman tudósok, panditok ültek össze, valóságos zsinatot tartottak, leírták az egész eposzt, egybevetették a különféle verziókat, meghatározták az egyes énekek tartalmát s a bennük foglalt versszakok számát, és ilyképpen megszabták a költemény végleges formáját. Ez az úgynevezett Sataszahaszra-Szamhitá, a „százezer versszakos gyűjtemény”.
   MahábhárataA Mahábhárata jelentőségének megértéséhez és méltánylásához tudni kell, hogy az indiai eposzok nem jutottak Homérosz remekműveinek sorsára: nem szabad bennük egy elmúlt, idegen irodalom hagyatékait látnunk, amelyeket csak az igazán műveltek ismernek, és ezek közül is csak kevesen élveznek. Keletkezésük korától kezdve egészen a mai napig folyvást élő és ható tulajdonai maradtak egy sokmilliós népnek. Indiában minden művelt hindu ma is még úgyszólván a Mahábháratán és a Rámájanán nevelkedik: részükre a két ősi eposz nem olyasmi, amit csupán „ismerni illik”, hanem szívükhöz forrott hagyománykincs. A szanszkrit nyelvet a tanultak lankadatlanul ápolják a hindu Indiában, és így sokan eredetiben olvassák az évezredes remekműveket, a hinduság nagy tömegei pedig – akiknek anyanyelve többnyire ugyanúgy viszonylik a szanszkrithoz, mint például a román nyelvek a klasszikus latinhoz – kiváló fordításokban olvassák vagy hallgatják nemzeti regéiket. Mert Indiában még ma is élnek rhapszodoszok, és a hindu tömegek szemében a Mahábhárata s a Rámájana hősei ma is élő példaképek, meghitt ismerősök, mi több, közülük nem egy, mint például Ráma vagy Krisna, isteni tiszteletben részesül. Ma is népies színjátékokban gyönyörködnek, amelyek Krisna életét, Ardzsuna hőstetteit, vagy Ráma és Szítá szerelmét szemléltetik. Indus írók, költők és művészek manapság is bőven merítenek az ősi eposzok kimeríthetetlen szellemi kincsesházából, igazolva a Mahábhárata Ajánlásának büszke szavait: „Amin nem áll ebben a műben, azt hiába keresnők a világon!” A két nagy indiai eposz azonban Indián kívül is gyökeret vert; Hátsó-Indiában és a Szunda-szigeteken az ősrégi indiai művelődés hatásai honosították meg ezt a regekincset, és Jáva vagy Bali szigetén a népies Wajang-játékok manapság is a Mahábhárata vagy a Rámájana hőseinek életéből merítik tárgyukat. A Mahábhárata ma is háromszáz millió ember élő költészete, nem pedig az eltemetett múlt ásatag maradványa.
Az a meglehetősen különös felfogás, amely csak a nyugati népek történetét ismerte el világtörténelemnek, s egyedül a nyugati irodalmakat tartotta világirodalomnak, hála Istennek, már idejét múlta. Korunk, békében vagy nagy, sorsterhes összeütközésekben, nem ismer többé ilyen szűk határokat és földrajzi korlátozásokat. Ami a világ legtávolibb zugában történik, az közvetlenül vagy közvetve kihat a világ minden más részére, minden népére. S a szellem alkotásai is mind nagyobb körben válnak ismertté, mert lassan ráeszmélünk, hogy az ember minden tájon és minden korban ember volt és marad, alkotásai pedig sohasem lehetnek idegenek, hozzáférhetetlenek azoknak, akik valóban megérdemlik az ember nevet.
  Ezért nem tartottam felesleges vagy hiábavaló munkának a Mahábhárata magyar feldolgozását. Az érdeklődő nagyközönségre gondoltam és arra törekedtem, hogy áttekinthető, teljes képet adjak a nagy költői műről, anélkül, hogy az összesűrítés túlságosan terjengőssé vagy nehézkessé váljék. A szinte mérhetetlen anyagból nem volt könnyű kiválogatni azt, amit érdemes megtartani, s azt, amit el kell hagyni. Hiszen az elfogadható terjedelem, amelybe bele kellett szorítanom a mesét, alig négyszázad része az eredetinek! De a magyar olvasóközönség még így is sokkal bővebben kapja a Mahábháratát, mint ahogy a legtöbb idegen nyelvű feldolgozás adja, kivéve természetesen a nyolc negyedrét-alakú kötetre terjedő teljes angol prózafordítást, amelyet azonban az olvasók nagy többsége éppen terjedelménél fogva élvezhetetlennek találna.

Mahábhárata

Ez a prózai elbeszélő formába sűrített magyar verzió természetesen csak magát az összefüggő történetet mondja el, a lényeges mesét; a tömérdek betoldás közül azonban mégsem akartam kihagyni azokat, amelyek ugyan nem tartoznak az elbeszélés szorosan vett cselekményéhez, de azért fontosak, jellemzők és szépek. Ilyen például Szávitrí története, ez a magában is önálló elbeszélő költemény, amely eredetiben csupán egyik része a Mahábháratának. Ugyanígy megtartottam, de egyetlen fejezetbe (A Magasztos szózata) sűrítettem össze a világ egyik legnemesebb és legfenségesebb bölcseleti költeményét, a Bhagavad-Gítá-t, amely a szanszkrit eredetiben is önálló mű, noha egyébként a Mahábhárata egyik részleteként szerepel.
   Minthogy óriási terjedelmű anyagot kellett aránylag nagyon rövid keretbe szorítanom, kénytelen voltam az elhagyások okozta hézagokat itt-ott talán kissé szabadosan – de mindig az eredeti mű szellemében – áthidalni. Néhol megváltoztattam a cselekmény apró epizódjait is, mert különben elveszett volna az összefüggés. Ezek az önkényes változtatások azonban csak kevés, és akkor is alárendelt jelentőségű helyen fordulnak elő. Lényegében ez a könyv igazán az indiai eposz sűrített tolmácsolása.


A mű eredeti, teljes címe Mahábháratajuddham. Jelentése: „Bharata leszármazottjainak nagy küzdelme” vagy „Bharata nagy nemzetségének harca”. Bharata a rege szerint a Hold-nemzetségből származott Dusjanta királynak és Sakuntalá remetelánynak a fia volt, és a „Föld urává”, hatalmas uralkodóvá lett. Történetüket maga a Mahábhárata is elbeszéli első részében, az Ősök könyvében, drámai formában pedig a régi India legnagyobb költője, Kálidásza dolgozta fel Sakuntalá c. remekművében.


Az indus neveket és szavakat magyar fonetikus írásmóddal, a kiejtésnek megfelelően jegyeztem le, mert ez minden más európai írásmódnál jobban megközelíti az eredeti kiejtést. Szerény véleményem szerint helytelen és fölösleges dolog az eredetileg nem latin betűvel író nyelvek szavait, ebben az esetben a szanszkrit neveket és szavakat, más idegen nyelv, pl. az angol írásmódjával közölni; a magyar olvasók nagy többsége nem ismeri az angol kiejtés szabályait, amellett a magyar írásmód fel tudja tüntetni a keleti nyelvekben annyira fontos rövid és hosszú magánhangzókat, amelyek az értelmet is éppúgy megváltoztathatják, akárcsak a magyarban.


Mi a Mahábhárata?

A szöveg elektronikus átirata az alábbi kiadás alapján készült:
Baktay Ervin: Mi a Mahábhárata?; in: Mahábhárata – Bharata nagy nemzetsége. Budapest, Tercium, 1994. 5-9. o.

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Image
Szabó Ina - A hold
Szabó Ina - A hold   - Kijött a fehér hold,fenn ragyog az égen,Felhő mögött bujkál őés leselkedik éppen...  - Benéz az ablakon,és látja ő ahogyan,egy szép leány haját fésüli ottan...  - Szép barna fürtjeit egy fonatba köti,masnival átszövi és így díszbe teszi. - Rózsaszínű masni a vállára lehull,fehér hálóingje, szépen rásimul... -...
2018-05-25
Szabó Ina - művész
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Vándórló madarak....
Orgovàn Irén - Vándorló madarak.... Vándorló madarak, merre mentek?Vigyétek bús szívemet, had menjek veletek.Meg sebzett az élet, tépázta szívem!Nem gyógyul sebem Vándoroló madarak merre mentek?Vigyétek szívem, nem kel már nekem.Bántott az élet mostoha a sors, bármit is teszek, követ a múlt. Vándoroló madarak merre mentek?Szél szárnyán suhantok oly...
2018-05-22
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Láss csodát!
Orgovàn Irén - Láss csodát! A szél lágyan viszi a virágok illatát pity-pang szál a levegőbe suhan száll csendesen.Pataknak zaja hallatszik közel s távol. Egy csoda szép lányka szalad át a réten, s mesélni kezd szüntelenArca bájos szeme mosolyog. Lás csodát!A patak megállt, pedig mindig fut siet, rohan tovább.De most ő is meglát egy pár percre. A szél sem fú...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet?
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet? Halottad már a csendet?"Mikor semmi sem kerget,,.Hallottad már? Halottad már?Az erdő hangját,a lehulló levelek halk hangját?S ahogyan a lágy szellő hárfán játszik.S vele énekelnek a fák.Halottad már? Halottad már?A fák lombjait mi koronaként ékeskedik, hogyan hegedülnek ágaikkal?S a füvet, mi pánsípon cifrás dallamot játszik?S...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Esti mese
Orgovàn Irén - Esti mese Zöldülő erdő közepében egy kis eldugott helyen,csodálatos lények élnek.Aranylóan csillogó tavacskán, lágyan ringatózik a szél, és közben andalító mesét regél.Két aranyhajú fürtös lányról,s ahol gyönyörű, hosszú nyakú hattyúk élnek.És kecsesen úsznak a tavacska gyöngyöző vizén.Két kicsiny lányka!Ezüst csillagot hint, a víz...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Három rossz csont!
Orgovàn Irén - Három rossz csont! Volt három rossz csont kiket nagyon szeretek én.Időnként törtek, zúztak, folyton morogtam én.Apuka meg legyintett,- így szólt . Hagyd, ki növik!De én csak álltam és néztem.S egyszer csak rohantak felém.És én féltőn öleltem át őket,Ahogy engem édes anyám.Hisz bármilyen rosszak is ők a mi gyermekeink és ne felejtsétek,Mi is voltunk...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Szabó Ina - Az Angyalfiú.
Szabó Ina - Az Angyalfiú. - Egy anya mely egy fiút szült,egy fiút – Angyalfiút,a reményhez és fényhez hűt,tiszta lelkűt s jószívűt,őrizgette világ előtt remegve és féltve...A világ előtt ahol a szeretet, hűség és a béke,bizony ritka s hitvány vendég volt.... - Egy fiúgyermek ki érkezett, fényt s reményt hozott,édesanyja szíve, örömmel, boldogsággal s...
2018-05-19
Szabó Ina - művész
Tovább is van mondjam még?
Szabó Ina - A hold
Szabó Ina - A hold   - Kijött a fehér hold,fenn ragyog az égen,Felhő mögött bujkál őés leselkedik éppen...  - Benéz az ablakon,és látja ő ahogyan,egy szép leány haját fésüli ottan...  - Szép barna fürtjeit egy fonatba köti,masnival átszövi és így díszbe teszi. - Rózsaszínű masni a vállára lehull,fehér hálóingje, szépen rásimul... - Befekszik az ágyba,díszes – faragottbaa holdfény borítja az arcátés lelkét is oda adja... - Becsukódik a lány szeme,oly szép és barna,álomba szenderül és a vén Holdacska,mellé ül ... - Dísz ágyán ülve védi a leányt,minden mozzanatát, ő így érzi át... - Simogatja arcát s szájon csókolja,szerelmes lett a hold - nem tér nyugovóra.... - Azóta a vén hold az eget járja,lesi a szép leányt,melynek a szívét oda adta.... ( Ina Szabó – művész költeménye ) {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Vándórló madarak....
Orgovàn Irén - Vándorló madarak.... Vándorló madarak, merre mentek?Vigyétek bús szívemet, had menjek veletek.Meg sebzett az élet, tépázta szívem!Nem gyógyul sebem Vándoroló madarak merre mentek?Vigyétek szívem, nem kel már nekem.Bántott az élet mostoha a sors, bármit is teszek, követ a múlt. Vándoroló madarak merre mentek?Szél szárnyán suhantok oly könnyedén.Nehéz az én szívem bánatos rég!Elvette tőlünk, tőlünk az ég!Szenvedett mert az élet mosta. Vándorló madarak merre mentek?Vigyetek engem is hagy köszönjek tőle egyszer még el.Hadd mondjam el neki mennyire szeretem!Vésővel ütötték halálával át a szívem.Bocsásson meg nekem, ha vala bántottam, mert testvérként rútul elhanyagoltam. Vándorló madarak merre mentek?Vigyetek engem is talán még láthatom.Könnyes szemmel át ölelve csendben búcsúzhatom.Nehéz a szívem mint a koporsó,Mert könnyekkel áztatott.Mert ki szerettet ,senki nem feled.Ki egyszer igaz tiszta szívből könnyeket ejtett érte! {loadposition mobil}  
Orgovàn Irén - Láss csodát!
Orgovàn Irén - Láss csodát! A szél lágyan viszi a virágok illatát pity-pang szál a levegőbe suhan száll csendesen.Pataknak zaja hallatszik közel s távol. Egy csoda szép lányka szalad át a réten, s mesélni kezd szüntelenArca bájos szeme mosolyog. Lás csodát!A patak megállt, pedig mindig fut siet, rohan tovább.De most ő is meglát egy pár percre. A szél sem fú tovább, pedig ő is büszke ám.Meg állt minden s mesét hallgat.s lás csodát e kislány miatt még az idő is megállt {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet?
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet? Halottad már a csendet?"Mikor semmi sem kerget,,.Hallottad már? Halottad már?Az erdő hangját,a lehulló levelek halk hangját?S ahogyan a lágy szellő hárfán játszik.S vele énekelnek a fák.Halottad már? Halottad már?A fák lombjait mi koronaként ékeskedik, hogyan hegedülnek ágaikkal?S a füvet, mi pánsípon cifrás dallamot játszik?S a sok apró áltat ének karként gyönyörű hangon áriázik. Még mindig nem hallod?Hát csukbe szemed!S felejts el minden gondot, zárd ki a világ zaját .S meg lásd meg hallod, az erdő gyönyörű dallamát. {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Esti mese
Orgovàn Irén - Esti mese Zöldülő erdő közepében egy kis eldugott helyen,csodálatos lények élnek.Aranylóan csillogó tavacskán, lágyan ringatózik a szél, és közben andalító mesét regél.Két aranyhajú fürtös lányról,s ahol gyönyörű, hosszú nyakú hattyúk élnek.És kecsesen úsznak a tavacska gyöngyöző vizén.Két kicsiny lányka!Ezüst csillagot hint, a víz hullámzó tükrébe!Apró kis hattyúk csipegetik szépen.Így úsznak, lassan színesre festve az eget, így kívánóak szép jó éjszakákat neked. {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Három rossz csont!
Orgovàn Irén - Három rossz csont! Volt három rossz csont kiket nagyon szeretek én.Időnként törtek, zúztak, folyton morogtam én.Apuka meg legyintett,- így szólt . Hagyd, ki növik!De én csak álltam és néztem.S egyszer csak rohantak felém.És én féltőn öleltem át őket,Ahogy engem édes anyám.Hisz bármilyen rosszak is ők a mi gyermekeink és ne felejtsétek,Mi is voltunk egyszer rossz csont gyerekek. {loadposition mobil}
Szabó Ina - Az Angyalfiú.
Szabó Ina - Az Angyalfiú. - Egy anya mely egy fiút szült,egy fiút – Angyalfiút,a reményhez és fényhez hűt,tiszta lelkűt s jószívűt,őrizgette világ előtt remegve és féltve...A világ előtt ahol a szeretet, hűség és a béke,bizony ritka s hitvány vendég volt.... - Egy fiúgyermek ki érkezett, fényt s reményt hozott,édesanyja szíve, örömmel, boldogsággal s szeretettel áradozott ... - Kisfiam te apró lény, ki oly nehezen születtél,kivel olyannyira megszenvedtem én... a te lágy hangodhívott vissza a Fényösvényről e világba,hogyan hagytam volna én, hogy te egyedül oly aprócskán,nélkülem oly zord világban, oly egyedül éldegélj ! - Kis gesztenye szemeid amikor rám néztek,az Angyalok országát, láttam én te benned...Rideg nehéz emberek vettek minket körül,szeretetben oly sóvár - parancsoló hangú... - Sehol egy fény - szeretet, mogorvaság hada,Te voltál a reményem – a lelkem Csillaga !„Mamam!” szólt a pici szád, a hangod ragyogó,szeretete árada, az Angyalok földjéről...-Teltek - múltak a napok, hónapok és évek,a szárnyaid a rejtett helyre – menedékbe tetted...Elrejtetted e zord világ elől... hogy ne bántsák a kicsi szíved,csak az Édesanyád volt az, aki ezt sejtette... - Zord világban, zord emberek kemények és rosszak,fájdalmat és bánatot az életedbe hoztak.Édesanyád, ki gondolta kevés egy fiúnak,ki napról – napra nagyobb volt, csak jót akarta volna... - Tévedett hát szegény lény, egy rossz döntést hozott,a „férjében” reménykedett, ki soha sem jót hozott...Reményt várt a férfitől, kit apának nevezik,hisz minden gyermek, csak ezért születik... ! - Egyszer csak hát az a nap, sötét és fájdalmas,szörnyűséget hozott, a Fiúcska – Anyja szíve,betegségbe elfolyt... - Eggyé vált az Anyja és a Fia lelke,a szörnyűségek - fájdalom ezt el nem engedte...Édes fiam, Te drága Lény, maradj itt mellettem,a szívem – lelkem érted él, hisz ezt el nem vetem... - Múltak a zord napok, fájdalmas hónapokés Te drága kisfiam az angyali szárnyad, újra elő vetted....Anyai szív fájdalmasabb mindennél, amikor a kicsi fia,fénnyé válik örökké... - Megesküdt hát édesanyja a kicsi fia szíve előtt,hogy az álmai országába elviszi a testét és ott hagyja majd őt.Az óriáshegy – Sínai alatt... a piramisok országában,ringadozó hideg tenger, néki altató dalt így énekel... :„ Kicsifiam szeretlek...

Magazin előfizetés