Szabó Ina - Hontalan
-Se földem, se anyám, se apám, se nővérem,
se bátyám, senki földje az honnan származom,
senki földje hol létezem...
- Idegen ország vesz engem körül, gyönyörű és mégis oly rideg a szívem az őseim földjére vágyik,
ahol a Duna és a Tisza találkozik...
- Ő az én földem a szeretet hazám, ahol a levegő is más és a madarak dallama csakis hozzám száll,
ahol a szívem örömtől dalol...
- A szívem mélyébe a lelkem lényéhez a csodás illatok a vérembe ívódnak,
Ahol a föld fekete és homokos, ahol a termés bőséges és szeretettől édes...
- A hazám ott van ahol a Karácsony ünnepén a „Mennyből az angyal” az otthonokból a földön végig hangzik és a Mennyekbe száll tovább, ahol így hallatszik ...
-Magyarország te drága édes hazám,
utánad epekedik minden porcikám,
Sóvárog a lelkem te utánad és minden gondolatom
csak tehozzád száll...
- Élek itt távolban a senki földjén, ahol a szó idegen
és a nemzetek tömege egymáson halmozódik,
ahol az egyik szemem sír a másik könnyezik,
itt a senki földjén, ahol a nap is alig süt
és a hó sem hullik a tél idején,
ahol a gyermekek kacaja nem hallatszik
és a madarak éneke is idegenül szól...
- Édes Magyarország te drága hazám a vérem feléd folyik a szívem néked dobog és a lelkem tehozzád száll.
Fogadj szeretettel, meleg öleléssel, mert egy nap visszatérek hozzád és már nem megyek el...
( Ina Szabó – művész költeménye )
