Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Román mese - Erszényke két garassal

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

Ion Creangă - Erszényke két garassal

fordította: Koosán Ildikó

 

 Volt egyszer egy öregasszony és egy aggastyán. Az öregasszonynak volt egy tyúkja, az öregnek pedig egy kakasa. Az öregasszony tyúkja minden áldott nap kétszer tojt, így hát ő rengeteg tojást megevett, de az aggastyánnak egyetlen tojást sem adott. Az öreg egy napon türelmét vesztve így szólt:

- Hé, asszony, az eszed, mint Csáky szalmája. Na, adj nékem is néhány tojást, hogy legalább meghozza az étvágyamat.

- Még mit nem, - mondta az öregasszony, aki nagyon is fösvény volt. Ha tojásra fáj a fogad, verd meg te is a kakasodat, hogy tojjon, és azt edd meg. Mert én úgy megvertem a tyúkomat, hogy lám, egyre tojik.

A mohó és kapzsi aggastyán, aki adott az öregasszony szavára, fogta mérgében tüstént a kakast és jól elverte mondván:

- Vagy tojni fogsz, vagy mégy a házamtól - ne fogyaszd itt az élelmet hiába. A kakas, ahogy kiszabadult az aggastyán kezéből, kifutott a házból, s megzavarodva mászkált az úton.

Ahogy ott mászkál az egyik úton, hát, ni csak, talál egy erszénykét két garassal. Alighogy megtalálta, csőrébe vette és fordult is vissza az aggastyán háza felé, mikor szembe találkozott egy kocsival, amiben a gazdag ember és a dámák ültek. A gazdag ember mikor észrevette a kakast és látta csőrében a kis erszényt odaszólt a kocsisnak: 

Hé, te! Szállj le, nézd meg, mi van annak a kakasnak a csőrébe.

A kocsis leszállt a kocsi bakjáról, s mint aki ebben járatos, megfogta a kakast, kivette csőréből a kis erszényt és odaadta a gazdag embernek. Az elvette, minden további nélkül zsebre tette, s indult is a kocsi tovább.

Megharagudott ezért a kakas, nem hagyta magát, hanem ment a kocsi után, s kiabált szakadatlan: 

Kukurikúúú! Gazdag ember!
Add vissza az erszénykét a két garassal! 

A gazdag ember mérges lett, s amikor egy kút közelébe értek így szólt a kocsishoz:

Hé, te! Szemtelen ez a kakas, dobd be ide, ebbe a kútba!

A kocsis újra leszállt a kocsi bakjáról, megfogta a kakast s bedobta a kútba.

A kakas látta mekkora a víz. Hát most mit csináljon? Kezdte meginni a vizet. Itta, iszogatta, addig itta, míg az egészet ki nem itta a kútból. Akkor kirepült onnan, s ment a kocsi után kiabálva: 

Kukurikúúú! Gazdag ember!
Add vissza az erszénykét a két garassal! 

A gazdag meglátva ezt, rettentően elcsodálkozott és így szólt:

Hé, te! Add az ördögnek ezt a kakast. A fáradtságodért megkapod a taraját és a sarkantyúját. 

Ahogy hazaértek a kocsis szólt a konyháról egy asszonynak, fogja a kakast, hajítsa egy parázzsal teli kemencébe s tegyen egy lapos követ a kemence szája elé. Az asszony, mint a kutya, szót fogadott, tette, amit a gazdája parancsol. A kakas, látva ezt a nagy igazság -talanságot, kezdte kiokádni a vizet, amit kútból felszívott mind a parázsra zúdította, amíg a tűz teljesen elaludt, a kemence teljesen lehűlt, de még tengert is csinált a konyhából, egészen felbőszítve ezzel a vén szipirtyót a konyán. Eltaszította azután a követ a kemence szájától sértetlenül kikerülve onnan is; szalad a gazdag ember ablaka alá, elkezdte csőrével csapkodni az ablaküveget és kiáltozott: 

Kukurikúúú! Gazdag ember!
Add vissza az erszénykét a két garassal! 

Na, mi aztán szörnyen nagy bajt kaptunk ezzel a kakassal, mondta a gazdag ember a csodálkozástól megrettenve.

- Kocsis, szedd már le a rólam és hajítsd a ménes meg a csorda közé talán valamelyik felbőszült bika elveszejti szarvára tűzve, s megszabadítja az embert a bosszúságtól!- 

Fogja a kocsis újra a kakast és behajítja az állatok közé a legelőre.

Na, megörült erre nagyon a kakas. Látni kellett volna, hogyan nyeli magába a bikákat, a teheneket és a borjakat; addig nyelte az egész csordát, míg a hasa akkor lett, mint egy hegy, aztán megint az ablakhoz jött, kiterjesztette a szárnyait eltakarva a napot, sötétségbe borítva a gazdag ember egész házát, és újra kezdte: 

Kukurikúúú! Gazdag ember!
Add vissza az erszénykét a két garassal! 

A gazdag ember mikor látta ezt a nagy ramazurit majd megpukkadt dühébe és nem tudta mit kellene tenni, hogy megszabaduljon a kakastól.

Nos, gondban állt és addig állt gondban egyre, mígnem újra eszébe jutott valami:

- Kell, hogy dobjak pénzt a pöcegödörbe, talán le akarja nyelni majd az aranyakat, ha megakad egy is a torkán s vízbe fúl, végre megszabadulok tőle -

Ahogy ezt mondta, a kakas felfújta a szárnyait, leverte a kalapot a pénzzel, amibe őrizte azt gazdag ember,- annyit, hogy meg sem tudta számolni.

Akkor a kakas nagy mohón lenyelte az összes pénzt, s mikor mind kiüresedett, elrepült onnan, tudva, hogy hol és merre van a gazdag ember ablaka, ahol újra kezdte:

 Kukurikúúú! Nagy Boiár!
A két garas visszajár!

 Most, miután a gazdag ember látta mi minden történt, s már nincs mit tenni, kidobta az ablakon az erszénykét. A kakas örömmel felvette, ezzel befejezve dolgát, otthagyta a gazdag embert.

Látva a kakas örömét, a gazda udvarából minden madár a kakas után szegődött, mert nekik úgy tűnt, itt esküvő lesz, nem más, a gazdag ember pedig keserűen nézte hogyan viszik pénzét a madarak és sóhajtozva így szólt: 

- Csak menjen el innen ez a vészmadár, még jó, hogy kimenekültem ebből a veszélyből, mert az biztos, hogy nem volt egy tiszta dolog! 

Ment a kakas hetykén, s a madarak meg mind utána; ment, addig ment, ameddig elért az aggastyán házáig, s a kapunál elkezdett kiabálni: 

Kukurikúúú! Kukurikúúú! 

Az aggastyán, ahogy meghallotta a kakas hangját örömmel ment ki, s mikor rápillantott a kapura, mit kellett látnia? A kakas olyan volt, mint valami óriás, még az elefánt is bolhának tűnhetett mellette, s vele jött a madarak megszámlálhatatlan serege, ahol egyik másik még szebb, bóbitásabb, és búbosabb, volt, mint az öreg kakasa.

Az aggastyán látva a kakasát ilyen hatalmasnak és nehézkesnek, megsajnálta a szárnyast, s kinyitotta a kaput.

A kakas ezután így szólt: 

- Gazdám, terítsen egy pokrócot ide az udvar közepére!

Az aggastyán - gyorsan, mint egy pörgettyű - leterítette a pokrócot; a kakas akkor ráült,

megrázta hatalmas szárnyait. Azon nyomban megtelt az udvar, és az aggatyán gyümölcsöse

a madarakkal, e mellett a legelők is állatokkal. Pokrócra öntött ez után egy halom aranyat, ami úgy ragyogott a napfényben, hogy majdnem megvakult tőle az ember.

Az aggastyán látva ezt a nagy gazdagságot, nem tudta mit tegyen, örömében folyvást csókolgatta, és simogatta a kakast.

Akkor előjött az öregasszony is, nem tudni honnan, s mikor meglátott néhányat ezekből a kincsekből, rosszmájúan hunyorgott a szemével, s fejéhez kapott a csodálkozástól.

- Öreg, - szólt szégyenlősen, - adj nekem is néhány aranyat! 

De - szólt az jó kedvvel - öreganyám! Amikor én tojást kértem tőled tudod mit feleltél?

- Most verd meg te is a tyúkot, hogy hozzon aranyakat - ahogy én megvertem a kakast

- te tudod milyen okból- és lásd mit hozott nekem!

Akkor az öregasszony fogta magát, ment a baromfiudvarba elkapta a tyúkot, megfogta a farkánál és úgy megverte, hogy a szánalomtól majdnem elsírta magát.

Szerencsétlen tyúk, ahogy megmenekült az öregasszony kezéből futott ki az útra; ahogy mendegélt talál ő is egy gyöngyöt, fogta és lenyelte, aztán gyorsan visszament az öregasszony házához s már a kapunál elkezdi; 

Kot, kot, kotkodács! 

Az öregasszony örömmel sietett a tyúk elé. A tyúk felugrott a kapu tetejére, aztán gyorsan az öregasszonyhoz, tegye a tojófészkére; Az ültetésből körülbelül egy óra múlva felszállt, s kotkodácsolva kijött a fészek elé.

Fut oda az öregasszony, hogy lássa, mit csinált a tyúk.

S mikor belenéz a fészekbe, mit lát? A tyúk egy gyöngyszemet tojt. Az öregasszony ahogy meglátta, hogy gúnyt űzött belőle a tyúk, megfogta, s verte, verte addig, míg bele nem döglött a verésbe!

Így a fösvény és bolond öregasszony egészen szegény, földhözragadt lett. Mostanában, ha eszik, türelmet sütöget tojás helyett, mert ugye gúnyt űzött belőle a tyúk, s ő megölte a nélkül, hogy bármiben bűnös lett volna szegény. 

De az aggastyán nagyon gazdag lett. Csináltatott egy nagy házat, szép kertet, nagyon jól élt. Az öregasszonyt szánalomból megtette tyúkgondozónak, így a kakast ő hordozta mindenfelé az aggastyán után aranylánccal a nyakán, s a lábán sárga csizmával, aminek sarkantyú is volt a sarkán, ezért neki úgy tűnt ez egy szép bohóc, s nem a kakasból készült a savanyú leves..

Megjelent Convorbi Literară 1876

 2016. január 25.

 

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét?...
2019-08-06
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a...
2019-07-23
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával,...
2019-07-22
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta...
2019-07-14
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert...
2019-06-29
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét? - cincogta Bőrke, az egérke.- Á, nem kell félni! Azt írja az újság, hogy vihetünk elemlámpát is – mondta Mókus Mici.Sün Soma, Vince, a varjú, Sanda, a róka is csatlakozott a többiekhez. Reggel a barlang bejárata előtt toporgott az izgatott kis csapat.- Kedves Kaland Kedvelő Turisták! - kezdte mondanivalóját Beni kutyus. Láthatjátok a föld gyomrának titkait, a cseppkövek ragyogását. Részben olyan helyen haladunk, ami kivilágított, de a sötétebb helyeken, használhatjátok a zseblámpáitokat!Amikor beléptek a barlangba, csodálkozva néztek körül a kis állatok. Egy mesebeli világ tárult eléjük. Voltak olyan cseppkövek, amelyek embert formáztak, vagy állatot. Cseppkőzászlók, borsókövek, cseppkőoszlopok közt haladtak.- Ma már minden látogató tudja, hogy a cseppköveket letörni, megfogni nem szabad!Ha letörsz egy egészen kicsiny cseppkövet, ezzel a természet több száz éves munkáját teszed tönkre! – morrantotta Beni kutyus.Sanda róka épp azt forgatta a fejében, hogy zsebretesz egy kis darabot, hazaviszi emlékbe. Gyorsan elhúzta a kezét, nehogy Beni kutya észrevegye.- Bámulatos, hogy a több millió év alatt kialakult cseppkövekbe mennyi formát beleképzelhetünk! Az ott olyan, mint egy óriás! - ámuldozott Sün Soma.- Jaj, le ne maradjak! Nem szeretem az óriásokat! - cincogta Bőrke.- Hogyan is keletkeztek a cseppkövek? Hallgassátok meg! Amikor a vízcseppek a felszínen unatkozni kezdtek, elhatározták, hogy megnézik, mi van a föld mélyén. Ahogy becsorogtak a föld gyomrába, mészkőre cseppentek, és együtt folytatták útjukat. Amikor elbúcsúztak egymástól, a mészkő lerakódott, ott keletkeztek a cseppkőbarlangok. A cseppkövek védelme rendkívül fontos, mivel a növekedésük igen lassú folyamat.Lassan kiértek e csodavilágból. Elbúcsúztak Beni kutyától.- Ez nagyon szuper volt! - ujjongott Bumm, a medve.- Sok ismerettel gazdagodtunk, remek kirándulás volt! - károgta Vince, a varjú.Még sokáig emlegették a barlangbeli élményeiket. {loadposition...
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a mese! {loadposition szalaag}
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával, Nyuszóval. Focizni kezdtek. Már sötétedett, mikor észbe kapott, hogy miért is indult el.- Jaj! Nekem értesítenem kell a meghívottakat! - kiáltotta.Nyakába kapta a lábát, s elrohant. A kis fülemüle szomorúan üldögélt. „Lehet, hogy nem jönnek el a búcsúestemre?” - töprengett magában. Ekkor kopogtattak. Az ajtóban ott toporogtak pajtásai.- Bocsáss meg! - hadarta Iszkiri, a nyulacska. Fociztam Nyuszóval, és kicsit későn szóltam többieknek! Most viszont, mind itt vagyunk!- De jó, hogy eljöttetek! Sok finomsággal készültem ám nektek! Amíg falatoztok, hallgassátok meg búcsúdalocskámat. Az éneket nagy tapssal jutalmazták a társai.- Mi hoztunk neked egy ránk emlékeztető ajándékot! Egy barátságkendőt. Mindegyikünk láblenyomata rajta van. Erről majd az eszedbe jutunk - mondta Kopogi, a harkály.- Köszönöm! - rebegte meghatódva Lilla. Azonnal a nyakába is kötötte.- Akkor holnap kora reggel irány Afrika! Tavasszal visszatérek hozzátok! - trillázta Trilla Lilla.- Jó utat! Vigyázz magadra! - köszöntek el tőle a barátai. {loadposition szalag} A szerző profilja
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta átmennünk? Vagy a hátán visz át minden gyalogost?- Ó, de hogy! - nevetett Majom mama. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket csíkozása miatt nevezik zebrának. Az meg ott a jelzőlámpa! Segít abban, hogy a biztonságosan átjussunk egyik oldalról, a másikra. Erről tudok egy versikét is:- Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad.Ha ezt megjegyzitek, akkor, nem lesz baj.Nagyon tetszett ez a mondóka a két kismajomnak.A játszótéren, de még fagyizás közben is ezt hajtogatták.- Mami! Igazán remek nap volt ez a mai! - rikkantotta Lipi és Miki.Másnap kacagva mesélték el pajtásaiknak, hogy a városban is van zebra, de az a zebra, nem Zebra Zoli, mint ahogy azt ők hitték.- Ha egyszer, eljuttok a városba - szólt Lipi, akkor, ha ezt a verset megtanuljátok, tudni fogjátok, hogy a közlekedési lámpánál mikor is szabad átkelni. Mondjátok velünk: Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad. {loadposition szalag} A szerző profilja
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne. Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek. Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát... Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát! Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön... A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger... No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent! Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni... Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad! S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit. Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett. Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok... {loadposition szalag} A szerző profilja

Magazin előfizetés