Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Román mese - A kőember

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

A kőember

Volt egyszer egy császár meg egy császárné. Szépek voltak, fiatalok voltak. Mégsem volt gyermekük.

Egy duzzadt ajkú szerecsen jelentkezett egyszer császár őfelsége előtt, és így szólt:

- Hódolattal üdvözöllek, felséges császár! Hírét hallottam, hogy a császárné asszony nem fogan gyermeket. Hoztam ezért néki gyógyfüveket. Ha azoknak a főztjéből iszik, áldott álla­potba kerül!

Átvette a császár a szerecsentől a gyógyfüveket, jutalmul egy császári paripát ajándékozott neki, és megparancsolta, hogy szemet kápráztató, szépséges aranyruhába öltöztessék. Azzal hívatta a császárné asszonyt. Odaadja neki a gyógyfüveket, mondja, hogy főzze meg s igya meg. A császárné hívatta a szakácsnét, odaadta neki a füveket, hogy főzetet készítsen belőlük, de azt nem mondta meg, hogy a levük mire való. A szakácsné nem is gyanította, hogy a füveknek milyen csudás erejük van. Előbb megkóstolta, amit főzött, s csak azután vitte a császárné elébe. Megissza a császárné a főzetet, eltelik egy kevés idő, hát egyszerre áldott állapotba került a szakácsné is meg a császárné is; mikor az ideje eljött, szültek is mind a ketten egy-egy olyan helyre fiúcskát, hogy egyik ügyibe valóbb volt, mint a másik. Az egyiket elnevezték Dafinnak, a másikat Afinnak.

Háborúba indult egyszer a császár, s arra az időre, míg ő oda lesz, a fiát hagyta maga helyett a palotában. Egy csomó kulcsot adott átal neki, s azt mondta:

- Édes fiam! Ezekkel a kulcsokkal akármelyik szobát kinyithatod, s járkálhatsz bennük kedvedre. Hanem az aranykulcsra nyíló szoba ajtaját ki ne nyisd, ha jót akarsz!

Elmegy a császár a háborúba. Amint kitette a lábát a városból, a fia végigjárja a szobákat. Látott is bennük annyi szépséges drágakövet, hogy még! De biz a, neki egyik sem tetszett. Legvégül eljutott az aranykulcsos szobához. Hát ez volt az, amelyiket az aranykulcs nyitotta! Megtorpant az ajtaja előtt, mert eszébe jutott, hogy ettől a szobától tiltotta volt el az édesapja. De a kíváncsiság annyira furdalta az oldalát, hogy csak elszánta magát, és belépett. Volt abban a szobában egy üvegből készült messzelátó. Odamegy a császárné fia, belenéz. Hát egy olyan színaranyból való, tündökletes palotát látott azon a messzelátón, hogy a napba lehetett nézni, de arra nem. Annak a palotának az ablakában egy szép fiatal leány ült: Kiralina királykis­asszony volt az a leány, szebb a napnál, szebb a legszebb virágszálnál.

Nézte, nézegette a császárné fia világszép Kiralinát, a messzelátót nagy búsan a helyére tette, s mikor kiment a szobából, könnyel volt a szeme telisded-teli.

Nem sok idő múltán jön haza a császár győzedelmesen a csatából. De bizony nem ment elébe az egyetlen fia, hogy örömmel fogadta volna. Császárné asszonyság jött ki helyette, s mondta nagy szomorúan, hogy a fia megbetegedett. Rögtön tudta ám a császár, hogy miféle kórság esett a fiúba. Össze is hívta a kerek világ minden orvosát, minden urusoló asszonyságát. Hanem azok mind csak azt mondották, hogy csak akkor gyógyul meg a fiú, ha Kiralinát feleségül veheti. No, ha azt mondták, küldötte is a kérőket a császár egymás után Kiralinához, de bizony hiába. Nem akarta az apja férjhez adni.

Mikor ezt a császár fia meghallotta, elhatározta, hogy maga megy el, s megkéri a leányt az apjától.

Elmondott mindent töviről hegyire a tejtestvérének, Afinnak. Egy nap aztán csak fogták magukat, felkerekedtek, s úgy eltűntek a palotából, mint a kámfor. Mentek, mentek, virra­dattól alkonyatig mind csak mentek, míg csak az Északi Szél öreganyjához el nem érkeztek. Bezörögnek az ajtón, kijön elébük egy vénséges vénasszony, kérdi, kit keresnek. Mondják, hogy szállást kérnének éjszakára, s másnap továbbmennének, ha elárulná nekik, hogy melyik úton haladjanak, hogy Kiralina királykisasszonyka birodalmába jussanak.

Megszánta őket a vénasszony, s azt mondta:

- Hiszen én nagyon szívesen befogadnálak benneteket a házba. De félek ám, hogy hazajön a fiam, s mindkettőtöket jégcsappá dermeszt. Menjetek inkább a kisebbik húgomhoz, az szállást is adhat, útba is igazíthat, hogy Kiralina kisasszonyka birodalmába el hogyan juthatnátok.

Ment is nyomban a császárné fia, el is jutott a Forgószél anyjához. Onnan is továbbment. El is jutott a Tavaszi Szél anyjához. Bezörög az ajtón, hát kijön elébe egy szép, sudár fiatal asszony. Ránézett a császárné fiára, s meg is szólalt nyomban:

- Hej, kedves császárfi, kedves királyúrfi! Tudom, elindultál szép Kiralinához, hogy hamar eljutnál, s feleségül vennéd! De bizony, ha a fiam nem segít meg, el nem juthatsz addig az országig. No, maradjatok itt, elbújtatlak benneteket. Mert bizony, ha az én fiam megérzi, hogy a másik világból való emberek vannak itt, hát egyben megöl benneteket. - Így szólott, azzal háromszor a tenyerébe vert, hát abban a percben egy gyémántcsőrű, smaragdszemű madár szállt le elébük a kemence tetejéről. Afint, Dafint szárnya alá vette, s ismét a kemencére ugrott.

Nem telt belé sok idő, szelíd szellő lengedezése hallatszott, rózsa és rozmaring illata áradt, az ajtó magamagától megnyílott, és azon egy szépséges, aranyhajú, ezüstszárnyú legény lebbent be. A kezében egy botot viselt, s azt mindenféle füvek meg virágok fonták körül. Ahogy be­lépett a legény, így szólott az anyjához:

- Ember szagát érzem, édesanyám! Másik világbéli ember szagát!

- Érzed-e, nem érzed-e, fiam, én csak azt mondhatom, hogy ugyan biz a, mit keresne itt a másik világból való emberfia?

Elcsendesedett a Tavaszi Szél, az asztalhoz telepedett. Evett egy cseréptálnyi édes őztejet, ivott rá egy márványfazéknyi ibolyavizet, s egyben mesélgető kedve kerekedett. Mikor látta az anyja, hogy milyen jó kedve van, megkérdezte:

- Mondsza, lelkem fiam, ugyan bizony merre lehet Kiralina kisasszony birodalma? S vajon mit kellene annak művelnie, aki őt feleségül szeretné venni?

- Hej, nehéz dolgot kérdezel, édesanyám! - azt mondja a Tavaszi Szél. - De legyen, nem bánom, most az egyszer! Tízévnyi járásnyira van ide Kiralina birodalma. Hanem meg lehet tenni azt az utat annyi idő alatt is, mialatt a szemedet megdörzsölnéd. Csak az kell hozzá, hogy valaki menjen el a tüzes követ égig hányó szurokpatak partjára, a fekete erdőbe, a go­nosz tündérek tuskóját nyergelje meg, kapjon fel rá, mert azon lehet átkelni a szurokpatakon. Hanem, aki ezt hallja, és elmondja valakinek, az váljék kővé, térdig!

Ha a gonosz tündérek tuskóján a birodalom határát elérte, arany szarvast kell csinálnia, abba belebújnia, mert csak úgy juthat Kiralina hálószobájába, s úgy rabolhatja el. Hanem aki ezt hallja, és elmondja valakinek, az derékig kővé váljék!

Ha már feleségül is vette Kiralinát, az Északi Szél édesanyja csupa gonoszságból egy inges zsidót küld majd Kiralinához. Kiralina vásárol kettőt a zsidó pókhálónál is vékonyabb szálú vászoningeiből. Ha azt az inget magára veszi, s meg nem locsolja gerlemadár könnyeivel, meghal bizony! Hanem, aki ezt hallja, és elmondja valakinek, az tetőtől talpig kővé váljék!

Amikor a Tavaszi Szél ezeket elmondotta, a császárné fia már aludt, de bezzeg ébren volt a szakácsné fia, s mindent hallott.

Mikor másnap elmegy hazulról a Tavaszi Szél, megkérdi a császárfiú az anyjától, megtudott-e valamit a fiától? Hanem a Tavaszi Szél anyja attól félt, hogy kővé válik, ha elmondja, így azt válaszolta, hogy semmit sem tudott meg.

Akkor a császárné fia meg a szakácsné fia útnak eredtek. Nyári nap volt éppen, a nap fel­kelőben - mire lehanyatlott, egy erdőbe érkeztek. Szörnyű zúgást, zakatolást hallanak, s megpillantanak egy nagy szurokpatakot, hányta az a tüzes köveket a magas egekig.

Megijedt a császárné fia, de a szakácsné fia azt mondta neki:

- Ne félj semmitől, jöjj velem ebbe az erdőbe, s tedd azt, amit mondok!

Mikor az erdő közepére értek, megtalálták a gonosz tündérek tuskóját, a hátára pattantak mind a ketten, háromszor egymás után jól megsarkantyúzták. A tuskó nyomban tizenkétlovas hintó­vá változott, s egy szempillantás alatt a Forgószélig emelkedett velük. Éppen Kiralina kis­asszony palotájának kapuja előtt szállott le. Ahogy kilépnek, a kocsi ismét tuskóvá változott, ők pedig egy zafírkőből épült, ciprusfa kapujú palota előtt találták magukat. Hát a palota egyik ablakában ott ült Kiralina, gyönggyel szőtt, aranyos ruhában!

Megpillantotta Kiralina kisasszonyka a császárné fiát, s akkora szerelemre gyulladt iránta, hogy belebetegedett, s már a halála órája közeledett.

Mit meg nem tett volna szegény édesapja, a császár, hogy az életét megmentse? De minden hiábavaló volt. Legeslegutoljára egy vénasszony ment a látására, és azt mondta:

- Fényességes uralkodó! Isten számos évig éltessen! Ha azt akarod, hogy nagyságod leánya meggyógyuljon, kerestessed meg azt az aranyszarvast, amelyik úgy dalol, mint a madár. Azt hozassad három napra a palotába, attól gyógyul meg Kiralina.

Hirdettette ezt a császár kikiáltókkal, szerteszéjjel az egész országban, három napon át. A harmadikon a szakácsné fia hármat ütött a tuskóra. Át is változott az egy szép aranyszarvassá. Belebújtatta a császárné fiát, és a palota elé állott vele.

Meglátja a császár a szarvast, lemegyen, megkérdezi a szakácsné fiát, hogy eladó-e?

- Eladónak, nem eladó! - felelte kevélyen a szakácsné fia. - De bérbe adható!

- Jól van úgy is! Mit kérsz érte három napra?

- Ezer aranyat adjál érte!

Megkötik az alkut, a császár viszi a szarvast Kiralina szobájába, s azzal elmegy a maga dolgára...

Mikor a szarvas egyedül találta magát Kiralina kisasszonykával, olyan epekedő dalba kezdett, hogy a fák, de még a kövek is sírtak belé. Kiralina kisasszonyka elszenderedett, a császárné fia meg kilépett a szarvasból, megcsókolta a homlokát, s azzal ismét a szarvasba bújt.

Meséli másnap Kiralina kisasszonyka az álmát az udvarhölgyeknek, azt mondja, álmában kétszer csókolta meg őt egy szépséges fiatalember. Egy okos udvarhölgy azt a tanácsot adta neki, hogy majd mikor a szarvas újra dalolni kezd, tettesse magát, mintha aludnék. Aztán, ha megint úgy érzi, mintha megcsókolná valaki, azonnal ragadja meg azt a valakit!

Ahogy az éjszaka leszállott, a szarvas egy búbánatos dalba fogott. Tettette magát Kiralina kisasszonyka, mintha aludnék. Mikor a császárfi - a szépséges királyfi - meg akarta csókolni, a karjába szorította, és azt mondta:

- Enyém vagy már! Nem szabadulsz! Réges-régóta csak teutánad vágyakozom én!

Mint a galambok, úgy turbékoltak hajnalhasadtáig. Mikor délfelé járt az idő, jött a császár meg a szakácsné fia, hogy elvigyék a szarvast. Sírni kezdett Kiralina kisasszonyka. Nem akart megválni semmi áron aranyszarvasától. De a szakácsné fia így szólt hozzá halkan:

- Kérj engedelmet a császártól, hogy a szarvast a város határáig elkísérhessed. Kocsi vár ott reánk, tizenkét tüzes paripa előtte. Abba mind beszállunk, szépséges kedvesed, szerelmes királyfid birodalmáig bizony meg sem állunk!

Megkérte Kiralina kisasszonyka az engedelmet; a császár megadta. A szarvast a város külső határáig nagy pompával kikísérte. Akkor Afin háromszor a szarvas horpaszára vágott, át is változott az azonnal tizenkét lófogatú hintóvá. Egyik kezével Kiralina kezét fogta, másik kezével Dafinét; a kocsiba beugrottak, s úgy eltűntek, mint a pára. Nyári napnak pirkadtától alkonyáig egyre mentek, szálltak, mint a mese, országról országra, az Óperencián is túl, amíg országukba eljutottak.

Meghallja a császár, hogy érkezik a fia. Elébe ment sok katonasággal, nagy pompával vitette be a palotába a császárfiút meg Kiralinát. Fejedelmi lakodalmat csaptak, három napig éjjel-nappal mind lakodalmaztak.

Egy napon Kiralina asszony kiült a palota ablakába, s az utcára nézegetett. Arra jön egy zsidó, inget árul. Felhívja Kiralina úrasszony a palotába, vásárol tőle két inget. Vékonyabb volt azok­nak a vászna, mint a pókháló szála. Az egyik inget magára is ölti. Hát, nem telik bele sok idő, olyan súlyos betegségbe esett, hogy már a sír szájához közeledett.

Meghallja Afin, hogy mi a császárné betegsége. Bemegy éjfélkor a hálószobájába, Kiralinát gerlemadár könnyével jól meglocsolja, s azzal kisurran. Hanem az ajtónállók meglátták, Dafin császárnak beárulták, és azzal vádolták, hogy látták, megcsókolta a császárné asszonyt!

Tüzes lobot vetett a harag a császárban, hogy ezt meghallotta. Nyomban megparancsolta, hogy Afint fejezzék le! Hanem mikor a vesztőhelyre érkeztek, megszólalt Afin, s így beszélt a csá­szárhoz:

- Isten adjon néked hosszú életet, császárom! Arra a barátságra meg szeretetre kérlek, amit örökké éreztem irántad, hívassad össze országod minden nagy urát, a birodalom tanácsosait. Nagy szót kell előttük szólanom. Aztán, nem bánom, vágassad le a fejemet!

Parancsot adott a császár: gyűljön egybe az államtanács, mind a nagy urak, jelenjék meg Kiralina császárné asszony is. Elővezettette Afint, és így szólt hozzá:

- No, mondd hát el te istentelen, amit akarsz!

Akkor Afin így kezdette el:

- Volt egyszer egy császárfiú, aki beleszeretett a másvilági császár leányába. Nem élhetett nélküle, s ezért a tejtestvérével felkerekedtek. Vagy megtalálja azt a leányt, vagy a pusztába öli magát! Bejárták a világot széltében-hosszában, eljutottak az Északi Szél öreganyjához, megkérték: mondaná meg nekik, melyik út vezet ahhoz a császárleányhoz, kiért útra keltek. Az Északi Szél anyja, a Tavaszi Szél anyjához igazította őket. Az szállást is adott nekik, azt is megígérte, hogy az utat a fiától megtudakolja. Szavának is állott a Tavaszi Szél anyja. Mikor a fia megjött, kikérdezte, az meg így válaszolt: „Tízévnyi járásra van ide Kiralina kisasszonyka birodalma. Hanem meglehet tenni azt az utat annyi idő alatt is, mint egy szempillantás, ha volna valaki, aki a tüzes követ égig hányó szurokpatak mellett levő fekete erdőbe elmenne, ott a gonosz tündérek tuskóját meglelné, s arra ülne rá, mert azon lehet átkelni a szurokpatakon. Ha a tuskón annak a birodalomnak a határát elérte, aranyszarvassá kell a tuskót változtatnia, abba kell belebújnia, úgy juthat Kiralina kisasszonyka szobájába, s őt úgy rabolhatja el. Ha majd már elvette feleségül Kiralina kisasszonykát, a Forgószél nénje csupa gonoszságból egy zsidót küld hozzá, aki pókhálónál vékonyabb szálú vászonból készült ingeket árul. Ha Kira­lina kisasszonyka egy olyan inget magára öltene, s gerlemadár könnyeivel meg nem locsolná, meghalna három nap alatt.”

Mikor ezt mondta anyjának a Tavaszi Szél, átkot is mondott melléje, hogy: „Aki ezt hallja, s valakinek valaha elmondja, az kővé változzék...”

Kérdezte másnap a császárné fia a Tavaszi Szél anyját, hogy megtudott-e valamit a fiától. De az asszony attól félt, hogy kővé talál változni, ha elmondja, azért azt felelte, hogy semmit sem tudott meg. De a császárné fiának tejtestvére azon az éjjel nem aludt, és így mindent hallott. Így aztán anélkül, hogy a császárné fiának a titkot elárulta volna, együtt mentek el a fekete erdőbe, rápattantak a tuskóra, és átkeltek a patakon.

Ahogy Afin ezeket a szavakat kiejtette - térdig kővé változott!

Megrettentek a birodalmi tanácsbeli nagy urak, hogy ezt a csudát kellett látniok! Afin újból beszélni kezdett:

- Mikor Kiralina kisasszonyka palotájáig eljutottak, a császárné fiának tejtestvére a tuskóra háromszor rácsapott, az nyomban aranyszarvassá változott, abba belebújtatta a császárné fiát! Ilyen csalafintasággal tudta a császárfiú megismerni, és elrabolni a leányt.

Ahogy Afin ezeket a szavakat kiejtette - derékig kővé változott!

Látta már a császár meg a császárné, hogy ártatlan Afin, sírva fakadtak, úgy kérlelték, hogy ne meséljen tovább. De Afin nem hagyta abba, hanem így beszélt:

- Miután a császár Kiralina kisasszonykát feleségül vette, nem telt el sok idő, és a császárné asszony két inget vásárolt egy zsidótól. Mikor az egyiket magára öltötte, nyomban súlyos betegségbe esett. Afin tudta, hogy mi a baja, ezért bement éjfélkor a császárné hálószobájába, őt alva találta, gerlemadár könnyeivel meglocsolta, és a haláltól megmentette!

Ahogy Afin meséjének a végére ért - tetőtől talpig kővé változott!

Sírt Dafin császár, rítt Kiralina császárné asszony. Három napig éjjel-nappal Afint siratták. Akkor fogták jótevőjük kővé vált testét, és a szobájukba vitték, hogy mindig rá emlékezzenek.

És még jó ideig éltek együtt, és egy gyermekük is született.

Egy reggel bemegy Dafin császár a császárné házába, és azt mondja, hogy hófehér ruhába öltözött asszonyról álmodott. Azt mondta az álombeli asszony neki, ha azt akarja, hogy kővé vált testvére megelevenedjék, a kisgyermeküket vágja le, és annak a vérével kenje be a követ. Azt feleli a császárné asszony, hogy ő is éppen ilyen álmot látott! Akkor aztán mind a ketten megegyeztek, a gyermeket levágták. Ahogy a követ a gyerek vérével locsolták, az csak mozogni kezd, megelevenedik annak rendje és módja szerint, és megszólal:

- Ó, Uramisten! De mélyen aludtam!

- Bizony, testvérem - azt mondja a császár -, aludtál volna te sokat is, mélyen is, ha le nem vágjuk a kisgyermekünket, hogy az ő vérével öntözzünk meg tégedet.

Erre a szóra Afin egy késsel az ujjába vágott, vérét a gyerekre csorgatta. Meg is elevenedett az, abban a pillanatban...

Örömében a császár parancsba adta, hogy egész birodalmában fényes ünnepet üljenek, vigadjon az ország apraja meg nagyja.

Én is nyeregbe pattantam, ide nyargaltam, s kieteknek ezt a mesét mondtam...

 

Fordította: Ignácz Rózsa

Fel a lap tetejére

 

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a...
2019-07-23
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert...
2019-06-29
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Arany János - Barátomhoz
Arany János - Barátomhoz - Petőfihez Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:S mily szívesen fogadnék szót neked!De átkozott gebe az a Pegaz,Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.Tegnap már mintha írni kezdenék,Egészen a tollrágásig menék,De, varjú tépje meg a rossz lovát,Hiába biztatám, hogy: co tovább!Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talánEgy kis Petőfiség ragadna...
2019-06-28
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Babits Mihály - Kék faluk
Kék faluk Ki járt már a kék falukban?Ki a csunya kék falukban?hol a kék fal sértő színnelközepellik zöld zsalukban? Ott a cifra házak ormacifrán ott a házak ormaházak orma kék kereszttelpompáz mintha sírkő volna. Mindenik ház egy-egy kriptas mindeniknek megvan titka:nemzedékek asznak bennea világból kihajítva. Nemzedék ott több ne asszon,ember ottan ne mulasson,ottan...
2019-06-28
Babits Mihály
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak. Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után, Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál? Ah, rád vissza bús...
2019-06-26
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a mese! {loadposition szalaag}
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne. Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek. Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát... Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát! Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön... A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger... No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent! Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni... Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad! S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit. Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett. Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok... {loadposition szalag} A szerző profilja
Arany János - Barátomhoz
Arany János - Barátomhoz - Petőfihez Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:S mily szívesen fogadnék szót neked!De átkozott gebe az a Pegaz,Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.Tegnap már mintha írni kezdenék,Egészen a tollrágásig menék,De, varjú tépje meg a rossz lovát,Hiába biztatám, hogy: co tovább!Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talánEgy kis Petőfiség ragadna rám:Lekarcolék egy pár „hozzá”-t, „felé”-t,Csuklott a múzsa s rámrivallt: „elég”!Mit is haszontalankodom vele,Mikor szivem zsibajjal van tele.Vendége jött s avval sok a dolog,Minden kis érzelem sürög-forog.Bolond szeles nép! lót-fut céltalan,S egymásba ütközik minduntalan.De nem csoda, a szív vendége nagyS igen kedves neki, mert az te vagy. (1847 szept.) (1847. aug. 11) loadposition szalag}  
Babits Mihály - Kék faluk
Kék faluk Ki járt már a kék falukban?Ki a csunya kék falukban?hol a kék fal sértő színnelközepellik zöld zsalukban? Ott a cifra házak ormacifrán ott a házak ormaházak orma kék kereszttelpompáz mintha sírkő volna. Mindenik ház egy-egy kriptas mindeniknek megvan titka:nemzedékek asznak bennea világból kihajítva. Nemzedék ott több ne asszon,ember ottan ne mulasson,ottan beteg minden gyermek,mételyes ott minden asszony. Ott az emberész nem lámpás,csak egy ködben járó csámpás,elhunyt bűnök pállott ködjes puliszkára hajtott rámpás. Minden sarkon ott egy Krisztus,egy sovány, bizanti Krisztusvéres és esős bordákkalvár, míg jő az Antikrisztus. Ablakot ne nyiss ott éjjel,mert a vampir jár ott éjjel,gonoszúl a bokrok árnyánkék kisértet les ott széjjel. 1908-1909 {loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak. Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után, Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál? Ah, rád vissza bús könyhullatássalNéz szemem:Vesztve téged vésze boldogságom,Mindenem! Gréc, 1840, május 1 {loadposition szalag}  

Magazin előfizetés