Meséld
Mese nem csak gyerekeknek

Tolsztolj - Szemjon bátya...

Szemjon bátya elbeszéli, hogy mi történt vele az erdőben

Elbeszélés

Elmentem én egyszer télen az erdőre fáért, kivágtam három fát, legallyaztam, megfaragtam - körülnézek, hát késő van, haza kellene már menni. Az idő pedig csúnya volt nagyon, havazott és hófúvás volt. Gondolom, még meglephet itt az éjszaka és nem lelem meg az utat. Meg­hajtom a lovat, megyek egy darabig - kifelé út nincsen. Csupa erdő, csupa erdő. Gondolom, hitvány bunda van rajtam, megfagyok az úton.

Csak megyek, csak megyek, út nincsen, sötét van. Már éppen ki akarom fogni a lovat a szánból, hogy a szán alá feküdjem, hát hallom, hogy - nem is messze - csengők szólnak. Odamegyek én a csengettyűkhöz, hát látom - ott áll egy szép sárga trojka, szalag van a lovak sörényébe kötve, fénylenek a csengettyűk, s két eleven fickó ül a szánban.

- „Jó estét, testvérek!” - „Jó estét, te muzsik!” - „Merre van az út, testvérek?” - „Mi itt éppen rajta vagyunk.” Odahajtok én melléjük s nézem - mi a csoda! - sima az út s nincs befúva hóval. „Hajts utánunk” - mondják nekem s meghajtják a hármast. De a kancám hitvány - nem érem el őket. És elkezdem kiáltani: „Várjatok, testvérek!” - Megállanak, nevetgélnek, „Ülj át ide hozzánk, könnyebb lesz a lovadnak is teher nélkül.” - „Köszönöm” - feleltem. Átszállok hozzájuk a szánba. Jó szán, pokróc is van rajta. Alighogy leültem, egyet füttyentenek: „Gyí, drágalátosak!” Csak úgy repülnek a sárgák, hófelhőt kavar a lábuk, nézem, mi a csoda! Nő a világosság, s az út sík, mint a jég, s úgy vágtatunk, hogy a lélegzetünk is elakad, arcunkba csap az ág. Elfog a szorongás. Előre nézek, hát: elöl, jaj, de meredek hegy, mély szakadék a hegy alatt. És a sárgák egyenesen a szakadéknak rohannak. Megrémültem és elkiáltottam: „Úristen! lassabban, még megöltök engem!” Azok meg csak nevetnek és füttyentgetnek. Látom, el kell veszni. Már ott a szán a szakadék szélén. Látom, fejem felett ág van. No, gondolom, vesszetek, de nálam nélkül. Felálltam és megragadtam azt az ágat s lógva ott maradtam. Lógtam ott és kiáltottam: - „Fogd meg!”

S akkor én is hallom - azt kiáltják az asszonyok: „Szemjon bátya, mi a bajod? Asszonyok, asszonyok! fújjátok meg a tüzet. Szemjon bátya nem jól érzi magát” - kiáltozták. Megfújták a tüzet. Feleszméltem. A kunyhóban a felső ágypolcon kapaszkodva lógok és kiabálok idétlen hangon. És én ezt mind csak álmomban láttam.

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://meseld.hu/

Ezek is érdekesek lehetnek neked:

2019. május 14.
Benedek Elek
A deszkavári királyfi Hol volt, hol nem volt, volt...
2019. május 15.
Benedek Elek
A sündisznó Hol volt, hol nem volt, hetedhét orszá...
2019. április 26.
Benedek Elek
Melyik ér többet? Arra, arra, lefelé, egy kicsit f...