Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb kétnyelvű mesekönyveink iratkozz fel értesítésünkre

captcha 

Lev Nyikolajevics Tolsztoj

Tolsztolj - A csóka és a galambok

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A csóka és a galambok

Mese

A csóka látta, hogy jól élnek a galambok - fehér színt váltott és odaszállt a galambdúchoz. A galambok egy darabig azt hitték, hogy ő is galamb, és beeresztették.

Folytatás: Tolsztolj - A csóka és a galambok

Tolsztolj - A tűzoltó-kutyák

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

A tűzoltó-kutyák

Igaz történet

Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre.

Folytatás: Tolsztolj - A tűzoltó-kutyák

Tolsztolj - Egy fiú elbeszéli, hogyan lepte meg az erdőben a vihar

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Egy fiú elbeszéli, hogyan lepte meg az erdőben a vihar

Igaz történet

Amikor én kicsi voltam, elküldtek az erdőre gombászni. Elértem az erdőt, szedtem a gombát s készültem már hazamenni. Hirtelen besötétedett, megeredt az eső, zengett az ég. Megijedtem, leültem egy nagy tölgyfa alatt. Olyan fényeseket lobbant a villám, hogy belefájdult a szemem s hunyorított a fénytől. Fejem felett valami megreccsent és dörrent; azután ütést éreztem a fejemen. Lerogytam, s addig feküdtem így, míg el nem állt az eső.

Folytatás: Tolsztolj - Egy fiú elbeszéli, hogyan lepte meg az erdőben a vihar

Tolsztolj - Aljonuska húgocska, ivanuska bátyuska

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Aljonuska húgocska, ivanuska bátyuska

Élt egyszer egy öregapó meg egy öreganyó. Volt egy lányuk, Aljonuska, meg egy fiuk, Ivanuska.

Meghalt az apóka, az anyóka is utánament hamarosan. Egyszál-egyedül maradt Aljonuska meg Ivanuska.

Folytatás: Tolsztolj - Aljonuska húgocska, ivanuska bátyuska

Tolsztolj - A szamár és a ló

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A szamár és a ló

Mese

Egy embernek volt egy szamara s egy lova. Együtt mentek az úton, s ezt mondta a szamár a lónak:

- Nehéz ez a teher, nem bírom az egészet cipelni, végy át tőlem egy keveset!

Folytatás: Tolsztolj - A szamár és a ló

Tolsztolj - Az oroszlán és az egér

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

Az oroszlán és az egér

Mese

Aludt az oroszlán. Egy egér végigszaladt a testén. Felserkent és megragadta. Az egér kérlelni kezdte, hogy engedje el; így könyörgött neki:

- Ha te eleresztesz, jót cselekszem veled.

Folytatás: Tolsztolj - Az oroszlán és az egér

Tolsztolj - A hazug fiú

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A hazug fiú

Mese

Juhokat őrzött egy kisfiú, s mintha farkast látna, kiáltozni kezdett: - Segítség! Farkas! Farkas!

Odafutnak a parasztok s látják: hazug volt a kiabálás, így tett még kétszer vagy háromszor a fiú, míg egyszer csakugyan a nyájra tört a farkas. Kiáltani kezdett: - Ide hamar, ide, itt a farkas!

Folytatás: Tolsztolj - A hazug fiú

Tolsztolj - néni elmeséli..

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A néni elmeséli, hogyan tanult meg varrni

Elbeszélés

Amikor hatéves lettem, azt mondtam édesanyámnak, hogy szeretnék varrni. Anyám így felelt: - Kicsi vagy te még, megszúrod az ujjadat. - De én egyre csak erősködtem. Végül édesanyám előhúzott a ládafiából egy piros rongyocskát és odaadta nekem, aztán piros cérnát fűzött a tűbe és megmutatta, hogyan fogjam.

Folytatás: Tolsztolj - néni elmeséli..

Tolsztolj - Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba

Elbeszélés

Édesapám készült a városba menni. Mondom neki: - Apus, vigyél engem is magaddal. - Azt feleli: - Megvesz ott a hideg; minek mennél oda? - Megfordultam, sírni kezdtem s bementem a kiskamrába. Sírtam, sírtam s elaludtam.

Folytatás: Tolsztolj - Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba

Tolsztolj - A talált gyermek

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

A talált gyermek

Igaz történet

Egy szegény asszonynak volt egy lánya, Mása. Mása reggel elindult vízért, hát meglátta, hogy az ajtajuknál valami fekszik, rongyba van csavarva. Mása letette a vedret s kibontotta a rongyot. Alighogy hozzáért, sivalkodás hallatszott a rongyból: „Oá! oá! oá!”

Folytatás: Tolsztolj - A talált gyermek

Magazin előfizetés

Legfrissebb anyagok

Afrikai mese -Miért nem eszi meg a krokodilus a tyúkot?
Miért nem eszi meg a krokodilus a tyúkot? Volt egyszer egy tyúk, aki minden reggel lement a folyópartra, ott kapirgálgatott. Egy szép napon egy krokodilus csúszott a közelébe, megfenyegette, hogy megeszi. Felkiáltott erre a tyúk:-- Ne tégy ilyet, testvér! A krokodilust annyira meglepte a kiáltás, hogy elment abban a hitben, hogy a tyúk valóban a testvére. De másnap visszament...
2018-03-10
Afrikai mesék
Tovább is van mondjam még?
Image
Húsvéti versek - Ma van húsvét hajnala
Ma van húsvét hajnala Ma van húsvét hajnala,A locsolás nagy napja.Jó reggelt, jó reggelt,Te szép virágszál,Megszabad locsolni,Hogy el ne hervadjál? Kelj fel párnáidról,szép ibolyavirág.Nézz ki az ablakon,milyen szép a világ.Megöntözlek szépen,az ég harmatával,teljék a tarisznyaszép piros tojással. {loadposition vizualis}  
2018-03-10
Húsvéti versek
Tovább is van mondjam még?
Arany János - Szent Pál levele
Szent Pál levele Névnapi köszöntő Borbély Pál szalontai főjegyző névnapjára Az égből. Borbély Pál kedves druszámnak pártfogói kegyességgel.Szalontán (franco). Sz. Pálnak B. Pálhoz küldött 1-ő Levele „Kedves druszám, édes kedves Pálom,Minthogy nem jő most szememre álom,S személyesen nem szólhatok Veled,Ime küldöm e frankós levelet.Úgy hallottam, jól...
2018-03-10
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Arany János - A reggel
A reggel Természetrajz Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnekA pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.Szőke világát már az égen terjeszti előreA Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé.Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földiFennlebegő párák ködszerü cseppjeiben;És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúlA levegő-réteg vérpirosan...
2018-03-10
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - A halász fia
A halász fia Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény halász. Ez a halász a király városában lakott, s ami halat fogott, mind a királynak vitte, aki meg is vette tőle jó pénzen.Egyszer nagy vendégség volt a királynál, üzentek a halásznak, hogy menjen, s mennél több halat fogjon, mert sok lesz a vendég, sokra lesz szükség.Lemegy a...
2018-03-03
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Móricz Zsigmond - Farsang végén
 Farsang végén Régen,Egyszer aRéten,FarsangVégenTalálkozottKét farkas egymással,Kezet fogtakNagy barátkozással: - Szervusz öreg pajtás!- Nem szervusz most pajtás!- Ugyan miért pajtás?- Mert bort ittam pajtás!- Az jó pajtás,- Nem jó pajtás.- Mér pajtás?- Mert megvertekEldöngettekMiatta jó pajtás!- Az rossz pajtás!- Nem rossz pajtás!- Mér pajtás?- Mert...
2018-03-03
Móricz Zsigmond - 1879...
Tovább is van mondjam még?
Vietnámi mese - A Fehér Ló Templomának legendája
A Fehér Ló Templomának legendája Fordította: Dr. Gion GáborTerebess Ázsia E-Tár A lópatkó nagyon sok országban szerencsét jelent. Hanoiban azonban a lovak patáinak nyoma a szerencse jele, és a város a fehér lovat védőszentjeként tartja számon.Sok-sok évvel ezelőtt Hanoi környéke még mocsaras volt, több kisebb folyó szelte át a város körüli mezőket. A Fehér...
2018-02-18
Vietnami mesék,...
Tovább is van mondjam még?
Afrikai mese -Miért nem eszi meg a krokodilus a tyúkot?
Miért nem eszi meg a krokodilus a tyúkot? Volt egyszer egy tyúk, aki minden reggel lement a folyópartra, ott kapirgálgatott. Egy szép napon egy krokodilus csúszott a közelébe, megfenyegette, hogy megeszi. Felkiáltott erre a tyúk:-- Ne tégy ilyet, testvér! A krokodilust annyira meglepte a kiáltás, hogy elment abban a hitben, hogy a tyúk valóban a testvére. De másnap visszament a partra, és eltökélte magában, hogy most már valóban megeszi a tyúkot. Ám az újból így kiáltott:-- Ne tégy ilyet, testvér!-- Átkozott tyúkja -- morgott a krokodilus, amikor a tyúk nyugodtan továbbsétált mellőle. -- Hogy a csudába lehetne az ilyen a testvérem? Hiszen a földön él, én meg a vízben.Elhatározta, elmegy Nzambéhoz, és megkéri, döntse el ő ezt az ügyet. Útra is kelt. Még nem járt messzire, mikor barátjával, a gyíkkal találkozott.-- Segíts tanácsoddal, Mbambi. Mindennap lejön egy gyönyörű, kövér tyúk a partra, és amikor éppen meg akarom enni, rám ijeszt azzal, hogy testvérének szólít. Elmegyek most Nzambéhoz, és megkérdezem tőle, mitévő legyek.-- Bolond vagy -- mondta Mbambi --, csak az időt fecséreled az úttal, és tudatlanságodat leplezed le. Hát nem tudod, hogy a kacsák is vízben élnek és tojást raknak, a teknősök úgyszintén? Én is tojásokat rakok, és a tyúk is! Meg te is, balga barátom! Így hát ebben mi valamennyien testvérek vagyunk. {loadposition szalaag}
Húsvéti versek - Ma van húsvét hajnala
Ma van húsvét hajnala Ma van húsvét hajnala,A locsolás nagy napja.Jó reggelt, jó reggelt,Te szép virágszál,Megszabad locsolni,Hogy el ne hervadjál? Kelj fel párnáidról,szép ibolyavirág.Nézz ki az ablakon,milyen szép a világ.Megöntözlek szépen,az ég harmatával,teljék a tarisznyaszép piros tojással. {loadposition vizualis}  
Arany János - Szent Pál levele
Szent Pál levele Névnapi köszöntő Borbély Pál szalontai főjegyző névnapjára Az égből. Borbély Pál kedves druszámnak pártfogói kegyességgel.Szalontán (franco). Sz. Pálnak B. Pálhoz küldött 1-ő Levele „Kedves druszám, édes kedves Pálom,Minthogy nem jő most szememre álom,S személyesen nem szólhatok Veled,Ime küldöm e frankós levelet.Úgy hallottam, jól van fejed dolga,Bár nem úr vagy, hanem olyan szolga,Kinek ura légió, mint tenger,Mint a Nyírben Compossessor ember. Ámde nagy kár volna elcsüggedni,Tüske közzől szoktak vackort szedni;Minden ember nem lehet egyforma,Hidd el; nincs jobb étel, mint a torma.Ha semmid sincs, van szép szabadságod,A papiros rongyát körülvágod,És midőn magad vagy egy szobába,Az igazat megmondhat’d vaktába.Fizetésed hogy zsíros ne volna,Ebben Komócsin meghazudtolna.Búza helyett konkolyt, repcét adnak,Melyből üttethetsz olajt magadnak. Azért fiam, csak tűrj, mint a bárány,Míg megállhatsz kurta lábod szárán.Hisz ha feldőlsz, elénekli Csere,Hogy te, mint ő, nem valál csak here.Járj el a nemzeti kaszinóba,Mely, mint hallom, most van felbomlóba.Szép az, aki ott kitesz magáért!Dicsőség civódni a hazáért. Most ugyan bor nincs még benne és ser,Ámde nem megírtam-e már egyszer,Hogy jó inni, ha szomjuság éget,Egészségnek fenntartása végett.Kaszinótok pedig nagyon beteg,Csak diószegi bor gyógyítná meg.Ferbli-lázban mit sem ér a lőre.Pécsi jobb tanácsot ád előre.És most adieu, szívemnek drága,Nagyot nőjön lúdaidnak mája.” Nem hasadt még a mosolygós hajnal,Malac-álmot aludt minden angyal,És az égi tyúkok gunnyasztának,Fittyet vetve a kakas szavának.A mennyország nagy-torkú bakterjeSzundikált még, s nem volt ki felverje,Amint ott ült, utca szögleténél,Kétöles lándzsája jobb-fülénél.Ámde Szent Pál nem tudott alunni,Óra hosszat még szemet sem húnyni.Ürgött-forgott, mint tótban a kása,Innen az-nap az ő fordulása.Néha-néha pikszisébe markolt.Mely, mint szérű, oly kerületű volt;Majd kicsiholt és gyujtván világot,Olvasgatni kezdé Kartigámot.Néha ismét verset készült írni.S a papírt körül is tudta nyírni.De felakadt szárnyaló múzsája:„Irjon a szösz, hordja el a gálya.”Ekkor ötlött hirtelen eszébe,Hogy levélíró volt életébe.S hogy Szalontán van egy jó druszája,Nosza tüstént levelet hozzája.Bő schlafrockját felkapá magára,Hálósipkát nyom...
Arany János - A reggel
A reggel Természetrajz Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnekA pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.Szőke világát már az égen terjeszti előreA Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé.Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földiFennlebegő párák ködszerü cseppjeiben;És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúlA levegő-réteg vérpirosan hüvelyét. Ez még nem nap - ihol szemmel nézhetni beléje;Ám, ha derékszög alatt dől zenithemre a fény:Égő gáztakarója körét meglátom a Napnak,Mely a mi Földünknél (szám ide!)-szorta nagyobb;Hogy kicsinek látszik, nagy távolléte okozza,Oly keskeny szög alatt éri sugára szemem.Már körül a gyárak kéményeiből viszi nagy felKönnyü korom-terhét a nekifűlt levegő.Vas sinen a gőzgép nagy terhet vonva közelget,Mert a súrlódás nem köti meg kerekét.Mily szép most minden, kezdik kilehelni a fák isÉlenyöket, - s széngázt színi be lombjaikon.A levegő-réteg, mely Földünket beborítja,Kékszínű tömegén játszva eget mutogat.Ah de mi ez? Hőség megritkította köröttemA levegőt s felszáll, váltja rohanva hideg.Képződnek szaporán s gyülekeznek vizi parányokS összeverődve, legitt földre csapódnak alá.Testem is a hőanyt likacsin már veszteni kezdi,Adieu természet! Vissza lakomba megyek. (1881) {loadposition szalag}  
Benedek Elek - A halász fia
A halász fia Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény halász. Ez a halász a király városában lakott, s ami halat fogott, mind a királynak vitte, aki meg is vette tőle jó pénzen.Egyszer nagy vendégség volt a királynál, üzentek a halásznak, hogy menjen, s mennél több halat fogjon, mert sok lesz a vendég, sokra lesz szükség.Lemegy a halász a Tiszára hajnalhasadtakor, beleveti a hálót a vízbe, aztán egy kis idő múlva kiemeli, de akkora hal se volt benne, mint a kisujjam. Így volt ez másodszor és harmadszor is, eltelt a délelőtt, elhúzták a déli harangszót is, s egy hal nem sok, annyi sem került a halász hálójába.Hej, búnak eredett szegény feje, hogy mikor éppen a legjobban kellene, akkor nincsen hal. Mit tudjon csinálni?Amint bucsálódnék, tűnődnék magában, odavetődik egy zöld gúnyás ember, s megszólítja:- Mit búsulsz, te szegény halászember? - Hogyne búsulnék, uram, hajnalhasadtától meregetem itt a hálómat, s egy hal sem akad belé, pedig a királytól jött a parancsolat, hogy mennél több halat vigyek neki, mert nagy vendégség lészen.- No, hallod-e, szegény halászember, amiatt ne búslakodjál, segítek én rajtad. Gondolkozzál meg jól, hogy mi van s mi nincs a házadnál, s ha nekem adod azt, ami még most nincs, de lesz, annyi halat foghatsz estig, hogy hat szekér sem bírja el a király udvarába.A szegény halász gondolt ide, gondolt oda, vajon mi lehet, ami nincs a háznál, de lesz, s nem jutott az eszébe semmi különös. Isten neki, kezet adott a zöld gúnyás embernek.- Ó, ez még nem elég - mondotta a zöld gúnyás ember -, eressz vért a karodból, s a véreddel adj írást nekem.Mit volt, mit nem tenni, a szegény halász a bicskájával vért eresztett a karjából, a zöld gúnyás ember meg papirost s pennát húzott elő a zsebéből, megcsinálta az írást, a halásszal aláíratta, azzal szépen továbbsétált.Beleereszti a halász a hálóját a Tiszába, s hát egyszeribe érzi, hogy csak úgy nyüzsögnek benne a halak. Majd megszakadt bele, mikor az első fogást kiemelte. Aztán egyebet sem csinált, csak eresztette le a hálót, meg emelte ki, s mire feljött az esthajnali csillag, annyi halat fogott, hogy hat szekéren sem tudták elvinni; még hozattak hat szekeret, úgy vitték a tenger sok halat a király udvarába.No, fizettek is annyi pénzt a tizenkét szekér halért, hogy holtig úrimód élhetett...
Móricz Zsigmond - Farsang végén
 Farsang végén Régen,Egyszer aRéten,FarsangVégenTalálkozottKét farkas egymással,Kezet fogtakNagy barátkozással: - Szervusz öreg pajtás!- Nem szervusz most pajtás!- Ugyan miért pajtás?- Mert bort ittam pajtás!- Az jó pajtás,- Nem jó pajtás.- Mér pajtás?- Mert megvertekEldöngettekMiatta jó pajtás!- Az rossz pajtás!- Nem rossz pajtás!- Mér pajtás?- Mert legalábbFarsangoltam,SüteménnyelPecsenyévelTorkig laktam,LakodalombaNagy vigalombaKedvemre mulattam!- Az jó pajtás,- Nem jó pajtás- Mér pajtás?- Hej mert annál többenLazsnakoltak engemMikor részegenNótába kezdtem:Óóó!Bóóó!Édes-kedves pajtás!- Az rossz pajtás!- Nem rossz pajtás!- Mér pajtás?Azért, mer láddIgy legalábbA farkas már tudja,Hogy huncut a kutya:Az csalt oda!- Az jó pajtás!- Nem jó pajtás!- Mér pajtás?- Mert bőrömönNem nagy örömHogy ujra tanultam,Amit ugyis tudtam!- Az rossz pajtás!- Nem rossz pajtás!- Mér pajtás?- Mert legalábbHa megvertek,Megvertek,De legalábbEttem-ittamEleget.Még mostan is dalolhatnék,Fütyülhetnék, táncolhatnék!Ugyám pajtás!- Akkor sebaj!- Sebaj pajtás!A két farkas kezet fogottS jobbra-balra eltávozott. {loadposition szalaag} 
Vietnámi mese - A Fehér Ló Templomának legendája
A Fehér Ló Templomának legendája Fordította: Dr. Gion GáborTerebess Ázsia E-Tár A lópatkó nagyon sok országban szerencsét jelent. Hanoiban azonban a lovak patáinak nyoma a szerencse jele, és a város a fehér lovat védőszentjeként tartja számon.Sok-sok évvel ezelőtt Hanoi környéke még mocsaras volt, több kisebb folyó szelte át a város körüli mezőket. A Fehér Ló Temploma valamikor a To Lich folyó partjára épült. A folyó napjainkban már nincs meg, eliszaposodott, mocsarassá vált, de akkoriban még bővizű volt, és a Vörös folyóba ömlött. A To Lich nagyon széles, sekély, nehezen hajózható folyó volt. Az év bizonyos időszakaiban ugyan a Vörös folyóba ömlött, más évszakokban azonban nyugati irányban, visszafelé vezette a vizet. A két folyó közti állandó vízvándorlás különösen veszélyessé tette a hajózást ezen a szakaszon. Emiatt még nagyon régen templomot építettek a folyó szellemének. Sok mítosz, legenda szól a környékbeli szellemekről, akiknek nagy hatalmuk volt a folyó mentén. Az egyik ilyen szellem, To Lich volt. To Lich a folyóparton élt családjával. Azt tartották róla, hogy egykoron erényes, ügyes ember volt. Amikor meghalt, a folyót, amely mellett élt, róla nevezték el. Később a folyópart szellemként tisztelték. Amikor a folyó menti földeket művelés alá vonták, vagy felásták, hogy új házakat építsenek, a folyó szellemének engedélye is kellett hozzá, és illett ajándékokkal elhalmozni, imádkozni hozzá. Ha a szellem nem örült az új építménynek, arra rossz sors várt. Ráadásul a To Lich folyó mellett, vele együtt őrködött a terület felett a föld szelleme is, akit a környéken Long Do (a Sárkány Köldöke) néven neveztek.866-tól 875-ig az a földterület, ahol ma Hanoi áll, kínai irányítás alatt állt Giao Chi néven. Kormányzója Cao Bien kínai mandarin volt. Egyszer Cao Bien nekilátott, hogy a rá bízott területen felépítse erős falakkal, tornyokkal körülvett rezidenciáit. Hallott ugyan egy helyi népmesét egy nagy fehér szakállú öregemberről, aki állítólag a térség földjeinek szelleme volt, de nem tulajdonított a viet nép legendáinak valami nagy jelentőséget. Egy szép napon azonban, amikor Cao Bien az építkezés területét éppen személyesen ellenőrizte, megpillantott egy hatalmas felhőt, mely öt pompázatos színben ragyogott fenn az égen. Aztán a földön...