Meséld
Mese nem csak gyerekeknek

Lev Nyikolajevics Tolsztoj - 1828szeptember 9. – 1910november 20.) orosz író, filozófus; az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, a realista orosz próza mestere.

Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke és az Anna Karenina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista...

Lev Nyikolajevics Tolsztoj - 1828szeptember 9. – 1910november 20.) orosz író, filozófus; az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, a realista orosz próza mestere.

Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke és az Anna Karenina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll.

More

Az „új ábécé” meséi

Egy vak ember hazafelé ment. Éjszaka volt. A vak lámpást tartott maga előtt. Milyen buta vak ember ez, lámpást is visz maga előtt - pedig hát vak, mit ér neki az a lámpás?

Pedig kellett neki az a lámpás, azért kellett, hogy aki lát, le ne verje a lábáról.

Tovább a teljes bejegyzéshez

A kismadár

Igaz történet

Szerjozsának neve napja volt, sok mindenféle ajándékot kapott: búgócsigákat, lovacskákat, képecskéket. De mindegyiknél értékesebb ajándékkal örvendeztette meg a nagybátyja: egy hálót vett neki, hogy madarat fogjon vele.

Tovább a teljes bejegyzéshez

Három medve

Mese

Egyszer egy leányka elment hazulról az erdőre. Eltévedt az erdőn, s keresni kezdte az utat hazafelé. Nem találta, de egyszer csak elérkezett egy házikóhoz.

Az ajtó nyitva volt, benéz az ajtón, látja, hogy senki sincs a házikóban, s bemegy.

Tovább a teljes bejegyzéshez

Szemjon bátya elbeszéli, hogy mi történt vele az erdőben

Elbeszélés

Elmentem én egyszer télen az erdőre fáért, kivágtam három fát, legallyaztam, megfaragtam - körülnézek, hát késő van, haza kellene már menni. Az idő pedig csúnya volt nagyon, havazott és hófúvás volt. Gondolom, még meglephet itt az éjszaka és nem lelem meg az utat. Meg­hajtom a lovat, megyek egy darabig - kifelé út nincsen. Csupa erdő, csupa erdő. Gondolom, hitvány bunda van rajtam, megfagyok az úton.

Tovább a teljes bejegyzéshez

A tehén

Igaz történet

Özvegyasszony volt Marja, anyjával éldegélt és hat gyermekével. Szegénységben éltek. Utolsó pénzükön vettek egy barna tehenet, hogy tejük legyen a gyermekeknek. A nagyobb gyermekek legeltették Burenuskát künn a mezőn, s ha hazaterelték, moslékot is adtak neki.

Tovább a teljes bejegyzéshez

Filipok

Igaz történet

Volt egyszer egy fiú, Filipok volt a neve. Egy napon elindultak a gyermekek az iskolába. Filipok is fogta a sapkáját s velük akart menni. De az édesanyja azt kérdezte tőle:

- Hova készülsz, Filipok?

- Megyek iskolába.

Tovább a teljes bejegyzéshez

A hangya és a galamb

Mese

A hangya lement a patakhoz, hogy a szomjúságát csillapítsa. Jött egy hullám, elsodorta s majdnem el is merítette. A galamb ágat vitt csőrében, meglátta, hogy merül a hangya, s ledobta az ágat neki a patakba. A hangya ráült az ágra s megmenekült.

Tovább a teljes bejegyzéshez

A talált gyermek

Igaz történet

Egy szegény asszonynak volt egy lánya, Mása. Mása reggel elindult vízért, hát meglátta, hogy az ajtajuknál valami fekszik, rongyba van csavarva. Mása letette a vedret s kibontotta a rongyot. Alighogy hozzáért, sivalkodás hallatszott a rongyból: „Oá! oá! oá!”

Tovább a teljes bejegyzéshez

A néni elmeséli, hogyan tanult meg varrni

Elbeszélés

Amikor hatéves lettem, azt mondtam édesanyámnak, hogy szeretnék varrni. Anyám így felelt: - Kicsi vagy te még, megszúrod az ujjadat. - De én egyre csak erősködtem. Végül édesanyám előhúzott a ládafiából egy piros rongyocskát és odaadta nekem, aztán piros cérnát fűzött a tűbe és megmutatta, hogyan fogjam.

Tovább a teljes bejegyzéshez

Az oroszlán és az egér

Mese

Aludt az oroszlán. Egy egér végigszaladt a testén. Felserkent és megragadta. Az egér kérlelni kezdte, hogy engedje el; így könyörgött neki:

- Ha te eleresztesz, jót cselekszem veled.

Tovább a teljes bejegyzéshez

Aljonuska húgocska, ivanuska bátyuska

Élt egyszer egy öregapó meg egy öreganyó. Volt egy lányuk, Aljonuska, meg egy fiuk, Ivanuska.

Meghalt az apóka, az anyóka is utánament hamarosan. Egyszál-egyedül maradt Aljonuska meg Ivanuska.

Tovább a teljes bejegyzéshez

A tűzoltó-kutyák

Igaz történet

Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre.

Tovább a teljes bejegyzéshez

Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba

Elbeszélés

Édesapám készült a városba menni. Mondom neki: - Apus, vigyél engem is magaddal. - Azt feleli: - Megvesz ott a hideg; minek mennél oda? - Megfordultam, sírni kezdtem s bementem a kiskamrába. Sírtam, sírtam s elaludtam.

Tovább a teljes bejegyzéshez

A hazug fiú

Mese

Juhokat őrzött egy kisfiú, s mintha farkast látna, kiáltozni kezdett: - Segítség! Farkas! Farkas!

Odafutnak a parasztok s látják: hazug volt a kiabálás, így tett még kétszer vagy háromszor a fiú, míg egyszer csakugyan a nyájra tört a farkas. Kiáltani kezdett: - Ide hamar, ide, itt a farkas!

Tovább a teljes bejegyzéshez

A szamár és a ló

Mese

Egy embernek volt egy szamara s egy lova. Együtt mentek az úton, s ezt mondta a szamár a lónak:

- Nehéz ez a teher, nem bírom az egészet cipelni, végy át tőlem egy keveset!

Tovább a teljes bejegyzéshez

Egy fiú elbeszéli, hogyan lepte meg az erdőben a vihar

Igaz történet

Amikor én kicsi voltam, elküldtek az erdőre gombászni. Elértem az erdőt, szedtem a gombát s készültem már hazamenni. Hirtelen besötétedett, megeredt az eső, zengett az ég. Megijedtem, leültem egy nagy tölgyfa alatt. Olyan fényeseket lobbant a villám, hogy belefájdult a szemem s hunyorított a fénytől. Fejem felett valami megreccsent és dörrent; azután ütést éreztem a fejemen. Lerogytam, s addig feküdtem így, míg el nem állt az eső.

Tovább a teljes bejegyzéshez

A csóka és a galambok

Mese

A csóka látta, hogy jól élnek a galambok - fehér színt váltott és odaszállt a galambdúchoz. A galambok egy darabig azt hitték, hogy ő is galamb, és beeresztették.

Tovább a teljes bejegyzéshez

A PARASZT ÉS AZ UBORKÁK

Mese

Belopózott egyszer a paraszt egy veteményesbe, hogy uborkát lopjon. Odakúszik az uborká­hoz és azt gondolja: - Gyerünk csak, összeszedek egy zsákra való uborkát, eladom; a pénzen veszek egy tyúkot. A tyúk ad nekem tojást, meghagyom kotlósnak, kikölti a sok csibét.

Tovább a teljes bejegyzéshez

AZ ÖREG NAGYAPÓ MEG AZ UNOKÁJA

Mese

Nagyapó nagyon megöregedett. Lába rossz volt a járásra, szeme a látásra, füle a hallásra, foga meg egy sem volt. És amikor evett, vissza-visszafolyt a szájából az étel. A fia és a menye nem ültették többet az asztalhoz, hanem a kemence mögött adtak neki enni. Egyszer egy csészében adták oda neki az ebédjét. Magához akarta húzni a csészéjét, de leejtette s eltörte. A menye megszidta: miért ront el mindent a házban, miért töri el a csészéket, és kijelentette, hogy ezentúl egy fatálban fog ebédet kapni. Az öreg csak felsóhajtott, de nem szólt egy szót sem.

Tovább a teljes bejegyzéshez

Egy kisfiú elmeséli,
hogyan fedezte fel a méhkirálynőket nagyapónak

Elbeszélés

Nagyapó a méhesében lakott nyáron. Valahányszor elmentem hozzá, mézet adott nekem.
Egyszer odamentem a méheshez, s elkezdtem a kasok között sétálgatni. Nem féltem a méhecs­kéktől, mert nagyapó megtanított, hogy kell csendben a méhesben járni.
A méhek is megszoktak és nem csíptek meg. Egyszer hallom, hogy az egyik kasban valami kotyogás van. Odamegyek nagyapóhoz s elmondom, hogy mit hallottam.

Tovább a teljes bejegyzéshez