Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról

(fordította Illyés Gyula)

Volt egy pópa,
Fél-habóka,
Elment egyszer a vásárba,
Hogy valami portékát vásálna.
Ki jő vele szembe? Balda,
Ott téblábolt erre-arra.
„Talpon már ilyen korán,
Mi jó kéne, szent atyám?”
Szólt az: „Szolga kéne, nem más:
Szakács, lovász, házverő ács
Egy személyben, de ilyet
Olcsó bérért hol lelek?”

„Nálam jobbat nem találsz a földön
- Felelt Balda -, elszegődöm.
Három fricska homlokodra: évi bérem,
Ennem tönköllyel beérem.”
Veszi fontolóra.

Vakarja fejét a pópa,
Milyen fricska, attól függ ez,
No valahogy majd csak meglesz.
„Jól van - mozdul szóra szája -,
Eb, aki megbánja.
Állj be hozzám. Lássam nyomban,
Ki a legény a dologban.”
Szolgál Balda a pópánál,
Istállóban a szalmán hál,
Enni eszik többet négynél,
Dolgozik is többet hétnél.
Tesz-vesz kora pitymallatkor,
Befog, szánt, megtér a tagból,
Tüzet rak, tyúkot monyász,
Szedi, süti kemencében a tojást.
Pópáné szól: derék Balda!
Pópalány szól: esz a bú miatta!
Pópafinak „páppá” ő is.
Balda dajkál, főz pempőt is.
Csak a pópának soha
Nincs hozzá egy jó szava.
Az az alku - haj, egykettő
Kitelik már az esztendő!
Nem eszik, nem alszik tőle,
Fáj feje-csontja előre.
Be is vallja asszonyának:
„Így s így volt - most mit csináljak?”
A fehérnép leleményes,
Ért fortélyhoz, efféléhez.
Mond az asszony: „Tudok módot,
Hogy vessük el ezt a gondot.
Parancsolj rá olyat, hogyha
Véghezvinné, beleholna.
Nem teszi hát, s te bér nélkül kidobod:
Épen marad homlokod!”
Derül a pópa orcája,
Bátrabban néz már Baldára.
„Gyere - mondja -, ide hozzám,
Hallgass szómra, drága szolgám.
Elvállalta a sátán-had,
Hogy amíg élek, dézsmát ad,
Szép summa volt, mondhatom,
S három éve - nem kapom!
Hajtsd be te! Edd meg a tönkölyöd:
S menj, szorítsd fizetésre az ördögöt.”
Balda bólint, nem vitázik,
Megy, megy, megy az Óperenciáig.
Kendert kap, kötélnek csavarintja,
Kötél végét tengerbe hajítja.
Feljön a vén ördög - hallga -:
„Mi nem jót csinálsz itt, Balda?”
„Felkorbácsolom az aljat,
Átkozottak, megcsikarlak!”
Megszeppent az öreg ördög.
„Mért haragszol ránk? Könyörgök!”
„Mért? Még kérded? És a dézsma?!
Lesz nemulass érte, még ma!
Nem fizettétek, no mostan
Mi fizetünk - alaposan!”
„Ne bántsd azt a tengert, Balda, nézzed,
Megkapod a dézsmát, az egészet.
Várj, küldöm az unokám a partra.”
- Csak rászedem, azt gondolja Balda.
Fölmerül az ördögfi az aljbul,
Nyávogott mint egy kis éhes kandur.
„Jónapot, szép öcsém, Balda.
Mi dézsma kéne, ha volna?
Dézsmáról, gyehenna uccse,
Nem hallott még Belzebúb se!
No de mindegy - engedünk,
Ha fogadást kötsz velünk,
Azé lesz a teljes dézsma-summa,
Ki a tengert előbb körbe futja.
Készítik már lent a zsákot... Rajta!”
Fakad harsány kacagásra Balda:
„Nézd csak, hol van a fejed,
Versenyt fussak? Én? Veled?
Te Baldával, énvelem?
Hogy te légy ellenfelem?
Ki eszelt ki ilyen dőreséget?
Várj, hozom a kisöcsémet.”
Megjárta gyorsan az erdőt,
Tapsifülest fogott kettőt,
Zsákba tette (a fi ördög
Addig a parton lődörgött).
Veszi Balda az egyik nyulacskát,
„No, kezdődhet - mondja a - mulatság.
Még zöldfülű, tejföl-bajszú
Vagy te hozzám, ördögfattyú,
De ne töltsük az időt,
Győzd le öcsémet előbb.
Ezt érd utol. Vigyázz! Indulj!”
S rohant az ördög s a kisnyúl.
Az ördög a tenger partján körbe.
A kis nyúl meg haza az erdőbe.
Nyelvet lógat, képét törli,
Száguld vissza az ördögfi,
A tengert körül szaladta,
Azt hiszi, legyőzve Balda.
Liheg, piheg s mit lát? Balda
A kisöccsét simogatja:
„Elfáradtál, jó öcsém?
Pihenj meg bátyád ölén.”
Megjuhádzik, dirmeg-dörmög,
Behúzza farkát az ördög.
Nézi öcsit sandán, némán,
„No - szól -, essünk túl azon a dézsmán.”
Lent meg így szól: „Estem bajba,
Nagyapa, legyőzött Balda!”
A vén ördög töpreng, ajgat,
De fent Balda újra zajt csap,
Háborog megint a tenger,
Vívja harcát az egekkel.
A kis ördög újra kiszáll:
„Hagyd el! Küldjük fel már, ami jár,
De - látod ezt a jó fütyköst itt?
Válassz célt, amerre tetszik,
Aki ezt messzibb veti,
A dézsma azt illeti.
Félsz egy kis kar-rándulástól? Mire vársz még?”
„Hogy az a felhő jobban kilátsszék,
Azt dobom meg. Azután
Nektek mék már igazán!”
Fut megint nagyapjához az ördög,
Szól remegve: „Újra Balda győzött.”
Csap megesmeg zajt Balda a parton,
Rémíti az ördögöt kitartón.
Jön megint az ördögfi kifúlva:
„Csitulj, itt a dézsma - épp csak újra...”
Ámde Balda közbeszól:
„Nem! Rajtam a sor!
Kikötést most én szabok,
Teneked feladatot.
Most válik el, mennyit ér a fajtád.
Látod azt a deres kancát?
Hát azt a kancát emeld fel,
Félversztányira cipeld el.
Ha elbírod, tied lesz a dézsma,
Ha nem bírod: az enyém, de még ma!”
Szegény ördög néz reá,
Bújik a kanca alá,
Nekikap,
Feszül, majd beleszakad,
Felemeli, lép vele
S menten összerogy bele.
„Nagy buta vagy - mondja Balda -,
Elbújhat az ördög-fajta.
Kézzel sem bírod? hiszen
Én lábam közt elviszem!”
Felült Balda a kancára,
Elnyargalt egy jó versztára.
Fut megint nagyapjához az ördög,
Szól ámulva: „Újra Balda győzött.”
Állták erre az ördögök körbe,
Nincs más mód: gyűjtik a dézsmát össze,
Rakják Balda vállaira nyögve.
Megy hát haza Balda nagy-zihálva,
Felszökken a pópa, hogy meglátja,
Felesége mögé surran,
Ijedtében összehuppan,
De Balda megleli szépen,
„Itt a dézsma, hol a bérem?”
Szegény pópa,
Homlokát előre tolta.
Első fricska
Padlásig pattintja.
Másodiktól azon mód
Elfeledett minden szót.
Harmadikra szegény pópa
Lett immár egész habóka.
Balda meg az mondta mindahányszor
„Elég volt, atyám, a kapzsiságból.”

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét?...
2019-08-06
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a...
2019-07-23
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával,...
2019-07-22
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta...
2019-07-14
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert...
2019-06-29
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét? - cincogta Bőrke, az egérke.- Á, nem kell félni! Azt írja az újság, hogy vihetünk elemlámpát is – mondta Mókus Mici.Sün Soma, Vince, a varjú, Sanda, a róka is csatlakozott a többiekhez. Reggel a barlang bejárata előtt toporgott az izgatott kis csapat.- Kedves Kaland Kedvelő Turisták! - kezdte mondanivalóját Beni kutyus. Láthatjátok a föld gyomrának titkait, a cseppkövek ragyogását. Részben olyan helyen haladunk, ami kivilágított, de a sötétebb helyeken, használhatjátok a zseblámpáitokat!Amikor beléptek a barlangba, csodálkozva néztek körül a kis állatok. Egy mesebeli világ tárult eléjük. Voltak olyan cseppkövek, amelyek embert formáztak, vagy állatot. Cseppkőzászlók, borsókövek, cseppkőoszlopok közt haladtak.- Ma már minden látogató tudja, hogy a cseppköveket letörni, megfogni nem szabad!Ha letörsz egy egészen kicsiny cseppkövet, ezzel a természet több száz éves munkáját teszed tönkre! – morrantotta Beni kutyus.Sanda róka épp azt forgatta a fejében, hogy zsebretesz egy kis darabot, hazaviszi emlékbe. Gyorsan elhúzta a kezét, nehogy Beni kutya észrevegye.- Bámulatos, hogy a több millió év alatt kialakult cseppkövekbe mennyi formát beleképzelhetünk! Az ott olyan, mint egy óriás! - ámuldozott Sün Soma.- Jaj, le ne maradjak! Nem szeretem az óriásokat! - cincogta Bőrke.- Hogyan is keletkeztek a cseppkövek? Hallgassátok meg! Amikor a vízcseppek a felszínen unatkozni kezdtek, elhatározták, hogy megnézik, mi van a föld mélyén. Ahogy becsorogtak a föld gyomrába, mészkőre cseppentek, és együtt folytatták útjukat. Amikor elbúcsúztak egymástól, a mészkő lerakódott, ott keletkeztek a cseppkőbarlangok. A cseppkövek védelme rendkívül fontos, mivel a növekedésük igen lassú folyamat.Lassan kiértek e csodavilágból. Elbúcsúztak Beni kutyától.- Ez nagyon szuper volt! - ujjongott Bumm, a medve.- Sok ismerettel gazdagodtunk, remek kirándulás volt! - károgta Vince, a varjú.Még sokáig emlegették a barlangbeli élményeiket. {loadposition...
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a mese! {loadposition szalaag}
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával, Nyuszóval. Focizni kezdtek. Már sötétedett, mikor észbe kapott, hogy miért is indult el.- Jaj! Nekem értesítenem kell a meghívottakat! - kiáltotta.Nyakába kapta a lábát, s elrohant. A kis fülemüle szomorúan üldögélt. „Lehet, hogy nem jönnek el a búcsúestemre?” - töprengett magában. Ekkor kopogtattak. Az ajtóban ott toporogtak pajtásai.- Bocsáss meg! - hadarta Iszkiri, a nyulacska. Fociztam Nyuszóval, és kicsit későn szóltam többieknek! Most viszont, mind itt vagyunk!- De jó, hogy eljöttetek! Sok finomsággal készültem ám nektek! Amíg falatoztok, hallgassátok meg búcsúdalocskámat. Az éneket nagy tapssal jutalmazták a társai.- Mi hoztunk neked egy ránk emlékeztető ajándékot! Egy barátságkendőt. Mindegyikünk láblenyomata rajta van. Erről majd az eszedbe jutunk - mondta Kopogi, a harkály.- Köszönöm! - rebegte meghatódva Lilla. Azonnal a nyakába is kötötte.- Akkor holnap kora reggel irány Afrika! Tavasszal visszatérek hozzátok! - trillázta Trilla Lilla.- Jó utat! Vigyázz magadra! - köszöntek el tőle a barátai. {loadposition szalag} A szerző profilja
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta átmennünk? Vagy a hátán visz át minden gyalogost?- Ó, de hogy! - nevetett Majom mama. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket csíkozása miatt nevezik zebrának. Az meg ott a jelzőlámpa! Segít abban, hogy a biztonságosan átjussunk egyik oldalról, a másikra. Erről tudok egy versikét is:- Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad.Ha ezt megjegyzitek, akkor, nem lesz baj.Nagyon tetszett ez a mondóka a két kismajomnak.A játszótéren, de még fagyizás közben is ezt hajtogatták.- Mami! Igazán remek nap volt ez a mai! - rikkantotta Lipi és Miki.Másnap kacagva mesélték el pajtásaiknak, hogy a városban is van zebra, de az a zebra, nem Zebra Zoli, mint ahogy azt ők hitték.- Ha egyszer, eljuttok a városba - szólt Lipi, akkor, ha ezt a verset megtanuljátok, tudni fogjátok, hogy a közlekedési lámpánál mikor is szabad átkelni. Mondjátok velünk: Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad. {loadposition szalag} A szerző profilja
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne. Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek. Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát... Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát! Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön... A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger... No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent! Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni... Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad! S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit. Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett. Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok... {loadposition szalag} A szerző profilja

Magazin előfizetés