Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Mese az aranykakasról

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Mese az aranykakasról

(fordította Fodor András)

Hol, hol-nem, a világ végén,
Hetedhétország vidékén,
Élt egy híres cár: Dadon,
Vakmerő és zord nagyon.
Szomszédait nappal, éjjel
Háborgatta száz veszéllyel,
No de élte alkonyán
Elfáradva sok csatán,
Békét akart volna végleg,
Ámde már a szomszéd népek
Nem hagyták békén a cárt,
Döntve rá sok szörnyű kárt.
Országát, hogy baj ne érje,

Hogy határait kímélje,
Roppant fegyveres hadat
Verbuvált ő napra nap.
Vezéreknek nyugta, álma
Nem volt ott, de mindhiába:
Délről várnak sereget,
S lám keletről közeleg.
Bősz vendégek szerte dúlnak,
Tengerről is épp nyomulnak.
Mennyit sír, dühöng a cár,
Szemét le se húnyja már;
Rettegés ez, haj, nem élet!
Szembeszállni ennyi vésznek
Csak a bölcs tud, senki más,
A herélt, a csillagász.
Tisztelgő futár megy érte,
És a bölcs a cár elébe
Tarisznyáját nyitva jő,
Aranykakast húz elő.
Így szól: „Íme itt e jószág,
Állíts néki hosszú póznát,
S az én aranykakasom
Hű őröd lesz, fogadom.
Amíg béke lesz körötted,
Ő is békén ül fölötted,
Ám mihelyt csak ott terem
Bármi vész a végeken,
Ellenséges támadásra,
Váratlan jövő csapásra,
A kakas fenn látva-lát,
Félrecsapja taraját,
Harsog, berzenkedve zordul,
S ahová kell, arra fordul.”
A hálás cár mást se kér,
Aranyhegyeket ígér:
„Hogy jót hoztál rám e rosszban
- Mondja elragadtatottan -,
Első kívánságod én
Úgy betöltöm, mint enyém.”
Magas ülőfára szállva,
Kakas figyel a határra,
És bárhonnan jő a vész,
Mint hű strázsa, tettre kész,
Álmából riadva bolydul;
S rögtön arrafelé fordul.
„Kukoréku - rikonyál -,
Cárom, te csak aludjál!”
A szomszédok megjuháztak,
Bősz sereggel egy se támad,
Mert akármely oldalon
Győzni tud rajtuk Dadon.

Egy-két év békésen elment,
A kakas fönn meg se rebbent,
Ám a cár egyszerre csak
Szörnyű lármától riad.
„Népünk atyja, menedéke
- Kiabál a hadvezére -,
Ébredj cárunk, nagy a baj!”
„No urak, miért e zaj?
- Szól a cár ásítva éppen. -
Mi, ki az? Mi baj? Nem értem.”
„Újra harsog a kakas
- Szól a vezér -, s mint a kas,
Rémülettel zúg a város.”
Lép a cár az ablakához:
A kakas csapongva fenn
Néz keletre szüntelen.
Nincs idő, hogy kárba vesszen,
„Lóra emberek, de sebten!”
Küldi a cár csapatát,
Élén idősebb fiát.
Ül a kakas, semmi lárma,
Újra csendes Dadon álma.

Nyolc nehéz nap múlik el,
A seregről semmi jel.
Megcsatáztak, nem csatáztak?
Senki sem hoz hírt a cárnak.
Újra riad a madár,
Új sereget gyűjt a cár.
Kisebb fiát küldi véle,
Hogy a bátyját megsegélje.
A kakas már nem neszel.
Nincs sehonnét semmi jel.
Újra nyolc nap jő ijesztve,
Rettegést hoz mindenekre.
A kakas megint riad.
Harmadízben gyűjt hadat
S bár reményét veszti egyre,
Dadon indul el keletre.

Éjjel-nappal megy a had,
Harci kedve már lohad,
Fáradtan hiába lábol,
Se csatamező, se tábor,
Sehol közös sírhalom.
„Mi a csuda!” - szól Dadon.
Nyolcadszor jő már a nappal,
Nagy hegyekhez ér a haddal,
S ahogy köztük szétfigyel.
Egy selyemsátorra lel.
Csodás némaság a tájon
Mindenütt, s egy szűk lapályon
Tönkrevert hadat talál.
Fut a sátorhoz a cár,
Ott lel még csak szörnyű képre:
Eldobott sisakra, vértre,
Látja holtan két fiát,
Kardjuk egymást döfte át,
Lovuk ott kószál a réten,
Széttiport mező füvében,
Vértől ázott pázsiton...
„Jaj nekem! - üvölt Dadon. -
Gyermekeim hová lettek?
Ó, mindketten tőrbe estek,
Mindkét sólymom odavan!
Menten elvesztem magam!”
Mindenünnen jajszó tör föl,
Tompa sóhaj kél a völgyből,
Megremeg a hegy. De lám,
Sátra nyíló ajtaján
Feltündöklik egy leányka,
Tündérek díszére válna,
Mint a hajnal, csudaszép,
Cár elébe csendbe lép.
Mint a napleső madárka,
Némul, néz a cár a lányra.
Önmagát is feledi,
Már a gyász se fáj neki.
És a szűzleány Dadonra
Rámosolygott meghajolva -
Kézen fogta kis keze -
Sátorába ment vele:
Asztalát eléje tárva,
Minden jóval megkínálta,
Lefektette azután
Brokátselyem nyoszolyán,
És egy álló hétig egyre,
Szó nélkül a lányt követve
Megbűvölten és vakon,
Így lakmározott Dadon.

Végre aztán nyolcad nappal,
Útra kélt a cár a haddal.
Országáig meg sem állt,
Vitte zsákmányként a lányt.

Jöttük híre messze szólalt,
Kürtölvén valót, valótlant.
Székhelyén, a kapunál
Nép rivalgó sora áll.
Hintajuk mögött szaladnak,
Rá, s a szűzre pillogatnak.
Mindenkit köszönt a cár...
Ám egyszer csak rátalál
Népe közt a bölcs öregre,
Ősz, akár a hattyú pelyhe,
Turbánja meg mint a hó.
„Adjon isten, vén apó!
- Szól a cár -, no, lépj elémbe,
Óhajtásod mondd ki végre!”
„Fölséges cár - szól a bölcs -,
Ideje, hogy szód betöltsd.
Emlékezz csak, úgy ajánltad,
Tettemért - mint jóbarátnak -
Vágyam teljesítenéd,
Éppen úgy, akár tiéd.
Legyen hát enyém e mátka,
Ím e tündérszép leányka!”
Döbbenettel néz Dadon:
„Micsoda? - szól zordonon. -
Ördög bújt beléd, te vénség,
Meghibbantál volna végképp?
Mit nem forgat vén fejed?
Tán, ígértem, meglehet,
Ám mindennek van határa,
Minek néked ez a lányka?
Elég! Én a cár vagyok!
Kérj akármi mást, adok,
Kincset kérj, bojárok rangját,
Istállómból cári kancát.
Kérd az országom felét!”
„Nem kell nékem más egyéb.
Csak e tündérlányra vágyom,
Én csak ezt a lányt kívánom!”
- Szól a bölcs - de köp Dadon:
„Majd ha fagy! biz nem adom!
Mit se kapsz te átkos lélek,
Hadd gyötörjön így e vétek!
Takarodj, míg baj nem ért!
Félre innét ezt a vént!”
Az agg próbált még felelni,
De nem mindig jó perelni;
Jogarával sújt a cár.
Éppen homlokon talál:
Holtan dől a bölcs a földre,
Rengve dong a város körbe.
A leány meg hahaha,
Nincs félelme, bánata.
Megrendül Dadon, de szája
Gyengén rámosolyg a lányra,
Hintaján sietve hajt.
Halk harang ver tompa zajt,
S hirtelen mindenki látja:
A kakas fentről leszállva
A hintó fölé repül
És a cár fejére ül, -
Rándul és búbjára szegve
Csőrét, száll a végtelenbe.
Nyög a cár jaj, oda van,
Hintajáról lezuhan.
S mint akit még sose láttak,
Híre sincsen már a lánynak.
Mese volt, de velejét
Érti majd az ifjú nép.

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét?...
2019-08-06
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a...
2019-07-23
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával,...
2019-07-22
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta...
2019-07-14
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert...
2019-06-29
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét? - cincogta Bőrke, az egérke.- Á, nem kell félni! Azt írja az újság, hogy vihetünk elemlámpát is – mondta Mókus Mici.Sün Soma, Vince, a varjú, Sanda, a róka is csatlakozott a többiekhez. Reggel a barlang bejárata előtt toporgott az izgatott kis csapat.- Kedves Kaland Kedvelő Turisták! - kezdte mondanivalóját Beni kutyus. Láthatjátok a föld gyomrának titkait, a cseppkövek ragyogását. Részben olyan helyen haladunk, ami kivilágított, de a sötétebb helyeken, használhatjátok a zseblámpáitokat!Amikor beléptek a barlangba, csodálkozva néztek körül a kis állatok. Egy mesebeli világ tárult eléjük. Voltak olyan cseppkövek, amelyek embert formáztak, vagy állatot. Cseppkőzászlók, borsókövek, cseppkőoszlopok közt haladtak.- Ma már minden látogató tudja, hogy a cseppköveket letörni, megfogni nem szabad!Ha letörsz egy egészen kicsiny cseppkövet, ezzel a természet több száz éves munkáját teszed tönkre! – morrantotta Beni kutyus.Sanda róka épp azt forgatta a fejében, hogy zsebretesz egy kis darabot, hazaviszi emlékbe. Gyorsan elhúzta a kezét, nehogy Beni kutya észrevegye.- Bámulatos, hogy a több millió év alatt kialakult cseppkövekbe mennyi formát beleképzelhetünk! Az ott olyan, mint egy óriás! - ámuldozott Sün Soma.- Jaj, le ne maradjak! Nem szeretem az óriásokat! - cincogta Bőrke.- Hogyan is keletkeztek a cseppkövek? Hallgassátok meg! Amikor a vízcseppek a felszínen unatkozni kezdtek, elhatározták, hogy megnézik, mi van a föld mélyén. Ahogy becsorogtak a föld gyomrába, mészkőre cseppentek, és együtt folytatták útjukat. Amikor elbúcsúztak egymástól, a mészkő lerakódott, ott keletkeztek a cseppkőbarlangok. A cseppkövek védelme rendkívül fontos, mivel a növekedésük igen lassú folyamat.Lassan kiértek e csodavilágból. Elbúcsúztak Beni kutyától.- Ez nagyon szuper volt! - ujjongott Bumm, a medve.- Sok ismerettel gazdagodtunk, remek kirándulás volt! - károgta Vince, a varjú.Még sokáig emlegették a barlangbeli élményeiket. {loadposition...
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a mese! {loadposition szalaag}
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával, Nyuszóval. Focizni kezdtek. Már sötétedett, mikor észbe kapott, hogy miért is indult el.- Jaj! Nekem értesítenem kell a meghívottakat! - kiáltotta.Nyakába kapta a lábát, s elrohant. A kis fülemüle szomorúan üldögélt. „Lehet, hogy nem jönnek el a búcsúestemre?” - töprengett magában. Ekkor kopogtattak. Az ajtóban ott toporogtak pajtásai.- Bocsáss meg! - hadarta Iszkiri, a nyulacska. Fociztam Nyuszóval, és kicsit későn szóltam többieknek! Most viszont, mind itt vagyunk!- De jó, hogy eljöttetek! Sok finomsággal készültem ám nektek! Amíg falatoztok, hallgassátok meg búcsúdalocskámat. Az éneket nagy tapssal jutalmazták a társai.- Mi hoztunk neked egy ránk emlékeztető ajándékot! Egy barátságkendőt. Mindegyikünk láblenyomata rajta van. Erről majd az eszedbe jutunk - mondta Kopogi, a harkály.- Köszönöm! - rebegte meghatódva Lilla. Azonnal a nyakába is kötötte.- Akkor holnap kora reggel irány Afrika! Tavasszal visszatérek hozzátok! - trillázta Trilla Lilla.- Jó utat! Vigyázz magadra! - köszöntek el tőle a barátai. {loadposition szalag} A szerző profilja
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta átmennünk? Vagy a hátán visz át minden gyalogost?- Ó, de hogy! - nevetett Majom mama. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket csíkozása miatt nevezik zebrának. Az meg ott a jelzőlámpa! Segít abban, hogy a biztonságosan átjussunk egyik oldalról, a másikra. Erről tudok egy versikét is:- Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad.Ha ezt megjegyzitek, akkor, nem lesz baj.Nagyon tetszett ez a mondóka a két kismajomnak.A játszótéren, de még fagyizás közben is ezt hajtogatták.- Mami! Igazán remek nap volt ez a mai! - rikkantotta Lipi és Miki.Másnap kacagva mesélték el pajtásaiknak, hogy a városban is van zebra, de az a zebra, nem Zebra Zoli, mint ahogy azt ők hitték.- Ha egyszer, eljuttok a városba - szólt Lipi, akkor, ha ezt a verset megtanuljátok, tudni fogjátok, hogy a közlekedési lámpánál mikor is szabad átkelni. Mondjátok velünk: Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad. {loadposition szalag} A szerző profilja
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne. Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek. Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát... Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát! Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön... A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger... No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent! Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni... Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad! S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit. Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett. Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok... {loadposition szalag} A szerző profilja

Magazin előfizetés