Az űrállomáson rendezett sorokban, szépen, egymás mellett álldogáltak a kísérleti célra szánt űrhajók. Kisebbek, nagyobbak, aszerint, hogy milyen célra tervezték, szerelték össze őket.
az Univerzum kapitányának legkisebb leánytestvére volt. Ő ugyan „Hugi"-nak hívta, de a kislány ragaszkodott a „Sugi" becenévhez, amit különleges képességeire tekintettel, a „Supergirl" elnevezésből rövidített le.
Suginak a nagy univerzumon belüli feladata a gyönyörű kék bolygó, a Föld felügyelete volt. Ő vigyázott rá, hogy rendben menjenek a dolgok, átlátszóan kristálytiszta legyen minden víz a Földön, zöldelljenek a fák, bokrok, pergőszemű maradjon a homok a sivatagokban, és persze nem utolsósorban, az - odaföntről csupán bogár nagyságúnak látszó - emberek és állatok boldogan és egészségesen éljenek.
A sárkánycsalád egy hatalmas, vadregényes erdőkkel körülvett sziklás hasadékban élt emberemlékezet óta. Az egész rengeteget ők uralták, a helyet nem is említette másként a köznyelv, mint a Sárkányok földjét.
Az apa négy-, az anyasárkány háromfejű volt. Öt gyermekük között akadt négy- meg háromfejű is, aszerint, hogy melyik szülőjükre hasonlítottak. Ugyanakkor a legkisebb sárkánylány csupán egyetlen, habár igen csinos fejecskével rendelkezett. Szegény, szomorkodott is eleget, hogy - a szokásostól eltérően - neki csak egyetlen fej nőtt a nyakán.
Ezekben az ínséges időkben igazság szerint örülnöm kellett volna neki, hogy olyan csupacsöpp vagyok. Hiszen kis ember kis karaj kenyérrel beéri. De én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a kis ecetfából is nagy ecetfa lett már, amelyik velem egyszerre született a házunk előtt, én meg még mindig nem érem föl a kilincset.
Csip, csip, csip, Csip, csirip, Kóróra száll A kis madár: Ringass, rengess, Azért szálltam rád. - Bizony nem én senki madarát! S kevély kóró nem ringatta Isten madarát.
Fanni messze a város zajától élt szüleivel, a természet édes ölelésében. Itt minden gyönyörű volt és nyugodt. Csak az otthonából hiányzott a nyugalom, amikor este apu, anyuval veszekedett.