Miklós éppen dolgozószobájában üldögélt, kedvenc hintaszékében, amikor hirtelen, nem éppen udvariasan, kopogás nélkül berontott hozzá az egyik krampusz:
Réges-régen, nagyjából ezerhétszáz évvel ezelőtt Anatólia fővárosában, a Myra nevezetű városkában élt egy ember; Miklós püspök, vagy ahogyan ott szólították: Nikolas püspök. Kedves, jó természete, a gyerekekkel, felnőttekkel való törődése miatt nagyon szerette őt mindenki. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és a szeretetet hirdette. Pénzét mindig a gyerekek és a szegény, vagy beteg emberek megsegítésére fordította.
Hol volt, hol nem, volt egyszer egy kert. Itt élt néhány manó és Cilinke, a kert aprócska tündére. Minden reggel friss harmattal mosakodott, bársony virágszirmocskákkal törölközött. Este tücsök barátja húzta a vidám, olykor szomorú nótákat. Ilyenkor a madarak is megpihentek, együtt hallgatták a dallamokat.
Lappföldön, a Fül- hegyen, ahol a Mikulás él, már nagy volt a sürgés-forgás. A mikulásfalvi postahivatalban már zsákokban álltak a levelek, arra várva, hogy a Mikulás elolvassa azokat.
Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával, Nyuszóval. Focizni kezdtek. Már sötétedett, mikor észbe kapott, hogy miért is indult el. - Jaj! Nekem értesítenem kell a meghívottakat! - kiáltotta.
Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán. - Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.
Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú.
Csillogó szemű barna hajú fiúcska volt ő, aki értette az állatok nyelvét, a kövek beszédét, a fák szavát. Könnyed kis szíve minden nap eldobogta neki az egész világot miközben ő naphosszat a patakparton játszott, s ébren szőtte álma fonalából vágyainak arany ruhácskáját.
A település minden tekintetben kicsi volt, csupán egy volt benne nagy, a szegénység.
A néhány módosabb gazda csak azért nem költözött el onnan, mert földjeik a faluhoz kötötték őket.
A község vezetője - a településhez hasonlóan -, kicsi volt, alacsony termetű, vézna emberke, de külső adottságait ellensúlyozván, nagy szívvel rendelkezett, ami folyton jó cselekedetekre sarkallta.
