Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Grimm - A palackba zárt szellem

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A palackba zárt szellem

Volt egyszer egy szegény favágó. Törte magát, dolgozott kora reggeltől késő estig. Mikor már megtakarított némi pénzecskét, így szólt a fiához:

- Egyetlen gyermekem vagy, rád akarom fordítani, amit az arcom verejtékével kerestem. Eredj a városba, tanulj meg ott valami rendes tudományt; akkor többre viheted, mint én, és engem is eltarthatsz öreg napjaimra.

A fiú megköszönte az apjának, hogy addig is annyit fáradozott érte, elbúcsúzott tőle, és beköltözött a városba. Ott beiratkozott egy híres-neves iskolába, és olyan szorgalmasan tanult, hogy a tanítói nem győzték dicsérni. Becsülettel kijárt néhány osztályt, de úgy érezte, még mindig nem elég nagy a tudománya. Hanem a pénzecske, amit az apja megtakarított, közben mind elfogyott, így hát haza kellett térnie.

- Hajaj - búslakodott az öreg -, nem adhatok neked többet; a lelkemet kitehetem; mégsem tudok egy garassal sem többet keresni ebben a cudar világban, mint amennyi a mindennapi betevő falatra kell.

- Egyet se búsulj, édesapám! - felelte a fiú, mert azt nem olyan fából faragták ám, hogy egykettőre elveszítse a kedvét. - Ki tudja, nem válik-e majd ez is a javamra?

És mikor a favágó legközelebb megint az erdőbe készült fát vágni, elébe állt, azt mondta:

- Én is veled megyek, édesapám, segítek neked.

- Nem úgy van az, édes fiam - felelte az apja -, diákember vagy te, nem szoktál a nehéz munkához, nem is igen bírnád. Meg aztán nincs is, csak ez az egy fejszém; honnét vennék én másikat, ha egyszer nincs rá pénzem?

- Kérd el a szomszédét - mondta a diák -, biztosan szívesen kölcsönadja addig, amíg szerzek magamnak egyet.

A szomszéd készséges ember volt, valóban odaadta a fejszét, s másnap pitymallatkor már együtt mentek ki az erdőre. A diák kezében frissen forgott a szerszám, meg sem látszott rajta a munka, még fütyürészett is hozzá, mintha az neki mind semmi volna.

Mikor a nap delelőre hágott, az öreg már elfáradt.

- Most megebédelünk, és pihenünk egyet - mondta -, utána kétszer olyan jól megy a dolog.

- Te csak dőlj le, édesapám - felelte a diák -, én nem vagyok fáradt; amíg te alszol, járok egyet az erdőben.

- Ó, te pernahajder! - korholta az öreg. - Addig lótsz-futsz, míg a végén majd moccanni sem tudsz! Inkább maradj velem, és dőlj le ide mellém.

A diák csak nevetett. Fogta a kenyerét, s kószálni kezdett az erdőben. Nagyon jól érezte magát a hűvös zöld lombsátor alatt.

"Jó élet a diákélet - gondolta -, de a favágó sem utolsó ember ám!"

Így járt-kelt elégedetten, vidáman, be-benézett az ágak alá, nem lel-e fészket. Egyszer csak egy rengeteg nagy tölgyfához ért. Jó pár száz esztendős fa lehetett, öt ember sem érte volna át a derekát.

A diák megállt, nézegette a fát, azt gondolta magában:

"Ezen is fészkelhet vagy két tucat madár, ha nem több!"

Elkezdte körüljárni. Egyszerre mintha valami hangot hallott volna. Fülelt, és most már tisztán ki tudta venni, egy tompa hang azt kiáltozta:

- Engedj ki! Engedj ki!

Nézett a diák jobbra is, nézett balra is, de senkit sem látott. Föltekintett a fa koronájára, be a lomb közé, de egy fia madarat sem pillantott meg a levelek közt, nemhogy embert, aki beszélni tud. Akkor azonban megint megszólalt a tompa hang:

- Engedj ki!

Mintha lentről, a föld alól jött volna.

- Hol vagy hát? - kiáltott a diák elképedve.

- Itt a tölgyfa gyökerei közt - felelte a hang. És újból rákezdte: - Engedj ki! Engedj ki!

A diák négykézlábra ereszkedett, és keresgélni kezdett a vastag gyökerek közt az avarban. Egyszer csak ráakadt egy üregben egy palackra. Fölemelte, és a világosság felé tartotta; valami furcsaság kuporgott benne, olyasforma, mint egy béka. S ahogy a diák a palackot forgatta, hol ide ugrott benne, hol meg amoda, és közben egyre hallatszott a panaszos, tompa nyögés:

- Engedj ki! Engedj ki!

- Ha ki akarsz jönni, hát gyere! - mondta a diák, és kihúzta az üveg szájából a dugót.

Abban a szempillantásban egy szellem ugrott ki a palackból. Növekedni kezdett; nőttön-nőtt, de olyan sebesen, hogy máris olyan behemót nagy volt, mint a fél fa.

- Hallod-e, te diák! - dörrent rá rettenetes hangon a fiúra. - Tudod-e, mi lesz a jutalmad?

- Nem én - mondta a diák, és vállat vont. - Honnét tudnám?

- Hát akkor tudd meg! - üvöltötte a szellem. - Kitekerem a nyakadat!

- No, ezt előbb is megmondhattad volna - szólt a diák -, akkor bezzeg nem engedlek ki a tömlöcödből! Egyébként előbb meg kell hallgatnunk másokat is, vajon mit szólnak a dologhoz.

- Szólnak, nem szólnak - dörgött a szellem -, megkapod, amit megszolgáltál! Mit gondolsz, jókedvemből kuporogtam olyan sokáig odabent? Nem, barátocskám, hanem azért, mert bezártak! S ezért most valakinek lakolnia kell!

- Ha szabad kérdeznem, miért éppen nekem? - kérdezte a diák.

- Mert te kerültél először az utamba!

- Ebben igazad van, de azért olyan egykettőre mégsem megy a dolog. Honnan tudjam én, hogy valóban te ültél az előbb a palackban? Előbb bizonyítsd be, hogy te vagy a szellem, aztán nem bánom, kitekerheted a nyakamat, ha olyan nagyon akarod.

- Mit akarsz bizonyságul?

- Csekélység az egész! Ha vissza tudsz bújni a palackba, elhiszem, hogy az előbb is te ültél benne.

- Ha csak ez kell! - zúgta gőgösen a szellem.

Azzal a diák szeme láttára elkezdett zsugorodni. Már nem volt nagyobb egy jól megtermett juhászkutyánál, már csak akkora volt, mint egy mezei nyúl, már csak akkora, mint egy béka; ugrott egyet, nyújtózkodott egyet, bebújt az üveg száján, végigmászott a karcsú nyakán, s máris megint ott kuporgott benne.

Akkor a furfangos diák gyorsan bedugaszolta az üveget, és visszadobta a gyökerek közé.

- No, itt most pihenhetsz ítéletnapig! - mondta.

És megfordult, hogy megy vissza az édesapjához, mert jócskán elmúlt dél, és a lombon már kissé ferdén tűzött át a napsugár.

Alig tett egy lépést, rákezdte a pórul járt szellem:

- Engedj ki! Engedj ki!

- Ha bolond volnék! - felelte a diák. - Hogyisne! Hogy megint az életemre törj!

- Dehogy török, dehogy török, csak engedj ki! Inkább gazdaggá teszlek egész életedre!

- Aztán megint becsapsz, mint az előbb!

- Megbántam már a vétkemet, jóvá is teszem, ha kiengedsz. Vigyázz, ne szalaszd el a szerencsédet!

A diák tűnődött egy kicsit, aztán azt gondolta:

"Megpróbálhatjuk: hátha a szavának áll. Különben is, ha bántani merészel, majd elbánok vele!"

Visszament a tölgyfához, kipiszkálta lábával a gyökerei közül a palackot, és kinyitotta. A szellem kimászott, megnőtt, akkora lett, mint egy óriás. A magasból, valahonnét a fák koronái közül szólt le a diákhoz:

- Vedd a jutalmadat, ahogyan megígértem.

Egy darabka rongy hullott a fiú elé, legföljebb akkorka, mint a hüvelykujjam.

- Ez az egész? - kérdezte a diák.

- Ez - folytatta a szellem -, de ez a világ minden kincsénél többet ér neked. Mert ha az egyik végével akármilyen sebhez hozzáérsz, nyomban begyógyul; ha a másik végével vasat vagy acélt dörgölsz meg, tüstént ezüstté válik.

- Várj - mondta a diák -, ezt először ki kell próbálni.

Odalépett az egyik fához, fölemelte a fejszéjét, és egy jó nagyot rásújtott vele, hogy csak úgy pattogtak szerteszét a kéreg szilánkjai. Mély seb tátongott a fa derekán, de nem sokáig; a diák megérintette a rongyocskával, s erre tüstént beforrott.

- No, látom, igazat szóltál - mondta a diák -, most aztán elválhatunk békességgel.

A szellem nagy zúgással eltűnt, a fiú meg visszament az apjához.

- Ej, hát hol kószáltál ennyi ideig? - dohogott az öreg. - Csak így itt hagyni a munkát! Megmondtam előre, nem diáknak való ez! Persze, az úrfinak nem fűlik a foga hozzá...

- Nem baj, apám, majd pótlom, amit elmulasztottam - szabadkozott a fiú.

- Pótlod, pótlod - morogta az öreg. - Szájjal, azt elhiszem, de nem munkával...

A fiú megfogta a rongyocskát, s megdörgölte vele a fejszéje élét.

- Vigyázz onnét, édesapám! - kiáltotta. - Mindjárt kidöntöm ezt a fát.

És rásújtott hatalmasan egy vén gyertyánra.

Annak nagyon kemény a fája, aztán meg már a fejsze is ezüstből volt, pendült egyet; s kifordult a kéregből.

- Ejnye, édesapám - adta a diák az ijedtet -, miféle életlen, csorba ócskaságot szereztél te nekem? Nem ér az egy hajítófát sem!

Az öreg odanézett.

Még a vér is elhűlt benne.

- Mit csináltál, te szerencsétlen! Most aztán fizethetek érte, ha lesz miből! Ez a te munkád haszna!

- Sose bosszankodjál, édesapám - csitította a diák -, majd én megfizetem.

- Miből, te tökéletlen? - tüzeskedett az öreg. - Csak tréfálj velem, csak bolondozzál, nem elég a kár, amit tettél?! Mindig ilyen garabonciáskodással van tele a fejed, de a favágáshoz ennyit se konyítasz, ni!

És mutatta nagy mérgesen a kisujja körme hegyét.

Egy ideig szótlanul dolgoztak tovább. Akkor megint megszólalt a diák:

- Nekem elég volt mára, édesapám, nem bírom tovább.

Az öreget megint elfogta a méreg.

- Minek jöttél ki, ha nem bírod? Tudtam én, hogy csak kolonc leszel a nyakamon! Mit gondolsz, én is az ölembe tehetem a kezemet, mint te? Nekem még dolgom van, én itt maradok - aztán egy kicsit megenyhülve hozzátette: - Hanem te hazamehetsz, ha elfáradtál.

A diák hamiskásan mosolygott magában, de azt persze az öreg favágó nem látta.

- Édesapám, most vagyok kint először az erdőn, nem találnék haza, gyere velem.

Az öregnek már elpárolgott a haragja. Engedett a fiú kérésének, s elindultak hazafelé.

Útközben egyszer csak odaszólt a diáknak:

- Jó volna, ha megpróbálnád eladni azt a csorba fejszét, hátha kapsz valamit érte. A többit majd megkeresem valahogyan, hogy megfizethessük a szomszédnak.

- Igazad van, édesapám - felelte a fiú -, talán kapok érte pár fillért az ócskásnál.

Elvált az apjától, de nem az ócskáshoz ment, hanem egy ötvösmesterhez.

- Hoztam egy darabka ezüstöt, ha megvenné...

Az ötvös először megpróbálta, valódi ezüst-e a fejsze, aztán föltette a mérlegére, méregette, latolgatta, végül azt mondta:

- Négyszáz tallért ér, se többet, se kevesebbet. Csakhogy nekem akkor sincs annyim, ha az egész boltomat pénzzé teszem.

- Hát mennyije van? - kérdezte a fiú.

- Legföljebb háromszáz, ha mindent egybeveszek.

- Adjon, amennyit tud, a többit majd megfizeti máskor.

A mester leszámolt neki háromszáz tallért, százzal adósa maradt. A diák hazament az apjához, s mindjárt azzal állított be:

- Édesapám, szereztem egy kis pénzt, át kellene menni, megkérdezni a szomszédtól, mit kér a fejszéért.

- Már kérdeztem - legyintett keservesen az öreg. - Egy tallér hat krajcárt. De hát kinek van annyija?!

- Biztosan neki sincs - mondta a diák -, éppen azért jól fog esni neki, ha dupla annyit kap. Itt van két tallér tizenkét krajcár, vidd át neki, hadd örüljön.

Az öreg egészen elhűlt.

- Megháborodtál? Két tallért azért a fejszéért?

- Meg a szívességért, hogy kölcsönadták - mondta a diák. Ezt meg tedd el te édesapám, élj kedvedre, ne láss szükséget, amíg érted nem jövök, és magamhoz nem veszlek.

Azzal odaadott az öregnek száz tallért, elmondta neki, mi történt vele az erdőben, milyen jó fogást csinált a tölgyfa alatt, aztán másnap hajnalban útra kelt a városba. Ott végig kijárta az iskolát megtanult mindent, amit csak megtanulhatott, s olyan híres orvos lett belőle, hogy csak úgy tódultak hozzá a betegek. A rongyocskát egy szép üveges szekrényben őrizte aranyrojtos bársonypárnán, és néha megmutatta egyik-másik betegének.

- Ennek köszönhetem hogy el tudtam végezni az iskolámat - mondta. - De most már nincs szükségem rá, nélküle is meg tudom gyógyítani a sebeket.

Az öreg favágó meg bólintgatott rá, mert hát ott töltötte szép csendes öregségét a kedves gyermeke házában, s esténként, vacsora után szívesen el-elemlegették azt a réges-régi napot, amikor együtt vágták a fát odakint az erdőn.

Ugrás a lap tetejére

Comments powered by CComment

Kategória: /

Legfrissebb anyagok

Image
Orgovàn Irén - Légy önmagad!
Orgovàn Irén - Légy önmagad! Szeresd azt ki vagy ,mert az is te vagy !Ne higgy másnak ha rosszat vallanak. Légy boldog,nagyon vidám.Hisz így szeret az egész világ.Tüzes a nyelv ,nagyon éles,Akár egy kard. Megvághat ,de el nem vérezhetsz!Állj fel küzdj!Ne félj semmitől. Bátor a szív, nemes harcos!Te!Te ki a világnak legnagyobb kincs. Ne engedj utat a szomorúságnak,agy...
2018-07-14
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Pósa Lajos - Az egyszeri királyfi
Pósa Lajos - Az egyszeri királyfi Egyszer egy királyfiMit gondolt magába?Felöltözött, ej, haj,Kocsisi gúnyába. Egy szalmás kunyhóbaBe is kopogtatott:- Juhászbojtár lánya,Adj’ Isten jó napot! Jösz-e hozzám, jösz-e,Juhászbojtár lánya,Falu szép virága,Kunyhó violája? Bársonyba, selyembeÉn nem járathatlak,Szebb is lesz, jobb is lesz,Amit szősz magadnak. - Elmegyek,...
2018-06-22
Pósa Lajos
Tovább is van mondjam még?
Pósa Lajos - Mese a kis kanászról
Pósa Lajos - Mese a kis kanászról Erdő szélén volt egy kis ház,Abba lakott egy kis kanász.Mikor főzte vacsoráját,Meg-megfúta furulyáját,Rá-rágyujtott a pipára,Aztán megint egy nótára.  Egyszer, amint vacsorázottS közbe-közbe furulyázott:Hát kopogtat kinn valaki;Kiszól: tágasabb odaki! - Te kis kanász, ide hallgass!Én vagyok itt, én, a farkas!Eressz be, mert...
2018-06-15
Pósa Lajos
Tovább is van mondjam még?
Image
Domahidi Klára - Nyári szellő, hová mész?
Domahidi Klára - Nyári szellő, hová mész? Parázsló ég alattvirgonc szellő szalad.Kitárom karjaim,átfújja álmaim.Forró a levegő,jó hogy jössz, kis szellő. Kinyitod szívemet,üdítsd fel kedvemet!Nyári szellő, hová mész?Milyen kalandot remélsz?Gyere, bújj az ölembe!Elrejtelek örökre. {loadposition mobil}
2018-06-15
Domahidi Klára
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - A tizenkét varjú
A tizenkét varjú Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, túlonnan túl, innenen innen, volt egy szegény özvegyasszony, s annak tizenkét fia s egy leánykája. Búsult is szegény feje eleget, hogy mivel tudja eltartani ezt a tenger sok gyermeket, mert száraz kenyér is mikor volt s mikor nem az asztalfiában.Jött haza egyszer a tizenkét fiú, körülfogták az anyjukat,...
2018-06-10
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Image
Szabó Ina - Amikor az élet fáj
Szabó Ina - Amikor az élet fáj   - Amikor az élet fáj és a szívedet átszúrja a bánat,érzed az élet nehéz súlyát.... ez bizony fájdalmas ....  - Amikor az élet fáj - a lelked zokogva ordít és a tested tépis mondja majd halkan:„Szabadon szállj! ... Szabadon szállj magasba,mint Turulmadár a nap felé, Istenatya tenyerére,felszállni merj s pihenni.... - Fejed...
2018-06-10
Szabó Ina - művész
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Álmodj hát ,Mirácskám
Orgovàn Irén - Álmodj hát ,Mirácskám Feljött a hold a csillagok is,le hunja szemét, a napocska is.Hunyd le szemedet álmodj hát,Jó éjszakát Mirácskám! Hunyd le hát a szemedet,álmodjál, hát szépeket.Álom manó hívogat.Álom pórját hinti már,Hogy legyen boldog ,éjszakád. A csillagok is nevetnek,téged várnak rég.A hold arany hintót, küld eléd.Hát hunyd le...
2018-06-02
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Orgovàn Irén - Légy önmagad!
Orgovàn Irén - Légy önmagad! Szeresd azt ki vagy ,mert az is te vagy !Ne higgy másnak ha rosszat vallanak. Légy boldog,nagyon vidám.Hisz így szeret az egész világ.Tüzes a nyelv ,nagyon éles,Akár egy kard. Megvághat ,de el nem vérezhetsz!Állj fel küzdj!Ne félj semmitől. Bátor a szív, nemes harcos!Te!Te ki a világnak legnagyobb kincs. Ne engedj utat a szomorúságnak,agy teret a boldogságnak.Arcodon mindig mosoly ragyogjon. Mert kik ellenségek!kínból táplálkoznak,mosolyodtól rogynak térdre.S vesznek a háború sötét mélyébe... Mondd el minden reggel,Így vagyok tökéletes.Hisz belőlem csak egy van.Így hasonmásom nincsen. {loadposition mobil}
Pósa Lajos - Az egyszeri királyfi
Pósa Lajos - Az egyszeri királyfi Egyszer egy királyfiMit gondolt magába?Felöltözött, ej, haj,Kocsisi gúnyába. Egy szalmás kunyhóbaBe is kopogtatott:- Juhászbojtár lánya,Adj’ Isten jó napot! Jösz-e hozzám, jösz-e,Juhászbojtár lánya,Falu szép virága,Kunyhó violája? Bársonyba, selyembeÉn nem járathatlak,Szebb is lesz, jobb is lesz,Amit szősz magadnak. - Elmegyek, elmegyek,Szegény kocsislegény!Leszek én mátkája,Ha kend a vőlegény. Nem kell nekem bársony,Nem kell nekem selyem,Mert én a darócotJobb szívvel viselem. Akkor a királyfiMit gondolt magába?Elment a városba,Cifra palotába. Palota ajtajánBe is kopogtatott:- Címeres gróf lánya,Adj’ Isten jó napot! Jösz-e hozzám, jösz-e,Címeres gróf lánya,Város szép virága,Palota rózsája? Bársonyba, selyembeÉn nem járathatlak,Szebb is lesz, jobb is lesz,Amit szősz magadnak. - Nem megyek, nem megyekSzegény kocsislegény!Gazdaghoz nem illik,Csak gazdag vőlegény. Kell nekem a bársony,Kell nekem a selyem,Én biz a darócotSoha se viselem. Akkor a királyfiMit gondolt magába?Még egyszer elmegy aCifra palotába. Le is vetetteKocsisi gúnyáját,Fölvette helyetteKirályfi-ruháját. Palota ajtajánBe is kopogtatott:- Címeres gróf lánya,Adj’ Isten jó napot! Jösz-e hozzám, jösz-e,Címeres gróf lánya,Város szép virága,Palota rózsája? Bársonyba járatlak,Selyembe járatlak,Aranyból etetlek,Aranyból itatlak. - Elmegyek, elmegyek,Aranyos királyfi,Királyi székébenA kedvibe járni. - Nem kellesz énnékem,Címeres gróf lánya!Kell nékem, kell nékemJuhászbojtár lánya. Akkor a királyfiMit gondolt magába?Megy a juhászbojtárSzalmás kunyhójába. A kunyhó ajtajánBe is kopogtatott:- Juhászbojtár lánya,Adj’ Isten jó napot! Jösz-e hozzám, jösz-e,Juhászbojtár lánya,Falu szép virága,Kunyhó violája? Bársonyba járatlak,Selyembe járatlak,Aranyból etetlek,Aranyból itatlak. - Nem megyek, királyfi,Maradjak én szegény...Van már nekem mátkám,Szegény kocsislegény. - Én vagyok a mátkád,Juhászbojtár lánya!Méltó vagy, méltó vagyArany koronára. Korona simúljonFehér homlokodra,Te leszel királyném,Borúlj a karomba! Virágfakadáskor,Lakzi lett a vége...Szép volt a menyasszony!Táncoltam is véle. {loadposition szalaag}
Pósa Lajos - Mese a kis kanászról
Pósa Lajos - Mese a kis kanászról Erdő szélén volt egy kis ház,Abba lakott egy kis kanász.Mikor főzte vacsoráját,Meg-megfúta furulyáját,Rá-rágyujtott a pipára,Aztán megint egy nótára.  Egyszer, amint vacsorázottS közbe-közbe furulyázott:Hát kopogtat kinn valaki;Kiszól: tágasabb odaki! - Te kis kanász, ide hallgass!Én vagyok itt, én, a farkas!Eressz be, mert nagyon fázom,Esik a hó, agyon ázom! - Kisebb gondom nagyobb annál,Majd tán bizony, hogy bekapnál! - Ereszd be hát csak a hátam,A hátulsó egyik lábam! A kis kanász egyet gondolt,A lajbiján egyet gombolt:- Egy fazék víz forr a tűzön,Evvel, tudom, majd elűzöm! Benn van már a farkas háta,A hátulsó egyik lába. - Te kis kanász, ide hallgass!A hirénél jobb a farkas.Jobban ereszd be a hátam,A hátulsó másik lábam. A kis kanász egyet gondolt,A lajbiján egyet gombolt:- Egy fazék víz forr a tűzön,Evvel, tudom, majd elűzöm! Beljebb is van már a háta,A hátulsó egyik lába. - Te kis kanász, ide hallgass!Nem olyan rossz ám a farkas!Ereszd be a derekam is,A két első lábamat is. A kis kanász egyet gondolt,A lajbiján egyet gombolt:- Egy fazék víz forr a tűzön,Evvel, tudom, majd elűzöm! Benn van már a dereka is,Meg az első két lába is. - Te kis kanász, ide hallgass!Ne félj, nem esz meg a farkas.Eressz be no már egészen,A tűznél hadd heverésszem! A kis kanász egyet gondolt,A lajbiján egyet gombolt.A nyíláshoz tett egy zsákot,Hozzá furcsa képet vágott. Ment a farkas háttal beljebb,Szólt a kanász: Beljebb, beljebb!No ez ugyan jól sikerűlt!Farkas koma zsákba kerűlt! Bekötötte a zsák száját,Összeverte a bokáját.Lekapta a fazék vizet:A kis kanász evvel fizet.Farkas komát leforrázta,Hogy a bundát csak úgy rázta.Ennek ugyan jól megadta:Egy szál szőr se maradt rajta! A kis kanász egyet gondolt,A lajbiján egyet gombolt.Mig a farkas bundát rázott,Hirtelen egy fára mászott. Farkas koma fel-felordít -Most magán egy nagyot fordít.Addig-addig hánykolódott,A mig a zsák kioldódzott.Talpra ugrott nagy kopaszon,Futtában is ordít nagyon:- Megállj, megállj, te kis kanász,Többet ilyet ki nem találsz!Ide hívom pajtásomat,Nem is egyet, hanem sokat.Visszajövünk nemsokára,Meg is eszünk vacsorára! Visszamentek tízen-húszan,Ordítoztak: Hol van? Hol van?Befutottak hamarjába,A pincébe, kamarába.Föl-fölnéztek a kéménybe,Bebútak a kemencébe.Itt se lelték, ott...
Domahidi Klára - Nyári szellő, hová mész?
Domahidi Klára - Nyári szellő, hová mész? Parázsló ég alattvirgonc szellő szalad.Kitárom karjaim,átfújja álmaim.Forró a levegő,jó hogy jössz, kis szellő. Kinyitod szívemet,üdítsd fel kedvemet!Nyári szellő, hová mész?Milyen kalandot remélsz?Gyere, bújj az ölembe!Elrejtelek örökre. {loadposition mobil}
Benedek Elek - A tizenkét varjú
A tizenkét varjú Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, túlonnan túl, innenen innen, volt egy szegény özvegyasszony, s annak tizenkét fia s egy leánykája. Búsult is szegény feje eleget, hogy mivel tudja eltartani ezt a tenger sok gyermeket, mert száraz kenyér is mikor volt s mikor nem az asztalfiában.Jött haza egyszer a tizenkét fiú, körülfogták az anyjukat, hogy lépni sem tudott a szobájában, s ahányan voltak, egyszerre mind kenyeret kértek, s csak az volt a híja, hogy kihúzzák a házból.Hát azt ugyan senki ne csudálja, hogy a szegény asszony elvesztette a béketűrését. Hiszen adott volna ám, ha lett volna, de nem volt. Nagy elkeseredésében azt találta mondani:- Ó, istenem, bocsásd meg a bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!No, halljátok csudát, mi történt! Az történt, hogy abban a szempillantásban a tizenkét fiú mind varjúvá változott, s mert hogy éppen nyitva volt az ablak: huss! kirepültek, s mire csak egy jajszót is mondhatott volna az anyjuk, úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el!Hej, nagy erős búbánat nehezedett a szegény özvegyasszony szívére, éjjel-nappal folyt a könnye, mint a patak, s kesergett mindig, hogy az isten úgy elvette volt az eszét, hogy olyan bolond beszédre nyíljék az ő szája.Kicsi kisleány volt még a szegény özvegyasszony leánykája, de tudta, hogy miért sír, miért kesereg az édesanyja, s azt mondta egyszer:- Lelkem édesanyám, én többet nem nézhetem a sírását, elmegyek világgá, s addig vissza sem fordulok, amíg a bátyáimat meg nem találom.Hiába beszélt a szegény asszony, hogy ne menjen, ha már kifogyott a tizenkét fiából, legalább őbelőle ne fogyjon ki: a kisleány elbúcsúzott az édesanyjától keserves könnyhullatások közt, s elment világgá.Ment, mendegélt a kislány hetedhét ország ellen, s egyszer egy nagy rengeteg erdőbe ért. A rengeteg erdőben talált egy kis házat, s bement oda nagy bátran. Egy öregasszony ült a kemence alatt, de olyan öreg, hogy az orra a térdét verte. Köszön a kisleány illendőképpen:- Adjon isten jó estét, öreganyám!Fogadja az öregasszony:- Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna. Hát hol jársz itt, ahol a madár sem jár?Mondja a kisleány:- Ó, lelkem öreganyám, én tizenkét bátyámat keresem, akik varjú képében elrepültek...
Szabó Ina - Amikor az élet fáj
Szabó Ina - Amikor az élet fáj   - Amikor az élet fáj és a szívedet átszúrja a bánat,érzed az élet nehéz súlyát.... ez bizony fájdalmas ....  - Amikor az élet fáj - a lelked zokogva ordít és a tested tépis mondja majd halkan:„Szabadon szállj! ... Szabadon szállj magasba,mint Turulmadár a nap felé, Istenatya tenyerére,felszállni merj s pihenni.... - Fejed hajtsd a térdedre és karold át a két kezed,a tenyerébe feküdj így - nyugodjon hát az elme.... - Szemed csukd be és halld a szót – a szeretet szavát,s érezd, ahogy az esőcseppek a lelked simogatják.... - Suttog a szél, mondja halkan... szeretet vagy önmagadban!Ez az élet rendje így, ezt így fog fel s boldog légy.... mert azélet csodaszép ! - Dallam, szellő, szeppenet, csodaszép a rezzenet,az illat, röpke érintés, ölelés és mosoly, melyt egy kedvesszó kísér.... ( Ina Szabó – művész költeménye ) {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Álmodj hát ,Mirácskám
Orgovàn Irén - Álmodj hát ,Mirácskám Feljött a hold a csillagok is,le hunja szemét, a napocska is.Hunyd le szemedet álmodj hát,Jó éjszakát Mirácskám! Hunyd le hát a szemedet,álmodjál, hát szépeket.Álom manó hívogat.Álom pórját hinti már,Hogy legyen boldog ,éjszakád. A csillagok is nevetnek,téged várnak rég.A hold arany hintót, küld eléd.Hát hunyd le szemed. Kicsi lány hát ne félj!Én mindig itt leszek neked,s féltőn őrzöm , álmodHát jó éjszakát Mirácskám. Álmodban zöld réten megannyi száz virág,mik altatót dúdolnák neked!Színes lepke szál a réten,az lesz a te játszó társad. Be jártok majd Ungot - berket,Szivárványos sütit esztek.Hát feljött a hold a csillagok is.Lehunyta szemét a napocska,Hát hunyd le szemed s álmodj ,hát.Jó éjszakát Mirácskám. {loadposition mobil}

Magazin előfizetés