Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Grimm - A szerencsés János

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A szerencsés János

Volt egyszer egy legény, János volt a neve. Ez a János hét teljes esztendeig lakott egy gazdánál, s mikor a hetedik esztendő kitelt, azt mondta a gazdájának:

- Gazduram, kitelt az időm, most már hazamék az édes anyámhoz: fizesse ki a béremet.

- Jól van, János, mondotta a gazda, derék legény voltál, becsületesen szógáltál, itt a béred.

Adott neki egy akkora darab aranyat, mint a János feje, még annál is valamivel nagyobbat, azt János belekötötte egy zacskóba, felvette a vállára s elindúlt hazafelé. Amint ment, mendegélt, szembe jön vele egy lovasember s János elkezdett sóhajtozni:

- Hej, Istenem, de szép dolog a lovaglás. A lovasember úgy űl a lovon, akár a széken, nem botorkázik a kőben, a csizmáját sem szaggatja s mégis halad előre.

Hallotta ezt a lovasember s mondja Jánosnak:

- Hát aztán mért jársz gyalog?

- Azért, mondta János, mert nincs lovam. Ezt az aranyat pedig haza kell vinnem - hét esztendőt szolgáltam érte! Hej, pedig de nehéz, majd leszakad a vállam.

Tudod mit? Cseréljünk, mondotta a lovasember. Én neked adom a lovat, te meg add nekem az aranyat.

- Jó szívvel, mondotta János s abban a pillanatban levetette válláról a zsákot.

A lovasember leszállott a lóról, Jánost fölsegítette rá s még jó tanáccsal is ellátta:

- Aztán ha gyorsan akarsz haladni, akkor csak bíztasd: nye, te, nye! s úgy szalad, mint a sebes szél.

Na, Istennek ajánlották egymást, elváltak, ketten mentek kétfelé. Hej, hogy örűlt János! Most már van lova. De milyen lova! Megrántotta a kantárszárat, bíztatta a lovat: nye, te, nye! s a ló csakugyan neki is iramodott, de úgy, hogy János egyszer balra, másszor jobbra billent s addig billent erre, arra, míg egyszer csak - supp! belefordúlt az árokba.

Alig tudott szegény feje feltápászkodni, a csontja is ropogott, fájt minden tagja s ugyancsak megbánta, hogy lóra cserélte az aranyat. Éppen mikor feltápászkodott, jött arra felé egy ember, ki tehenet hajtott. Ez az ember megfogta a lovat s kérdezte Jánost:

- Mi baj, öcsém? Levetett a ló, úgy-e?

- Jaj, le, hogy a farkasok ették volna meg. No de nem is ülök többet erre a dögre. Hej, csak jobb a tehén a lónál! Az ember szép csendesen ballag utána s amellett még tejet is ad, vajat is ad.

- Tudod, mit, szólt a paraszt, cseréljünk.

- Jó szívvel, mondotta János. Szakadjon meg a kend nyaka, ne az enyém!

- Ne félj te attól, mondotta a paraszt, s azzal felpattant a lóra s úgy elvágtatott, mint a sebes szél.

János is elindúlt a tehénnel, szép csendesen eregéltek. Hej, Istenem, de boldog volt János! Most már egész életében nem lesz gondja. Csak kenyere legyen, lesz hozzá tej is, vaj is, ha akarja, sajt is: mi kell még, János? Útközben betért egy korcsmába, ott a mi kenyér volt vele, megette, volt egy pár garasa, ivott bort is, aztán virágos kedvvel megint felkerekedett s mentek ketten, mendegéltek, szép csendesen eregéltek hazafelé.

Délre járt az idő, rekkenő meleg volt, s János úgy eltikkadt a szomjúságtól, hogy a nyelvét is kivetette. Gondolja magában: itt a tehén, megfeji s vége a szomjúságnak. Megköti a tehenet egy fához s merthogy sajtár nem volt vele (már honnét is lett volna), vette a sapkáját, a tehén tőgye alá tartotta s elkezdette fejni. Fejte, fejte, de biz’ egy csepp nem sok, annyi tej sem cseppent. S mert mindenképpen tejet akart, erősen szorongatta, rángatta a tehén tőgyét, ez meg megunta a tréfát s úgy fejbe rugta Jánost, hogy hanyatt esett, elterűlt, még el is ájult a boldogtalan.

Mikor nagy későre fölébredt, azt sem tudta, hol van: égen-e, vagy a földön. Szerencsére, arra jött egy mészáros, ki egy malacot tolt a talicskáján. Megáll s kérdi Jánost:

- Mi baj, ecsém?

Mondja János, hogy mi történt vele. A mészáros odanyújtja neki a kulacsát, kinálja, hogy igyék, majd magához tér. Aztán nézi a tehenet, megcsóválja a fejét s mondja:

- Ezt ugyan fejheted, ecsém, egy csepp tej sincs ebben. Vén állat ez, nem is lesz ennek már teje soha ezen a világon.

De bezzeg elszomorodott János!

- Hát ezt ugyan ki gondolta volna, kesergett magában. Már most mit csináljak? Megüttessem? Ki eszi meg a húsát ennek a vén dögnek?

- Tudod, mit, mondotta a mészáros, segítek én a te bajodon. Neked adom ezt a malacot, te meg add nekem a tehenet, majd kivágom én a húsát s valahogy csak eladom a többi hús között.

- Ó, az Isten áldja meg kendet, - hálálkodott János.

A malacot levették a talicskáról, kötelet kötöttek a hátulsó lábára s János elindúlt vele.

Alig bírt magával, majd kibújt a bőréből, hogy lám, milyen szerencsés ő, most is milyen jó vásárt csinált! Hát csak mentek, mendegéltek. Egyszer csak hozzá szegődik egy suhanc, a ki egy szép fehér lúdat vitt a hóna alatt. Beszédbe elegyednek, János elmondja az ő nagy szeren­cséjét, a suhanc is, hogy keresztelőre viszi a lúdat.

- Emeld csak, milyen nehéz, mondta a suhanc. De nem csuda, nyolc hétig tömtük. Na, aki ebből eszik, tudom megtörli a száját utána.

János kezébe vette a lúdat, megemelte.

- Igazán jó nehéz, mondta, de az én malacom se kutya!

Eközben a suhanc aggoskodva nézett körűl, csóválta a fejét s hümgetett. Egyszer aztán meg­szólal:

- Hallod-e, barátom, ezzel a malaccal majd meggyülik a bajod.

- Mért gyűlne meg, te?

- Azért, mert éppen most hallottam a falúban, ahol keresztűl jöttem, hogy a birótól elloptak egy malacot. Keresik is az emberek mindenfelé. Hátha ez éppen a lopott malac? Bizony mondom, tömlöcbe kerűlsz.

De bezzeg megijedett János. Elkezdett könyörögni a suhancnak, hogy cseréljen vele. Jó szívvel neki adja a malacot a lúdért, csak bajba ne kerűljön.

A suhanc egy darabig kérette magát, aztán - isten neki - oda adta Jánosnak a lúdat, ő meg a malaccal gyorsan félrecsapott egy mellékútra s nagy gyorsan eltünt vele. Ment János is az útján s hányta-vetette magában a cserét.

- Ha jól meggondolom, mondotta magában, jó cserét csináltam. Egy az, hogy ennek a kövér lúdnak sok zsírja van; más az, hogy van tolla is, abból vánkost töltünk, - hej, de megörűl az édes anyám!

Hát csak ment, mendegélt János s mikor az utolsó falúhoz ért, meglát ott egy öreg köszörüst, a ki szorgalmasan köszörűlt, s közben folyton énekelt:

Forog, forog a kerék,
Van zsebemben pénz elég.
Csak kést s ollót köszörülök,
S a zsebemben sok pénz csörög!

Megáll János, köszön a köszörüsnek s mondja:

- Hej, de jó dolga lehet kigyelmednek, hogy olyan virágos kedve van!

- Meghiszem azt, felelt a köszörüs. Nincs jobb dolga embernek a földön, mint a köszörüsnek. Csak köszörűl, csak köszörűl s zsebe soha ki nem ürül, mindig tele van pénzzel.

- Ugyan bizony?

- Ugy van, bizony. Hát ezt a szép lúdat hol vetted?

- Nem vettem, cseréltem egy malacért.

- Malacért? Ugyan bizony?

- Úgy van, bizony.

- S hát a malacot hol szerezted?

- Kaptam egy tehénért.

- Ugyan bizony?

- Úgy van, bizony.

- Hát a tehenet?

- Azt egy lóért kaptam.

- Ugyan bizony?

- Úgy van, bizony.

- S hát a lovat?

- Azt egy akkora darab aranyért kaptam, mint a fejem.

- Ugyan bizony?

- Úgy van, bizony. Akár meg is esküszöm.

- No, hallod-e, mondotta a köszörüs, sok szerencsés embert láttam, de hozzád hasonlatost még nem, pedig megöregedtem, kenyerem javát megettem.

- Meghiszem azt!

- Látod-e, kár, hogy nem vagy köszörüs. Neked lenne még csak sok pénzed.

- Az ám, mondta János, de ha nincs köszörüm.

- Tudod, mit, adok én neked egy köszörűkövet. Azzal kezdhetsz valamit. Te meg add nekem a lúdat.

- Jó szívvel, öreg, - rikkantott János nagy örömmel.

Ott mindjárt kezet csaptak, a köszörüs adott neki egy vásott, csorba köszörűkövet, s ráadásul felvett a földről egy nagy követ, azt is neki adta:

- Nesze, fiam, vigyed, ezzel egyenesre verheted az elgörbűlt szegeket - használd egészséggel.

Na, volt öröm.

- Igazán burokban születtem, mondta magában János, amint mendegélt. De egyszerre csak ellankadt, mind nehezebb, nehezebb lett a kő, éhes volt, nem volt mit egyék; szomjas volt, nem volt mit igyék, - hej, hej, bizony nem bánta volna, ha megszabadúl a kövektől. Áldott szerencsére, egy kúthoz ért, ott a köveket ledobta s neki hajolt a kútnak, hogy igyék belőle. Ahogy neki hajolt, hogy, hogy nem, elég az, hogy mind a két kő belecsobbant a kútba.

- Hopp! de jó! Ó, de jó! - ugrott fel János örömében. - Nem kell haza cipelnem, ó, de jó! Na, ilyen szerencsés ember sem volt még a világon, mint én!

Meg sem állott hazáig, futva-futott haza az éd’s anyjához.

Holnap legyen János a ti vendégetek.

Ugrás a lap tetejére

Comments powered by CComment

Kategória: /

Legfrissebb anyagok

Image
Zagyi G.Ilona - IV. rész: Hómanó Mikulása
Zagyi G.Ilona - IV. rész: Hómanó Mikulása Gyökér-falvi történetek Túl az üveg hegyen,varázs erdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Nagy bánata van idén szegény Hómanónak,egy szál hó sem esett a földre takarónak. Csak az eső szemereg minden nyirkos ködösaz ablaka csupa pára, s egyfolytában köhög.Száraz hidegre vágyik roppanó, friss hóra,lassan...
2019-04-19
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - Napi séta
Titi Hajnalka - Napi séta Van egy saját kis kutyusom,Én minden nap sétáltatom.Mert sétálni nagyon szeret,Így hozza meg a kedvemet! Együtt játszunk lent a parkban,Barátja több is , mint hat van.Partnerekkel jobb a móka,Csak az idő a csalóka. Ami együtt gyorsan telik,S nem játszhatunk lent reggelig.No de nem lesz rossz a kedvünk,Hiszen holnap újra jövünk! {loadposition...
2019-04-16
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - Fogmosós
Titi Hajnalka - Fogmosós Súrold jobbról- balra hát,A fogakat így mossák!Aztán balról- jobbra is,Nehogy csalj, te kis hamis! Most a fogak tetejét,Csak oldalról nem elég!S jön a le- fel mozdulat,Úgy ragyog majd a fogad! Dörzsöld át a nyelvedet,Így lesz jó leheleted!Gargarizálj, öblíts most,Ragyog a szád kis okos! {loadposition mobil} A szerző profilja
2019-04-15
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Galambos Berni - Locsolás
Galambos Berni - Locsolás Hajnalban kelnék én,ha leányka volnék,húsvét táján, locsoláskorlegényekre várnék! Hajnalban kelnék én,ha fiúcska volnék,húsvét táján, locsoláskorpiros tojást várnék. {loadposition szalag}
2019-04-12
Húsvéti versek
Tovább is van mondjam még?
Image
Húsvéti versek - Én még kicsi vagyok
Én még kicsi vagyok   Én még kicsi vagyok, Verset nem tudok. Majd jönnek a nagyok, Mondanak azok.   {loadposition vizualis}  
2019-04-11
Húsvéti versek
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - lll. rész Ciripke ajándéka
Zagyi G.Ilona - lll. rész Ciripke ajándéka Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Jeges lehelettel beköszöntött a tél,festett ablakokra jégvirágos csipkét. Meleg kuckóba bújt a sok apró lakó,mosolygott is rajtuk vidáman Hómanó.Ahol ő született ott örökké tél volt.Ott bizony a fákon madár sosem...
2019-04-11
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Húsvéti versek - Megöntözlek szépen
Megöntözlek szépen   Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág, Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással!   {loadposition vizualis}  
2019-04-09
Húsvéti versek
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - IV. rész: Hómanó Mikulása
Zagyi G.Ilona - IV. rész: Hómanó Mikulása Gyökér-falvi történetek Túl az üveg hegyen,varázs erdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Nagy bánata van idén szegény Hómanónak,egy szál hó sem esett a földre takarónak. Csak az eső szemereg minden nyirkos ködösaz ablaka csupa pára, s egyfolytában köhög.Száraz hidegre vágyik roppanó, friss hóra,lassan itt a Karácsony is, tán megjön végszóra. Mindennap előbújik kémlelni az eget,szomorúan visszaballag, hogy még alszik egyet.Álmodott a havas tájról, hóembert is építetta jó öreg mikulásról, ki a hóesésben lépkedett. Eközben a télapóka áthajtott a táj fölött,érezte a kívánságot segít neki, úgy döntött.Megrázta a hószakállát a sok hópihe röpködött,belepte a szürke tájat mi hófehérbe öltözött. Mosolyogva tovalibbent szarvas szánján jó apó,fog örülni Hómanócska, mert a hó az csudajó. Reggel, ahogy szeme nyílik nagyot nézett Hómanó,az ablaka jégvirágos és minden csupa-csupa hó!Kacag és hempereg már a füle is havas,dehogy bánja a hideget olyan régen látott havat! Tudja ő, hogy nem véletlen! Mert bizony ma van Mikulás!A csizmája is tele hóval, ajándéknál így szokás.Köszönöm jó Télapóka! Hálás szívvel integet. Siet, mert most sok a dolga,Viszont látásra gyerekek! {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Titi Hajnalka - Napi séta
Titi Hajnalka - Napi séta Van egy saját kis kutyusom,Én minden nap sétáltatom.Mert sétálni nagyon szeret,Így hozza meg a kedvemet! Együtt játszunk lent a parkban,Barátja több is , mint hat van.Partnerekkel jobb a móka,Csak az idő a csalóka. Ami együtt gyorsan telik,S nem játszhatunk lent reggelig.No de nem lesz rossz a kedvünk,Hiszen holnap újra jövünk! {loadposition mobil} A szerző profilja
Titi Hajnalka - Fogmosós
Titi Hajnalka - Fogmosós Súrold jobbról- balra hát,A fogakat így mossák!Aztán balról- jobbra is,Nehogy csalj, te kis hamis! Most a fogak tetejét,Csak oldalról nem elég!S jön a le- fel mozdulat,Úgy ragyog majd a fogad! Dörzsöld át a nyelvedet,Így lesz jó leheleted!Gargarizálj, öblíts most,Ragyog a szád kis okos! {loadposition mobil} A szerző profilja
Galambos Berni - Locsolás
Galambos Berni - Locsolás Hajnalban kelnék én,ha leányka volnék,húsvét táján, locsoláskorlegényekre várnék! Hajnalban kelnék én,ha fiúcska volnék,húsvét táján, locsoláskorpiros tojást várnék. {loadposition szalag}
Húsvéti versek - Én még kicsi vagyok
Én még kicsi vagyok   Én még kicsi vagyok, Verset nem tudok. Majd jönnek a nagyok, Mondanak azok.   {loadposition vizualis}  
Zagyi G.Ilona - lll. rész Ciripke ajándéka
Zagyi G.Ilona - lll. rész Ciripke ajándéka Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Jeges lehelettel beköszöntött a tél,festett ablakokra jégvirágos csipkét. Meleg kuckóba bújt a sok apró lakó,mosolygott is rajtuk vidáman Hómanó.Ahol ő született ott örökké tél volt.Ott bizony a fákon madár sosem dalolt. Egy jégtömbön ragadt sodródott az árrala forgó szél felkapta, tréfás pajkossággal.Varázserdő mélyén tette avarágyra,így lelt Hómanócska gyökér-lak otthonára. Szomorú sosem volt sok itt a barátja.Mindig van tennivaló kell az okos tanácsa.Söprögette éppen a száraz falevelet,kosárral kezében. Ciripke közeledett. Vajon mi lapulhat a szakajtó mélyébe?Micsoda meglepetés, mi előkerült belőle!Nem volt rest az őszön már készült a télre,puha sálat kötött készült mindenféle. Volt csíkos, kockás, vidám tarka-barka,bizony jókor jött hasznos ajándéka.Hómanó választott széles, barna, kockást,nyakába tekerte, s mosolygott viszonzást. Nem várt köszönetet tovább sietettaz arca ragyogott benézett mindenkihez.Válogattak kedvükre kapós volt munkája.Jánoska csíkosban indult az útjára. Katicáé pöttyös. Csinkáé szívecskés.Bodobácsé egyszerű a két apóé lepkés.Ciripke büszke volt nem dolgozott hiába,meleg sállal parádézik gyökérfalva minden lakója. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Húsvéti versek - Megöntözlek szépen
Megöntözlek szépen   Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág, Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással!   {loadposition vizualis}  

Magazin előfizetés