Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin digitális kiadását, mely minden hónap első napjaiban jelenik meg.

Móra Ferenc - Kossuth Lajos tiszteletére...

 Kossuth Lajos tiszteletére...

Ahogy itt az öreg diófák alatt írom az életem történetét, és visszanézek a kisdeákkoromra, összefolyik már előttem minden, mint hajnali kép a hosszú fasorban. Csak a Petykó alakja tündöklik elő a múltak ködéből, mint a csillag. S ahogy kiírom a nevét, mindig úgy érzem, nem is papírra kellene írnom, hanem piros rózsalevélre szivárványszínű pávatollal.
- A te szívedet, fiacskám, aranyból kalapálta az Úristen - mondta neki Biczók mester, mikor látta, hogy a kiflijét minden reggel szétosztogatja a szegény gyerekek közt.
- Hát az enyémet miből teremtette? - furakodott oda Matykó, csúfolódóan húzva félre a szája szögletét.


- A tiedet, lurkó? - suhogtatta meg a mester a kezében a fűzfa virgácsot. - Azt hiszem, a te szívedbe egy nyugtalan cinegét rekesztett bele, az ugrabugrál ott mindig, azért nem tudsz egy percig se nyugodtan maradni.
Pedig olyan esze volt Matykónak, mint a tűz. Ha akart volna, még Petykónál is jobb deák lehetett volna. Mert Petykónak egy kicsit nehezen fogott a feje. Fél-fél éjszaka elüldögélt a gyertya mellett a latinkönyvére borulva.
- De nagy bolond vagy te, Petykó - incselkedett vele ilyenkor Matykó. - Nem úrnak való az a nagy tanulás, csak az olyan parasztnak, mint Dióbél.
E miatt a gonosz gőgje miatt nem szívelte Matykót senki se. Még a Kőrös is mindig utána kapott, a kvártélyos gazdának öreg házőrző kutyája. Persze, mert Matykó mindig belerúgott az oldalába, ha elment mellette. Petykó pedig soha úgy ki nem ment a házból, hogy vagy egy kis csontocskát, vagy egy kis asztalmaradékot ne hajított volna az öreg jószágnak. Ilyenkor Kőrös az ormótlan nagy fejével mindig odatörleszkedett Petykóhoz, s még mosolyogni is próbált a haragos kávésfindzsaszemeivel.
De mindenki így volt Petykóval, nemcsak az öreg házpásztor. Csak meg kellett nézni, milyen sokan néznek szeretettel utána, mikor elindult az iskolába. Ott volt mindjárt a nagy eperfa a kapuban. Akármelyikünk ment el alatta télidőn, mindnyájunknak a nyakába rázott egy csomó havat. Petykóra egy szemet se hullajtott soha. Csak mikor már kiment a kapun, olyankor tapsikolt utána az ághegyeivel.
- Csak bátran, Petykó, bátran! Szorítsd meg azt a kalamust, hogy ne ficánkoljon a kezedben!
Bóbitás galambok mindig utána turbékoltak a háztetőről, a fürgébbek még körül is csattogták:
- Kukkurú, Petykó, kukkurú!
Pipiskék kergetőztek az útszélen, azok is mind utána kiabáltak:
- Kalács, kalács! Ne félj, Petykó, az a legédesebb kalács, amit maga szerez az ember!
Bent az iskolában is mindenki a kedvében járt Petykónak. A napsugár az ő padja szélén táncolt a legszebben, a kályhából őrá mosolygott a legpirosabb parázs, s a nagy fekete tábla is úgy nézett rá, mintha szeretne megindulni a hosszú lábaival és odaállni elejbe:
- Ugyan, Petykó, írd föl rám valami takarosan az egyszeregyet!
De akárhogy kényeztette Petykót az egész ház meg az egész iskola, sohasem gőgösödött el. Nemcsak hogy a legszerényebb volt köztünk, de a legbátortalanabb is. Mindjárt lángba borult a képe, ha megszólították, és a nagy szégyenlősségtől néha a beszéde is elakadt.
Biczók mester egyszer elkésve jött be az iskolába. Látszott a sebes járásán is, a szeme csillogásán is, hogy valami igen kihozhatta a sodrából.
- Gyerekeim - állt meg a padok előtt -, mához egy hétre nagy ünnepe lesz a városnak. Egy nagy magyar hazafi látogat meg bennünket, Kossuth Lajosnak hívják. Úgy kell ránézni minden magyar embernek, mint a napra. Nektek is mindnyájatoknak ott kell lenni a fogadásán, legalább eldicsekedhettek vele öregkorotokban, hogy láttátok Kossuth Lajost. De még azt is szeretném, hogy valaki köszöntőverset mondjon közületek a Kossuth Lajos tiszteletére.
Összevillant a szemünk, és egyszerre kiáltottuk mindnyájan:
- Petykó! Petykó! Malajdoki Petykó!
- Magam is úgy gondoltam - mosolygott elégedetten Biczók mester, és kiintette a padból a piruló Petykót. - Ide hallgass, én már meg is csináltam a köszöntő verset, ezt kell szépen megtanulnod.
Szép hosszú vers volt, a kezdetére még most is emlékszem:

Érdemes férfiú, légy üdvöz általunk,
magyar nemzetünkért kik élünk és halunk.

Szegény Petykónak álló hétig se éjjele, se nappala nem volt, örökösen a verset tanulta. Meg is tanulta szépen, el is mondta százszor is nemcsak nekünk meg Biczók mesternek, hanem a Kőrösnek is meg az eperfának is meg a galamboknak is, s aki csak hallotta, az mind azt mondta rá, hogy még ilyen szépet nem hallott életében.
Szép is lett volna az nagyon, csakhogy az utolsó reggel már nem tudta olyan szépen elmondani Petykó, mint addig. Nyalkán kiöltözve, bársonyünneplőben, mentől közelebb értünk az iskolához, annál jobban akadozott. Ott is mondta, mondogatta magában, leszegte a fejét, össze­szorította keményen az öklöcskéit, s mire megindultunk Biczók mester vezetésével a nagyvendéglő elé, akkorra már boldogan súgta a fülembe:
- Tudom már megint, Dióbél!
A piacon nyüzsgött az ünneplő ruhás nép, zászlókat lengettek a legények, bokrétákat szorongattak a lányok. Delet harangoztak, mikor fölharsogott az éljen messze az utca végén, s nemsokára láttuk is már a négy pej lovas hintót.
- Nini, hiszen ez a mi hintónk! - kiáltotta el magát Matykó.
Az volt az csakugyan, a Malajdoki uraság hintája, Gáspár úr maga is ott ült rajta, jobbján meg a vendég, tüzes szemű szép deli férfi, Kossuth Lajos. Darutollas kalap volt a fején, azzal integetett köszöntést jobbra-balra.
Még le se szállt a hintóról, mikor már elejbe állt egy nagy szakállú öregember, és elkezdett beszélni. Aztán egy másik ember beszélt, aztán egy harmadik, és a legények lengették a zászlókat, és a lányok szórták Kossuthra a virágot, hogy már alig látszott ki a bokréták közül.
Alig álltunk már a lábunkon, mikor Biczók mester karon fogta Petykót:
- No, fiam, most már rajtad a sor. Csak bátran, bátran, hiszen tudod a verset, ugye?
- Tu-tu-tudom - hebegte Petykó elfehéredve, s odaállt a nagy ember elé.
- Érdemes férfiú... - fogott bele a versbe, aztán kimeresztett szemmel nézett körül. Kereste a többi szép szót, amik hirtelen kiszöktek a fejecskéjéből.
- Érdemes férfiú... - próbálkozott még egyszer, de most már reszketett, mint az öreg eperfán a száraz levél.
Gáspár úr mosolyogva odasúgott Kossuthnak, mire az nyájasan lehajolt a kis szónokhoz:
- Tessék, kis barátom, mit akarsz mondani?
- Én... én... már nem tudom... én azt tudom... - buggyant ki a könny a gyerek szeméből.
- Csak bátran, kis barátom! Hát mi az, amit tudsz?
- Bácsi, én... én... nem tudok mást... én... én... megvetem a hengerbuckot a maga tiszteletére, ha akarja - vágta ki magát huszárosan Petykó, s már akkor vetette is a bukfencet, hogy csak úgy nyekkent.
- Édes kis katonám - nevette el magát Kossuth Lajos, míg a szemét elfutotta a könny -, ez esett nekem legjobban, mert tudom, hogy ezt szívből cselekedted.
Azzal a karjára vette Petykót, és beemelte a hintóba. Matykót nem kellett emelni, mert már az akkor ott ült a bakon. Engem is odaintett közéjük Gáspár úr, Biczók mestertől kialkudott a számunkra egyheti vakációt, és azzal kihajtottunk a malajdoki kastélyba.
Én az egész idő alatt lent ültem a hintó fenekén, a Kossuth Lajos lábánál. Halálos holtomig büszke leszek erre a tisztességre, aminél nagyobbal magyar gyerek nem dicsekedhet.

Arany László - A kiskakas gyémánt félkrajcárja
Doktor Dolittle és az állatok - második rész

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. január 15. péntek

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://meseld.hu/

Grafika
Kedvenc mesejelenetek

Ha itt az oldalainkon olvasgatás közben megtetszett egy részlet és szívesen látnád a szobád falán, ne habozz szólni, mi megrajzoljuk!

Szórakozás
Dió Magazin

Gyere és olvasd el a legújabb számunkat! Sok mese, vers és még több ismeretterjesztő olvasmány

Szobai dísz
Poszter mesehősökből

Válaszd ki kedvenc részedet egy meséből és mi megrajzoljuk neked! A végeredmény, akár poszter is lehet, amit nyomtatva szállítunk neked.

previous arrow
next arrow
PlayPause
previous arrownext arrow
Shadow
Slider
Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin hónap első napjaiban megjelenő aktuális PDF számát.