Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

I agree with the Használati feltételek

Mezopotámiai teremtéstörténet

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Tartalomjegyzék

Gilgames teremtés

Első tábla

Midőn fönn az ég nevetlen
s alant a föld szintazonképp;
Apszu, az ős-kezdet, minden
dolgok teremtője-atyja
s Mummu-Tiámat ősanyánk még
vizeikkel egybemosódtak;
nem volt szárazföld se, láp se,
s egyike sem az isteneknek;
név nélkül szunnyadott a sors is,
betöltetlen várt a végzet -
Apszu s Mummu-Tiámat akkor
isteneket nemzettek s szültek:
szülték Lahmut s Lahamut.
Teltek az idők, múltak az idők
s e kettőt még dicsőbben követé
Ansar isten s Kisar istennő.

Nap napra gyűlt, év évre gyűlt,
sokasodtak a napok, gyarapodtak az évek
s egyszer már kettejük fia,
Anu is atyáihoz nőtt föl.
Nemzője, Ansar, saját képére
alkotá őt, gyönyörűséggel.

Anu meg Nudimmudot nemzé,
ki büszkébb volt atyáinál is:
mert okosságban és erőben
vitézségben párja nem termett!
Hatalmasabb volt nagyapjánál,
hatalmasabb volt Ansarnál is;
akkora hős, olyan erős,
mint Nudimmud, egy sem akadt -
nőtt noha még testvére számos!

Ezek az isten-gyermekek
egy-csapatba egyesültek;
csúfolták Tiámatot, kinevették,
s amint té-s tovarohangáltak,
csúfolkodva elrontották a kedvét:
addig-meddig, hogy ereje megtört,
trónja megingott...

Dúlt-fúlt Apszu, búsult Apszu;
Tiámat szíve megvonaglott;
Mummu dühhel en-csípőjére ütött;
rossz kezdet rosszabb folytatást szült:
viszály készült az istenek között...

Apszu, a nagy istenek őse,
ekként szólott Mummuhoz akkor:
"Szívem öröme, Mummu, követem te!
Készülődj útra, megyünk Tiámathoz!"

Jó szaporán útnak eredtek
s érkezve Tiámat elébe,
térdet és főt hajtottak s azonnyomban
az isten-gyermekek
ügyére fordították a beszédet.

Szóra nyitva száját, imígyen
szólott Apszu a Ragyogóhoz:
"Simaképű semmirekellők
szakálltalan, bajusztalan  
serege zavarja meg álmomat
s nappalaim nyugalmát elrabolja.
Gúzst készítek lábukra-kezükre,
gúzst készítek szilaj lelkükre,
hogy legyen tőlük nyugovásom!"

Hallván Tiámat e beszédet,
haragra gyúl és iszonyúat
kiált s a kiáltással együtt
gonosz terv szakad ki belőle:
"Mit?!... Pusztítsuk el, amit teremtettünk?
Ámbár igaz... Mi mást tehetnénk?
Gúzsba velük, rontást fejükre,
hogy megkötve-igézve, moccanatlan
nyögjék ősi hatalmuk erejét!"

Szól Mummu is, szólván szól Apszuhoz,
a dühöngőnek rossz tanácsot készít:
"Menj hát a sötét úton járók ellen!
Nappal akkor majd lészen nyugodalmad
s éjszakáid álmát se bántja senki!"
Hallván ezt Apszu, arca fölsugárzott:
előbb is már komisz sorsot szánt fiainak, az isteneknek.
Ölébe kapta Mummut, becézgette, csókolgatta őt a tanácsért.
Visszatérvén, gyűjti maga köré
elsőszülötteit és elmeséli
mind a Tiámatnál történteket.
Le-föl futkosnak a nagy istenek - kiabálnak, veszekednek,
majd elcsöndesűlve leülnek, rosszkedvűen.
Éa, a bölcsességben erős, a hatalmas,
az okos Éa, a mindent tudó,
a gonosz szándéknak ellene szólott
s varázskört vont Apszu s Mummu köré.
Apszura álmot öntött s víz mélyére
süllyesztette az álomba-zuhantat.
Midőn Apszu már álomban elázott:
tanácsadója, Mummu is
erőtelen, megmozdulni se bír.
Mummu férfi-tagját akkor lemetszi,
jogarát, koronáját elragadja
és en-magát díszíti föl velük.
Lenyűgözvén Apszut, agyonütte,
Mummut pedig megkötözte, reátérdelt.
Apszu tengerén ütött tanyát;
Mummu rabszíjjon, kényére Éának.
Legyűrte ellenségeit, agyonütötte,
vizek mély fenekén fékentartá -
ő maga meg, csillapult szívvel,
pihenni dőlt palota-termében.
Apszunak nevezte el palotáját -
a szent fáklya ennek szívében állott!
Ünnepet ült Éa és Lahamu,
a hős isten s gyönge arája,
ünnepet ült a Sors házában,
a Rendelések csarnokában,
s lakoma múltán ágyba térve
nemzik az istenek eszét,
a bölcsek bölcsét: Mardukot.
A tenger mélyén, az Apszu szívében,
nemzik az istenek eszét,
a bölcsek bölcsét: Mardukot.
Éa volt a nemző-anyja.
Egy isten-asszony melléből szopott
s dajkálója félelemtelen szívvel
nevelte föl.
Termete ékes, pillantása éles,
tartása szálfa - maga méltó uralkodásra.

Midőn Éa, nemző-atyja reánéz,
örvend és ujjong - megdobog a szíve.
Tökéletesnek teremté őt, kétfejűnek;
méltóságban mindenki mást felülmúl;
tagjai tündöklőbbek az elégnél;
alig-felfoghatók, hozzá-nem-férhetőek.
Szeme négy és füle is négy vala,
szájából lángos tűz csapott elő;
négy füllel fülelt, négy szemmel tekintett -
mindent látott és mindent hallott.
Sudárabb a nagy isteneknél, soraikból fejjel kimagaslik:
tagjai fönségesen nőttek, másokéinál ékesebben.
"Miféle sarj, kinek a magva ez? Miféle sarj, kinek a magva ez?
Az Ifjú Napnak, a Tavaszi Napnak, az Istenek Napjának sarja ő!
Kicsiny fiam! Édes mézem! Kicsiny fiam! Lobogó vérem!
Fiam, te Nap, fényességes! Ég tűző Napja, fenséges!
Tíz Isten fényessége rajta, bővelkedik
dicsősséggel; félelem parazsa rajta,
ijeszt rettenetességgel."

Nemzé akkor Anu a négy szelet
s megteremté a forgószelet is.
Tiámatot hogy bolygatnák, folyókat
rendelt folyni, sebes sodrással.
Az istenek, miként ostromban, szenvedtek
és jajveszékeltek, szívük megtelt gonoszsággal,
Tiámathoz így kiáltoztak:
"Midőn Apszut, szeretődet eloltá,
meg nem bosszultad holtát, félreálltál.
Midőn Anu a négy szelet teremté,
szíve remegett. Ó, jaj már minékünk!
Apszu sorsát, ágyasodét
és Mummuét, kiket legyőzött,
vedd eszedbe! Már egyedül vagy!
S elpihentél, lelkünket veszni hagyván.
Bennünket bizony nem szeretsz te!
Mi belső részeink remegnek, mi szemeink
vértől vakulnak!
Támadj föl hát, kelj harcra, bírd le őt,
győzd meg, pusztítsd el; törd, mint tomboló szél!"

Hallván Tiámat szájuk szózatát, kegyetlen
tervet szakított szívéből.
"Okos tanácsot adok valóban! Szörnyet, sokfélét,
teremtek s készítvén szörnyű hadat, hadd harcolok hát!
Az istenek, a menny közepetáján, meglapulva
reszkessenek a hírtől: harcra kelek s iszonyú
fegyverekkel sujtok le ádáz ellenségeimre!"

Sereglenek az isten-sarjak Tiámat köré;
járnak-kelnek nagy haraggal, tervet-tervre szőnek;
hadat készítve csapatokba verődnek;
gerjedezve, acsarkodva veszedelmet szítanak.
A Mélység Anyja, Mindenek Szülője,
rettentő bajvívó-fegyverek gyanánt órjás-testű
kígyókat szült, hegyes fogúakat, kegyetlenül
őrölő állkapcsúakat s méreggel tölté
testüket vér helyett... Bősz sárkányokat is
költött a tenger iszapjából, szörny-taréjú
iszony-lehelőket, miket ha fölugorni
lát az élő vagy állani meredten -
az ijedségtől szörnyet hal legottan!
Basmukat, lahamukat, veszett kígyókat,
skorpió-embereket, vérivó kutyákat, jeges viharokat,
dühöngő orkánokat, halpikkejű férfiakat s bikákat,
akik a harcban könyörtelenek,
félelmet-nem-ismerők, győzhetetlen
fortélyúak - szám szerint tizenegyet
e furcsa szörny-nemekből létrehívott.
Azután a hadba verődött
istenfiak közül elsőszülöttjét,
Kingut, vezéri rangra emelé:
a seregek élén vonúlást, a csapatok irányítását,
a jeladást fölemelt karddal, a harcra riasztó kiáltást,
a csaták legfőbb vezetését
reábízta - dombhátraj állítván őt.
"Fölkentelek s állítottalak, ímé, vezérül istenek fölé!

Az uralkodás minden eszközét, hős Kingu, a kezedbe adtam!
Fönséges légy, kegyesem, választottam!
Anunnakik fennen dicsérjenek!"
Átadta néki a sorstáblákat, mellére erősítvén szíjjal őket.
"Parancsod légyen megváltozhatatlan, kijelentésed
kőszálként megálljon!"

Így lőn Kingu választott tanusága
isten-sorsokat kötni-oldani emelé Tiámat elsőszülöttjét,
Szólott az istenekhez: "Szavatok
nyugtassa meg a nyugtalan tüzet!"
Azok pedig hozsánnázva feleltek:
"Dicsőség néked! Harcban fenséges légy!
Reszkessen a dalmahodó Erőszak!"

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya Gyökér-falvi történetek Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.Régen esett eső siralmas a látvány.Fakuló levelek, hervadó virágok,ilyen forróságot Rák apó sem látott. Csökken a víz szintje az erdei tóban,Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.Néha előmászott az eget kémlelveaz apadó tavat aggódva figyelte. Mi lesz,...
2019-05-31
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - X.rész: A titokzatos hegy
Zagyi G.Ilona - X.rész: A titokzatos hegy Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.A nyári nap sugara beragyogta az erdőt,mosolyogva űzte el a tolakodó felhőt. Csodás ez a reggel, jóleső ébredés,nyújtózott Ciripke. - Micsoda napsütés!Kilépett az ajtón, miközben ásított,a tisztás közepén furcsa...
2019-05-24
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Éjszakai útján járt Jánoska a rend őre,a tó partra ballagott, vízi ellenőrzésre.   Megint sok a lim-lom, amit a víz hozott,de kincsekre bukkant, amíg takarított.Talált csorba bögrét, félig törött lakatot,lámpát,...
2019-05-17
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - Vlll. rész: A bűvös virág
Zagyi G.Ilona - Vlll. rész: A bűvös virág Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Ébredő nap fénye színezte a fákat,jótékony sugara csupa derűt áraszt. Élénken zöldülő, puha pázsit szőnyeg,csábítanak illatok, sziporkázó fények.Csinka a kis tündér ma mégis kedvetlen,fel sem akart kelni, csak...
2019-05-10
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - Vll. rész: Tavaszi kaland
Zagyi G.Ilona - Vll. rész: Tavaszi kaland Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Gyönyörű reggel volt, fényesen ragyogott,föléledt az erdő kikelet mosolyog. Felriadt Manócska, Hómanót nem látja,a fények játéka ajtóhoz csábítja.Nehezen, de nyílik, ki is oson rajta,gondolta elindul felfedező...
2019-05-04
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya Gyökér-falvi történetek Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.Régen esett eső siralmas a látvány.Fakuló levelek, hervadó virágok,ilyen forróságot Rák apó sem látott. Csökken a víz szintje az erdei tóban,Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.Néha előmászott az eget kémlelveaz apadó tavat aggódva figyelte. Mi lesz, ha kiszárad, hol lel majd otthonra,mikor itt becsülik, mindig akad munka.Ahogy búslakodott észrevett egy nyomot,ici-pici láb volt... - Kié ?- gondolkodott. Egy fűzfa aljában, rátalált, ki hagyta,egy tündér üldögélt, búsan szomorkodva.Ráköszönt apóka, - Szép napot kedveském!Megijedt a tündér. - Nincs baj, tőlem ne félj! - Dehogy nincs jó apó, elszakadt a szárnyam,így nem jutok haza, sírok egyfolytában.Ott lakom én messze, túl a szivárványon.Vajon édesanyám valaha még látom? - Ne sírj kicsi lányka van tűm, cérnám, olló,lesz majd másik szárnyad, Rák apó jó szabó.Lepke hullott szárnya, akad itt a parton,méretre kiszabjuk. gyorsan meg is varrom. Csattogott az olló dolgozott a szabó,jobb lett, mint a régi, rá adta Rák apó.Hálás volt a tündér gyorsan tova röppent,apó tovább búsult a víz apadt, csökkent. Épp aludni készült, kopogást hallani,- Rák apót keresem! - kiabált valaki.Elámult apóka a szép jövevényen,ezüstben csillogó, szépséges tündéren. - Jó estét Rák apó! Esőtündér vagyok.A szivárványon túl felhőket uralok. Hálásszívvel jöttem lányom hazajutott,és mert segítettél ajándékot adok.Teljesítem vágyad kívánhatsz akármit.Álmélkodott apó. - Hiszen épp volna mit. Van is kívánságom nem is akármilyen,csak az eső essen aszály sose legyen.Bólintott a tündér, de el is tűnt nyomban,legyintett Rák apó, - Ezt is csak álmodtam. Kiáltásra ébredt, - Hurrá!! De jó, de jó!!Kimászott vackából, s elámult Rák apó.Szakadt az eső, s mindenki boldogan táncolt, ujjongott.Felfrissült végre az erdő éledtek fák és virágok. Micsoda különös titok! Rák apó büszkén somolyog,s mintha valaki intene ott, ahol szivárvány ragyog. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - X.rész: A titokzatos hegy
Zagyi G.Ilona - X.rész: A titokzatos hegy Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.A nyári nap sugara beragyogta az erdőt,mosolyogva űzte el a tolakodó felhőt. Csodás ez a reggel, jóleső ébredés,nyújtózott Ciripke. - Micsoda napsütés!Kilépett az ajtón, miközben ásított,a tisztás közepén furcsa dolgot látott. Hatalmas kőtorlasz, nagy és zöldesszürke.- Tegnap még nem volt itt,hogy került ez ide? -Lassan körbejárta, meg is kopogtatta.- Tán az égből pottyant, a különös szikla? Felköltött mindenkit, hogy lássák a csodát,Vizsgálta hómanó, a kő furcsa titkát.- A földből nőhetett - közölte Jánoska.- Inkább föntről esett - motyogta Katica. Bodobács megmászta. - Messzire ellátni!Napozót kellene idefönt csinálni!Vittek is székeket, s egy széles napernyőt,került hozzá létra, abból mindjárt kettőt. Bizony elfáradtak mire elkészültek,ki ide, ki oda, kicsit lehevertek.- Hozok limonádét!- ugrott fel Ciripke,fürgén le is mászott, de tán jobban tette. Megmozdult a kőtömb, kicsit megremegett,földrengés volt talán, csakis az lehetett.Aztán még egy újra, majd meg is rázkódott,a különös bucka recsegett, ropogott. Lábai is nőttek, egy fej előbukkant,életre kelt a kő, majd egy nagyot szusszant!!Lassan el is indult, a tóhoz cammogott.Nem szólt az egy szót sem, csak a vízbe siklott. - Tudom már! Ez teknős!- kiáltott hómanó.Ámulva figyelték, a tóban csobbanót.Elmerült a teknős, se híre, se hamva.- El is nyelte a víz.- szólalt meg Katica. - Elvitte a székem, meg a napernyőmet.-Ciripke nevetett: - Nem csak a tiédet.Sokáig kacagtak,a furcsa kalandon,a teknős hátára felépített strandon. A nap is kuncogott. Micsoda történet!Meséli a szélnek, s kíváncsi felhőknek. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Éjszakai útján járt Jánoska a rend őre,a tó partra ballagott, vízi ellenőrzésre.   Megint sok a lim-lom, amit a víz hozott,de kincsekre bukkant, amíg takarított.Talált csorba bögrét, félig törött lakatot,lámpát, virágtartót, páratlan papucsot. Volt ott egy érdekes furcsán kusza halom,neki állt kibogozni. Micsoda izgalom!Ahogy leszedte róla a rátapadt moszatot,a különös kupacban valaki sóhajtott. Ijedten röppent arrébb a rend bátor őre.Talán szörnyet talált? Villogott vészjelzője.Megmozdult a valami, csúnyácska volt szegény.- Hogy kerültem ide és mi ez a furcsa fény? - Csak én világítok. - közölte Jánoska.- Azt hiszem a víz hozott, ez itt Gyökérfalva.-Megsajnálta a riadt, zöld színű rémséget,hiszen a varázserdő mindenkinek ad menedéket. Gyökér-lakba hazavitte, szörnyecskéjét elaltatta,gondoskodón betakarta, csúfsága már nem zavarta.Jánoskát a reggel a tóparton érte,igencsak elfáradt, most már pihennie kéne. Látta Bodobácsot, messziről integetett,- Gyorsan gyere Jánoska nálad vajon ki lehet?- Itt találtam a víznél azt a zöld szörnyecskét,olyan kimerült volt, hazavittem szegényt. - Én nem szörnyet láttam, egy csodás pillangót,szerintem aludnod kéne, az éjszaka hosszú volt.-- Csak tudom mit láttam.- dohogott Jánoska,sietett haza, Bodobács a nyomába. A háza előtti padon egy szépséges lepke,de hová tűnt, hol lehet a csúnyácska szörnyecske.Mosolygott a pille még, hogy ő szörnyecske,errefelé nem tudják miből lesz a lepke? - Hiszen csak álca volt, óvott, míg fejődtem,most jött el az idő, végre levethettem.-Szivárvány színei díszes szárnyaiban.Rebbent az ég felé, csodálták mindannyian! Micsoda egy kaland, nevetett rájuk a nap,mert lám a valóságban nem minden varázslat. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Vlll. rész: A bűvös virág
Zagyi G.Ilona - Vlll. rész: A bűvös virág Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Ébredő nap fénye színezte a fákat,jótékony sugara csupa derűt áraszt. Élénken zöldülő, puha pázsit szőnyeg,csábítanak illatok, sziporkázó fények.Csinka a kis tündér ma mégis kedvetlen,fel sem akart kelni, csak búsult csendesen. Bekopogott Katica - Meghoztam a postát!Meglepődve látta a tündér bánatát.Ott ült az ágyban csendesen szipogva.- Mi a baj? Mi történt? Fáj valami Csinka?- Csak a fejét rázta. - Most szomorú vagyok.-Hiába minden kérdés, szelíden hallgatott.Mosolygott Katica Ez rejtélyes eset.- Van egy bűvös növény az segíthet neked. Bánat virágnak hívjuk, megőrzi a titkot.Jobban leszel tőle, ha neki elmondod.-Nem mentek messzire csak ide a tisztásra,hol pompázott vidáman egy kéklő harang forma. - Most magadra hagylak, meséld el neki mi bánt,a virág meghallgat, jobban leszel meglásd.-Úgy tett, mintha menne, de elbújt ügyesen,egy levél alatt lapult, csendben titok lesen. Csinka szót fogadott, tetszett neki a hely,a csábítón illatos, kéklő virágkehely.- Tudod bűvös virág, ma van a szülinapom,hiányzik az otthonom, ez az én nagy bánatom. Anya csoda tortája, a tündér pajtások,a kedves köszöntők, mókás butaságok.-És csak mesélt, mesélt, míg elnyomta az álom,a bódító illat, vitte álomszárnyon. Hasát sütötte a nap, amikor fölébredt,nagyot nyújtózkodott, a virágra nevetettIdeje hazamenni, és meg is éhezett,már jobb volt a kedve, szaporán lépkedett. Lám az ajtó nyitva. Tán úgy felejtette?Meg is rémült kicsit, a kulcsot elvesztette?No csak óvatosan... majd lassan belépett.MEGLEPETÉS! kiáltották a hívatlan vendégek. Ott volt mindenkiegész gyökérfalva,az asztal közepén egy szépséges torta! - Boldog Szülinapot! - Mindenki kacagotta meglepett tündér csak úgy ragyogott!Ajándékot is kapott. volt ott mindenfélemindenkit megölelt kedvesen cserébe. Micsoda nap! Micsoda barátok!Még a nap is mosolygott, kívánva :Sok boldogságot! {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Vll. rész: Tavaszi kaland
Zagyi G.Ilona - Vll. rész: Tavaszi kaland Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Gyönyörű reggel volt, fényesen ragyogott,föléledt az erdő kikelet mosolyog. Felriadt Manócska, Hómanót nem látja,a fények játéka ajtóhoz csábítja.Nehezen, de nyílik, ki is oson rajta,gondolta elindul felfedező útra. Fénylőn kéklő égbolt, jóleső napsütés,rügy pattan ágon, tavaszi ébredés.Csivitelő madarak, kezdődött a koncert,most a varázstisztás kéklő virágoskert. Mindenütt ibolya csodálatos illat,itt-ott gyöngyvirág vidáman kacsingat.Méhecskék röpködtek kezdődik a munka,ráfér már a mozgás dermedt szárnyaikra. Aprócska Manócska még sosem látott ilyet,ez az első tavasza, az első kikelet.Ballagott az úton merre lába vitte,hogy kissé eltévedt bizony nem figyelte. Ezalatt hómanó, hogy eltűnt észrevette,segítséget hívott, hogy manót megkeresse,Bodobács a tűzoltó, Jánoska a rend őre,így indultak hárman az erdő mélyébe. Elbújt a napocska zord felhők mögött,a szél is feltámadt, játszott a fák között.Eleredt az eső, Manócska megijedt,Most aztán mi lesz? Hová keveredett? Talált egy elhagyott, üres csigaházat,legalább nem ázott a ruhája is száradt.- Hahó manócska, hahó!- az erdő visszhangzott,egy üres csigaházból sírás hallatszott... - Hüppögő csigaház? - Micsoda furcsaság...-Van itt valaki? - nézett be Bodobács.- Meg van Manócska! - derültek az arcok,a könny is felszáradt. kicsi Manó boldog. Előbújt a nap is már újra mosolygott,jó utat kívánt, vidám, szép napot! {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora

Magazin előfizetés