Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin digitális kiadását, mely minden hónap első napjaiban jelenik meg.

Sárkányka

Kép: Galantusz Grafika

Mester Györgyi: Sárkányka

A sárkánycsalád egy hatalmas, vadregényes erdőkkel körülvett sziklás hasadékban élt emberemlékezet óta. Az egész rengeteget ők uralták, a helyet nem is említette másként a köznyelv, mint a Sárkányok földjét.
Az apa négy-, az anyasárkány háromfejű volt. Öt gyermekük között akadt négy- meg háromfejű is, aszerint, hogy melyik szülőjükre hasonlítottak. Ugyanakkor a legkisebb sárkánylány csupán egyetlen, habár igen csinos fejecskével rendelkezett. Szegény, szomorkodott is eleget, hogy - a szokásostól eltérően - neki csak egyetlen fej nőtt a nyakán.
Ha rajta múlik, bizonyára növeszt még mellé hármat vagy négyet, hogy túltegyen a testvérein. Csakhogy sajnos, ehhez nem volt elég napokon át az esőben ácsorogni, és a nyaka masszírozása se oldotta meg a problémát. Nem lehetett mit tenni, ilyennek született.
Ezen a kis szépséghibán kívül, egy másik nyomasztó gondja is akadt. Mert bár szerteágazó rokonsága - ha dühös volt, ha nem -, folyton tüzet okádott, ő csak egy apró szikrácskát volt képes kibocsátani a torkából. Azt is csak akkor, ha nagyon erősen koncentrált, vagy véletlenül csuklott egyet. Különös módon, ha hideget érzett, akkor jött rá a szapora csuklás.
Filigrán alkata, szerény tűzcsiholó képességei miatt „Sárkánykának" csúfolták, míg testvérei olyan hangzatos nevekkel dicsekedhettek, mint a Tűzokádó, Égetőajkú, Lángleheletű és Forrófejű.
A kicsi sárkány elkeseredettsége odáig fokozódott, hogy egy havas, téli napon elhatározta, világgá megy. Addig akart vándorolni, amíg valaki meg nem tanítja tüzet fújni, vagy más módon szert nem tesz erre a képességre.
Már hetek óta bolyongott, hol gyalogolt, hol meg repült, de még a lakóhelyüket körülvevő erdőrengetegből se sikerült kijutnia. Aztán, egyszer csak, a hófedte fák sűrűjében gyengén pislákoló fényt vett észre. Ahogy közelebb ment, látta, kiért az erdő szélére, ahol egy roskatag házacska állt, abból szűrődött ki a világosság. Odaosont, és miután letörölte a jégvirágot az ablakról, óvatosan bekukucskált.
Egy családot látott, felnőtt embereket meg apró, láthatóan didergő gyerekeket, akiket addig csak repülés közben, a magasból leshetett meg, ha apja, a négyfejű sárkány tiltása ellenére, túl közel merészkedett az erdő széléhez. A határhoz, amelyen túl más világ, az emberek világa kezdődött.
Mivel Sárkányka nem volt hatalmas termetű, inkább ember nagyságú, tarajos gyíkhoz hasonlított, amellett kedvesen mosolygó, nagy szemei voltak, a ház lakói nem ijedtek meg, amikor rájuk nyitotta az ajtót.
A kicsi sárkány az ajtóban szerényen megállt. Várta, hogy betessékelik, vagy elkergetik, mint hívatlan látogatót.
A ház gazdája hallomásból tudta, hogy a sötét rengetegben sárkányok tanyáznak. Ezeket a történeteket a nagyszüleitől hallotta, amit aztán ő a gyermekeinek meseként adott tovább. Igazán maga se hitt ezekben az elbeszélésekben. Úgy gondolta, a sárkányok csupán a fantázia szüleményei. Csak a gyerekek ijesztgetésére találták ki, azért, hogy ne menjenek az erdőbe, ahol bajuk eshet.
A gazda kitárta a háza ajtaját, hogy a vendég bemehessen. Hitetlenkedve nézte a mesék alapján jóval hatalmasabbnak képzelt gyíkszerű lényt, amelynek a szeme csupa mosoly volt és ragyogás, és egyáltalában nem tűnt sem veszélyesnek, sem vadnak.
Sárkányka a gyerekekhez ment, akik rögtön közelebb húzódtak egymáshoz a padon, nemcsak azért, hogy helyet adjanak neki, de azért is, hogy összebújva kevésbé fázzanak.
A kicsi sárkány lekucorodott a kemény fapadra. Éhes volt, és úgy látta, a háziak éppen étkezéshez készültek, amikor ő váratlanul betoppant közéjük. A szoba közepén, egy lapos, lábakon álló fadarabon - nem tudta, hogy asztalnak hívják -, nyers zöldségeket, krumplit, hagymát látott, a ház sarkában ugyanakkor egy megkopasztott vadkacsát, és 2-3 pikkelyétől megfosztott halat vett észre.
Látta, hogy a gyerekek nagyon éhesek, de csak ímmel-ámmal rágcsálják a zöldséget, a nyers krumplit, valójában nem ízlik nekik. Az állati tetemekre mutatott, majd felkínálta azokat a gyerekeknek. Azok azonban csak a fejüket rázták, és mutatták, hogy rosszat tenne a hasuknak a nyers hús.
A sarokban üres, hideg kemence gubbasztott. Egy szem tűzifa se volt a házban. Ami a ház körül volt, az rég elfogyott, a sárkányok lakta erdőből pedig a háziak - mese ide, mese oda - nem mertek fát szedni. A szegénység miatt se tűzifa, se gyújtószerszám nem volt otthon.
A kicsi sárkány hamarosan maga is érezni kezdte, milyen dermesztően hideg a szoba. A gyerekek fázósan bújtak egymáshoz, cidriztek, összekoccant még a foguk is, mert nem csak az éhségtől, a hidegtől is szenvedtek.
A hűvös levegő miatt, Sárkányka egyszer csak elkezdett csuklani. A csuklástól egyre-másra ugráltak ki a tüzes szikrák a torkából. Minél nagyobbakat csuklott, annál nagyobb szikrák pattantak ki a szájából. Már az asztal lába is majdnem tüzet fogott.
A kicsi sárkány akkor gondolt egyet. Kirepült az ajtón, aztán be az erdőbe, ahonnan hamarosan tűzifával megrakodva tért vissza. A gazda gyorsan megrakta a kemencét. Sárkányka jó erősen arra gondolt, hogy ha most nem gyújt tüzet, megfagy ez a kedves, vendégszerető család.
Egyre szaporábban csuklott, és egyenest a fahasábokra. A fadarabok meggyulladtak, és láss csodát, ettől kezdve valamennyi szikra láng formájában tört elő a szájából. A forró kemence percek alatt átmelegítette a kis helyiséget, a köré gyülekező aprónép nagy örömére, és ráadásnak még a jégvirágokat is letörölte az ablakról.
A sarokban heverő, megpucolt szárnyas meg a halak a tűzön hamarosan megsültek, ínycsiklandó illat töltötte be a szobát. Mire az ízletes ételt elfogyasztották, mindenki át is melegedett, és jókedvű lett.
A kicsi sárkány hálából, mert hozzásegítették, hogy megtanuljon lángot fújni, megajándékozta a szegény embert. Körberepült, és fekete hamuval jelölte meg a határt, ameddig a szegényember azután a saját tulajdonának tekinthette az erdő egy részét. Csak hogy többé ki ne fogyjon a tüzelőjük. Egy befőttes üvegbe pedig szikrákat fújt, és mivel a sárkányszikra örökégő, ezzel biztosította a mindenkori gyújtószerszámot is a család számára.
Azután nagy tiszteletkört téve a hóbabújt kis kunyhó fölött, visszarepült saját birtokukra, a sárkányok földjére.
Testvérei örömmel fogadták, és most már maguk közül valónak tekintették, hiszen a kicsi sárkány is képes volt lángot fújni ugyanúgy, mint ők.

Zagyi G.Ilona - Vl.rész: Hómanó Karácsonya
Orgovàn Irén - Vakáció váró

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. január 26. kedd

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://meseld.hu/

Grafika
Kedvenc mesejelenetek

Ha itt az oldalainkon olvasgatás közben megtetszett egy részlet és szívesen látnád a szobád falán, ne habozz szólni, mi megrajzoljuk!

Szórakozás
Dió Magazin

Gyere és olvasd el a legújabb számunkat! Sok mese, vers és még több ismeretterjesztő olvasmány

Szobai dísz
Poszter mesehősökből

Válaszd ki kedvenc részedet egy meséből és mi megrajzoljuk neked! A végeredmény, akár poszter is lehet, amit nyomtatva szállítunk neked.

previous arrow
next arrow
PlayPause
previous arrownext arrow
Shadow
Slider
Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin hónap első napjaiban megjelenő aktuális PDF számát.