Soklik Ágnes - A beteg traktor

– Öcsi, nézd, traktorok dolgoznak a domboldalon! – kiáltotta Viola, amikor meglátta a lassan cammogó, hatalmas gépeket.

– Igen, látom – válaszolta Ábel, aki nagyon szerette a traktorokat. Mindegyiket, a pirosat és zöldet, csillogó újat, vagy ütött-kopott régit, azt is ami pótkocsit húzott, és azt is, amelyik a domboldalon szántott.
A kisfiú tágra nyílt szemmel figyelte a szép zöld gépeket, ahogy le és fel jártak a szántóföldön. Egyszer csak az egyik megállt, és Ábel hiába várta, hogy mikor indul el újra.
Csak állt, szomorúan és magányosan a félig felszántott területen.
Ábel nagyon szerette volna tudni, mi történt, miért nem dolgozik tovább?
Gondolt egy nagyot, elindult az óriási gép felé, és amikor a közelébe ért, már látta is mi a baj: az egyik kerék kilyukadt és ezért nem tudott a traktor.
– Szia Ábel, de jó, hogy jöttél! – szólal meg ekkor a traktor.
– Igen, látom, defektet kaptál – válaszolt a kisfiú – hogyan tudnék segíteni neked?
– Menj vissza a faluba és szólj Attila bácsinak, ő biztosan meg tudja javítani a kereket – kérlelte a nagy gép a kisfiút.
– Megyek, rohanok, sietek – válaszolt Ábel, és futni kezdett a falu felé.
Az egyik ház udvarán éppen egy motort szereltek, amikor a kisfiú odaért.
– Szervusz Ábel, mi járatban vagy? – kérdezte az egyik bácsi.
– Kilyukadt a kereke a traktornak, ami a szántóföldön dolgozik, és most szaladok Attila bácsihoz – válaszolta a kisfiú.
– Hát sajnos mi nem értünk az ilyen nagy traktorok javításához, de azért elmegyünk, megnézzük mit tehetünk – mondták a szerelők. Szerszámokat, pumpát vettek elő és elindultak a mezőre. Ábel rohant tovább az utcán, majdnem fellökött egy nénit, aki egy öntözőkannával a virágokat öntözte.
– Hova szaladsz kisfiú? – kérdezte tőle a néni. Ábel meg sem állt, futás közben válaszolt a néni kérdésére.
– Én nem tudok kereket szerelni, de vizet szívesen viszek a szerelőknek – mondta a szomszéd néni, majd megtöltötte a kannáját és a szántás felé indult.
Ábel ekkor már a kisbolt előtt szaladt.
– Hova hova kisfiú? – kérdezte tőle a boltos néni.
– Attila bácsihoz megyek, mert a nagy traktor kerekét ki kell cserélni – hadarta a kisfiú.
– Szaladj csak, én pedig csomagolok egy kis eleséget nekik – válaszolt a boltos néni.
Ábel sietett tovább a falusi utcán. Hamarosan oda is ért Attila bácsihoz.
Neki is volt traktorja, igaz, nem szép, nagy és új, csak egy öreg masina, de Ábel remélte, hogy Attila bácsi tud segíteni neki.
– Attila bácsi, nagy baj van. Elromlott a nagy traktor kereke, és nem tud szántani – mondta a kisfiú.
– Ne aggódj, gyorsan megoldjuk! Nézd itt van ez a nagy traktorgumi, elvisszük neki, rendben?
– Nagyon jó ötlet! – örvendezett Ábel.
Attila bácsi feltette a nagy gumit a vontatóra, Ábelt felültette maga mellé a vezetőülésbe és már robogtak is végig a falun.
A szántás közepén már várta őket a boltos néni az eleséggel, a szomszéd néni egy kanna vízzel és a motorszerelő bácsik a szerszámokkal és a pumpával.
Gyorsan megjavították a kereket, és a nagy gép újra munkához látott. Aztán megették a finom zsemléket, megitták a vizet, aztán integettek a traktornak, aki vidáman szántotta a barázdákat a földön..
– Jöjjenek, üljenek fel a pótkocsira, úgy gyorsabban hazaérünk – szólt Attila bácsi.
Amikor mindenki helyet foglalt, elindította az öreg masinát és hazafuvarozta a falusiakat.
Utoljára Ábelt is hazavitte, aki megköszönte a segítséget, beszaladt a házba, és elmesélte Violának, hogyan javították meg a beteg traktor kerekét.