Mese nem csak gyerekeknek

Mátyás király okos felesége

 Mátyás király okos felesége

Mátyás királynak igen okos felesége volt. Okosabb volt, mint maga a király. Volt az asszony­nak egy igen rossz szokása. Mikor az ura törvénykezett, mindig ott kotnyeleskedett, s sokszor beleszólt a király dolgába. Haragudott Mátyás ezért a feleségére. Egyszer úgy kifogyott a béketűrésből, hogy azt mondta:

- Na, szívem szép szerelme, ha te még egyszer beleszólsz az én dolgomba, akkor neked fel is út, le is út. Visszaviszlek anyádhoz!

Megszeppent a királyné s egy jó darabig meg is állta, hogy ne akarjon igazságot tenni Mátyás király helyett, de mi történt?

Egy nap Mátyás király nem volt otthon. Két koldusforma ember jött, hogy a király tegyen köztük igazságot. A királyné azt mondta:

- Az uram nincs itthon. Én nem tehetek igazságot, menjenek Isten hírével!

A két koldus hímelt-hámolt, hogy ők messziről jöttek, nagy a bajuk, hát most mi lesz? Addig-addig, hogy a királyné megkérdezte, milyen dologban is háborgatnák a királyt?

- Az úgy vót, hogy nekem van egy lovacskám, a társamnak meg van egy szekere. Az éjszaka megszálltunk az útszélen. Megellett a lovam. Valahogy az árva kiscsikó a szekér alá henge­redett. A társam azt állítja, hogy a csikó az övé, az ő szekere ellette.

Nagyot kacagott a királyné. Elküldte a perlekedőket, hogy jöjjenek vissza később, amikor ha­zajön a király. Ő meg feltett a tűzre egy fazék krumplit, s megfőzte. Mikor a krumpli kihűlt, a kötőjébe szedte, fogott egy kapát, s kiment a kertbe, ahol a két ember várakozott. Az asszony úgy tett, mintha krumplit ültetne. Vágott egy lyukat a kapával, beledobott egy krumplit, egyet meg megevett. Nézik az emberek, hogy mit művel a királyné. Megszólalt a szekeres:

- Már megbocsásson nagyságos asszony, tán csak nem főtt krumplit ültet a földbe? Még ilyent ki hallott?

- Hát, ha olyan megeshetett, hogy a szekérnek kiscsikója szülessen, az is megeshet, hogy a főtt krumpli kikeljen!

- Látod-e, koma? Az enyém a kiscsikó! - mondta a ló gazdája. A két ember csak nem egyezett meg. Hazajött a király, mennek elébe, hogy tegyen igazat. Mátyás király azt mondta, hogy a csikó a szekeresé.

A királyné bosszankodott, hogy a király ilyen ítéletet hozott. Kitanította a ló gazdáját, hogy kerítsen egy hálót, s húzgálja az ablakuk alatt, mintha halászna. Ők majd kikönyökölnek a királlyal az ablakon, s megkérdezik, mit csinál? Ő csak felelje azt, hogy halászik. A többit majd eligazítja.

Úgy is lett. Az ember kerített egy nagy hálót, s húzgálta a porban. A királyné kikönyököl az ablakon, s felkiáltott:

- Na, nézzen oda felség! Mit csinál ott az az ember?

A király is kinézett az ablakon, s leszólt:

- Ugyan bizony, miért huzigálja kend azt a hálót a porban?

- Nem egyébért - válaszolta az ember -, csak halászok.

- Nahát! Ki hallott még ilyent, hogy valaki a porban halat akarjon fogni? - morfondírozott a király.

- Miért ne? Hát olyant ki hallott, hogy egy szekér csikót fialjon? - csattant fel a királyné.

A király mindjárt tudta, honnan fúj a szél. Nagy méregbe gurult.

- Nem megmondtam feleség, hogy ne szólj bele az én dolgomba? Most azonnal szedd a sátor­fádat, s eredj haza anyádhoz! Ami neked a palotában a legkedvesebb, elviheted, de többé itt nem maradhatsz!

- Elmegyek, ha már felséged annyira nem szenvedhet, csak még egy vacsorát költsünk el együtt - könyörgött a királyné.

A király beleegyezett. Na, csak ez kellett a királynénak! Álomport kevert a király borába. A király úgy elaludt, hogy azt se tudta, él-e vagy hal-e?

A királyné befogatott egy hintót, s az alvó királyt lepedőstől, dunyhástól beletetette. A király még akkor se ébredt fel, amikor odaértek a kicsi házacskához, ahol a királyné anyja lakott. A két asszony lefektette a tisztaszobába. A királyné mellébújt, aludtak reggelig. Reggel felébredt a király.

- Hol vagyok? Hol vagyok? - kérdezte álmosan.

- Itt vagyunk édesanyámnál, szívem szép szerelme - mondta a királyné. - Azt mondtad, hogy takarodjam el a palotából. Csak azt hozzam magammal, ami nekem a legkedvesebb. Nekem a világon nincs náladnál kedvesebb, ezért téged hoztalak magammal.

- Hát a kocsis hol van? - kérdezte megenyhülve Mátyás király.

- Kinn van az istállóban - mondta a királyné.

- Fogass be feleség, s menjünk haza! Látom, nincs náladnál igazabb emberem a világon. Még azt se bánom, ha néha-néha te viseled a kalapot - nevetett a király, s megcsókolta okos feleségét.

Hazatértek, s boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Arany János - Barátomhoz
Benedek Elek - Az elrabolt királykisasszony

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. január 22. szerda

Captcha kép