Mese nem csak gyerekeknek

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://meseld.hu/

Vietnámi mese - A görögdinnye legendája

A görögdinnye legendája

Fordította: Dr. Gion Gábor
Terebess Ázsia E-Tár

Réges-régen, a Hung Vuong dinasztia uralkodása idején élt egy hétéves fiúcska, akit Mai An-Tiem-nek hívtak. Idegen volt és árva. Valamikor egy kereskedelmi hajóval ért partot. Hung Vuong király éppen a kikötőben sétált, amikor a kisfiút kitették a hajóból. Az uralkodó meghatottan nézte az árva fiút, és elhatározta, hogy befogadja országába. Királyságába vitte, és alattvalói közé fogadta. Ahogy az idő haladt, a fiúcska felcseperedett. Erős, tisztességes és ügyes fiatalember lett belőle. An-Tiem mindezeken felül nagyon okos is volt. Mindent, amivel csak találkozott, alaposan megjegyzett, és jól visszaemlékezett később mindenre. Hung Vuong király nagyon, de nagyon megszerette. Kinevezte An-Tiem-et egyik előkelő mandarinjává, és segített neki gyönyörű szép feleséget találni.

An-Tiem és felesége határtalan boldogságban éltek Hung Vuong király birodalmában. Mindketten egészségesek voltak, és a király kegyeinek köszönhetően végtelen gazdagságban volt részük. Az emberek csodálták és megbecsülték okosságáért és erényeiért, mindenféle ajándékokkal halmozták el. Végül vagyona oly mértékben gyarapodott, hogy ő lett a király után a leggazdagabb ember a birodalomban. Szégyellte azonban, hogy csak egy árva, idegen fiúként került az országba, és egyre gyakrabban mondogatta feleségének, de más embereknek is, ha kérdezték, hogy vagyona és gazdagsága egyaránt elődeitől származik. Szerencsés volt, nem függött senkitől, és nem fordult soha senkihez segítségért.
Amikor Hung Vuong király meghallotta An-Tiem elődei gazdagságával kérkedő szavait, egyszerre dühös és szomorú lett. Úgy látszott, An-Tiem elfelejtette a király jóságát, szeretetét és segítségét abból az időből, amikor ő még csak egy árva fiú volt. Olyan dühössé vált, hogy haragjában a következőket mondta. "Az az alattvaló, aki túlságosan kérkedő, és nem ismeri már meg urát és segítőjét, aki nem hálás azért, amivé lett, nem érdemli meg, hogy királyságomban éljen!"
Mérgében a király parancsot adott, hogy An-Tiem minden vagyonát kobozzák el, és száműzzék őt feleségével együtt egy távoli, néptelen, homokos szigetre. A király azonban attól tartva, hogy An-Tiem és felesége rövid időn belül éhen hal a szigeten, engedélyezte, hogy magukkal vigyenek három-négy hónapra elegendő élelmiszert is.
An-Tiem felesége nagyon félt egyedül a sivár szigeten, és nap, mint nap sírva emlékezett egykori boldog gazdagságukra. An-Tiem azonban bizakodva mondogatta feleségének: "Isten adott nekünk életet, adni fog nekünk ételt is...".
Nemsokára egy hófehér daru repült be nyugat felől a szigetre, és egy kis dombocska tetején szállt le. Mialatt a dombtetőn állt, harsányan kiáltott néhányat, és ekkor több görögdinnyemag esett ki a csőréből. Ezt látva, An-Tiem feleségének szívébe még nagyobb aggodalom és félelem költözött. Azt hitte, ez valami nagyon különös, nagyon rossz jel. A férfi azonban, asszonya aggodalmas gondolatai ellenére rendkívül nyugodt volt. Már azon gondolkodott, hogyan tudná hasznukra fordítani az erre tévedt madár által elhullajtott magvakat. Szerette volna megnyugtatni feleségét is, ezért mosolyogva így szólt hozzá: "Amit most láttál, nem rossz előjel, hanem inkább étel, melyet az Isteni gondviselés küldött hozzánk!"
Múltak a napok, és az An-Tiem által gondosan elültetett a magvak csírázni kezdtek. Hamarosan akkora indás növényekké nőttek, hogy azok elborították a kis dombot. Az ismeretlen növényeken sok, nagy és különleges gyümölcs termett. An-Tiem levett egyet, felvágta, és megkóstolta. Nagyon édesnek és frissítő ízűnek találta. Megette, és adott egy másikat a feleségének is. Azonban nem tudta a gyümölcs nevét. Visszaemlékezett a darura, aki a sziget nyugati részéből érkezett a homokos dombocskára, és a gyümölcsöt Tay Qua-nak (gyümölcs a nyugati részről) nevezte el. Mostmár tudjuk, hogy ez a görögdinnye volt. An-Tiem elkezdte művelni a dombocska környékét, és hónapról hónapra egyre nagyobb területet vont művelés alá. Munkájának eredményeként sokkal több görögdinnyét termesztett, mint amennyit ketten meg tudtak volna enni. An-Tiem megmutatta a furcsa gyümölcsöt a sziget környéki halászoknak, akiknek szintén ízlett a frissítő eledel. Elkezdték hát csereberélni különböző szerszámaikat és más élelmiszereiket dinnyére.
Az érdekes gyümölcs híre eljutott a környékbeli, majd a távolabbi szigetekre is, ahonnan még nagyobb, kereskedelmi hajókkal is jöttek emberek An-Tiem gyümölcseiért. Aztán elkezdték termeszteni a környéken máshol is. Az emberek gyorsan megszerették a görögdinnyét, és elnevezték a találékony An-Tiem-et és újra mosolygós feleségét Tay Qua Phu Mau-nak, vagyis a Tay Qua Szüleinek.
Ezalatt az idő alatt Hung Vuong király birodalmában a királynak nagyon hiányzott egykori tanácsadója, An-Tiem. Régóta nem hallott semmi hírt felőlük, és komolyan aggódott miattuk. Egy szép napon arra kérte hűséges embereit, hogy menjenek el a szigetre, és nézzék meg, él-e még An-Tiem és felesége, tudakolják meg, mi történt velük. A király emberei elindultak a távoli szigetre, de már menet közben sokat hallottak egy különleges gyümölcsről, melyet a nép Tay Qua-nak nevezett, és már nagyon sok helyen termesztették. Amikor a szigetre értek, meglepetten látták, hogy An-Tiem és felesége él, jól vannak, és a Tay Qua nevű gyümölcsöt ők terjesztettek el az emberek között. A király küldöncei visszatértek a palotába, és mindent, amit láttak, hallottak részletesen elmeséltek Hung Vuong királynak. Az uralkodó nagyon megörült a jó híreknek. Sajnálkozott, hogy így félreismerte An-Tiem-et, és így szólt: "An-Tiem valóban igazat mondott. A reménytelennek látszó helyzetben is feltalálta magát annak segítségével, amit az elődeitől kapott. Ügyessége, leleményessége, erényei valóban őseitől származnak.". Ezután a király parancsot adott embereinek, hogy kérjék meg An-Tiem-et és feleségét, hogy térjenek vissza udvarába. A küldöncök visszatértek a távoli szigetre, hogy átadják An-Tiem-nek a király üzenetét. A sziget csendjében élő férfi nagy örömmel hallotta, hogy az uralkodó megbocsátott hálátlan szavaiért, és feleségével együtt hajóra szállt, hogy újra a királyi udvarban éljen. Visszatérésük örömére a király ünnepi lakomát rendezett, ahol az édes görögdinnye feltálalása után visszaadta neki a mandarin rangot. Azt a helyet pedig, ahol An-Tiem és felesége éltek, An-Tiem Chau Sa-nak nevezte el. A király sokáig emlékezett még a nevezetes dinnyére, és a gyümölcsöt, melyet Tay Qua néven hagyott, rendszerint nagyobb ünnepeken, fesztiválokon szolgálták fel. Különösen azokon az ünnepeken népszerű még ma is, melyeken az emberek őseik emlékeinek adóznak nagy tisztelettel.

Szeretet ünnepe!
A kereskedő és a gonosz szellem

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. június 02. kedd

Captcha kép