Mese nem csak gyerekeknek

Vietnámi mese - A bivalypásztor fiú és a banyan fa

A bivalypásztor fiú és a banyan fa

Fordította: Dr. Gion Gábor
Terebess Ázsia E-Tár

Cuoi, a bivalypásztor fiú nagyon szegény családból származott. Nem járhatott iskolába, és az egyetlen komoly munka, amit el tudott végezni, a bivalyok őrzése, terelgetése volt. Mivel saját állataik nem voltak, egy gazdag földműveshez szegődött el bivalyokat őrizni. Minden nap ezeket az állatokat terelgette a rizsföldeken, de mindemellett megetette a disznókat, és tűzifát is gyűjtött az erdőben. Munkájáért a földművestől élelmet, ruhát és annyi pénzt kapott, amennyiből szűkösen meg tudott élni.

Egyik nap, amint éppen fát gyűjtött egy távoli erdőben, meglátott egy kis tigriskölyköt, amint az egy kis tisztáson a napsütésben játszadozott, mókázott. Cuoi gyorsan felkapta az állatot, hogy majd egy jót játsszon vele. Azonban amint kezébe vette a megszeppent állatot, fenyegető morgást hallott a közeli sűrűből. A tigriskölyök anyja volt, aki csak egy pillanatra hagyta magára kicsinyét, amíg valami zsákmány után nézett. Cuoi gyorsan ledobta a kis tigrist a földre, és rémülten mászott fel a legközelebbi fa védelmet adó lombjai közé. Egy pillanattal később az anyatigris keresztülgázolva a tisztást övező bokrokon már ott is termett. Vad, félelmetes ordításban tört ki, amikor meglátta halott kölyke mozdulatlan testét. Ugyanis Cuoi a menekülése hevében olyan erővel dobta a földre a kis tigrist, hogy az nem élte túl az esést.
Cuoi a fa lombjai közt meg sem mert moccanni, még a lélegzetét is visszafojtotta. Tudta, hogy ha felfedezi a felbőszült tigris, csakis a legrosszabbra számíthat. Azonban az anyatigris bánatosan a közeli patakhoz ballagott, mancsaival összegyűjtötte egy bizonyos banyan fa lehullott terméseit, pépessé rágta, majd a halott kölyke fejéhez rakosgatta. A csíkos kis tigriskölyök hamarosan talpra ugrott, és elszaladt, mintha semmi sem történt volna.
Amint az anyatigris és kölyke eltűnt a sűrűben, Cuoi lemászott lombok alkotta önkéntes börtönéből, és kíváncsian a titokzatos banyan fa felé vette útját. Egy ideig csodálkozva nézegette, forgatta a fa érdekes gyümölcseit, majd összeszedett egy marékkal a termésből, és tarisznyájába tette. Mivel már meglehetősen későre járt, sietősen elindult hazafelé. Ahogy igyekezett az úton, meglátott az út szélén egy elpusztult kutyát. Cuoi elhatározta, hogy kipróbálja a csodatévő gyümölcsöket. Ahogyan a tigristől látta, összerágta a banyan fa termését, és a kutya fejéhez tette. Nagyon elcsodálkozott, amikor néhány perc múlva a kutyába valóban visszatért az élet. Eleinte csak lélegzett, mocorgott, majd hirtelen felugrott, megrázta magát és elszaladt.
Cuoi most már biztos volt abban, hogy a banyan fa termésének csodálatos ereje van. Segítségével visszahozhatja a halottakat az élők sorába. Már látta is, mekkora hatalomra tehet szert ezzel az emberek között. Visszament a titokzatos fához, és gyökerestől kihúzta a földből. Óvatosan hazavitte, és elültette házuk kertjének közepén. Nagyon vigyázott az értékes szerzeményére. Óva intette az otthoniakat: ne dobálják a szemetet a fa köré, és ne szennyvízzel locsolgassák a fa körüli földet! Tréfásan még azt is hozzátette, ha szemetelnek a csodálatos fa körül, az megharagszik, és felrepül az égbe.
A fiú anyja azonban nem tulajdonított nagy jelentőséget Cuoi intelmeinek. Változatlanul az udvar közepére öntötte ki a ház szemetét. Pontosan oda, ahová a fiú kérése alapján nem lett volna szabad. Egy szép napon aztán a fa tényleg megmozdult. Megrázta ágait, lassan kihúzogatta gyökereit a földből. Végül, ahogyan Cuoi annakidején tréfásan megjegyezte, felrepült az égbe. A fiú figyelmezetése valóra vált.
Csakhogy éppen ekkor érkezett vissza a napi munkájából Cuoi. Még látta, hogy a fa kihúzza gyökereit a földből, és el akar repülni. Kétségbeesetten szaladt oda, felugrott a levegőbe, és jó erősen megragadta a már repülő fa gyökereit. Szerette volna visszahúzni a földre a hatalmat jelentő, kincset érő szerzeményt. Azonban a fiú olyan vékonyka volt, hogy nem tudta visszatartani a fát. Csak kapaszkodott a gyökereibe, és érezte, hogy a titokzatos banyan fa vele együtt repül fel az ég felé.
Repültek, repültek, egyre magasabbra. Már látta a környező rizsföldeket, a szomszédos falvakat, de talán még a tengert is. A fa nem állt meg. Egyre magasabbra emelkedtek. Eleinte még madarak kísérték őket, de egy idő múlva már olyan magasra jutottak, hogy odáig nem tudott egyetlen madár sem felrepülni. Cuoi nagyon egyedül érezte magát. Bánatosan gondolt elveszni készülő gazdagságára, hatalmára, mely az emberek között várta volna.
Néhány napos repülés után egy teljesen új, ismeretlen világba érkeztek, ahol nagy nyugalom és csend honolt. Cuoi nem tudta, hová kerülhettek. Az ég ott teljesen sötét volt, csak a csillagok fénye világította meg a kietlen, homokos tájat. Ez volt a Hold. A fiú újra elültette fáját a Holdon, és leült mellé, hogy számot vessen jelenlegi szomorú helyzetével. Mindhiába gondolkodott, nem talált megoldást. Teljesen egyedül maradt. Mivel nem tudott hazajutni, mind a mai napig ott üldögél, várakozik a Holdon.
A vietnami gyerekek bizonyos éjjeleken látni vélik a Hold sarlójában Cuoi magányos sziluettjét, ahogy a banyan fa törzsének támaszkodva üldögél. Azt mondják, néha még feléjük is fordítja a fejét, nézi őket és mosolyog. Ilyenkor integetnek neki, és éneklik:

Cuoi, Cuoi, te álombéli fiú,
Egyedül, egyedül vagy ott fenn a Holdon,
Játszol a csillagokkal, a gyorsan múló alkonyatban,
Késő estig, mely hamarosan itt lesz...

Mátyás király a barlangban
Vietnámi mese - A Három Konyhai Szellem

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. február 21. péntek

Captcha kép