Mese nem csak gyerekeknek

La Fontaine - A farkas és a kutya

A farkas és a kutya.

Egy farkas, sovány éhen holt,

Ki nem nagy báránytolvaj volt,

Egy uraságnál meghízott

Komondorral találkozott.

 

„Hej!" – gondolja, de mondani

Nem meri –,,ha még hajdani

Erőm volna, csínyeidért

Sok kutyaharapásidért

Vérbosszút fognék állani."

 

Azonban mintha barátja

Volna, avagy testvérbátyja,

Üdvözli nyájas szavakkal,

Udvarias hajlongásokkal.

 

,,Ah uram be jó húsban vagy.

Köztünk a különbség mily nagy.

Te fénylesz a kövérségtől.

Engem az éhség öldököl."

 

„Ki az oka, ki hibája?

Az erdők zordon tanyája,

Melyet választál lakodnak,

Oka nyomorúságodnak.

 

A berkek vad rejtekében,

A szegény farkas sötétben

Sokszor egész éjjel lót fut,

Míg egy kis eleséghez jut.

Mi elhagytuk a ligeteket.

Felkerestük az embereket,

Ők igen jól bánnak velünk,

Közös minden eledelünk,

Kivált ha sok a vendége

Gazdánknak, nincs hossza vége

A nyalánkság s csemegének.

Melyet el nem költhetnek."

 

„Ugyan kérlek, hív gazdátok

Ezen ritka szívességét

Nagy és nemes lelkűségét

Mi módon viszonozzátok?"

 

„Csekélység az, kevésből áll.

Ha idegen jár a háznál,

Ugatásunkkal jelt adunk.

Urunktól el nem maradunk;

Mint hív cselédek szolgálunk.

Néha farkat is csóválunk.

De jól tápláljuk magunkat,

S kedvünkre töltjük hasunkat

Csirke- és galambcsontokkal,

S más jó ízű falatokkal."

 

„Azt én is örömest enném,

S a szolgálatot megtenném."

 

„Farkaspajtás! menjünk tehát,

Keressük fel a jó tanyát."

 

Amint mennek, mendegélnek,

Egyet mást összebeszélnek.

Egymás mulattatására,

A farkas társa nyakára

Nézvén, meglátja a törést,

S intéz hozzá ilyen kérdést:

 

,,Ugyan pajtás mi lehet ez?

Mi az a mi így bélyegez ?"

 

„Csekélység, az örvöm szűk volt,

Attól maradt ez a kis folt."

 

,,Csekélység? Mi az ördögöt.

Talán bizony láncra is köt

Urad, olyan irgalmatlan

Hozzád? Szegény! Boldogtalan!"

 

,,Csak néha a gyermekekért,

S úri vendégek kedvéért."

 

„Nem irigyelem sorsodat,

Cifra nyomorúságodat,

Tartsd magadnak, nékem nem kell.

Sorsommal nem cserélem fel.

Az arany szabadságnál nincs

A világon becsesebb kincs.

Ez vidámítja szívünket,

Élesíti értelmünket."

 

Most a rengeteg erdőre

Visszanézvén nyakra-főre

Nyargal, és ugyan csak halad,

S ha meg nem állt, most is szalad.

Benedek Elek - Kondás Jankó
Kellár F. János Immánuel - A vadrózsa és a jó tünd...

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. január 20. hétfő

Captcha kép