Mese nem csak gyerekeknek

Az oroszlán és a kilenc hiéna

Az oroszlán és a kilenc hiéna

Az oroszlán egyszer vadászútra ment kilenc hiénával, és raboltak maguknak tíz marhát. Utána így szólt a hiénákhoz:
-- Osszuk szét magunk között a zsákmányt.


-- Rendben van -- válaszolták a hiénák --, rád bízzuk az osztást.
Mire az oroszlán így okoskodott:
-- Ti kilencen vagytok, kaptok még egy tehenet, és akkor éppen tízen lesztek. Ami engem illet, nálam marad a másik kilenc marha, s akkor mi is tízen leszünk.
-- Jól van -- bólintottak a hiénák, és elvonultak az egy szem tehenükkel. De félúton sejteni kezdték, hogy valami nincs rendjén. Végül az egyikük felkiáltott:
-- Testvérek! Ez az oroszlán becsapott bennünket, magának tartotta meg a nagyobbik részt!
A társai dühösen helyeseltek:
-- Az már igaz! Az aljas! De mit tehetünk most már?
-- Menjünk vissza, és mondjuk meg neki, hogy nem értjük ezt az osztozkodást -- ajánlotta az első hiéna.
-- De ki szólítsa meg? -- kérdezték a többiek.
-- Majd én -- felelte az első. -- Odaállok eléje és azt mondom: Nagyságos oroszlán barátunk!
Úgy is történt, visszafordultak, de az oroszlán éppen aludt, amikor megérkeztek.
-- Nagyságos oroszlán barátunk! -- kezdte az első hiéna. Az oroszlán feltápászkodott, és rájuk mordult:
-- Mit akartok? Mi bajotok?
-- Az osztozkodás -- szólalt meg egy másik hiéna.
-- Nem értjük egészen -- folytatta egy harmadik.
-- Adjuk össze ismét a marhákat -- ajánlotta a negyedik.
-- És bízzuk meg a sakált, hogy ő ossza el közöttünk a zsákmányt -- mondta az ötödik. Az oroszlán morgolódott, de azért beleegyezett.
-- Ha nagyon akarjátok, legyen. -- És odafordult az első hiénához: -- Eredj, és mondd meg a sakálnak, azonnal jöjjön ide, mert osztozkodni akarunk! -- A másik nyolc hiénának meg azt parancsolta: -- Ti meg rohanjatok, és hozzátok ide azt a sakált!
Így aztán valamennyi hiéna útra kerekedett, a marhák meg ott maradtak. Amíg viszont oda voltak, az oroszlán szétmarcangolta és megette az első osztozkodásnál magának megtartott kilenc marhát. Amikor visszatértek a hiénák, látták, mi történt. Újra összeültek tanácskozni, mitévők legyenek. Végül odaküldték a sakált az oroszlánhoz, hogy kérdezze meg tőle, hova lett a kilenc marha? A sakál oda is ment és megkérdezte.
-- Itt vannak a belei, csontjai a kilenc marhának, félretettem őket neked, ezért hívattalak ide. De maradt még egy tehén, azt jó volna, ha te osztanád el közöttünk.
A sakál visszament a hiénákhoz, és így szólt:
-- Hiénák! Csakugyan van itt egy oroszlán, aki kilenc marhát már megevett. Csak egy tehén maradt, azt kellene szétosztani közöttetek. Mire a hiénák azt válaszolták:
-- Jól van, mondd meg, hogyan osztozkodjunk.
-- Látjátok, ez itt éppolyan oroszlán, mint a többi. Ha csak a felét kapja, az biztosan nem lesz elég neki. Azt ajánlom hát, hogy az egészet adjátok neki.
A hiénák összenéztek, aztán úgy gondolták, hogy ha a sakál tanácsolja ezt, akkor bizonyára így is van. Otthagyták hát a tehenet és elvonultak. Ekkor a sakál az oroszlán hoz fordult:
-- Azt mondtad, félretetted nekem a kilenc marha belét meg csontját. Hol van?
-- Mi közöd hozzá! -- mordult rá az oroszlán. -- A kilenc hiénának se adtam semmit, pedig ők velem együtt vadásztak. Mért adnék éppen neked? Eredj inkább, keress magadnak egy másik tehenet!
-- Amit ezután még adhatnál -- felelte a sakál --, arról inkább lemondok. -- Végül dühösen eloldalgott.

Arany János - Furkó Tamás
Mátyás király huszárja

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. január 24. péntek

Captcha kép