Mese nem csak gyerekeknek

A hiénák varázslója

A hiénák varázslója

Összegyűltek egyszer a hiénák és elhatározták, hogy varázslót keresnek maguknak, aki minden gondjukban-bajukban tanácsot ad nekik. Sokáig vitatkoztak, hogy kit bízzanak meg ezzel a fontos tisztséggel. Végül az orrszarvúmadárra esett a választásuk. Követséget menesztettek hozzá, és előadták a kérésüket. Az orrszarvúmadár elfogadta a tisztséget, sőt azt gondolta, az lesz a legjobb, ha mindjárt meg is lepi valami jövendöléssel a hiénákat. Így szólt hozzájuk:


-- Ha tudni akarjátok, éppen jókor jöttetek hozzám. Mert a mai naptól fogva nem lesz többé nappal, csak éjszaka. Ami fényt láttok ezentúl a holdfényen kívül, az nem más, mint az én drágakövekkel kirakott csőröm ragyogása!
A hiénák megörültek a jó hírnek, és azonnal fölkerekedtek, hogy rablóútra induljanak az éjszaka sötétjében. Nem messze tőlük meg is találták, amit kerestek, egy hatalmas szamárcsordát. Szerencséjük volt, a pásztorok is éppen elalvóban voltak. Nagy csendben odasompolyogtak a csorda közelébe, kiválasztották áldozataikat, és olyan gyorsan végeztek velük, hogy még egy nyikkanásnyi hangot se tudtak adni. Sok jámbor szamár elpusztult akkor éjszaka, de a feneketlen gyomrú hiénáknak még ez sem volt elég; egyre-másra újabb áldozatot vonszoltak el a csordából.
Egyszer aztán azon kapták magukat, hogy feljött a nap, pontosan úgy, mint máskor, s hogy egy szó sem igaz abból, amit az orrszarvúmadár jósolt. Egy percig sem maradhatnak tovább, hiszen már így is túl sokáig időztek, a nagy reggeli világosság egykettőre leleplezi őket. Félszükben, hogy a pásztorok észreveszik őket, ész nélkül menekülni kezdtek. Csakhogy volt közöttük egy öreg hiéna is, aki nem bírta a gyors vágtát, minduntalan elmaradozott tőlük. Végül egy nagy halom szamártrágya alá rejtették el az öreget, a többiek meg továbbfutottak az erdő felé. Ekkor azonban a pásztorok is észbe kaptak, föllármázták a környéket, és elhatározták, hogy bosszút állnak a rablókon. Az egyik lándzsás férfi, hogy dühével kérkedjen, lándzsáját belehajította a szamártrágyába, s éppen az ott rejtőzködő öreg hiénát találta el. Így tudták meg, kik voltak a rablók. Azonnal el is indultak utánuk, a nyomokat követve. Amikor az erdőhöz értek, nagy hajtóvadászatba kezdtek. A hiénacsapat felét megölték estig, a többinek azonban sikerült elmenekülni.
Az életben maradottak ezután újra összeültek tanácskozni. Abban mind megegyeztek, hogy az orrszarvúmadár nem maradhat tovább az ő bizalmas tanácsadójuk, de kit keressenek a helyébe? Ezúttal a kakasra esett a választásuk. Nem is csalódtak benne, azóta se váltották le. Ha kimennek este a szavannára, mindig hallhatják a kakas hangját, mintha csak azt mondaná: "Itt az idő, indulhattok vadászutatokra!" S reggel ugyancsak az ő kukorékolása a legelső madárhang, amely figyelmezteti a hiénákat, hogy most már ideje lesz hazakotródni. De az orrszarvúmadárnak soha többé nem bocsátottak meg. Azóta is, ha véletlenül meglátnak egyet, azonnal kergetni, űzni kezdik.

Arany László - A kiskakas gyémánt félkrajcárja
Babits Mihály - Példabeszéd

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. január 24. péntek

Captcha kép