Mese nem csak gyerekeknek

Titi Hajnalka - Szent Márton legendája

Titi Hajnalka - Szent Márton legendája

A- mesék hagyományainkról sorozat-

Valamikor réges- régen,
Élt egy bátor katona.
Ennek a jó katonának,
Volt egy aprócska fia.

S lám ennek a kisfiúnak,
A vágya nem volt titkolt:
Olyan hős akart ő lenni,
Mint az apukája volt.

Napról- napra cseperedett,
S mikorra elég nagy lett,
A római hadseregbe,
Katonának belépett.

Bátorsága a nagyvilágba,
S apjához is eljutott,
A félelmet nem ismerte,
Mikor kardot forgatott!

Ámde bátorsága mellett,
Jó szíve is híres lett,
Ha valakinek szüksége volt,
Önzetlenül segített.

Szerették is a társai,
Ő volt a legjobb barát.
Közel s távol nem találtak,
Nála különb katonát!

Egy napon a város felé
Lovagolt a hadsereg.
Amikor a hideg kövön
Egy koldust pillantott meg.

Az a szegény úgy remegett,
Mint ki mindjárt meg is fagy.
Már pedig egy jó katona,
Rászorulót el nem hagy!

Márton most is úgy érezte,
Tennie kell valamit.
Ő innen tovább bíz’ nem megy,
Ha mindjárt most nem segít!

Lekapta saját köntösét,
Ketté vágta hirtelen,
S a felét ráterítette.
Hogy a fagytól így védjen.

Akkor éjjel különös álom
Terítette be az éjt,
Mikorra a holdvilágtól,
Sehol nem volt már sötét.

Mert álmában Jézust látta,
S vállán a fél köpönyeg.
Akkor éjjel megértette,
Az ő útja a szeretet.

Kilépett a hadseregből,
S nagyon gyorsan papnak állt.
Nem ismert csak jótetteket,
Szolgálatot és hálát.

Segíteni, akin csak lehet,
S erejéből teheti,
Az sem számít ha a rászoruló
Érdemli, nem érdemli?

Ítélkezni nem ember dolga,
Nem is tette sohasem.
Ő inkább csak megbocsájtott,
S tanított szeretetben.

Szerették is az emberek,
Jóságáért a papot,
S neki fizetségként elég volt,
Ha hálás pillantást kapott.

De hívei többet akartak,
Hogy püspöknek válasszák.
Ám a szegény, kedves Márton,
Jól el bújt, hogy ne lássák!

Nem akart ő sem palotát,
s szolgákat sem ezután,
Mert a püspök eképpen élt,
Akkoriban is, biz ám!

Az egyszerű, szerény élet,
Volt neki a mindene.
S hűen Urát szolgálnia,
ennyi az ő élete.

S képzeljétek mi volt neki,
Akkor nap a rejteke?
A libaól, hol a libák
Gyűltek mindjárt köréje.

Ám a buta libák csőre,
Egyfolytában gágogott,
S így a papnak búvóhelye
Napvilágot láthatott.

Mégis csak ő lett a püspök,
Így szól az igaz mese.
Ő jóságos, szerény maradt,
Nem változott élete.

Azóta is az a mondás,
Ki Márton nap libát nem eszik,
Az bárhogy is igyekezne,
Egész évben éhezik!

A szerző profilja

Grimm - Jancsi és Juliska
Arany János - Barátomhoz

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. január 23. csütörtök

Captcha kép