Mese nem csak gyerekeknek

Mészöly Miklós - Miért nem tudnak beszélni a halak?

halak AzDude képe a Pixabay -en.

Miért nem tudnak beszélni a halak?

Valamikor, a régebbnél is régebbi időben, minden állat tudott beszélni. Még a halak is.
A macska nyávogott, a kutya ugatott, az oroszlán bőgött, az elefánt trombitált, a majmok makogtak, a madarak énekeltek, a méhek dönögtek, a tücskök cirpeltek... S körülöttük az egész világ versenyt zengett velük - az erdők zúgtak, a levelek suttogtak, a vizek csobogtak, a szelek süvöltöztek.
Akárcsak ma.


Csakhogy akkor még a halak is részt vettek a nagy muzsikában. S méghozzá nem is akárhogyan!
Mivel a víz alatt laktak, olyan átható, erős hangja volt valamennyinek, hogy a patakok, folyók, tavak, tengerek mélyéről is meg lehessen érteni a szavukat.
Csak hát - ez lett a vesztük. Ez az átható, erős hang. Nem tudtak betelni vele. Olyan ordítozást, veszekedést csaptak folyton, hogy még a vizek csobogását, a hullámok dübörgését is elnyomta az üvöltözésük.
De ez még semmi!
Az örökös kiabálástól egyre nagyobb, egyre csúfabb lett a szájuk - s a végén már senki se állt velük szóba. Ez ugyan elkeserítette őket, de csak annál makacsabbak lettek.
S egy nap elhatározták, hogy összeülnek tanácskozni.
Tanácskoztak reggel, tanácskoztak délben - s még estére se jutottak semmire. Leszállt az éjszaka, feljöttek a csillagok - de a halak még mindig ébren voltak. Elfelejtettek lefeküdni.
S fölöttük ott ragyogott az arannyal teleszórt égbolt!
Akkor láttak először csillagokat, s mindjárt meg is irigyelték őket.
- Milyen gyönyörű ruhájuk van! - zúgolódtak. - S rajtunk egy csepp arany, egy csepp ezüst sincs!
Az éjszaka tündére éppen ott úszott el a vizek felett, és meghallotta a halak zúgolódását.
Nagyon megharagudott.
"Hát jó - gondolta - legyen úgy, ahogy akarjátok!" És így szólt a halakhoz:
- Kaptok ti is csillogó ruhát, aranyat, ezüstöt, a szivárvány minden színét - ha cserébe odaadjátok a hangotokat!
S a halak beleegyeztek.
Azóta ragyog-villog úgy a halak pikkelye, de némán kell viselniük azt a gyönyörű ruhát. S mikor az egész világ hangosan örül, hogy él, az ő hangjuk hiányzik a nagy muzsikából.

Forrás: A Pipiske és a fűszál. Mesék. Ill.: Reich Károly. Bp. 1976. Móra, 50 p.

Tolsztolj - A tanult fiú
Tolsztolj - A csóka és a galambok

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 07. szombat

Captcha kép