Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

I agree with the Használati feltételek

Magyar teremtéstörténet

Olvasóink értékelése: 3 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A föld teremtésének mondája

Hol volt, hol nem volt. Régen volt. A Tetejetlen Fa legtetején volt egy pázsitos domb. A domb tetején állott Arany Atyácska palotája. Ragyogott a pázsit, a közeli aranyerdő. Atyácska kint ült a palota hétpántos kapujában, napfényes asztalnál.

Roppant jobbja támlásszéke karján nyugodott. Hét hajfonata: mint tengerifüzér aláfolyt; lépesméz-fényű arca nevetett, s nevettek nagy tavirózsa-szemei.

Jókedvű volt, mint soha máskor. Jókor délután befejezte napi sétáját. Lelt mézet száz tele kaptárral, a leshelyeken száz evet vergődött a hurokban, s a varsák mind teli voltak kövér potykákkal meg piros szárnyú keszegekkel.

Ekkor jókedvében hatalmasat kurjantott, valósággal zengett bele a palota.

- Hé, lurkók, hozzátok csak elő a vaskötelet meg az ezüst bölcsőt. Ma jókedvem van, s a bölcsőt a tengernek lebocsátom.

Erre mi, királyfiak s királylányok mind köré sereglettünk. Szerettünk volna egy szálig alárepülni az ezüstbölcsőben, egy kicsit hintázni. Arany Atyácska azonban nevetve szorította hátra a tülekedő gyereksereget.

- Várjatok csak, lurkók, lássam előbb, ki érdemli meg az ezüstbölcsőt. Ide elém, gyereksereg! Ó, te kis huncut Hold Királylány, tüske megtépte, szép hímzett kötényedet. Te csak állj hátra! No, busa Szélkirály, de nagyon igyekszel! Látom, vérzik a bal füled. Rókát fogtál megint, pedig megtiltottam.

Ugorj csak odébb! Hát te ki Tűzkovács Király, kormos a kötőd. Megint a kovácsoknál kujtorogtál. Ereszd csak el a bölcsőt, ízibe. Napkirály, kis táltosom, te voltál a legszorgalmasabb, megfoldoztál három lyukas varsát, s megtanultad a varázsmondókákat, s ez a mostoha kis Levegő Tündérke három gombolyag hálókötő fonalat font az aranyrokkán. Adjátok ide a vaskötelet, a bölcsőt le is eresztem ízibe.

Beültem Levegő Tündérkével, s az ezüstbölcső leereszkedett. A kék vízű Óperenciás-tenger felett függött.

Ekkor Atyácska erős torkú alszelet támasztott, hát a bölcsőt a szél jobbra taszította, aztán erős torkú felszél támadt, hát a bölcsőt a szél balra ugrasztotta, így hintáztunk hét nap, hét éjszaka. Ez volt aztán a hintajáték.

Megtetszett a hinta-palinta s a lenti világ. Hetedik este felkiáltottunk Atyácskának:

- Hadd maradjunk lenn! Bocsáss alá egy tutajt a tengerre, hogy legyen hol megállnunk.

Atyácska menten lebocsátott egy tutajt. Alszelet támasztott, s a tutajt jobbra repítette, felszelet támasztott, s a tutajt balra terelgette.

 Hét újabb nap s hét éjszaka telt el, hetedik nap reggel, ahogy Levegő Tündérke felébredt, így szólt hozzám:

- Azt álmodtam, hogy Atyácskánk egy kisfiút küld nekünk, hogy ne legyünk magunkban.

Hát hetedik nap reggel Levegő Tündérke elém tartott egy hüvelykpici embert, el is neveztük Hüvelykpicinynek. Lett aztán öröm, boldogság, kacagás, vigalom!

Eltelt újabb hét nap, hét éjszaka, hát Hüvelykpiciny futna, szaladna, partra iramodna, hogy aranypontyot, piros szárnyú keszeget fogjon. De hiába fut-szalad, nincs varsája, amivel a halat megfoghatná. Menne az erdőbe, hogy nyulat, rókát fogjon, de hát nincs sehol erdő, de még egy bokrocska sincs a közelben. Ekkor így szólott hozzám:

- Jó Napkirály, ha felszél fú, tutajunk jobbra szalad, ha alszél fú, balra kanyarodunk. Életünk végéig így futkosunk jobbra, balra? Mit kéne tennünk, hogy ennek a bolond szaladgálásnak véget vessünk?

Így válaszoltam:

- Látod, mi már lassan görbe botra jutunk, s még tanácsot adni se tudunk. Hogy mit kéne tenni, kis emberfia, azt biz mi nem tudjuk megmondani, hanem eredj fel Arany Atyácskához, majd ő szóval kiokosít téged.

 Hüvelykpiciny ekkor kapta magát, és nyomban felmászott a tutaj végibe hajló ezüsthágón, nagy bátran Atyácska asztala elé lépett, s háromszor illemtudóan meghajolt.

Arany Atyácska ekkor hajfonattal ékesített homlokát felé fordította, fehér gyöngysorral ékesített száját felnyitotta, s így szólt:

- Alsó Föld emberkéje, gyenge kezű kisfiam, talán csak nem étel, ital szűkiben vagytok lenn? Mért szaladtál fel ilyen lóhalálába?

Hüvelykpiciny újra meghajolt, s így szólt:

- Nem éhezünk mi odalenn, s nem is szomjúhozunk. Tanácsért jöttem hozzád, Atyácska. Lásd, rozoga tutaj ez a lenti, ha felszél fúj, jobbra repül, ha alszél fúj balra lökődik. Szeretnénk valahogy megtámasztani, de nem tudjuk a módját.

Arany Atyácska lehajtotta szép fejét, s míg mellette főtt a hal a bográcsban, elgondolkodott. Aztán így szólt:

- Kicsi fiam, egy búvárkacsa bőrét adom oda neked, azt ha magadra húzod, s a kék tenger vizébe alámerülsz, pázsitos szép földemet a tenger fenekéről felbuktathatod.

Hüvelykpiciny a kacsabőrrel nyomban leereszkedett a tutajra. Ott lenn belebújt, s alábukott az elérhetetlen fenekű tenger vizébe. Úszott hét nap, hét éjjel, de földre csak nem akadt. De már nem bírta tovább a víz alatt, s lélegzetet venni feljött.

Másodszorra már tovább bírta lenn, de még akkor sem akadt föld nyomára. Végre amikor harmadszor is lebukott, s legtovább volt a víz alatt, íme, megtalálta a keresettet. Jó csomót felmarkolt s felgörgette. A víz színén a földdarabka dagadni kezdett, s íme, nagy föld lett belőle. Hüvelykpiciny másodszor is felgörgetett egy marékravalót. Addig kerekítette, addig formálta, amíg zúgó erdő nem lett belőle. Harmadjára is felgördített egy marékkal, abból meg rét támadt egy kerek tó két partján. Hüvelykpiciny ekkor gyönyörködve tekintett a szép földdarabra, melyet a tenger fenekéről buktatott föl. Szép pázsitos föld volt, nagy rengeteg erdő vetett rá szép árnyékot. Egyetlenegy hibája volt csak. Úgy forgott, pörgött, akár az ördögmotolla. Nem állt az meg egy helyben még egy pillanatra se.

Hüvelykpiciny nyomban szaladt az ezüsthágcsóhoz, és meg sem állt Atyácska palotájáig. Ahogy odaért, menten elfújta panaszát:

- Arany Atyácska, én a földedet felhoztam a tenger mélyéből, de nem ér egy fabatkát se, csak kering, csak forog. Meg kéne valahogy állítani a bolond forgását.

Atyácska lehajtotta fejét, s kisvártatva így szólt:

- Nesze, kicsi fiam, ott van az a négy cethal, fogd, neked adom ezüstgombos övemet is - azzal már csatolta is le a derekáról. - Eredj vissza az Alsó Földre, állítsd a forgó földet a cethalak hátára, s kerítsd körül az övemmel. Meglátod majd, hogy attól fogva veszteg áll.

A kis emberke szélsebesen lemászott az ezüsthágcsón, a négy cethalat a föld alá állította, hát az legott abbahagyta a pörgést, forgolódást. Az ezüstövvel körülkerítette, hát nyomban égig érő magas hegy támadt körös-körül, ameddig csak az öv elért.

Hüvelykpiciny megcsodálta a szép magas hegyet. De hamarosan megint elszomorodott, újra szaladt az ezüsthágcsóhoz, s meg sem is állt Atyácska asztaláig. Leborult előtte, háromszor meghajolt, s így szólt:

- Atyácskám, veszteg áll már a föld, szép hegy is támadott, de mégsem ér az egész egy fabatkát se! Mit ér a szép föld, ha nem laknak rajta?

 Arany Atyácska erre így válaszolt:

 - Hamarosan éles, csípős szelet támasztok, s ha a földre csillagos, vastag szemű hold hull, gyúrj abból emberi alakot. De előbb sárral összekeverd, s lábat, kezet is formálj neki, ahogy illik. Így alkosd meg népemet. Aztán gyúrj lábas állatokat, formálj szárnyas madarakat, dagassz körmös jószágokat. Így alkosd meg állataimat, madaraimat.

Mire Hüvelykpiciny lejutott, vastag hótakaró fedte a földet, s ahogy Atyácska meghagyta, rendre megcselekedett mindent. Hát csodák csodája, a hóbábuk megelevenedtek. Belőlük támadt Arany Atyácska népe. A kétlábú emberek járni kezdtek a földön. A négylábúak az erdőbe iramodtak, a szárnyasok felrepültek, s a körmös állatok egy szálig a bokrok alá bújtak. Hüvelykpiciny gyönyörködve pillantott Arany Atyácska világára, de hamarosan elszomorodott. Legott szaladt az ezüsthágcsóhoz, s meg sem is állt Atyácska napfényes asztaláig.

- Arany Atyácska, benépesült lenn a föld, tán sokan is vagyunk, mégsem ér az egész egy fabatkát. Mit együnk, ha éhesek vagyunk, mit húzzunk magunkra, ha fázni fogunk? A négylábúakra s a madarakra mivel vadásszunk?

Atyácska Hétfonatú szép kerek fejét lehajtotta, s míg főtt a hal a bográcsban, gondolkodott, majd szemeit felvetve így szólt:

 - Nesze, kicsi fiam fogd e néhány halat, a tavi halat a tóba ereszd, a patakbélit a patakba. S mindjárt vadászni is megtanítlak. Eridj majd be az erdőbe, vágj le egy jó kemény, hajló ágat. Hasítsd ketté, aztán illeszd egybe a két darabot. Fogj ki a patakból jókora kecsegét, főzd meg bográcsban, s véle ragaszd össze az ágat, így formálj íjat magadnak. Vadra vadászhatsz vele. Formálj vashegyű nyílvesszőt, s szárnyasra lőhetsz vele. Ha hajlós vesszőből kosarat fonsz, s behelyezed a patakba, a vízi hal magától megyen abba. Az erdei vadnak nyúzd le a bőrét, s abból bundát csinálhatsz, bekecset formálhatsz. Akkor nem fogtok fázni többet.

A kisfiú mindent úgy cselekedett, ahogy Atyácska meghagyta. Eltelt hét nap, hét éjszaka, elkészítette az íjat, szaladt az erdőre, lőtt egy kövér nyulat, a patakból kihalászott egy lapos keszeget, s az emberek, a puszta fiai olyan nagy lakomát csaptak, hogy hét nap, hét éjszaka folyt a dáridó. Ettek, ittak, jól mulattak. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Ugrás a lap tetejére

(Komjáthy István feldolgozása)

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya Gyökér-falvi történetek Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.Régen esett eső siralmas a látvány.Fakuló levelek, hervadó virágok,ilyen forróságot Rák apó sem látott. Csökken a víz szintje az erdei tóban,Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.Néha előmászott az eget kémlelveaz apadó tavat aggódva figyelte. Mi lesz,...
2019-05-31
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - X.rész: A titokzatos hegy
Zagyi G.Ilona - X.rész: A titokzatos hegy Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.A nyári nap sugara beragyogta az erdőt,mosolyogva űzte el a tolakodó felhőt. Csodás ez a reggel, jóleső ébredés,nyújtózott Ciripke. - Micsoda napsütés!Kilépett az ajtón, miközben ásított,a tisztás közepén furcsa...
2019-05-24
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Éjszakai útján járt Jánoska a rend őre,a tó partra ballagott, vízi ellenőrzésre.   Megint sok a lim-lom, amit a víz hozott,de kincsekre bukkant, amíg takarított.Talált csorba bögrét, félig törött lakatot,lámpát,...
2019-05-17
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - Vlll. rész: A bűvös virág
Zagyi G.Ilona - Vlll. rész: A bűvös virág Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Ébredő nap fénye színezte a fákat,jótékony sugara csupa derűt áraszt. Élénken zöldülő, puha pázsit szőnyeg,csábítanak illatok, sziporkázó fények.Csinka a kis tündér ma mégis kedvetlen,fel sem akart kelni, csak...
2019-05-10
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - Vll. rész: Tavaszi kaland
Zagyi G.Ilona - Vll. rész: Tavaszi kaland Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Gyönyörű reggel volt, fényesen ragyogott,föléledt az erdő kikelet mosolyog. Felriadt Manócska, Hómanót nem látja,a fények játéka ajtóhoz csábítja.Nehezen, de nyílik, ki is oson rajta,gondolta elindul felfedező...
2019-05-04
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya Gyökér-falvi történetek Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.Régen esett eső siralmas a látvány.Fakuló levelek, hervadó virágok,ilyen forróságot Rák apó sem látott. Csökken a víz szintje az erdei tóban,Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.Néha előmászott az eget kémlelveaz apadó tavat aggódva figyelte. Mi lesz, ha kiszárad, hol lel majd otthonra,mikor itt becsülik, mindig akad munka.Ahogy búslakodott észrevett egy nyomot,ici-pici láb volt... - Kié ?- gondolkodott. Egy fűzfa aljában, rátalált, ki hagyta,egy tündér üldögélt, búsan szomorkodva.Ráköszönt apóka, - Szép napot kedveském!Megijedt a tündér. - Nincs baj, tőlem ne félj! - Dehogy nincs jó apó, elszakadt a szárnyam,így nem jutok haza, sírok egyfolytában.Ott lakom én messze, túl a szivárványon.Vajon édesanyám valaha még látom? - Ne sírj kicsi lányka van tűm, cérnám, olló,lesz majd másik szárnyad, Rák apó jó szabó.Lepke hullott szárnya, akad itt a parton,méretre kiszabjuk. gyorsan meg is varrom. Csattogott az olló dolgozott a szabó,jobb lett, mint a régi, rá adta Rák apó.Hálás volt a tündér gyorsan tova röppent,apó tovább búsult a víz apadt, csökkent. Épp aludni készült, kopogást hallani,- Rák apót keresem! - kiabált valaki.Elámult apóka a szép jövevényen,ezüstben csillogó, szépséges tündéren. - Jó estét Rák apó! Esőtündér vagyok.A szivárványon túl felhőket uralok. Hálásszívvel jöttem lányom hazajutott,és mert segítettél ajándékot adok.Teljesítem vágyad kívánhatsz akármit.Álmélkodott apó. - Hiszen épp volna mit. Van is kívánságom nem is akármilyen,csak az eső essen aszály sose legyen.Bólintott a tündér, de el is tűnt nyomban,legyintett Rák apó, - Ezt is csak álmodtam. Kiáltásra ébredt, - Hurrá!! De jó, de jó!!Kimászott vackából, s elámult Rák apó.Szakadt az eső, s mindenki boldogan táncolt, ujjongott.Felfrissült végre az erdő éledtek fák és virágok. Micsoda különös titok! Rák apó büszkén somolyog,s mintha valaki intene ott, ahol szivárvány ragyog. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - X.rész: A titokzatos hegy
Zagyi G.Ilona - X.rész: A titokzatos hegy Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.A nyári nap sugara beragyogta az erdőt,mosolyogva űzte el a tolakodó felhőt. Csodás ez a reggel, jóleső ébredés,nyújtózott Ciripke. - Micsoda napsütés!Kilépett az ajtón, miközben ásított,a tisztás közepén furcsa dolgot látott. Hatalmas kőtorlasz, nagy és zöldesszürke.- Tegnap még nem volt itt,hogy került ez ide? -Lassan körbejárta, meg is kopogtatta.- Tán az égből pottyant, a különös szikla? Felköltött mindenkit, hogy lássák a csodát,Vizsgálta hómanó, a kő furcsa titkát.- A földből nőhetett - közölte Jánoska.- Inkább föntről esett - motyogta Katica. Bodobács megmászta. - Messzire ellátni!Napozót kellene idefönt csinálni!Vittek is székeket, s egy széles napernyőt,került hozzá létra, abból mindjárt kettőt. Bizony elfáradtak mire elkészültek,ki ide, ki oda, kicsit lehevertek.- Hozok limonádét!- ugrott fel Ciripke,fürgén le is mászott, de tán jobban tette. Megmozdult a kőtömb, kicsit megremegett,földrengés volt talán, csakis az lehetett.Aztán még egy újra, majd meg is rázkódott,a különös bucka recsegett, ropogott. Lábai is nőttek, egy fej előbukkant,életre kelt a kő, majd egy nagyot szusszant!!Lassan el is indult, a tóhoz cammogott.Nem szólt az egy szót sem, csak a vízbe siklott. - Tudom már! Ez teknős!- kiáltott hómanó.Ámulva figyelték, a tóban csobbanót.Elmerült a teknős, se híre, se hamva.- El is nyelte a víz.- szólalt meg Katica. - Elvitte a székem, meg a napernyőmet.-Ciripke nevetett: - Nem csak a tiédet.Sokáig kacagtak,a furcsa kalandon,a teknős hátára felépített strandon. A nap is kuncogott. Micsoda történet!Meséli a szélnek, s kíváncsi felhőknek. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Éjszakai útján járt Jánoska a rend őre,a tó partra ballagott, vízi ellenőrzésre.   Megint sok a lim-lom, amit a víz hozott,de kincsekre bukkant, amíg takarított.Talált csorba bögrét, félig törött lakatot,lámpát, virágtartót, páratlan papucsot. Volt ott egy érdekes furcsán kusza halom,neki állt kibogozni. Micsoda izgalom!Ahogy leszedte róla a rátapadt moszatot,a különös kupacban valaki sóhajtott. Ijedten röppent arrébb a rend bátor őre.Talán szörnyet talált? Villogott vészjelzője.Megmozdult a valami, csúnyácska volt szegény.- Hogy kerültem ide és mi ez a furcsa fény? - Csak én világítok. - közölte Jánoska.- Azt hiszem a víz hozott, ez itt Gyökérfalva.-Megsajnálta a riadt, zöld színű rémséget,hiszen a varázserdő mindenkinek ad menedéket. Gyökér-lakba hazavitte, szörnyecskéjét elaltatta,gondoskodón betakarta, csúfsága már nem zavarta.Jánoskát a reggel a tóparton érte,igencsak elfáradt, most már pihennie kéne. Látta Bodobácsot, messziről integetett,- Gyorsan gyere Jánoska nálad vajon ki lehet?- Itt találtam a víznél azt a zöld szörnyecskét,olyan kimerült volt, hazavittem szegényt. - Én nem szörnyet láttam, egy csodás pillangót,szerintem aludnod kéne, az éjszaka hosszú volt.-- Csak tudom mit láttam.- dohogott Jánoska,sietett haza, Bodobács a nyomába. A háza előtti padon egy szépséges lepke,de hová tűnt, hol lehet a csúnyácska szörnyecske.Mosolygott a pille még, hogy ő szörnyecske,errefelé nem tudják miből lesz a lepke? - Hiszen csak álca volt, óvott, míg fejődtem,most jött el az idő, végre levethettem.-Szivárvány színei díszes szárnyaiban.Rebbent az ég felé, csodálták mindannyian! Micsoda egy kaland, nevetett rájuk a nap,mert lám a valóságban nem minden varázslat. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Vlll. rész: A bűvös virág
Zagyi G.Ilona - Vlll. rész: A bűvös virág Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Ébredő nap fénye színezte a fákat,jótékony sugara csupa derűt áraszt. Élénken zöldülő, puha pázsit szőnyeg,csábítanak illatok, sziporkázó fények.Csinka a kis tündér ma mégis kedvetlen,fel sem akart kelni, csak búsult csendesen. Bekopogott Katica - Meghoztam a postát!Meglepődve látta a tündér bánatát.Ott ült az ágyban csendesen szipogva.- Mi a baj? Mi történt? Fáj valami Csinka?- Csak a fejét rázta. - Most szomorú vagyok.-Hiába minden kérdés, szelíden hallgatott.Mosolygott Katica Ez rejtélyes eset.- Van egy bűvös növény az segíthet neked. Bánat virágnak hívjuk, megőrzi a titkot.Jobban leszel tőle, ha neki elmondod.-Nem mentek messzire csak ide a tisztásra,hol pompázott vidáman egy kéklő harang forma. - Most magadra hagylak, meséld el neki mi bánt,a virág meghallgat, jobban leszel meglásd.-Úgy tett, mintha menne, de elbújt ügyesen,egy levél alatt lapult, csendben titok lesen. Csinka szót fogadott, tetszett neki a hely,a csábítón illatos, kéklő virágkehely.- Tudod bűvös virág, ma van a szülinapom,hiányzik az otthonom, ez az én nagy bánatom. Anya csoda tortája, a tündér pajtások,a kedves köszöntők, mókás butaságok.-És csak mesélt, mesélt, míg elnyomta az álom,a bódító illat, vitte álomszárnyon. Hasát sütötte a nap, amikor fölébredt,nagyot nyújtózkodott, a virágra nevetettIdeje hazamenni, és meg is éhezett,már jobb volt a kedve, szaporán lépkedett. Lám az ajtó nyitva. Tán úgy felejtette?Meg is rémült kicsit, a kulcsot elvesztette?No csak óvatosan... majd lassan belépett.MEGLEPETÉS! kiáltották a hívatlan vendégek. Ott volt mindenkiegész gyökérfalva,az asztal közepén egy szépséges torta! - Boldog Szülinapot! - Mindenki kacagotta meglepett tündér csak úgy ragyogott!Ajándékot is kapott. volt ott mindenfélemindenkit megölelt kedvesen cserébe. Micsoda nap! Micsoda barátok!Még a nap is mosolygott, kívánva :Sok boldogságot! {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Vll. rész: Tavaszi kaland
Zagyi G.Ilona - Vll. rész: Tavaszi kaland Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Gyönyörű reggel volt, fényesen ragyogott,föléledt az erdő kikelet mosolyog. Felriadt Manócska, Hómanót nem látja,a fények játéka ajtóhoz csábítja.Nehezen, de nyílik, ki is oson rajta,gondolta elindul felfedező útra. Fénylőn kéklő égbolt, jóleső napsütés,rügy pattan ágon, tavaszi ébredés.Csivitelő madarak, kezdődött a koncert,most a varázstisztás kéklő virágoskert. Mindenütt ibolya csodálatos illat,itt-ott gyöngyvirág vidáman kacsingat.Méhecskék röpködtek kezdődik a munka,ráfér már a mozgás dermedt szárnyaikra. Aprócska Manócska még sosem látott ilyet,ez az első tavasza, az első kikelet.Ballagott az úton merre lába vitte,hogy kissé eltévedt bizony nem figyelte. Ezalatt hómanó, hogy eltűnt észrevette,segítséget hívott, hogy manót megkeresse,Bodobács a tűzoltó, Jánoska a rend őre,így indultak hárman az erdő mélyébe. Elbújt a napocska zord felhők mögött,a szél is feltámadt, játszott a fák között.Eleredt az eső, Manócska megijedt,Most aztán mi lesz? Hová keveredett? Talált egy elhagyott, üres csigaházat,legalább nem ázott a ruhája is száradt.- Hahó manócska, hahó!- az erdő visszhangzott,egy üres csigaházból sírás hallatszott... - Hüppögő csigaház? - Micsoda furcsaság...-Van itt valaki? - nézett be Bodobács.- Meg van Manócska! - derültek az arcok,a könny is felszáradt. kicsi Manó boldog. Előbújt a nap is már újra mosolygott,jó utat kívánt, vidám, szép napot! {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora

Magazin előfizetés