Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér
Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér

Egyszer volt, hol nem volt, ott ahol a legcsillogóbb hópelyhek hullottak a világon, volt egyszer egy aprócska manó, akit Kétbalkezes Csalampérnak hívtak. Nemhiába nevezték így, ugyanis míg más manó csodálatos játékokat tudott alkotni, így segítve a Mikulás munkáját, addig az ő ujjai között, bárhogy is igyekezett csak hulltak szerte szét a játékdarabok. Hej, nagy bánata volt ez szegénykének, hiszen áldott jó szívvel áldotta meg a sors, mindenképpen segíteni szeretett volna a Mikulásnak, de hiába telt múlt az idő, s hiába érkezett meg ebben az évben is a karácsony, meghívót most sem kapott, hogy szükség lenne rá. Szomorúan nézett ki az ablakon, messziről lehetett látni Mikulás házát, hogy megannyi manó és hótündér siet segíteni neki.


– Ne szomorkodj, szentem! - szólalt meg az anyukája- Még holnap kaphatsz meghívót!
De Csalampér jól tudta, ha ma nem kapott, holnap sem fog. Mikulás mestere a pontosságnak, hiszen mindig mindent megtesz, hogy időben, egy éjszaka alatt kiszállítsa az ajándékokat, késni soha nem szokott. Így van ez a meghívókkal is, csak az arra érdemes manók és tündérek kapják, akárkit nem tűr meg a házában. Bánata egyre csak elhatalmasodott, és elhatározta, muszáj valamit tennie. A tündérekhez nem fordulhatott, hiszen a manókon ők nem segíthetnek, s mivel aztán barátságosabb világot nem talált, bármennyire is keresgélt a Mesevilágrajz könyvében, úgy döntött világgá megy az emberek világába, ha már úgysem élhet manóhoz méltó életet. Így aztán, anélkül hogy anyukája észrevette volna, a zsebébe tett egy tarsoly tündérport, s egy üveg mézillatú manóeledelt, majd az Örök szivárvány kék színű kapuján át lecsúszott, az emberek világába. Csodálatos ez az utazás, akár egy óriás csúszda- gondolta Csalampér- ha ilyen jó a Földön is, soha nem sírom vissza az otthonom! Az ám, de a szivárvány csúszda végén, nem várta egyéb, mint egy hatalmas sárral teli tócsa. Szegény amikor belehuppant, majdnem elsírta magát. Nem adhatom fel ilyen hamar!- biztatta magát, majd felállt és a mellette lévő csatornán felkapaszkodott, és bemászott egy magas épületbe. Remegve próbált elrejtőzni a bútorok között, de alig akadt néhány, csak ágyak és kis szekrények, sorakoztak minden szobában. Hol lehetek?- gondolkodott Csalampér, és az a kérdés foglalkoztatta, hogy ez a sok ember miért mind fehérben rohangál fel- s alá? Hát mégsem olyan nyugodt világ ez... sóhajtotta. Már a nap is lenyugodott mire végre előmerészkedett. Az emberek valamelyest alább hagytak a sietséggel, és a fények is kialudtak. Csak egy kis éjjeli lámpa pislogott a szobában, mellette egy lágy hang ezt énekelte:

Hull a pelyhes fehér hó
Jöjj el, hozzám Télapó.
Minden gyermek téged vár
Vidám ének hangja száll...

Nagyon kíváncsi lett. Aki a Télapónak énekel, rossz ember nem lehet!- gondolta, felmászott hát az ágyra, egyenesen a kislány hasára, a tekintetük összetalálkozott.
– Hát te ki vagy?- kérdezte a kicsi lány, látva a fura kis lényt.
– Az én nevem Csalampér, manó vagyok. Hallottam, hogy a Mikulásnak énekelsz, és mivel én is ismerem őt, idemerészkedtem.
– Tényleg ismered őt? - nézett rá hatalmas őzike szemeivel a kicsi lány, s szemeiben megcsillant a remény -Akkor biztosan megtudod, mondani, hogy megtalál- e itt engem, hogy itt a kórházban is eltudja hozni- e nekem az ajándékomat?
– Nahát, ez egy kórház?- csodálkozott el Csalampér, hiszen valamit már tanult róla az iskolában - Akkor már értem, miért volt mindenki fehérben. Tudod én nagyon jól ismerem a Mikulást, és biztos lehetsz benne, bárhol is légy, ő mindig elviszi neked az ajándékodat!
– Most nagyon megnyugtattál... Tudod, nem tudtam neki levelet írni, mert nagyon gyenge vagyok, és nem vagyok benne biztos, hogy tudja mit szeretnék...
– Azon egyet se szomorkodj, drága kis barátném! Majd én közvetítem neki a kívánságodat! - ajánlkozott fel máris a jószívű manó- Karácsony estéjén, mégsem szomorkodhat egyetlen gyerek sem! Mond csak mit szeretnél?
A kislány elmesélte Csalampérnak a szíve vágyát, a manó pedig lelkesen, hogy milyen nagy szükség van ő rá, végigjárta az egész gyerekkórházat, hogy összegyűjtse a leggyengébb gyerekek kívánságait, azt pedig feljegyezte egy jókora pergamenre, amit amúgy is mindig a zsebében hordozgatott. A maradék tündérporát pedig, látva a sok szenvedést, szétosztotta közöttük, megsimítva vele homlokukat, hogy meggyógyuljanak, majd elindult a hideg szelek szárnyán vissza, otthonába.
Hej, soha nem volt még ilyen szörnyű, hideg és viharos útja, de nem volt mit tennie, úgy vacogott a jégmadár hátán, hogy majdnem belehalt. Tudta ő jól, hogy a tündérporral, a hazatérés sokkal könnyebben ment volna, de azoknak a gyerekeknek nagyobb szükségük volt rá, hogy meggyógyuljanak. Már majdnem teljesen megfagyott, amikor a távolban megpillantotta a szívének oly kedves, otthonára emlékeztető északi fényt. Jégmadár nemsokára meg is érkezett Mikulás házához, s leszállt. Csalampér sietve nyitott be az ajtón, de a ház csak úgy tátongott az ürességtől.
Elkéstem!- motyogta elkeseredetten, de aztán arra gondolt, hogy talán még Mikulás nem indult el, hát az istállókhoz rohant.
– Mikulás! Kérlek várj!- kiáltotta, a csodaszánon ülő Mikulásnak, de már nem tudott semmit sem mondani. Lázasan esett le a földre, kezében szorongatva a sok beteg kisgyerek kívánságait. Mikulás még soha nem látott ilyen nagyszerű hőstettet. Megparancsolta ezért a tündéreknek és manóknak, hogy soha többé ne merjék Kétbalkezes Csalampérnak nevezni, hiszen bár lehet, hogy a kezei irányíthatatlanok, de a szíve nagyon is jól tudja a helyes irányt.
Így történt, hogy Kétbalkezes Csalampér hőstettéért érdemrendet kapott, és Mikulás jobb keze ként dolgozhatott attól a naptól kezdődően. A sok- sok beteg gyereknek pedig többé nem kellett aggódnia, hogy Mikulás tudja- e mit is szeretnének, mert Csalampér becsülettel közvetítette kívánságaikat, s egy csipetnyi tündérporral pedig, a gyógyulás útjára terelgette az apró kis betegeket....

Vége

A szerző profilja

Legfrissebb anyagok

Galambos Berni - Lánykérés
Galambos Berni - Lánykérés Holnapután megnövök,hozzád megyek, Pisti,hatévesen férjhez lehetaz embernek menni. Holnapután nagy leszek,feleségül veszlek,Kati, Zsuzsi irigykedhet,te leszel a legszebb. {loadposition szalag}
2019-05-20
Galambos Berni
Tovább is van mondjam még?
Galambos Berni - Locsolás
Galambos Berni - Locsolás Hajnalban kelnék én,ha leányka volnék,húsvét táján, locsoláskorlegényekre várnék! Hajnalban kelnék én,ha fiúcska volnék,húsvét táján, locsoláskorpiros tojást várnék. {loadposition szalag}
2019-05-18
Galambos Berni
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Éjszakai útján járt Jánoska a rend őre,a tó partra ballagott, vízi ellenőrzésre.   Megint sok a lim-lom, amit a víz hozott,de kincsekre bukkant, amíg takarított.Talált csorba bögrét, félig törött lakatot,lámpát,...
2019-05-17
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - A sündisznó
A sündisznó Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy boltos, egy király meg egy szegény ember. Ez a boltos eljárogatott az erdőbe vadászni, de egyszer úgy eltévedt az erdőben, hogy három nap egymás, után járt-kelt, bolyongott, s nem tudott kitalálni. Már a lábán is alig állott a nagy fáradtságtól és éhségtől, s nagy keservesen felkiáltott:-...
2019-05-15
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - A deszkavári királyfi
A deszkavári királyfi Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király s annak egy szép kis fiacskája, akit Dánielnek hívtak. A királynak egyszer háborúba kellett menni, s a kicsi Dánielt az udvarmester gondjára bízta, mert a királyné nem élt, éppen azon az éjen halt meg, amikor Dániel született. De, hogy szavamat össze ne keverjem, csudálatos dolog történt akkor éjjel,...
2019-05-14
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Vajda János - Az őrült költő
Vajda János - Az őrült költő Mi zeng körűlem oly rút hangokat?Szunyogzengés vagy krokodilrivás?Hisz én a földtől oly messze vagyok,- Vagy égre hallik az ebugatás?Pedig e hangok ismerőseim...Mégis most mindjárt megszalasztanak,El innen, el! - Ez az bizonyosan,A mézes-mázos emberi ajak... Költészet! - fölverték templomodat,Oltárod rombolják ördögfiak,Szent orgonádat...
2019-05-13
Vajda János
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Elválás
Elválás Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!Leomlok, a világ kereng velem!E szenvedés, e szörnyü kín alattHogy nem repedsz meg, égő kebelem? Nem, én nem hordom többé terhemet,Habár egy élet rajta függene,Válj lángszavakká, titkos érezet,Te szívem pokla, szívem édene. S ha szólanék is, mit remélhetek?A sors irántam oly vad, oly kemény;Oh kárhozat, oh gyilkos...
2019-05-11
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Galambos Berni - Lánykérés
Galambos Berni - Lánykérés Holnapután megnövök,hozzád megyek, Pisti,hatévesen férjhez lehetaz embernek menni. Holnapután nagy leszek,feleségül veszlek,Kati, Zsuzsi irigykedhet,te leszel a legszebb. {loadposition szalag}
Galambos Berni - Locsolás
Galambos Berni - Locsolás Hajnalban kelnék én,ha leányka volnék,húsvét táján, locsoláskorlegényekre várnék! Hajnalban kelnék én,ha fiúcska volnék,húsvét táján, locsoláskorpiros tojást várnék. {loadposition szalag}
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske
Zagyi G.Ilona - lX. rész: A szörnyecske Gyökér-falvi történetek Túl az üveghegyen, varázserdő mélyén,aprónép éldegélt gyökér-lakban békén.Éjszakai útján járt Jánoska a rend őre,a tó partra ballagott, vízi ellenőrzésre.   Megint sok a lim-lom, amit a víz hozott,de kincsekre bukkant, amíg takarított.Talált csorba bögrét, félig törött lakatot,lámpát, virágtartót, páratlan papucsot. Volt ott egy érdekes furcsán kusza halom,neki állt kibogozni. Micsoda izgalom!Ahogy leszedte róla a rátapadt moszatot,a különös kupacban valaki sóhajtott. Ijedten röppent arrébb a rend bátor őre.Talán szörnyet talált? Villogott vészjelzője.Megmozdult a valami, csúnyácska volt szegény.- Hogy kerültem ide és mi ez a furcsa fény? - Csak én világítok. - közölte Jánoska.- Azt hiszem a víz hozott, ez itt Gyökérfalva.-Megsajnálta a riadt, zöld színű rémséget,hiszen a varázserdő mindenkinek ad menedéket. Gyökér-lakba hazavitte, szörnyecskéjét elaltatta,gondoskodón betakarta, csúfsága már nem zavarta.Jánoskát a reggel a tóparton érte,igencsak elfáradt, most már pihennie kéne. Látta Bodobácsot, messziről integetett,- Gyorsan gyere Jánoska nálad vajon ki lehet?- Itt találtam a víznél azt a zöld szörnyecskét,olyan kimerült volt, hazavittem szegényt. - Én nem szörnyet láttam, egy csodás pillangót,szerintem aludnod kéne, az éjszaka hosszú volt.-- Csak tudom mit láttam.- dohogott Jánoska,sietett haza, Bodobács a nyomába. A háza előtti padon egy szépséges lepke,de hová tűnt, hol lehet a csúnyácska szörnyecske.Mosolygott a pille még, hogy ő szörnyecske,errefelé nem tudják miből lesz a lepke? - Hiszen csak álca volt, óvott, míg fejődtem,most jött el az idő, végre levethettem.-Szivárvány színei díszes szárnyaiban.Rebbent az ég felé, csodálták mindannyian! Micsoda egy kaland, nevetett rájuk a nap,mert lám a valóságban nem minden varázslat. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Benedek Elek - A sündisznó
A sündisznó Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy boltos, egy király meg egy szegény ember. Ez a boltos eljárogatott az erdőbe vadászni, de egyszer úgy eltévedt az erdőben, hogy három nap egymás, után járt-kelt, bolyongott, s nem tudott kitalálni. Már a lábán is alig állott a nagy fáradtságtól és éhségtől, s nagy keservesen felkiáltott:- Istenem, istenem, ha valaki engem innét kivezetne, három lányom közül a legszebbet annak adnám, s három zsák pénzt is adnék melléje.Abban a pillanatban megszólalt mellette valaki, s azt mondta:- Kivezetlek én, csak gyere utánam.Néz a boltos mindenfelé, nem lát senkit, aztán lenéz a földre, s hát ott hentereg egy kis sündisznó. Mit volt mit nem tenni, a boltos megígérte a sündisznónak, hogy neki adja a legszebb leányát, s ad még három zsák pénzt is, csak vezesse ki. Azzal a sündisznó elindult előre, a boltos utána, s egy fél óra sem telt belé, kivezette az erdőből. Ott elváltak egymástól, a boltos ment haza, a sündisznó vissza az erdőbe.Másnap a király ment abba az erdőbe vadászni, az is éppen úgy eltévedett, mint a boltos. Már vagy hat napja bolyongott az erdőben, s mikor látta, hogy nincs szabadulása, föltekintett az égre, nagyot sóhajtott:- Istenem, istenem, csak valami lelkes vagy lelketlen állat kivezetne az erdőből, nem bánnám, akárki s akármi légyen, három leányom közül a legszebbet neki adnám, de még három szekér pénzt is adnék neki.- Gyere csak utánam, én kivezetlek - szólalt meg valaki.Néz a király mindenfelé, vajon ki beszél, hát egy kicsi sündisznó van a lába alatt, az beszél. Nem bánta ő, akármi, akárki, a szavát meg nem másolta. Indult a sündisznó után, s hamarosan kijutott az erdőből. Az erdő szélén elváltak egymástól, a király ment haza, a sündisznó vissza az erdőbe.Éppen az idő tájt egy szegény ember is eltévelyedett az erdőben, az is már vagy hat napja bo­lyongott szegény feje, nem tudott kivergelődni, pedig gyermekkora óta mindig itt gyűjtögette a száraz gallyat.- Istenem, istenem - sóhajtott fel a szegény ember -, nekem nincs semmim ezen a világon, de ha egy undok féreg vezetne is ki az erdőből, azt is gyermekemnek fogadnám.- No, hát akkor gyere utánam - szólalt meg valaki.Bezzeg, hogy a kis sündisznó volt. Indult is mindjárt előre, a szegény ember utána, egy szempillantásra kivezette az erdőből.Az...
Benedek Elek - A deszkavári királyfi
A deszkavári királyfi Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király s annak egy szép kis fiacskája, akit Dánielnek hívtak. A királynak egyszer háborúba kellett menni, s a kicsi Dánielt az udvarmester gondjára bízta, mert a királyné nem élt, éppen azon az éjen halt meg, amikor Dániel született. De, hogy szavamat össze ne keverjem, csudálatos dolog történt akkor éjjel, mert amely órában meghalt a királyné, abban az órában döglött meg a legkedvesebb paripája is, annak is árván maradt a kiscsikaja.A kicsi királyfi s a kiscsikó egyidősek voltak, s a kicsi királyfi, amikor csak lehetett, hátrament az istállóba, mindig a csikót simogatta, ölelgette, s amikor senki sem látta, siratta az ő maga s kedves kiscsikajának árvaságát. De még akkor sírt csak igazán, amikor az édesapja elment háborúba, s apa nélkül, anya nélkül maradt a rengeteg nagy palotában. Mert az udvarmester gonosz lelkű ember volt, s mind azon járatta az eszét, hogy elpusztítsa a kicsi királyfit. Abban reménykedett, hogy hátha a király is elesik a háborúban, s akkor majd megteteti magát királynak. Arra határozta magát, hogy egy kardot szúr a kicsi királyfi ágyába, de úgy, hogy a hegye se lássék, éjjel majd a kicsi királyfi belefekszik a kardba, s bizonyosan elpusztul szörnyű halálnak halálával.A kicsi királyfi az alatt az idő alatt is, míg az udvarmester a kardot az ő ágyacskájába szúrta, kint volt az istállóban, ölelgette, cirógatta a lovacskáját, s siratta a maga s lovacskája árvaságát.Amint így sírdogálnak, megszólal a lovacska, s mondja Dánielnek:- Ne sírj, édes kicsi gazdám, hanem eressz ki engem az udvarba, hadd nyargaljak körül háromszor, aztán ülj fel a hátamra, és menjünk innét, amerre a szemünk lát, mert különben elpusztít az udvarmester téged is, engem is.A kicsi királyfi megfogadta a jó tanácsot, kieresztette a csikót az udvarba, s az körülnyargalta háromszor rettentő nagy sebesen, aztán megállott Dániel előtt, s azt mondta neki:- Ülj fel a hátamra, kicsi gazdám!Dániel felpattant a csikóra, s hopp! a csikó keresztülugrott a palota kapuján, elvágtatott hetedhét ország ellen.Meg sem állott, amíg egy rengeteg nagy városba nem ért, s ott azt mondta Dánielnek:- No, édes kicsi gazdám, én most téged itt hagylak. Fogadd meg, amit mondok, és akkor ennek az országnak te leszel a királya. Azt tanácsolom neked, hogy akárki akármit...
Vajda János - Az őrült költő
Vajda János - Az őrült költő Mi zeng körűlem oly rút hangokat?Szunyogzengés vagy krokodilrivás?Hisz én a földtől oly messze vagyok,- Vagy égre hallik az ebugatás?Pedig e hangok ismerőseim...Mégis most mindjárt megszalasztanak,El innen, el! - Ez az bizonyosan,A mézes-mázos emberi ajak... Költészet! - fölverték templomodat,Oltárod rombolják ördögfiak,Szent orgonádat verdesik vadúl,És benned lakodalmat tartanak,Alád pedig mély kriptát ástanak,Hová a gondolat temettetett...Emlékezet, szobrod lerontatékA képzelődésnek sírja felett!... Szegény világ! Te férges almafa,Tudod-e hős Sámson történetét?Megrázta a ház főoszlopait,S oda temette ezrek életét.Férgeknek mért nevelsz gyümölcsöket?Utóbb majd gyökerednek állanak,Rázd meg haragodban törzsöködet,S gyümölcsöd, férgeid lehullanak! S ha majd világ, végső napod beáll,És sírrá változand át üreged,Utódodnak, mely rád következik,Megírom én a végrendeletet.Megírom, hogy teremtsen életet,Új emberfajt és új állatokat...De a képzelődést felejtse ki...Aztán teremthet bátran kínokat!... {loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Elválás
Elválás Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!Leomlok, a világ kereng velem!E szenvedés, e szörnyü kín alattHogy nem repedsz meg, égő kebelem? Nem, én nem hordom többé terhemet,Habár egy élet rajta függene,Válj lángszavakká, titkos érezet,Te szívem pokla, szívem édene. S ha szólanék is, mit remélhetek?A sors irántam oly vad, oly kemény;Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!Nem gyúl érettem viszonérzemény. Én távozom, s örökre távozomGyötrő titkommal tőled, oh leány!Vezessen a sors boldog útakon,Öröm-tavasznak tündér-korszakán. Legyen pályád mosolygó rózsakert,És minden óra benne rózsaszál,S ne tudd, ne tudd, leányka, e levertSziv-éjjelen, hogy csillagom valál! Ostfiasszonyfa, 1839. szeptember {loadposition szalag}  

Magazin előfizetés