Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Titi Hajnalka

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér

Egyszer volt, hol nem volt, ott ahol a legcsillogóbb hópelyhek hullottak a világon, volt egyszer egy aprócska manó, akit Kétbalkezes Csalampérnak hívtak. Nemhiába nevezték így, ugyanis míg más manó csodálatos játékokat tudott alkotni, így segítve a Mikulás munkáját, addig az ő ujjai között, bárhogy is igyekezett csak hulltak szerte szét a játékdarabok. Hej, nagy bánata volt ez szegénykének, hiszen áldott jó szívvel áldotta meg a sors, mindenképpen segíteni szeretett volna a Mikulásnak, de hiába telt múlt az idő, s hiába érkezett meg ebben az évben is a karácsony, meghívót most sem kapott, hogy szükség lenne rá. Szomorúan nézett ki az ablakon, messziről lehetett látni Mikulás házát, hogy megannyi manó és hótündér siet segíteni neki.

Bővebben: Titi Hajnalka - Kétbalkezes Csalampér

Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv 2/2

Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv 2/2
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv 2/2

Fanni messze a város zajától élt szüleivel, a természet édes ölelésében. Itt minden gyönyörű volt és nyugodt. Csak az otthonából hiányzott a nyugalom, amikor este apu, anyuval veszekedett. Éppen ezért rettegett az estéktől. Szünidő volt, így rengeteg szabad ideje akadt, amit legszívesebben olvasással töltött, a tó melletti öreg olajfa lombja alatt. Mivel otthon nem sok örömöt talált, szívesen időzött a képzelet világában, ahol mindig minden jól végződött. Valamennyire ez enyhített a szomorúságán. Mióta apu megsérült a háborúban, nem ura önmagának, nem szeret senkit, hiszen tehetetlennek érzi magát. Pedig anyu annyira szereti őt, mindent megpróbál, hogy széppé tegye a napjaikat, ezekben az amúgy is nehéz időkben. Szerencsére ő és anyu nem sokat láttak a háborúból , csak el kellett néha szállásoljanak pár katonát. Azonban apunak a frontra kellett mennie, és ott megtörtént a baj...

Bővebben: Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv 2/2

Titi Hajnalka - Az olvasás öröme

Titi Hajnalka - Az olvasás öröme
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Titi Hajnalka - Az olvasás öröme

Egyszer volt, hol nem volt, messze északon Fehérmackóföldön, nem messze Mikulás birodalmától, élt egy bájos kis mackó, akit mindenki csak Hógolyónak nevezett, mert éppen olyan fehér és kerek volt, akár egy frissen gyúrt hógolyó.
Mondanom sem kell, nem volt nála kedvesebb és szeretetreméltóbb macigyerek egész Fehérmackóföldön! Hógolyó nagyon szerette a meséket, fura mód azt képzelte, hogy ha rácsücsül a mesekönyvekre, ő maga is belekerül a mesékbe és átélheti  azokat. Ámde hiába ült a mesekönyvekre, nem történt semmi... Maci mama meg- megmosolyogta kis mackóját, szerette volna ha aprósága vágya beteljesül, de a mesekönyvekből nem bújnak csak úgy elő a mesék, olvasni kell belőlük! Ezért aztán, mivel máshogy nem lehetett segíteni, olvasott is neki minden este egy szép mesét. A betűkön át lépegetni, csak út a mesék világába, az igazi élmény a képzeletben kezdődik. Amikor Hópehely elképzelte a történetet, csodás érzés volt! Valószínűleg ezt hívták, az olvasás örömének!

Bővebben: Titi Hajnalka - Az olvasás öröme

Titi Hajnalka - Péterke, a kétballábas kis elefánt

Titi Hajnalka - Péterke, a kétballábas kis elefánt
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Titi Hajnalka - Péterke, a kétballábas kis elefánt

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy CIRKUSZ, csak így nagy betűkkel, mert nagyon nagy cirkusz volt ám! Már csak azért is , mert nagy állatok éltek benne: oroszlánok, medvék, zsiráfok, elefántok, és ara papagályok. Valamennyien a CIRKUSZBA születtek, ezért soha nem is gondoltak arra, hogy máshol boldogabban élhetnének.

Bővebben: Titi Hajnalka - Péterke, a kétballábas kis elefánt

Titi Hajnalka - Ősi mese

Titi Hajnalka - Ősi mese
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Titi Hajnalka - Ősi mese

Valamikor az őskorban,
Élt két furi Ős család;
Akik még ős állatokból
Sütöttek ős vacsorát.

Bővebben: Titi Hajnalka - Ősi mese

Titi Hajnalka - Manó mese

Titi Hajnalka - Manó mese

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

Titi Hajnalka - Manó mese

Túl a messze Óceánon,
Varázsligetből volt három.
Amott pedig egy házikó,
Benne élt két házi manó.

Bővebben: Titi Hajnalka - Manó mese

Titi Hajnalka - Bakator

Titi Hajnalka - Bakator
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Titi Hajnalka - Bakator

Egyszer volt, hol nem volt, az Ér folyón innen és Jankafalván is túl, volt egyszer egy csodaszép falu, aminek a neve Bihardiószeg. Nagyon boldog emberek éltek itt, hol jólétben, hol szegénységben, de mindig igaznak maradva, és nagyon büszkék voltak településükre, hiszen itt termelték a messze földön is híres aszúborokat. Még magának a kínai császárnak is készítettek megrendelésre az 1870-es években. Nem mindenki ismerhette e csodát, az emberek nagy része csak azt tudta, hogy itt terem a legfinomabb bor, az egész földkerekségen, holott ami igazán finommá tette, maga a csodaszőlő, amit a helyiek egyszerűen csak Bakatornak hívtak. A legöregebbek pedig, hűen őrizték a titkot és vártak, hogy egy napon tovább adhassák az arra érdemeseknek.

Bővebben: Titi Hajnalka - Bakator

Titi Hajnalka - Ravasz mese

Titi Hajnalka - Ravasz mese

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív

Titi Hajnalka - Ravasz mese

Margarétás mese réten,
Messze erdő közepében,
Élt egy huncut kicsi róka,
Hallgasd most a mesét róla.

Bővebben: Titi Hajnalka - Ravasz mese

Titi Hajnalka - Csellengő Csongor, Tündérföld apró hőse

Titi Hajnalka - Csellengő Csongor, Tündérföld apró hőse
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Titi Hajnalka - Csellengő Csongor, Tündérföld apró hőse

A legenda szerint valamikor nagyon régen Földanyának született egy gyönyörűséges lánya. Emberi szem nem látott még szebbet, isteni szem nem ismert gyönyörűségesebbet, anyai szív nem szeretett még jobban gyermeket, mint ahogyan Földanya szerette őt. Olyan nevet akart adni lányának, ami még soha meg nem fogalmazódott emberi és isteni gondolatban, így nevezte őt el Nateának. Natea szíve tele volt szeretettel, békességgel, jó szándékkal, így gyönyörűsége mellett, a jóság megtestesítője lett. Földanya a tizennyolcadik születésnapjára, neki ajándékozta az emberi természet legszebb virágait: szeretetet, erényt és megbocsájtást.
- Öntözd őket mától a gyerekek örömkönnyeivel, s meglásd királynője leszel majd egy olyan világnak, amihez még soha nem volt fogható!

Bővebben: Titi Hajnalka - Csellengő Csongor, Tündérföld apró hőse

Legfrissebb anyagok

Mátyás király - Mátyás király és a szószaporító
Mátyás király - Mátyás király és a szószaporító Egyszer Mátyás király udvarába vetődött egy idegen. Azzal dicsekedett, hogy ő, bármilyen kis dologról, hosszasan tud beszélni. Felajánlotta Mátyás királynak a szolgálatát, s azt, hogy az ékesszólás tudományára szívesen megtanítja. Mátyás király a kíséretéhez fordult, s így szólt magyarul, mely nyelven az...
2018-12-13
Mátyás királyról -...
Tovább is van mondjam még?
Ady Endre - Várnak reánk délen
Ady Endre - Várnak reánk délen   Sikongnak a meleg szelekMessze Délen, messze Délen,Várnak reánk, várnak reánkValahol egy tengerszélen. Ott hallgattuk valamikorLármáját nagy, kék vizeknek.Nem hallunk mi, nem hallunk miSoha szebbet, soha szebbet. Bárka áll a kék vizen most,Útra indul talán már ma,Ha lekésünk, ha lekésünk,Sohse tér meg az a bárka. Sikongnak a...
2018-12-12
Ady Endre
Tovább is van mondjam még?
Ady Endre - Léda Párisba készül
Ady Endre - Léda Párisba készül   Van valakim, aki Minden,Aki elhagy, aki itthagy:Páris, Páris, állj elébe,Térítsd vissza, ha lehet. Állj elébe s mondd meg néki,Hogy én fiad vagyok, Páris,Elűzötten, száműzötten,Messze tőled. De fiad. Mondd meg néki, hogy te küldtedMagad helyett bús fiadnak,Kis szerelmét az életnekNe vegye még tőlem el. Élni, élni, be jó...
2018-12-12
Ady Endre
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - A SÓ
A SÓ Volt egyszer egy öreg király s annak három szép leánya. A fél lába már a koporsóban volt a királynak, szerette volna mind a három leányát férjhez adni. Hiszen ez nem is lett volna nehéz, mert három országa volt, mind a három leányára jutott hát egy-egy ország. Hanem amiképpen nincs három egyforma alma, azonképp a három ország sem volt egyforma. Azt mondta hát...
2018-12-11
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Román mese - A VIZEK TÜNDÉRE
A VIZEK TÜNDÉRE Abban az időben, mikor ama nehéz jobbágyvilág volt, az urasági erdő egy kis viskójában éldegélt egy szegény ember. Őkelme volt abban az erdőben az őr. Egyszer az uraság kiment az erdőbe. S úgy rémlett neki, mintha az erdőőr uradalmi engedély nélkül fát adott volna vala-kinek. Emiatt úgy agyba-főbe verte, hogy halva maradt ott. Rítt az erdőőr...
2018-12-10
Román mesék
Tovább is van mondjam még?
Ady Endre - Héja-nász az avaron
Ady Endre - Héja-nász az avaron   Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,Vijjogva, sírva, kergetőzve,Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak,Csattognak az új héja-szárnyak,Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,Valahol az Őszben megállunk,Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk:Egymás husába...
2018-12-09
Ady Endre
Tovább is van mondjam még?
Image
Móra Ferenc - TAMÁS ÚR MAGA MARAD
 TAMÁS ÚR MAGA MARAD Hat esztendeig élt még Malajdoki Gáspár a hazaszabadulás után, és halálos holtáig nem tudta meg, hogy két fia közül az halt meg, akit jobban szeretett. Meg nem mondta neki senki, magától meg nem vehette észre. Ki volt adva a parancsolat, hogy Matykót most már mindenki Petykónak szólítsa, s nemcsak a neve változott meg, hanem ő maga is. Engedelmes...
2018-12-08
Móra Ferenc - (1879 -...
Tovább is van mondjam még?
Mátyás király - Mátyás király és a szószaporító
Mátyás király - Mátyás király és a szószaporító Egyszer Mátyás király udvarába vetődött egy idegen. Azzal dicsekedett, hogy ő, bármilyen kis dologról, hosszasan tud beszélni. Felajánlotta Mátyás királynak a szolgálatát, s azt, hogy az ékesszólás tudományára szívesen megtanítja. Mátyás király a kíséretéhez fordult, s így szólt magyarul, mely nyelven az idegen nem értett:- Még csizmadiában se szerettem, ha kis lábra nagy csizmát varr!Ezzel kiadta az útját a szószátyár idegennek. {loadposition szalag}  
Ady Endre - Várnak reánk délen
Ady Endre - Várnak reánk délen   Sikongnak a meleg szelekMessze Délen, messze Délen,Várnak reánk, várnak reánkValahol egy tengerszélen. Ott hallgattuk valamikorLármáját nagy, kék vizeknek.Nem hallunk mi, nem hallunk miSoha szebbet, soha szebbet. Bárka áll a kék vizen most,Útra indul talán már ma,Ha lekésünk, ha lekésünk,Sohse tér meg az a bárka. Sikongnak a meleg szelek.Kék tengernek kék vizébenÜresen úszik a hajónkMessze Délen, messze Délen. {loadposition szalag}
Ady Endre - Léda Párisba készül
Ady Endre - Léda Párisba készül   Van valakim, aki Minden,Aki elhagy, aki itthagy:Páris, Páris, állj elébe,Térítsd vissza, ha lehet. Állj elébe s mondd meg néki,Hogy én fiad vagyok, Páris,Elűzötten, száműzötten,Messze tőled. De fiad. Mondd meg néki, hogy te küldtedMagad helyett bús fiadnak,Kis szerelmét az életnekNe vegye még tőlem el. Élni, élni, be jó volna,Ámulni még. Páris, Páris,Üzend meg a leányodnak:Hogyha elmegy, meghalok. {loadposition szalag}
Benedek Elek - A SÓ
A SÓ Volt egyszer egy öreg király s annak három szép leánya. A fél lába már a koporsóban volt a királynak, szerette volna mind a három leányát férjhez adni. Hiszen ez nem is lett volna nehéz, mert három országa volt, mind a három leányára jutott hát egy-egy ország. Hanem amiképpen nincs három egyforma alma, azonképp a három ország sem volt egyforma. Azt mondta hát egyszer a király a leányainak, hogy annak adja a legszebbik országát, amelyik őt legjobban szereti.Sorba kérdezte a leányokat, kezdette a legidősebbiken:- Felelj nekem, édes leányom, hogy szeretsz engem?- Mint a galamb a tiszta búzát - mondta a leány,- Hát te, édes leányom? - kérdezte a középsőt.- Én úgy, édesapám, mint forró nyárban a szellőt.- No, most téged kérdezlek - fordult a legkisebbikhez -, mondjad, hogy szeretsz?- Úgy, édesapám, ahogy az emberek a sót! - felelte a kicsi királykisasszony.- Mit beszélsz, te haszontalan lélek! - förmedt rá a király. - Kitakarodj az udvaromból, de még az országomból is! Ne is lássalak, ha csak ennyire szeretsz!Hiába sírt, könyörgött a királykisasszony, hiába magyarázta, hogy az emberek így meg úgy szeretik a sót - nem volt kegyelem: világgá kellett hogy menjen a kicsi királykisasszony.Elindult keserves sírás közt a kicsi királykisasszony, s betévedt egy rengeteg erdőbe. Onnan nem is tudott kivergődni, szállást vert egy odvas fában, s ki-kijárt az erdőbe, szedett epret, málnát, szedret, mogyorót, s amit csak talált, úgy éldegélt egymagában.Egyszer, mikor már egy esztendő is eltelt volt, arra vetődött a szomszéd királyfi, s ez megpillantotta a királykisasszonyt a málnabokrok közt. De a királykisasszony is észrevette a királyfit, s nagy ijedten beszaladt a fa odvába.Utána megy a királyfi, s beszól:- Ki van itt?A királykisasszony meghúzódott az odúban, reszketett, mint a nyárfalevél, s egy szó nem sok, annyit sem szólt. Újra kérdi a királyfi:- Hé! ki van itt? Ember-e vagy ördög? Ha ember, jöjjön ki, ha ördög, menjen a pokol fenekére!A királykisasszony most sem mert szólni.Harmadszor is kérdi a királyfi:- Hé! ki van itt? Szóljon, ember-e vagy ördög, mert mindjárt belövök!De már erre megijedt szörnyen a királykisasszony, s kibújt a fa odvából nagy szipogva-szepegve. Rongyos, piszkos volt a ruhája, szégyellte magát erősen, s keserves könnyhullatás közt mondta el a királyfinak, hogy ki s mi ő....
Román mese - A VIZEK TÜNDÉRE
A VIZEK TÜNDÉRE Abban az időben, mikor ama nehéz jobbágyvilág volt, az urasági erdő egy kis viskójában éldegélt egy szegény ember. Őkelme volt abban az erdőben az őr. Egyszer az uraság kiment az erdőbe. S úgy rémlett neki, mintha az erdőőr uradalmi engedély nélkül fát adott volna vala-kinek. Emiatt úgy agyba-főbe verte, hogy halva maradt ott. Rítt az erdőőr felesége, meg a három-négy év körüli fiacskája, s kérlelte az uraságot, hogy ne verje tovább a szegény embert, hiszen nemhogy fát, de még gallyat sem adott az senkinek sem az uraság parancsa nélkül. Hanem az úr nem akart hinni neki. Miután halálba verte az erdőőrt, nekiesett a feleségének is, és addig ütötte, amíg az is holtan terült el. A gyermekecskét elkergette az erdőből, s azt mondta neki:- Takarodj innen, menj, ahová látsz. Tartsd el magad, ahogy tudod. Majd ha nagyra nőttél, jöjj hozzám, s szolgáljál az apád helyén.Elment hát a szegény Alexandru – mivelhogy ez volt a neve -, koldulva ment házról házra, faluból faluba, míg csak a Duna mellett egy halászhoz nem érkezett. Nem volt ez a halász, Isten tudja, miféle gazdag ember, csak a halászatból éldegélt. De mivel gyereke nem volt, Alexandrut örökbe fogadta. A halász kunyhójában élt a gyermek, amíg nagyra nőtt, s ő is meg¬tanulta a halászat mesterségét, öreg lett ekkorra már a halász, s nem tudott többé halászni, de Alexandru becsületes gyermek volt, szorgalmas ember lett, s annyit megkeresett, hogy abból ő is, az öregember is s az öregasszony is nyugodtan megélhettek. Úgy adta azonban az Úristen, hogy meghalt a halász is meg a felesége is. S Alexandru egymaga maradt. Most már csak saját magának halászgatott. Azt lehetne hinni, hogy tán varázslat esett, mert mióta az öreg halász elhunyt, majdnem hogy hal nélkül maradt a Duna; megesett, hogy szegény fiú egész nap járt-kelt, s a hálója egy fia halat sem fogott. Kiveti egyszer a hálóját a Dunába, nagy nekikese¬redve, s igen éhesen, de hozzá se ment a hálóhoz másnap délig. Odamegy akkor, s kihúzza a hálót. Nem volt abban semmi más, csak egy márna, de igaz, hogy az nagyon szép volt. No, kézbe veszi, s viszi a kalibába, hogy megtisztítsa s szénen megsüsse, mivel az éhségtől már majdnem elalélt szegény. Hanem, amikor fel akarja hasítani, kicsúszik a márna a kezéből, s amint a földre pottyan, abban a nyomban olyan gyönyörűséges...
Ady Endre - Héja-nász az avaron
Ady Endre - Héja-nász az avaron   Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,Vijjogva, sírva, kergetőzve,Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak,Csattognak az új héja-szárnyak,Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,Valahol az Őszben megállunk,Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk:Egymás husába beletépünkS lehullunk az őszi avaron. {loadposition szalag}
Móra Ferenc - TAMÁS ÚR MAGA MARAD
 TAMÁS ÚR MAGA MARAD Hat esztendeig élt még Malajdoki Gáspár a hazaszabadulás után, és halálos holtáig nem tudta meg, hogy két fia közül az halt meg, akit jobban szeretett. Meg nem mondta neki senki, magától meg nem vehette észre. Ki volt adva a parancsolat, hogy Matykót most már mindenki Petykónak szólítsa, s nemcsak a neve változott meg, hanem ő maga is. Engedelmes lett és szelíd, szorgalmas és szolgálatra kész, mintha csak a szegény jó kis testvére lelke szállta volna meg.Mégis volt abban valami szívszaggató, mikor az apa sokszor úgy emlegette Matykót a füle hallatára, mintha már régen rozmaringgá meg violává változott volna. Reggeltől estig rendesen a nagy karosszékben ült, és maga elé meredt világtalan szemeivel, de néha odaszólított bennünket magához:- Petykó fiam! Dióbél! Gyertek, vezessetek le a kriptához!A nagy kert füves tisztásán volt a Malajdoki-kripta, föléje szomorúfűz borult, márványköveit befutotta a lonc meg a vadrózsa. Gáspár úr szeretett itt óraszámra elüldögélni és suttogni maga elé, és azt Matykónak hallgatni kellett:- Nos, kis Matykó, unod-e már magad odalent a nagy magánosságban? Látod, látod, rossz kis Matykó, ha a haláloddal meg nem szomorítottál volna, a te kis Petykó testvéred se lett volna ilyen szomorú. De az én szomorúságom elragadt őrá is, és most már senki se tud nevetni a mi házunknál.Lassanként még a beszédet is egészen elfelejtette Gáspár úr. Testét-lelkét megviselte a hazáért való raboskodás, és a hatalmas daliából fáradt aggastyán lett. Sokkal törődöttebbnek látszott Tamás úrnál, és közömbössé vált a világ minden dolga iránt. Beszéltünk neki a tanulmánya­inkról, a vizsgáinkról, amiket a városban tettünk le, de azt vettük észre, hogy hallgat is ránk, nem is. Újságoltuk neki, hogy Kossuth Lajos is kiszabadult már, de arra is csak bólintott egyet. Csak akkor sütött ki a régi lelke az arcára, ha reszkető ujjaival végigcirógatta a Matykó arcát, és kereste bennük a Petykó vonásait.- Szép deli férfi lesz az utolsó Malajdokiból - mosolygott ilyenkor boldogan. - Majd mondják is az emberek, hogy ej, de nagy eső lehetett azon a vidéken, ahol ez a Malajdoki Péter termett.Akaratlanul is fölágaskodtam, de aztán le is kushadtam mindjárt. Hiába, ha engem megláttak az emberek, akkor csak azt mondhatják, hogy ejnye, de nagy szárazság lehetett...

Magazin előfizetés