Pósa Lajos - MAGYAR VAGYOK!...

Magyar vagyok, magyarnak születtem,
Magyar a nap, mely ragyog felettem!
Ereimben magyar vér foly,
Mely hazámért hévvel lángol; -
Szent hazámért s királyomért,
Örömmel áldozom a vért!

Apám mondja: meg van ezer éve,
Hogy itt omlott a hontszerzők vére!
S beszél annyi csoda dolgot,
Melyre szivem nagyot dobog...
Fölpezsdül szivemnek vére,
Hős Árpádnak emlékére!

Magyar vagyok!... büszkén mondom e szót,
Nincs e néven, nincsen semmi szennyfolt!
Tisztelte ezt a fél világ,
Szétszórt ellen és hős barát,
Ki volt Mátyás, ki Kinizsi,
Török, tatár emlegeti!

Magyar vagyok! s szivemben ugy érzem
Fényesb csillag nem ragyog az égen,
Minő fényes hazám multja,
Habár testvér s ellen dulta...
Szirt volt a népek tengerén,
Hány vész tört meg szilárd élén?

Magyar vagyok!... nem csak mondom, érzem,
Ez én nekem minden büszkeségem!
S hogy ha büszke vagyok erre,
Nem hozok szégyent e névre,
S hogy nevemre méltó legyek,
Megtanit rá a történet!