Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Mátyás királyrú

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

 Mátyás királyrú

Mátyás kirá egyet gondolt, bement a városba. Bement a városba, összejárta a várost.

- Kinézek - aszongya - a város szilire.

Kinézett a város szilire, kiment, kérem szépen, és bement egy kis házikába. Bement oda. Mit lát? Egy lányt látott.

- Mit csinász, te jány?

- Nem lássa - aszongya -, hogy a gereben az erdőt húzza?

- Az erdőt húzza? - csudálkozik rajta a kirá. - Mi ez, te kisjány?

- Még ilyet! Király léttire nem tudja? Nem tetszik látnyi - aszongya -, hogy a gereblye a fűsü, a hajam meg az erdő?

- És - aszongya - mi fő ott a sporhelton? - Felemeli. - Mi ez?

- Alá s fel is!

Mi ez? Alá s fel is. Gondolkozik. Mi ez?

Nagyot nevetett a jány.

- Nem lássa, hogy a bab alá s fel is megy, felsíges királyom?

Mátyás kirá megszígyelte magát, otthatta. Hazamegy Mátyás kirá, gondolkozik: Mit csináljon evvel a jánnyal? Mer Mátyás kirá megszerette az esze járásáér!

No most, Mátyás kirá mit cselekedett? Hát a küldöttjinek írt egy levelet, kűdte a jányho. Azt írta a levélre, hogy a város szílin van egy kő, ha azt meg nem nyúzza az apja, víge az életjinek. Ez oszt elment. Sír az apja. Aszongya a jány:

- Mi az, édesapám?

- Nézd, kedves jányom - aszongya -, Mátyás király mit írt e! Nem tudom, mit vétettem neki, kódus léttemre?

- Á, édesapám, ne törődjön vele semmit, ne is gondolkozzon!

Utánaszalad a küldöncnek, kiveszi a kezibűl a levelet, mingyá ráírta a hátára:

- Keddtű, Mátyás király, víge az íletednek!

Odaadta neki. (Mármint a küldöncnek.)

- No - aszongya -, vigyed, add oda neki, Mátyás kirának!

Hazaviszi, odaadja Mátyás kirának. Mátyás kirá:

- Hm!

Mit csináljon? Mit tudjon csináni? Hogy toljon ki ű is vele, hogy ű is tréfát csinát vele?

Hát, Mátyás király mit cselekedett? Behítta a katonát:

- No, te katona, a legrosszabb ruhádat hozd be! Bakancsot, ruhát, mindent!

Be is vitte, fel is őtözött Mátyás kirá, bement a komrába. Diribdarab szalonnákat levágott, jócskán kolbászt, darab kenyereket. Kis pízt is magáho vett. Elindút. Be a szegény házho, ahun vót először, a szegény emberhe.

- Dicsírtessík a Jézus - aszongya -, adjon Isten jó napot, öregapám!

- Adjon Isten, kedves gyerekem, neked is! Isten hozott!

- Köszönöm szépen! Nem lennének szívesek éjjelre való szállást adni?

- Nem tudom - aszongya -, a jányom maj megmondja!

Kigyün a jány, kiátja:

- Mi az, édesapám?

- Itt van egy ember, szállást kér, ha megengennénk.

- Hát, mért ne engennénk meg? - aszongya. - Mink is kódusok vagyunk, meg ő is. - Meg­en­gedték.

Mátyás kirá aszongya:

- Öregem, itt van szalonna, kolbász, tojás. Nem lenne szíves megsütni?

Szól a jányának:

- Jányom - aszongya -, megsütnéd-e a szalonnát, kolbászt?

- Mér ne sütném meg, édesapám?

Elévett egy kis lábast, aztán a szalonnát, kolbászt, tojást megsütötte. Mekor megették, aszondta Mátyás kirá:

- Kedves öregapám! Vóna-e, aki elmenne boré?

- Igen, majd elmegy a jányom. Elmégy-e?

- Honne mennék, édesapám! De rávaló, tudja-e, hogy nincsen?

Erre aszongya Mátyás kirá:

- Majd adok én! Van énnekem!

Vót ott egy edény, felfogta a jány, és elment boré. No, oszt ittak, beszégettek. Mikor kifogyott, megest hozatott. Jó kedvik kerekedett nekik. Hát mán mikor lement a nap, estefelé lett az idő, eccer Mátyás kirá azt gondolta, hogy megkéreti ezt a szegény jánykát, mer nagyon meg­szerette. Éppen a jány nem vót odabe, aszongya Mátyás kirá az öregnek:

- Hát, azt mondanám én magának, öregapám, nem anná maga a Bözsikét énhozzám férhe? Megkérném a kezit.

Azt felelte az öreg erre a szóra:

- Semmi kifogásom nincs ellene, kedves fiam, ha szeret. Én nem szeretek senkinek (ellenére tenni). Ha szeret, elmegy hozzád. Hogy elmegy, vagy nem megy hozzád, én nem tudom. Majd én szólok az érdekedbe.

Behítta Bözsikét a konyhára:

- Hallod-e, kedves jányom, Bözsike, ez a fiatalember elvenne téged feleségű. Elmégy-e hozzá?

- Hát mért ne mennék, édesapám? Ő is kódus, meg én is kódus vagyok. Egymásnak nem vethetünk semmit a szemire!

Összekerűtek. Megházasodtak. Hogy összeházasodtak, éltek ők boldogan. Egy napon, kérem, hazamegy Mátyás kirá (ti. a saját királyi palotájába). Eccer írja a levelet Bözsikének, hogy meztelen is menjen hozzá, meg ne is, ajándékot is vigyen, meg ne is, azután gyalog is menjen, meg ne is. Megkapta a levelet, mettudta a Bözsike, hogy őrá nagyon haragszik Mátyás kirá.

- Nem baj, édesapám - aszongya.

Mingyá szerzett magának olyan trikót, mint a háló. Fogott egy verebet. Leborította egy tányírral. Meg egy szamarat szerzett. Felült a szamárra. Mikor a kirá kastélyáho ért, mikor má Mátyás kirá is lássa - gondolja -, meg felugrott a szamárra, meg legyütt, meg felugrott, meg legyütt. A kirá - mikor az ablakon níz kifelé -, meg osztán mikor közelegyik, meglátta, akkor lekapta a tányírt:

- Hoztam is, meg nem is!

A vereb meg elszát. A jány meghajolt.

Mátyás kirá becsukta az ablakot.

Ment vissza a jány.

Eccer Mátyás kirá kidoboltatta, hogy mindenkinek, de minden fiatal nőnek mennyi kell gyomlálni. Aszongya Mátyás kirá, mikor hazamegy:

- Hallod-e, Bözsike, nem menné el te is e kicsit gyomláni? Hozzá egy kis jó ződséget a levesbe! Minden leves úgy jó, ha van benne ződség!

- Ha én elmenek - aszongya -, akkor baj lesz, biztos!

- Mér? - aszongya. - Nem haragszik tán rád a kirá, Mátyás kirá?

Nem merte megmondani.

- Lehet, hogy haragszik, lehet, hogy - aszongya - nem haragszik. De azé nem vetem hátra a szavad, hát elmegyek!

Elment.

- De hozzá egy kis jó ződséget!

El is ment Bözsike. Beletett egy jó csomó ződséget a zsebibe. Mátyás kirá űtet figyelte, utóra hatta űtet, úgy intézte, hogy utóra maradjon. Mindegyiket megkutatta. Mikor ő kerűt utójára a sorra, ő vót az utósó, belenyút a zsebibe, kivette a zsebibű a ződséget.

- No - aszongya -, vigyed, kis menyecske, főzzé az uradnak jó levest!

Megszígyelte nagyon magát, hazament Bözsike. Elfakadt ríva, rítt ottan. Aszongya Mátyás kirá, mer ott vót:

- No, mi van?

- Mi van? - aszongya. - Híres Mátyás kirá, mondtam neked, szígyent csinát rajtam!

- Nem baj az - aszongya.

Hát má oszt Mátyás kirá nem bírta már tovább, memmonta oszt neki, hogy kicsoda ű, mé csináta ezt ővele. Memmutatta magát, oszt hazagyüttek. Éltek boldogan.

Eccer egy szamaras tót és egy teknős tót arra ment. Hát lepakoltak űk a kastély körű. A szamaras tótnak az egyik szamara hasas vót. Hát má kínjába hova bútt szegény, a teknősnek a teknője alá bútt elleni.

Felgyün reggel a nap. Azt mondja a teknős:

- Nézd, sógor, a teknőm - aszongya - szamarat ellett!

- A, olyan nincs! Az én szamaram hasas vót, a teknő alá bútt, és az ellett meg!

- Nem, nem! Az én teknőm ellette a szamarat!

Hát, nem tudtak ők megegyezni.

- Elmegyünk a királyho! Majd az memmondja, hogy kié lesz a szamár!

Bementek a kastélyba, a kirá bent vót a szobába. Bözsike kint vót a konyhában. Ott vót, a szakácsnék főztek. Ott vót a szakácsnék körű.

- Jó napot kívánok!

- Jó napot!

- A fensíges kirá hun van?

- Nincs itthon. Mit akarnak?

- A fensíges kirát keressük!

- A fensíges kirá elment - aszongya - követ nyúznyi.

- Hát, hogy lehet - aszongya - a követ nyúznyi?

- Hát maguk mit akarnak?

- Mink azé jöttünk, kérem szépen, hogy az én szamaram megellett. Hasas vót. És alábútt a teknő alá.

- Nem igaz, felséges kiráné! Az én teknőm ellette a szamarat!

- Magáé a szamár, magáé a teknő! Menjenek haza!

Ezt meg a Mátyás kirá mind hallotta. Nem helyeselte. Kimegy oszt Mátyás kirá, azt mondja Bözsikének:

- Maga lesz itt a memmondható a kastélyomná? A fejedelem? Maga dönt el mindent? Hanem, amit szeret, azonnal viheti magával, oszt menjen hazafelé! Tessék hazamenni!

- Rendben van!

Éppen ebédeltek. A borba tett álomport. Megebédelt Mátyás kirá, elaludt a bortul. Bözsike megfogatta négy béressel, és hazavitte a régi lakására.

Huzakszik Mátyás kirá, ébredezik. Aszongya:

- Hun vagyok én?

Aszongya a Bözsike:

- Hun vóná? Azt mondtad, amit a legjobban szeretek a házadná, hozzam el. Én téged szerettelek, téged hoztalak el!

Jászárokszállás (Szolnok megye)

Ugrás a lap tetejére

 

 
 

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét?...
2019-08-06
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a...
2019-07-23
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával,...
2019-07-22
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta...
2019-07-14
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert...
2019-06-29
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét? - cincogta Bőrke, az egérke.- Á, nem kell félni! Azt írja az újság, hogy vihetünk elemlámpát is – mondta Mókus Mici.Sün Soma, Vince, a varjú, Sanda, a róka is csatlakozott a többiekhez. Reggel a barlang bejárata előtt toporgott az izgatott kis csapat.- Kedves Kaland Kedvelő Turisták! - kezdte mondanivalóját Beni kutyus. Láthatjátok a föld gyomrának titkait, a cseppkövek ragyogását. Részben olyan helyen haladunk, ami kivilágított, de a sötétebb helyeken, használhatjátok a zseblámpáitokat!Amikor beléptek a barlangba, csodálkozva néztek körül a kis állatok. Egy mesebeli világ tárult eléjük. Voltak olyan cseppkövek, amelyek embert formáztak, vagy állatot. Cseppkőzászlók, borsókövek, cseppkőoszlopok közt haladtak.- Ma már minden látogató tudja, hogy a cseppköveket letörni, megfogni nem szabad!Ha letörsz egy egészen kicsiny cseppkövet, ezzel a természet több száz éves munkáját teszed tönkre! – morrantotta Beni kutyus.Sanda róka épp azt forgatta a fejében, hogy zsebretesz egy kis darabot, hazaviszi emlékbe. Gyorsan elhúzta a kezét, nehogy Beni kutya észrevegye.- Bámulatos, hogy a több millió év alatt kialakult cseppkövekbe mennyi formát beleképzelhetünk! Az ott olyan, mint egy óriás! - ámuldozott Sün Soma.- Jaj, le ne maradjak! Nem szeretem az óriásokat! - cincogta Bőrke.- Hogyan is keletkeztek a cseppkövek? Hallgassátok meg! Amikor a vízcseppek a felszínen unatkozni kezdtek, elhatározták, hogy megnézik, mi van a föld mélyén. Ahogy becsorogtak a föld gyomrába, mészkőre cseppentek, és együtt folytatták útjukat. Amikor elbúcsúztak egymástól, a mészkő lerakódott, ott keletkeztek a cseppkőbarlangok. A cseppkövek védelme rendkívül fontos, mivel a növekedésük igen lassú folyamat.Lassan kiértek e csodavilágból. Elbúcsúztak Beni kutyától.- Ez nagyon szuper volt! - ujjongott Bumm, a medve.- Sok ismerettel gazdagodtunk, remek kirándulás volt! - károgta Vince, a varjú.Még sokáig emlegették a barlangbeli élményeiket. {loadposition...
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a mese! {loadposition szalaag}
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával, Nyuszóval. Focizni kezdtek. Már sötétedett, mikor észbe kapott, hogy miért is indult el.- Jaj! Nekem értesítenem kell a meghívottakat! - kiáltotta.Nyakába kapta a lábát, s elrohant. A kis fülemüle szomorúan üldögélt. „Lehet, hogy nem jönnek el a búcsúestemre?” - töprengett magában. Ekkor kopogtattak. Az ajtóban ott toporogtak pajtásai.- Bocsáss meg! - hadarta Iszkiri, a nyulacska. Fociztam Nyuszóval, és kicsit későn szóltam többieknek! Most viszont, mind itt vagyunk!- De jó, hogy eljöttetek! Sok finomsággal készültem ám nektek! Amíg falatoztok, hallgassátok meg búcsúdalocskámat. Az éneket nagy tapssal jutalmazták a társai.- Mi hoztunk neked egy ránk emlékeztető ajándékot! Egy barátságkendőt. Mindegyikünk láblenyomata rajta van. Erről majd az eszedbe jutunk - mondta Kopogi, a harkály.- Köszönöm! - rebegte meghatódva Lilla. Azonnal a nyakába is kötötte.- Akkor holnap kora reggel irány Afrika! Tavasszal visszatérek hozzátok! - trillázta Trilla Lilla.- Jó utat! Vigyázz magadra! - köszöntek el tőle a barátai. {loadposition szalag} A szerző profilja
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta átmennünk? Vagy a hátán visz át minden gyalogost?- Ó, de hogy! - nevetett Majom mama. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket csíkozása miatt nevezik zebrának. Az meg ott a jelzőlámpa! Segít abban, hogy a biztonságosan átjussunk egyik oldalról, a másikra. Erről tudok egy versikét is:- Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad.Ha ezt megjegyzitek, akkor, nem lesz baj.Nagyon tetszett ez a mondóka a két kismajomnak.A játszótéren, de még fagyizás közben is ezt hajtogatták.- Mami! Igazán remek nap volt ez a mai! - rikkantotta Lipi és Miki.Másnap kacagva mesélték el pajtásaiknak, hogy a városban is van zebra, de az a zebra, nem Zebra Zoli, mint ahogy azt ők hitték.- Ha egyszer, eljuttok a városba - szólt Lipi, akkor, ha ezt a verset megtanuljátok, tudni fogjátok, hogy a közlekedési lámpánál mikor is szabad átkelni. Mondjátok velünk: Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad. {loadposition szalag} A szerző profilja
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne. Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek. Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát... Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát! Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön... A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger... No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent! Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni... Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad! S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit. Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett. Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok... {loadposition szalag} A szerző profilja

Magazin előfizetés