Meséld
Mese nem csak gyerekeknek

Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. - Bécs, 1490. április 6.) magyar király. Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen mint Mátyás királyt emlegeti. Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az...

Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1443. február 23. - Bécs, 1490. április 6.) magyar király. Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen mint Mátyás királyt emlegeti. Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi.

More

 Mátyás király huszárja

Volt Mátyás királynak egy huszárja a sok közül, akin nem tudott senki kifogni. Büszke is volt rá Mátyás.

Egyik alkalommal a Burkus mondja Mátyásnak:

- Én bizony túlteszek a te huszárod eszén!

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás király és a székely ember leánya

Mátyás királynak volt egy hű szolgája. És kiküldte, az országút mellett volt egy kő, és ezt mondta:

- Minden embert, aki az országút mellett jár, keríts oda, hogy a követ nyúzzák meg, mert a király poroncsolatja és a király akaratja.

Sok embert odakerített, de mindamennyi a vállát húzogatta, hogy:

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás király kérdése

Az igazságos Mátyás király életiben kiment a kíséretével, a főurakkal a mezőre. És ráment egy szántóvető emberre, aki az ő katonája volt. Köszön a király:

- Tisztesség, öregem!

S feleli az ember:

- Köszönöm az asszonynak, felséges király.

S tovább kérdi a király:

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Hogy osztotta be életét az öregember?

Mikor Mátyás király egy faluba bement, a falu véginél tanált egy nyolcvanesztendős öregembert; az öregember sírt. Kérdezte tőle Mátyás király:

- Miért sír, bácsikám?

- Hogyne sírnék, mikor az apám megvert!

- Él még öregemnek az apja?

- Él - mondja az öreg.

- Szeretném látni, milyen ember!

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Szabad rabló, szabad gyilkos, szabad koldus

Abban az időben, mikor a Mátyás király a földön járt, még élt, beköszön egy házhoz. Ott van egy... hát nem volt éppen öreg ember, se fiatal, Mátyás király kérdezi:

- Hát csak kettecskén vannak?

- Hát - azt mondja -, fiaim itthagytak.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 A legjobb barát mög a legnagyobb ellenség

Mátyás királ egyik vezérét elcsapta. A vezérbül paraszt lött.

Eccör Mátyás arra járt, a vezért éppeg szántás közben taláta.

- No, mi csinyász? - kérdözi.

- Vetök, uram! - mondi a vezér.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás király és Toldi

Mátyás király idejében a magyarok nagyon sokat verekedtek a törökökkel. Mátyás király meg a török basa egymást mindig viccelték. És abban a régi időkben a királyok olyanok voltak, hogy még olyan majdnem félbolond embereket is tartottak maguk mellett, akinek elmulattak a beszédein, tettein.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Az oláh katona

Mátyás király sokat hadakozott az oláhokval, Estefán vajdával. Estefán vajda felbérelt egy olyan embert, aki megölte a felesége csábítóját, szóval gyilkos volt. S azt mondta neki, hogyha a csatában, mikor csatáznak Mátyás Királyval, ha megöli Mátyás királyt, akkor nem lesz ezért a gyilkosságért megbüntetve.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás király a barlangban

Hajtották Mátyást, hajtották. Erősebb vót az ellenség, mint ü vót. Ü vót a hollós sereg vezére. Ahogy hajtották üköt, nagyon hullott a nép. Nekihajtottak egy hegynek. Ottan gondolkoztak. Kiáltoztak.

- Hegy! Nyílj meg! Nyelj el bennünket!

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás király lopni járt

Egyszer Mátyás király álruhában kinn ténfergett a nép között. Hogy, hogy nem bekeveredett egy vén cigányasszony putrijába. Az öregasszony épp a kártyáit rendezgette. Mátyás illendően köszöntötte:

- Jó napot, adjon isten, öreganyám!

- Jó napot neked is, szép úrficskám! Mi járatba’ vagy?

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás és a bolond

Ecce, mikó Mátyás király nagy vendégséget tartott, oszt ott vót az udvari bolond is, aszongyák neki, hogy mondjon lehetetlen dolgokat:

- Lehetetlen - aszongya a bolond - fütyülve jajgatni, lehetetlen az ágyúgolyót pilulának lenyelni, lehetetlen a mezítelen cigánygyerek kabátja zsebibe nyúlni, de a leglehetetlenebb az asszonyi hűségben megbízni.

 Márkus szekrénye

Volt Mátyás királynak egy udvari bolondja, aki nem is lehetett olyan bolond, mert nagyon ötletesen vágta ki magát a kutyaszorítóból, amelybe lopás miatt került. Már többször elcsent hol ezt, hol azt, míg végül rajtavesztett egy ezüstserlegen.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás király katonája

Máttyás királlnak az idejibe történt a dolog. Kinn táboroztak. Máttyás királl ű meg álruhát vivött magával, aztán körüljárt a táborba, kiváncsi vót, hogy hogyan bánnak a tiszturak a legénységgel. Hát aztán egy legény nagyon szomorkodott ott a többség között a táborba. Aztán Máttyás király odamönt, megkérdözte, hogy mi a bajja a legénnek.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás király ordenánca

Annyit beszélt Gergel Ferenc, az öreg, hogy vót Mátyás király, s vót Mátyás királynak egy ordenánca. S az az ordenánc örökké sirített el egy-egy bengőt, úgy alattomban, hogy ne vegyék számba. S ment a korcsmához s ivutt örökké, egy-egy kicsit csak, nem sokat, csak úgy futtában elment, s megvett egy kicsit, s megitta, s ment el, nem kőtött sokat.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Ifjú Mátyás király s a talányfejtő leány

Ifjú Mátyás király olyan álmot látott:
Üvegablak alatt nagy, hosszú almafa,
Nagy, hosszú almának tizenkét szép ága
Háromszáz levele, hatvanhat virágja.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás király és a szegén favágó

Máttyás király eccer az erdőben amind sétált, hogy-hogy nem, elveszett. Bolyongott erre, ment arra, nem talált ki az erdőből. Meglátott egy szegén favágót. Odament, s köszönt neki.

- Segítsen az Isten, te szegény favágó!

- Hát biza reám es férne a segítség - mondja a szegén ember. De a szegén ember nem üsmerte meg, hogy kicsoda ez. Hanem csak egy úrnak nézte Máttyás királyt. Mondja neki Máttyás király:

Tovább a teljes bejegyzéshez

 A táltosgalamb

Valamikor, réges-régen, amikor a magyarok királyt akartak választani, összehívták a népeket. Szegényt, gazdagot, minden rendűt egyaránt. Amikor összegyűltek, elengedték a táltosgalam­bot. Akinek a vállára szállt a galamb, az lett a király.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás király rózsát nyitó ostornyele

Valamikor, régen, úgy választották a királyokat, hogy a koronát felröpítették jó magosra, akinek a fejibe szállt, az lett a király. Igen ám, de a magyar koronának varázsereje vót, nem szállt akármilyen hitvány ember fejibe. Mindig annak a fejibe szállt, aki abban az időben a legjobban megérdemelte. Na, történt egyszer, hogy a magyarok kifogytak a királyukból, újat kellett választani.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Mátyás királyrú

Mátyás kirá egyet gondolt, bement a városba. Bement a városba, összejárta a várost.

- Kinézek - aszongya - a város szilire.

Kinézett a város szilire, kiment, kérem szépen, és bement egy kis házikába. Bement oda. Mit lát? Egy lányt látott.

Tovább a teljes bejegyzéshez

 Hogyan került a holló Mátyás király címerébe?

Mátyás ifjú korától igen nagy vitéz volt. Sokat csatázott mindenféle ellenséggel. Egyszer, hogy, hogy nem a poroszok fogságába került. A porosz vezér úgy gyűlölte, annyira haragudott rá, hogy megparancsolta a katonáinak:

Tovább a teljes bejegyzéshez