Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Kellár F. János Immánuel - A vadrózsa és a jó tündér

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív
 

A vadrózsa és a jó tündér

Egyszer egy tündér szállt le egy erdei kis tó mellé hogy megpihenjen, és a tó tükrében felidézze a világ minden szépségét. Letelepedett egy mohacsomóra, s pompázatos bűbájt lehelt a tó tükrére. Minden mi gyönyörűséget látott valaha, az most díszes bűvöletté elevenedett meg, s ott ékeskedett a víz felett. 

Hírtelen azonban meglátott egy vadrózsát, melynek tükörképe nem képzeletéből nőtt elő a vízfelszínen. A rózsa a tó partján nyújtózott az égbolt felé, s tükörképét a tónak ajándékozta minden egyes nap. A tündér odaszökellt, s megszólította a virágot.

- Hé, te vadrózsa! Gyönyörűséged átáztatta emlékeimet. Mi a titkod, hogy ily csodálatos vagy?

A rózsa meglebbentette szirmait majd így szólt:

- Titkom rózsaságomban rejlik. Amíg rózsa vagyok, szép vagy. S szépségem által tiszta maradhatok, érjen bármiféle porvihar én engemet. Nem tévedtél hát tündér! Én valóban gyönyörűséges vagyok.

A tündér nézte a növényt, majd fuvallásával újfent képet varázsolt a tóra, megidézve a jövőt egy pillanatra. A Rózsa láthatta magát elhervadva, egészen csúffá foszolva.

- Ó, jaj! Ez nem lehet! – kiáltott fel keservesen.

- Hamarosan, - szólt a tündér bársonyos hangon- eljönnek az őszi csípős szelek, s addig facsarnak téged, mígnem elmarják szépségedet. Szirmaidat az öreg Nemere fogja majd felkapni és az égbe vinni sebesen, mely felé egész életedben kapaszkodtál.

- Hát most mit tegyek, én árva? Kérlek, segíts nekem jó tündér! –esett kétségbe a rózsa.

- Hát nem azt mondtad, hogy titkod rózsaságodban rejlik? Én sem mutattam neked mást, csakis saját magadat. – szólt a tündér, de a rózsa közbevágott.

- Akkor is segíts nekem, követelem!

A hófehér tündér hosszasan gondolkodott, majd így szólt:

- Ősszel visszatérek, s ha akkor is más testben kívánod folytatni léted, akkor hát átváltoztatlak, s úgy élhetsz tovább.

Azzal szökkent egyet, s már ott sem volt a tündér.

Teltek múltak a napok, a rózsa gyötrődve próbálta kitalálni, hogy mivé is változzon majdan.

A távolban magasodott egy fa. Odakiáltott hozzá.

- Hahó! Hahó fa, én szólítalak a vadrózsa. Mond meg nekem, jó fának lenni?

- Nincs ehhez fogható, bár más még nem voltam - kiáltott vissza a fa.

- Boldog vagy? - érdeklődött a rózsa.

- Boldog! Felelt a fa.

- Nem félsz semmitől? Faggatta tovább visszhangzó kiáltással a rózsa.

- Semmitől, mindösszesen azt remélem, hogy nem vág ki időm előtt az ember.

- Hmm. Az ember? - kérdezte ezt már egész elcsendesedve a rózsa.

Másnap egy színpompás madár röpült el felette.

- Hahó! Hahó madár, én szólítalak a vadrózsa. Mond meg nekem, jó madárnak lenni?

- Csodás, és felemelő, bár más még nem voltam - kurjantott vissza a madár.

- Boldog vagy? - érdeklődött őnála is a rózsa.

- Boldog én! - felelt a tollas röpködve a rózsa felett.

- Semmitől sem félsz?

- Semmitől, mindösszesen azt remélem, hogy nem fog be az ember, s nem zár kalitkába.

- De ki az az ember? - kiáltott kérdően a rózsa, de addigra a madár már tovaszállott.

Néhány nap múlásával a tó túloldalára jött inni a farkas.

- Hahó! Hahó farkas, én szólítalak a vadrózsa. Mond meg nekem, jó farkasnak lenni?

- Nagyszerű, bár más még nem voltam - vonyított vissza az ordas.

- És, boldog vagy? - kérdezett tovább az egyre gyengülő rózsa.

- De még mennyire!

- Semmitől sem félsz?

- Semmitől, mindösszesen azt remélem, hogy nem végzem emberi botok sújtása által falra szegezve.

- Várj, ne siess még! - kiáltott a szomját eloltott állat után a rózsa, de az már bent járt a sűrűben.

Hamar múltak az indiánnyár langyos napjai, s az ősz hírét már meghozták a fentről alábicskázó levelek susogásai. A vadrózsa egyre gyengébb lett, ragyogása megfakult, s félve gondolt a tündér után.

Egy reggel, mikor zúzmara fátyol ereszkedett a vidékre, megjelent a tündér a rózsa előtt.

- Szólj hát vadrózsa, akarsz e más formában létet magadnak? De vigyázz! –figyelmeztette a tündér a hervadozó virágot. -A szép, a jó akkor válik örökké, ha az emlékekben születik újjá, s beteljesíti végzetét. Ha rózsa léteddel elmúlásod választod, a tó tükrében, bűbájos idézésemben, örökkön a legfényesebb pompában ragyogsz majd. Ha viszont az idegen bőrbe bújt földi létet, sohasem látunk többé tégedet varázslatos rózsaként.

- Kedves jó tündér! - szólt a vadrózsa - Ha megmarad tisztaságom, én örökké szép maradok. Szépen, s tisztán pedig örökké ragyoghatok. Add hát oda ígéreted, változtass át, s ne hozzál felettem ítéletet.

A tündér kissé csalódottan nézett a rózsára.

–Jól van, halljuk hát kívánalmad. Mond, s többé rózsa hited sohase valljad!

- Nem ismerhetem a világot, gyökerem e fölhöz láncolta egész életem. De mégis úgy döntöttem, hogy emberré kívánok válni. Emberként nem lesz senki, kitől félnem kellene.

Tégy hát csodát, ne tétovázz!

A jó tündér arcára fagyott ezerévnyi csodálkozás és rémület, s káprázattal a vadrózsát emberré teremtette.

- Menj hát emberré lett vadrózsa. – mondta dolga végeztével a jó tündér. - Menj, s amíg tiszta maradsz, nem kopik ifjúságod, örökkön létezel. Ám minden egyes tisztátalan pillanattal újabb hajszálad veszi fel a friss hó színét, s lesz arcod egyre barázdásabb, mint a frissen ekézett szántóföld.

Azzal elillant a tündér, s az ifjú ember pedig elballagott.

Sok-sok esztendő elteltével egy tündér szállt le egy erdei kis tó mellé hogy megpihenjen, és a tó tükrében felidézze a világ minden szépségét.

Ahogy egy mohacsomóra kuporodott, megpillantott a távolban egy gomolygó füstcsóvát. Kíváncsian reppent a füst irányába, hisz itt e vidéken ilyet nem szokott látni. A távolban egy fakunyhó kéménye eregette a füstjét. A jó tündér az ablakhoz suhant, s betekintett.

Bent egy csoszogó remegő kezű öregembert látott. Ősz haja, mint a szűz hó lágyan omlott mélyen barázdált arcára, mely úgy festett, mint a frissen ekézett szántóföld. Az öreg pont a tűzre rakott. Hasogatva hevert a fa egy kosárban, s minden egyes husáng után mit tűzre vetett, görnyedten kapott levegő után. A sarokban, kalitkában egy némává lett madár ült, az ágy felett lenyúzott, hosszú sávokban megkopott farkas irha ölelte a falat.

A jó tündér visszaröppent a tópartra ahol elkerítve egy kis kóró tört ki a földből, azon a helyen ahol egykoron a rózsa élt.

A tündér hosszasan nézte a kis kórót, majd megsimogatta, s elillant a messziségbe örökre.

Másnap reggel az öregember, mint minden nap kivánszorgott a tópartra s meglocsolta a kórót. Leült, s hosszasan nézte a tó tükrét. Ott ült egész álló nap, és egész éjjel. Ott ült másnap, harmadnap és negyednap. Ott ült aranyokker virradatokkor, s ott ült bíborvörös alkonyatokkor. Ott ült, mígnem beköszöntött az ősz, s egy csípős reggelen, megérkezett az öreg Nemere, s ezernyi rózsaszirommal suhant tova sebesen az égbolt felé.

Ugrás a lap tetejére

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét?...
2019-08-06
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a...
2019-07-23
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával,...
2019-07-22
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta...
2019-07-14
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert...
2019-06-29
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai
G. Joó Katalin - A cseppkőbarlang titkai - Az Erdei Hírmondóban olvastam, hogy holnap, barlangtúrát vezet Beni kutyus. Láthatjuk természet fantasztikus föld alatti csodáit, mesél arról, hogyan jöttek létre a cseppkövek! – újságolta lelkesen Mókus Mici.- Menjünk el! - rikkantotta Bumm, a medve.- Ez nagyon izgalmasan hangzik! Bár egy kicsit félek! Nem lesz ott túl sötét? - cincogta Bőrke, az egérke.- Á, nem kell félni! Azt írja az újság, hogy vihetünk elemlámpát is – mondta Mókus Mici.Sün Soma, Vince, a varjú, Sanda, a róka is csatlakozott a többiekhez. Reggel a barlang bejárata előtt toporgott az izgatott kis csapat.- Kedves Kaland Kedvelő Turisták! - kezdte mondanivalóját Beni kutyus. Láthatjátok a föld gyomrának titkait, a cseppkövek ragyogását. Részben olyan helyen haladunk, ami kivilágított, de a sötétebb helyeken, használhatjátok a zseblámpáitokat!Amikor beléptek a barlangba, csodálkozva néztek körül a kis állatok. Egy mesebeli világ tárult eléjük. Voltak olyan cseppkövek, amelyek embert formáztak, vagy állatot. Cseppkőzászlók, borsókövek, cseppkőoszlopok közt haladtak.- Ma már minden látogató tudja, hogy a cseppköveket letörni, megfogni nem szabad!Ha letörsz egy egészen kicsiny cseppkövet, ezzel a természet több száz éves munkáját teszed tönkre! – morrantotta Beni kutyus.Sanda róka épp azt forgatta a fejében, hogy zsebretesz egy kis darabot, hazaviszi emlékbe. Gyorsan elhúzta a kezét, nehogy Beni kutya észrevegye.- Bámulatos, hogy a több millió év alatt kialakult cseppkövekbe mennyi formát beleképzelhetünk! Az ott olyan, mint egy óriás! - ámuldozott Sün Soma.- Jaj, le ne maradjak! Nem szeretem az óriásokat! - cincogta Bőrke.- Hogyan is keletkeztek a cseppkövek? Hallgassátok meg! Amikor a vízcseppek a felszínen unatkozni kezdtek, elhatározták, hogy megnézik, mi van a föld mélyén. Ahogy becsorogtak a föld gyomrába, mészkőre cseppentek, és együtt folytatták útjukat. Amikor elbúcsúztak egymástól, a mészkő lerakódott, ott keletkeztek a cseppkőbarlangok. A cseppkövek védelme rendkívül fontos, mivel a növekedésük igen lassú folyamat.Lassan kiértek e csodavilágból. Elbúcsúztak Beni kutyától.- Ez nagyon szuper volt! - ujjongott Bumm, a medve.- Sok ismerettel gazdagodtunk, remek kirándulás volt! - károgta Vince, a varjú.Még sokáig emlegették a barlangbeli élményeiket. {loadposition...
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a mese! {loadposition szalaag}
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
G. Joó Katalin - Irány Afrika!
G. Joó Katalin - Irány Afrika! Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Iszkirit, a nyuszit kérte meg, hogy értesítse őket. Eközben, Lilla a vendégeknek somsalátát, rovarpitét és berkenyegombóckákat készített, amit csipkebogyólekvárral ízesített. Iszkiri találkozott barátjával, Nyuszóval. Focizni kezdtek. Már sötétedett, mikor észbe kapott, hogy miért is indult el.- Jaj! Nekem értesítenem kell a meghívottakat! - kiáltotta.Nyakába kapta a lábát, s elrohant. A kis fülemüle szomorúan üldögélt. „Lehet, hogy nem jönnek el a búcsúestemre?” - töprengett magában. Ekkor kopogtattak. Az ajtóban ott toporogtak pajtásai.- Bocsáss meg! - hadarta Iszkiri, a nyulacska. Fociztam Nyuszóval, és kicsit későn szóltam többieknek! Most viszont, mind itt vagyunk!- De jó, hogy eljöttetek! Sok finomsággal készültem ám nektek! Amíg falatoztok, hallgassátok meg búcsúdalocskámat. Az éneket nagy tapssal jutalmazták a társai.- Mi hoztunk neked egy ránk emlékeztető ajándékot! Egy barátságkendőt. Mindegyikünk láblenyomata rajta van. Erről majd az eszedbe jutunk - mondta Kopogi, a harkály.- Köszönöm! - rebegte meghatódva Lilla. Azonnal a nyakába is kötötte.- Akkor holnap kora reggel irány Afrika! Tavasszal visszatérek hozzátok! - trillázta Trilla Lilla.- Jó utat! Vigyázz magadra! - köszöntek el tőle a barátai. {loadposition szalag} A szerző profilja
G. Joó Katalin - Majmok a városban
G. Joó Katalin - Majmok a városban Majom mama két csemetéjét, Mikit és Lipit elvitte a városba sétálni. A kismajmok, ámultak az óriási a forgalom láttán.- Mennyi jármű! Itt hogyan jutunk át, egyik oldalról a másikra? - kíváncsiskodott Lipi.- A zebrán kell átmenni – felelte az anyukája. - Zebrán?! - kiáltott fel Miki. Itt van Zebra Zoli is? És miért kell rajta átmennünk? Vagy a hátán visz át minden gyalogost?- Ó, de hogy! - nevetett Majom mama. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket csíkozása miatt nevezik zebrának. Az meg ott a jelzőlámpa! Segít abban, hogy a biztonságosan átjussunk egyik oldalról, a másikra. Erről tudok egy versikét is:- Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad.Ha ezt megjegyzitek, akkor, nem lesz baj.Nagyon tetszett ez a mondóka a két kismajomnak.A játszótéren, de még fagyizás közben is ezt hajtogatták.- Mami! Igazán remek nap volt ez a mai! - rikkantotta Lipi és Miki.Másnap kacagva mesélték el pajtásaiknak, hogy a városban is van zebra, de az a zebra, nem Zebra Zoli, mint ahogy azt ők hitték.- Ha egyszer, eljuttok a városba - szólt Lipi, akkor, ha ezt a verset megtanuljátok, tudni fogjátok, hogy a közlekedési lámpánál mikor is szabad átkelni. Mondjátok velünk: Ha a lámpa piros,ne lépj le mert tilos!Ha a lámpa zöldet mutat,akkor szabad csak az utad. {loadposition szalag} A szerző profilja
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne. Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek. Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát... Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát! Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön... A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger... No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent! Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni... Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad! S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit. Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett. Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok... {loadposition szalag} A szerző profilja

Magazin előfizetés