Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Benedek Elek - A hétszépségű királykisasszony

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A hétszépségű királykisasszony

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény ember, s annak egy nagy kamasz fia, úgy hívták, hogy Kolontos Bandi.
No, nem is hiába hívták kolontosnak ezt a legényt, mert csupa ostobaság volt minden cselekedete.
Az apját, az anyját majd felvetette az erős búbánat, hogy a fiuk mindenükből kiforgatja a nagy ostobaságával. Egyszer azt mondja az asszony a fiának:
- Eredj, fiam, öntözd meg a virágokat, mert a nagy melegségben mind elszáradnak.


Fogja magát Bandi, lemegy a pincébe. Volt ott három akó bor, felviszi a kertbe, s ráöntözi a virágokra. Sokszor látta, hogy az emberek, ha bort isznak, jókedvük kerekedik, s amint a bort elöntözte, még meg is kérdezte a virágokat:
- Jókedvetek van, ugye? Meghiszem azt!
Máskor meg azt mondták neki, hogy hintse meg az udvart homokkal, hogy egyenes legyen.
Hanem Bandi azt gondolta, hogy jobb a liszt a homoknál, s ami liszt volt a háznál, azt mindet felhintette az udvaron.
Jő ki az apja, nézi, hogy mit csinál Bandi.
- Jaj, te világbolondja, te, mit tettél?
- Talán bizony nem elég egyenes az udvar? - kérdezte Bandi.
- Hiszen megállj, mindjárt megegyenesítlek én!
Előkapott egy husángot, jól elnadrágolta Bandit, de bizony nadrágolhatta, attól ugyan nem jött meg az esze.
Telik-múlik az idő. Gondolja az ember, talán egy kicsit megjött a Bandi esze, s azt mondja neki:
- Eredj, fiam, etesd meg a disznókat, hadd feküdjenek le aztán.
Kimegy Bandi, megeteti a disznókat, de mikor jóllaktak, fogta magát, addig verte egy bottal, míg el nem nyúltak a hídláson. Azzal bement nagy örömmel az apjához, s mondta:
- No, apám, lefektettem a disznókat.
Kimegy az ember, hadd lássa, mit csinált Bandi. Hát, teremtőm, a disznók mind meg vannak dögölve. Elő a husángot az ember, megint jól elnadrágolja Bandit, de bizony nadrágolhatta, attól ugyan meg nem jött az esze.
Estére kerekedik az idő, lefeküsznek, de sem az ember, sem a felesége nem tudott aludni. Sóhajtoztak, tűnődtek, mit csináljanak ezzel az istenveréssel. Ha valahogy szépszerint meg nem szabadulnak tőle, előbb-utóbb koldusbotra juttatja őket.
Eltervezték, hogy akármilyen keserves legyen a szívüknek, kiviszik az erdőbe, s otthagyják. Ahogy lesz, úgy lesz, menjen, amerre szeme lát; éljen, ahogy élhet. Bandi úgy tett, mintha aludnék, még nagyokat is horkolt: jól hallotta, hogy mit egyeztek az öregek. Reggel felkelnek, s mondja a szegény ember Bandinak:
- No, fiam, gyere az erdőbe, vágjunk fát!
Kimennek az erdőbe, s mikor egy jó sűrű helyre érnek, azt mondja az ember Bandinak:
- Te csak maradj itt, fiam. Vágj le egy-két szál fát, én meg továbbmegyek az erdő másik felébe, hátha ott még szebbeket találok.
Bandi nem szólt semmit, úgy tett, mintha ott maradna, de alig ment az apja tíz-húsz lépésre, ment ő is utána, el sem maradott mellőle.
Eleget okoskodott az ember, hogy így meg úgy, maradj ott, nézd ezt a szép fát, milyen szép; nézd ezt, még szebb az! Beszélhetett, akár a fekete földnek, Bandi nem maradott el mellőle.
Mit volt, mit nem tenni a szegény embernek, látta, hogy nem tud megszabadulni Banditól, nagy búsan hazaindult, Bandi meg mindenütt utána.
Amint megy, mendegél hazafelé, szembe jön vele egy ősz öregember, s kérdi:
- Hát kend miért olyan szomorú, földi?
- Hogyne volnék szomorú, öregapám - mondja az ember -, mikor ez az egy fiam van, s az is olyan kolontos.
- Egyet se búsuljon kend, adja nekem a fiát, én majd eszére térítem.
- Én jó szívvel odaadom - mondja az ember -, csak elmenjen kigyelmeddel.
Kérdi a fiától:
- No, Bandi fiam, elmennél-e ezzel az öregemberrel?
- El én, csak jó dolgom legyen.
Mondotta az ősz öregember:
- Ne félj, fiam, nálam jó dolgod lesz.
Azzal elváltak egymástól. A szegény ember ment hazafelé, Bandi is ment az ősz öregemberrel ellenkező irányba, keresztül a rengeteg erdőn. Három nap s három éjjel folyvást mentek, meg sem állottak.
Megszólal egyszer Bandi.
- Öregapám, adjon ennem, mert amióta hazulról eljöttem, még egy befaló falást sem ettem.
- Jól van, fiam - mondotta az ősz öregember.
Azzal benyúlt a zsebébe, kivett onnét három kenyérmorzsát, s Bandi úgy jóllakott abból, mintha három nagy kenyeret evett volna meg, akkorát, mint egy taligakerék.
Tovább mentek, mendegéltek, hát egyszer jön velük szembe két oroszlán. Megijedt Bandi szörnyűképpen; azt hitte, hogy most vége az életének. De az ősz öregember csak egyet pisszentett, s az oroszlánok egyszeribe visszahúzódtak a sűrűségbe. Aztán ismét felkerekedtek s tovább mentek, mendegéltek, rengeteg erdőből nagy pusztaságba értek; nagy pusztaság szélén tengernek partjára. Tengernek partján volt egy nagy nyárfa, arról leszakasztott az ősz öregember egy levelet, belédobta a tengerbe, s ím, halljatok csodát, a nyárfalevél egyszeribe csónakká változott.
Szépen beleültek a csónakba, hét nap s hét éjjel folyton-folyvást eveztek a tengeren, úgy értek a másik partjára, s amikor oda kiléptek, a csónak ismét visszaváltozott nyárfalevélnek.
A tengernek ezen a partján is volt egy nagy nyárfa, s az ősz öregember a nyárfalevelet feldobta a többi levél közé.
Innét is továbbmentek, s egy rengeteg nagy szikla hasadékába értek, ott volt két mohaágy, abba szépen lefeküdtek.
Mondotta az ősz öregember:
- Feküdj le, fiam, aludj, mert reggel korán kelünk, s kezdődik a tanítás.
Lefeküsznek, s még alig pitymallott, fel is kelnek.
Aztán az ősz öregember előszedett mindenféle nagy könyveket. Azokból három nap s három éjjel folyton olvasott, magyarázgatott, de olvashatott, magyarázgathatott, Bandi éppen olyan bolond, éppen olyan kolontos volt, mint annak előtte.
Mondotta az ősz öregember:
- No, látom, fiam, hogy így semmire sem megyek veled, majd másképp próbálom.
Elővett egy aranykalapácsot, s azzal mindennap koppintott egyet Bandi fejére. Ez így tartott fél esztendeig, s hát Bandiból olyan okos ember lett, hogy alig fért az okosság a fejében. Megtanította az öregember mindenféle tündérigékre, de még arra is, hogy kell a nyárfa ágából mindenféle drága süteményeket csinálni. Mikor aztán mindenféle mesterkedésre kitanította, azt mondotta az ősz öregember:
- No most, fiam, eredj isten hírével, próbálj szerencsét.
Három kenyérmorzsát adott Bandinak, s azzal útnak eresztette.
Megy, mendegél Bandi erdőkön-mezőkön által, s mikor megéhezett, csak megevett egy kis morzsát, s úgy jóllakott, hogy egy hétig mehetett vígan tovább. Mikor aztán megette mind a három morzsát, csak levágott egy nyárfaágat, földre csapott vele, s annyi drága jó sütemény volt előtte, hogy meg nem győzte enni.
No, telt-múlt az idő. Talán már egy esztendeje is elmúlt, kettő is, három is, hogy Bandi elvált az ősz öregembertől. Egyszer, amint egy rengeteg erdőn menne keresztül, lát egy kicsi házat. Be akar menni, de nincs az ajtón kilincs. Hát ha nincs, az sem baj. Eszébe jutottak a tündérigék, amelyekre az ősz öregember tanította, s azt mondta az ajtónak:

 

Gingalló,
Szent ajtó,
Nyílj fel magadtól!

Felnyílik az ajtó, bemegy a házba, s hát abban a házban nincs egyéb, csak egy asztal s az asztalon egy nagy könyv.
Az volt írva a könyv táblájára tündérbetűkkel:
A hétszépségű királykisasszony könyve
Felnyitja Bandi a könyvet, nézi, vajon mi van írva belé? Az volt beléírva, hogy annak a királynak, akinek most éppen az országában vándorol, olyan szép leánya volt, mintha a világ leg­szebb hét leányából szőtték-fonták volna össze. Azért volt az ő neve: hétszépségű király­kisasszony. Egyszer Kecskebak, a kecskék királya elment a hétszépségű király­kisasszonyhoz, s megkérte a kezét.
Hétszépségű királykisasszony nagyot kacagott:
- Mit, te förtelem! Még te mersz idejönni?! A legelső királyfiak kérték a kezemet, azoknak sem adtam. Eltakarodj a szemem elől!
Elment Kecskebak nagy búval, bánattal, s nagy bújában, bánatában leugrott a legmagasabb szikla tetejéről, s meghalt szörnyű halálnak halálával. Megtudták a kecskék, hogy mi történt a királyukkal: összeállott tizenkettő, a legnagyobb s legerősebb.
Éjnek idején belopóztak a király palotájába, s mikor a királykisasszony aludott, szarvukra vették az aranyos nyoszolyát, s elnyargaltak vele, mint a fergeteg. Az volt írva tovább a könyvbe, hogy ettől a háztól hetvenhét mérföldnyire, aranyszínű föld alatt van még egy ilyen könyv, abban van megírva, hová, merre lett a hétszépségű királykisasszony.
Nem volt Bandinak maradása. Ment hegyeken-völgyeken átal, s addig meg sem állott, amíg azt az aranyszínű földet meg nem találta. Ott megállott, s azt mondta:

Gingalló,
Szent ajtó,
Bűvös könyv,
Légy itt fönt.

Abban a pillanatban megnyílt a föld, s kiemelkedett belőle egy nagy könyv. Annak is az volt írva a táblájára:
A hétszépségű királykisasszony könyve
Felnyitja a könyvet, olvasgat, lapozgat benne, s hát az van írva szép tündérbetűkkel, hogy a tizenkét kecske a hétszépségű királykisasszonyt elvitte Kecskebak várába. Ott letették a várnak a hetvenhetedik szobájába. Kecskebak anyja elaltatta örökre, s fel sem ébred soha, amíg olyan ember nem vetődik oda, aki tündérigékkel szól hozzá.
Hiszen Bandinak sem kellett egyéb, megfordult, s ment egyenest a hétszépségű király­kis­asszony apjának az udvarába. A király már kihirdette volt ország-világ előtt, hogy annak adja leányát s egész királyságát, aki visszahozza. Próbálták azt királyfiak, hercegek, minden rendű-rangú legények, de egy sem találta meg a hétszépségű királykisasszonyt. Pedig bejárták az egész világot. Keresték víz alatt, föld alatt, keresték a levegőégben, keresték mindenütt, de nem akadtak a nyomára. Akkor ért a király udvarába Bandi, s ajánlotta magát, hogy ő, egy élete, egy halála, de valahol a királykisasszonyt megtalálja.
- Jól van, fiam - mondotta a király -, kilencvenkilencen már megpróbálták, s nem találták, te vagy a századik, hátha neked szolgál a szerencse.
Adott a király alája aranyszőrű paripát, a legszebbet a méneséből. Ezüstöt, aranyat elegendőt, hogy ne legyen pénzben hiányossága.
Elindult Bandi, repült az aranyszőrű paripával, mint a madár. Hetedik nap megérkezik Kecskebak várához, s hát, teremtőm, volt azon kapu száz is, ajtó ezer is, de egyen sem volt kilincs. Megáll Bandi egy ajtó előtt, s azt mondja:

Gingalló,
Szent ajtó,
Nyílj fel magadtól!

S fölnyílt nemcsak az az ajtó, amelyik előtt állott, fölnyílt a többi is; fölnyíltak a kapuk is, megvilágosodott az egész palota, ragyogott, tündökölt, mint a gyémánt, minden szögletje. Aztán elindult, s ment végig a szobákon; be a hetvenhetedikbe. Ott feküdt a királykisasszony aranynyoszolyában. Fehér volt, mint a liliom, de olyan szép, mintha nem hét, de hetvenhét szép leányból szőtték-fonták volna össze. Bandi megállott a nyoszolya előtt, rávetette szemét a hétszépségű királykisasszonyra, s azt mondotta csendesen:

Gingalló,
Szent ajtó,
Kelj fel nyoszolyádból!

S ím, egyszerre felnyitotta szemét a hétszépségű királykisasszony. Reá nézett, arca, szeme mosolygott, aztán fölkelt a nyoszolyából, megölelte a legényt, s azt mondta lelkes szóval:
- Te léssz nekem, te léssz, az én hites párom!
Mindjárt fölkaptak az aranyszőrű paripára, s meg sem állottak hazáig. Volt otthon öröm, de milyen nagy! Egyszeribe lakodalmat laktak, lakodalom után tojáshéjba kerekedtek, a Tiszán leereszkedtek; Tisza partján egy helyt kikötöttek, s addig-addig jártak-keltek, míg a Bandi apját s anyját meg nem találták. Vitték magukkal az országukba. Bezzeg azután volt jó dolguk, sóra, fára nem volt gondjuk.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

 

 

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Titi Hajnalka - Az otthontalan kisegér
Titi Hajnalka - Az otthontalan kisegér Csak egy hideg őszi nap volt,Az ég mindenre felmordult-Gyűltek a sötét fellegek,Mert Szélúrfi közeledett. Csattogott az egek alja,Nem kellemes a viharba:Dűt, borít és mindent szétzúz,Jobb ha menedékbe vonulsz. Erdő szélén volt egy kunyhó,Sok éve áztatta eső és hó.Molyok rágták gerendáit,Ember oly régen nem járt itt... Csak...
2018-08-17
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - Nyári hívogató
Titi Hajnalka - Nyári hívogató Jaj, de jó ha itt a nyár,Akkor ezer móka vár!Kinn a réten ugrálunk,Haza este sem vágyunk! Így az élet vidámság,Jöhet a sok kívánság!Még Cirmi is mosolyog,sosem volt ilyen boldog.Gyere, játssz hát most velünk,Addig míg jó a kedvünk!Ugrándozz és nevessél,Köztünk boldog lehetnél! {loadposition szalag}  
2018-08-16
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Móricz Zsigmond - A HÉJA
 A HÉJA Száll a héjaMagosan,Földre röppenHamisan.Tyuk: - Mit akarsz itt héja?Héja: - Ások.Tyuk: - Mit ásol te héja?Héja: - Kútat.Tyuk: - Minek a kút, héja?Héja: - Víznek.Tyuk: - Minek a víz, héja?Héja: - Főzni.Tyuk: - Mit főzöl te héja?Héja: - Csirkét.Tyuk: - A magadét, héja?Héja: - A tiedet ellopom.Tyuk: - Anyja vagyok, nem hagyom!Hess! Hess! Hess!És a...
2018-08-07
Móricz Zsigmond - 1879...
Tovább is van mondjam még?
Pósa Lajos - Tömérdek barika.
Pósa Lajos - Tömérdek barika. Volt egyszer egy ember,Nem is olyan régen;Annyi volt a pénze,Mint csillag az égen. Egyebe is volt még,Úgy emlékszem rája:Mint réten a fűszál,Annyi barikája. Egyszer csak, hogy s hogy nem,Elfogyott a sok kincs.Összecsapja kezét:„Uram Isten! Volt - nincs!” Mit csináljon már most?Töri fejét rajta -Azt a sok barikátA vásárra hajtja. El is...
2018-08-07
Pósa Lajos
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv 2
Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép királyság, ahol egy jószívű király uralkodott szeretett feleségével. Szerette nagyon a nép, a gonoszságnak még híre sem volt ezen a vidéken, boldogan éltek az emberek, s végezte mindenki a maga dolgát. De nem volt teljesen boldog a királyi pár, hiszen hosszú éveken át,...
2018-07-25
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - A kis pocaklakó
Titi Hajnalka - A kis pocaklakó Kezdetben volt Apa és Anya, aztán megszületett Lili.Lili csodaszép kislány volt, ő lett Anyu és Apu szeme fénye, a „Kis család királyság” angyalhajú aprósága, akire még Napocska is szeretettel mosolygott és elragadtatással simogatta arcocskáját a Szél. Nem is volt nála boldogabb, az egész földkerekségen! A nap fénypontja az volt,...
2018-07-22
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Légy önmagad!
Orgovàn Irén - Légy önmagad! Szeresd azt ki vagy ,mert az is te vagy !Ne higgy másnak ha rosszat vallanak. Légy boldog,nagyon vidám.Hisz így szeret az egész világ.Tüzes a nyelv ,nagyon éles,Akár egy kard. Megvághat ,de el nem vérezhetsz!Állj fel küzdj!Ne félj semmitől. Bátor a szív, nemes harcos!Te!Te ki a világnak legnagyobb kincs. Ne engedj utat a szomorúságnak,agy...
2018-07-14
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - Az otthontalan kisegér
Titi Hajnalka - Az otthontalan kisegér Csak egy hideg őszi nap volt,Az ég mindenre felmordult-Gyűltek a sötét fellegek,Mert Szélúrfi közeledett. Csattogott az egek alja,Nem kellemes a viharba:Dűt, borít és mindent szétzúz,Jobb ha menedékbe vonulsz. Erdő szélén volt egy kunyhó,Sok éve áztatta eső és hó.Molyok rágták gerendáit,Ember oly régen nem járt itt... Csak egy apró kis egérkeLakott benne, egy ideje.Igaz nem volt rég családja,De legalább volt egy háza. S most Szélúrfi nagy dühében;Szétrombolt, mit talált éppen.Mindent tiport az útjából,A kis kunyhót is gerendástól. Szegény Cinci, mihez kezdjen?Otthontalan, hová menjen?Igaz még a kis egérlyukA rom alatt ott tátongott... "Talán majd egy szép napon,Megtalálom otthonom.Még mielőtt beáll a tél!"Így remélt a kisegér. Batyut kötött a hátára,S elindult a nagyvilágba.Sárban, vízben járta útját,Míg kereste új otthonát. Rögös útján, erdő mélyén,Egy fárasztó nap legvégén,Egy gombatő árnyékában.Csigusz morgott egymagában: -Szerbusz Csigusz! Miért vagy mérges?Mert a házam nem kényelmes!Nincs asztalom, s nincsen székem,Éjjel- nappal cipelhetem! - A te helyedben, én úgy örülnék,Van otthonod, ami meseszép!Hullhat a hó, jöhet eső és szél,A te házad ott van mindig kéznél! -Milyen igaz!- nevetett boldogan-Valóban csodaszép házam van!E naptól büszkén viselte a házát,S kint fogyasztotta el vacsoráját. Nyugodni készült már a nap,Cinci fáradt és roskatag...Fáradtan huppant a földre le,Azonnal leragadt két szeme. A tücsök hegedült lágy zenét,Ő már nem hallotta énekét.Mosollyal pihent az avaron,Otthonra lelt tán az álmokon... Mire ő legmélyebb, álmából felébredt,A nap már majdnem delelőre lépett.Nem messze újra morgolódást hallott,S megpillantott egy kicsi vakondot: -Ejnye- bejnye, irgum- burgum!Éjjel- nappal mindig túrom,Mégsem fényes az otthonom!Ez az én legnagyobb bajom! - Te napfényes otthont akarsz,Közben mindent földdel takarsz?Hogy legyen világos otthonod,Ha nem építesz be egy ablakot? - Milyen igaz!- nevetgélte-Hogy nem jutott még eszembe?Beállítok egy ablakot,Aztán majd tovább fúrhatok. Cinci innen is tovább indult,Mindig új otthonára gondolt...Bár neki lenne meg a kicsi háza,Nem panaszkodna semmi másra!! Lassan haladt a rengetegbe,Teknőc úr jött most vele szembe:- De nehéz a házam!- sóhajtotta-Ezért a járásom olyan...
Titi Hajnalka - Nyári hívogató
Titi Hajnalka - Nyári hívogató Jaj, de jó ha itt a nyár,Akkor ezer móka vár!Kinn a réten ugrálunk,Haza este sem vágyunk! Így az élet vidámság,Jöhet a sok kívánság!Még Cirmi is mosolyog,sosem volt ilyen boldog.Gyere, játssz hát most velünk,Addig míg jó a kedvünk!Ugrándozz és nevessél,Köztünk boldog lehetnél! {loadposition szalag}  
Móricz Zsigmond - A HÉJA
 A HÉJA Száll a héjaMagosan,Földre röppenHamisan.Tyuk: - Mit akarsz itt héja?Héja: - Ások.Tyuk: - Mit ásol te héja?Héja: - Kútat.Tyuk: - Minek a kút, héja?Héja: - Víznek.Tyuk: - Minek a víz, héja?Héja: - Főzni.Tyuk: - Mit főzöl te héja?Héja: - Csirkét.Tyuk: - A magadét, héja?Héja: - A tiedet ellopom.Tyuk: - Anyja vagyok, nem hagyom!Hess! Hess! Hess!És a héjaÉhesen,Tovább repültMérgesen. {loadposition szalaag} 
Pósa Lajos - Tömérdek barika.
Pósa Lajos - Tömérdek barika. Volt egyszer egy ember,Nem is olyan régen;Annyi volt a pénze,Mint csillag az égen. Egyebe is volt még,Úgy emlékszem rája:Mint réten a fűszál,Annyi barikája. Egyszer csak, hogy s hogy nem,Elfogyott a sok kincs.Összecsapja kezét:„Uram Isten! Volt - nincs!” Mit csináljon már most?Töri fejét rajta -Azt a sok barikátA vásárra hajtja. El is elindúlnak,Mennek, mendegélnek,Hegyen túl, völgyön túlA Dunához érnek. Széles Duna vizénKeskeny kis hidacska:Csak egy bari fért elEgy széltibe rajta. Mennek egymásután,Szól az ezüst csengő:„Ne félj, édes gazdánk,Lesz sok ezer pengő!” Majd ha a sok bárányÁtalmegy a hídon:Folytatom a mesét,Ujra szól a sípom. {loadposition szalaag}
Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv 2
Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép királyság, ahol egy jószívű király uralkodott szeretett feleségével. Szerette nagyon a nép, a gonoszságnak még híre sem volt ezen a vidéken, boldogan éltek az emberek, s végezte mindenki a maga dolgát. De nem volt teljesen boldog a királyi pár, hiszen hosszú éveken át, hiába várakoztak, nem jött a gyermek áldás. A királynő fáradhatatlanul imádkozott, mígnem egy nap maga Tündérkirálynő jelent meg előtte, s azt mondta:– Ne szomorkodj tovább királynő, megáldalak téged! Gyermeked születik, aki örökli majd a te szépségedet, a király jóságát, s nevetésétől még a gonosz szívek is meglágyulnak. Úgy is lett. Egy csodálatos reggelen végre megszületett a királyi gyermek, egy gyönyörű, kis királylány, akinek a nevetése meglágyított minden emberi szívet, még a legkonokabbakét is. Nem is volt boldogabb család, az egész világon. Játékosan, nevetgélve teltek mindennapjaik.Az idő gyorsan telt, s a kicsi lány egyre csak nőtt, mígnem belépett a 10-ik esztendejébe. Natália születésnapja, nemzeti ünnepnek számított a birodalomban, ami azt jelentette, hogy az emberek szabad napot kaptak, és mulatott ott mindenki, még a legutolsó koldus is kapott a szülinapi tortából! Feldíszítették az egész országot, kiváltképp a palotát. Csak a zenészek és a bohócok dolgoztak ezen a napon, szórakoztatták a népet. Olyan volt, mintha örökké tartana, ez a felhőtlen boldogság, ami a királyi család kiváltsága volt, a kicsi királylány születése óta.Valójában azonban a gonosz, sötét erők most is, mint mindig, a jó ellen szervezkedtek. Míg ők mulatoztak a palotában, Szélia a sötét oldal királynője, gonosz szándékkal feléjük közeledett. Egyetlen célja volt a világon, mégpedig az, hogy megerősítse a hatalmát. Attól sem riadt vissza, hogy a fekete mágiát használja, s kitanulta minden boszorkány tudományát. El lehet képzelni, milyen hatalmas erővel rendelkezett!Amikor megjelent a palotában, fekete fellegek borították be az eget, síri csend támadt, s beborított mindent a sötétség. Alig egy pillanat volt az egész, nem is szólt semmit, de mire ismét világos lett, a királylánynak nyoma sem volt.Az emberek még mindig némán álltak, mozdulatlanul. A királynő sikolya törte meg csendet, ahogyan gyermeke nevét kiáltotta. A...
Titi Hajnalka - A kis pocaklakó
Titi Hajnalka - A kis pocaklakó Kezdetben volt Apa és Anya, aztán megszületett Lili.Lili csodaszép kislány volt, ő lett Anyu és Apu szeme fénye, a „Kis család királyság” angyalhajú aprósága, akire még Napocska is szeretettel mosolygott és elragadtatással simogatta arcocskáját a Szél. Nem is volt nála boldogabb, az egész földkerekségen! A nap fénypontja az volt, amikor Anyu meleg ölelésébe bújhatott és megsimogatta a haját. Ilyenkor érezte a leginkább a biztonságot, a szeretetet, amit soha nem akart elveszíteni.- Szeretlek Anya!- mondta mosolyogva.- Én is szeretlek, kicsim!- felelte Anyu.Az idő csak telt, Lili is cseperedett, s Anyu hasa napról – napra kerekedni kezdett. Lili nagyon megijedt, nem értette miért, arra gondolt, talán Anyu beteg?- Nem, nem vagyok beteg!- nevetett Anyu– Kis pocaklakó van a hasamban.Lili még mindig nem értett semmit. Az a „kis pocaklakó” csak nem lehet egészséges dolog! Valamiféle élősködő lenne? És az miért jó Anyunak? Neki nem ijesztő?- De mit keres a hasadban?- Tudod valamikor te is itt laktál a pocimban. Amikor pedig erős és nagy lettél, s már nem fértél el itt benn, megszülettél. Kistestvéred lesz Lili!Lili ekkor rémült meg igazán. Ő aztán nem tudott örülni a hírnek. Most mihez kezd? Most ki fogja őt szeretni? Osztozkodnia kell Anyun, Apun. Mindenki a babát fogja szeretni. A „Kis család királyságban” csak ő lehet a hercegnő, nincs helye senki másnak!- Hát nem örülsz?- nézett rá Anyu.- Nem!- felelte dacosan, és kirohant a kertbe.Ez volt az a hely ahol, amikor bánat érte, mindig meg tudott vigasztalódni. Anyuval sok szép virágot ültettek ide, meseszép színekben pompázott az egész virágos kert. Volt itt minden: tulipán, margaréta, borzaskata, porcsin-, és bazsarózsa, harangvirág, liliom, s még sorolhatnánk. Reggel, este odaadóan öntözték valamennyit, ha kellett pedig meg is kapálták. A virágok sem maradtak hálátlanok színeikkel, gyönyörűséggel tündököltek, s a levegőt finom illatokkal árasztották el.Lili leült a virágok közé, a mellette lévő rózsát nézte, amely új bimbókkal büszkélkedett az elmúlt nap óta. Szemei megteltek könnyel. Magányosnak érezte magát, mint akit már senki sem szeret. Egy könnycsepp csillant meg a fényben, lassan végiggurult az arcán, majd egyenesen a rózsára hullott. Fejét a tenyerébe hajtva kezdett sírni.- Gyermekkönnyek! Sós és...
Orgovàn Irén - Légy önmagad!
Orgovàn Irén - Légy önmagad! Szeresd azt ki vagy ,mert az is te vagy !Ne higgy másnak ha rosszat vallanak. Légy boldog,nagyon vidám.Hisz így szeret az egész világ.Tüzes a nyelv ,nagyon éles,Akár egy kard. Megvághat ,de el nem vérezhetsz!Állj fel küzdj!Ne félj semmitől. Bátor a szív, nemes harcos!Te!Te ki a világnak legnagyobb kincs. Ne engedj utat a szomorúságnak,agy teret a boldogságnak.Arcodon mindig mosoly ragyogjon. Mert kik ellenségek!kínból táplálkoznak,mosolyodtól rogynak térdre.S vesznek a háború sötét mélyébe... Mondd el minden reggel,Így vagyok tökéletes.Hisz belőlem csak egy van.Így hasonmásom nincsen. {loadposition mobil}

Magazin előfizetés