Titi Hajnalka - Az otthontalan kisegér
Titi Hajnalka - Az otthontalan kisegér
Csak egy hideg őszi nap volt,Az ég mindenre felmordult-Gyűltek a sötét fellegek,Mert Szélúrfi közeledett.
Csattogott az egek alja,Nem kellemes a viharba:Dűt, borít és mindent szétzúz,Jobb ha menedékbe vonulsz.
Erdő szélén volt egy kunyhó,Sok éve áztatta eső és hó.Molyok rágták gerendáit,Ember oly régen nem járt itt...
Csak egy apró kis egérkeLakott benne, egy ideje.Igaz nem volt rég családja,De legalább volt egy háza.
S most Szélúrfi nagy dühében;Szétrombolt, mit talált éppen.Mindent tiport az útjából,A kis kunyhót is gerendástól.
Szegény Cinci, mihez kezdjen?Otthontalan, hová menjen?Igaz még a kis egérlyukA rom alatt ott tátongott...
"Talán majd egy szép napon,Megtalálom otthonom.Még mielőtt beáll a tél!"Így remélt a kisegér.
Batyut kötött a hátára,S elindult a nagyvilágba.Sárban, vízben járta útját,Míg kereste új otthonát.
Rögös útján, erdő mélyén,Egy fárasztó nap legvégén,Egy gombatő árnyékában.Csigusz morgott egymagában:
-Szerbusz Csigusz! Miért vagy mérges?Mert a házam nem kényelmes!Nincs asztalom, s nincsen székem,Éjjel- nappal cipelhetem!
- A te helyedben, én úgy örülnék,Van otthonod, ami meseszép!Hullhat a hó, jöhet eső és szél,A te házad ott van mindig kéznél!
-Milyen igaz!- nevetett boldogan-Valóban csodaszép házam van!E naptól büszkén viselte a házát,S kint fogyasztotta el vacsoráját.
Nyugodni készült már a nap,Cinci fáradt és roskatag...Fáradtan huppant a földre le,Azonnal leragadt két szeme.
A tücsök hegedült lágy zenét,Ő már nem hallotta énekét.Mosollyal pihent az avaron,Otthonra lelt tán az álmokon...
Mire ő legmélyebb, álmából felébredt,A nap már majdnem delelőre lépett.Nem messze újra morgolódást hallott,S megpillantott egy kicsi vakondot:
-Ejnye- bejnye, irgum- burgum!Éjjel- nappal mindig túrom,Mégsem fényes az otthonom!Ez az én legnagyobb bajom!
- Te napfényes otthont akarsz,Közben mindent földdel takarsz?Hogy legyen világos otthonod,Ha nem építesz be egy ablakot?
- Milyen igaz!- nevetgélte-Hogy nem jutott még eszembe?Beállítok egy ablakot,Aztán majd tovább fúrhatok.
Cinci innen is tovább indult,Mindig új otthonára gondolt...Bár neki lenne meg a kicsi háza,Nem panaszkodna semmi másra!!
Lassan haladt a rengetegbe,Teknőc úr jött most vele szembe:- De nehéz a házam!- sóhajtotta-Ezért a járásom olyan...
Titi Hajnalka - Nyári hívogató
Titi Hajnalka - Nyári hívogató
Jaj, de jó ha itt a nyár,Akkor ezer móka vár!Kinn a réten ugrálunk,Haza este sem vágyunk!
Így az élet vidámság,Jöhet a sok kívánság!Még Cirmi is mosolyog,sosem volt ilyen boldog.Gyere, játssz hát most velünk,Addig míg jó a kedvünk!Ugrándozz és nevessél,Köztünk boldog lehetnél!
{loadposition szalag}
Móricz Zsigmond - A HÉJA
A HÉJA
Száll a héjaMagosan,Földre röppenHamisan.Tyuk: - Mit akarsz itt héja?Héja: - Ások.Tyuk: - Mit ásol te héja?Héja: - Kútat.Tyuk: - Minek a kút, héja?Héja: - Víznek.Tyuk: - Minek a víz, héja?Héja: - Főzni.Tyuk: - Mit főzöl te héja?Héja: - Csirkét.Tyuk: - A magadét, héja?Héja: - A tiedet ellopom.Tyuk: - Anyja vagyok, nem hagyom!Hess! Hess! Hess!És a héjaÉhesen,Tovább repültMérgesen.
{loadposition szalaag}
Pósa Lajos - Tömérdek barika.
Pósa Lajos - Tömérdek barika.
Volt egyszer egy ember,Nem is olyan régen;Annyi volt a pénze,Mint csillag az égen.
Egyebe is volt még,Úgy emlékszem rája:Mint réten a fűszál,Annyi barikája.
Egyszer csak, hogy s hogy nem,Elfogyott a sok kincs.Összecsapja kezét:„Uram Isten! Volt - nincs!”
Mit csináljon már most?Töri fejét rajta -Azt a sok barikátA vásárra hajtja.
El is elindúlnak,Mennek, mendegélnek,Hegyen túl, völgyön túlA Dunához érnek.
Széles Duna vizénKeskeny kis hidacska:Csak egy bari fért elEgy széltibe rajta.
Mennek egymásután,Szól az ezüst csengő:„Ne félj, édes gazdánk,Lesz sok ezer pengő!”
Majd ha a sok bárányÁtalmegy a hídon:Folytatom a mesét,Ujra szól a sípom.
{loadposition szalaag}
Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv 2
Titi Hajnalka - A csodálatos mesekönyv
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép királyság, ahol egy jószívű király uralkodott szeretett feleségével. Szerette nagyon a nép, a gonoszságnak még híre sem volt ezen a vidéken, boldogan éltek az emberek, s végezte mindenki a maga dolgát. De nem volt teljesen boldog a királyi pár, hiszen hosszú éveken át, hiába várakoztak, nem jött a gyermek áldás. A királynő fáradhatatlanul imádkozott, mígnem egy nap maga Tündérkirálynő jelent meg előtte, s azt mondta:– Ne szomorkodj tovább királynő, megáldalak téged! Gyermeked születik, aki örökli majd a te szépségedet, a király jóságát, s nevetésétől még a gonosz szívek is meglágyulnak.
Úgy is lett. Egy csodálatos reggelen végre megszületett a királyi gyermek, egy gyönyörű, kis királylány, akinek a nevetése meglágyított minden emberi szívet, még a legkonokabbakét is. Nem is volt boldogabb család, az egész világon. Játékosan, nevetgélve teltek mindennapjaik.Az idő gyorsan telt, s a kicsi lány egyre csak nőtt, mígnem belépett a 10-ik esztendejébe. Natália születésnapja, nemzeti ünnepnek számított a birodalomban, ami azt jelentette, hogy az emberek szabad napot kaptak, és mulatott ott mindenki, még a legutolsó koldus is kapott a szülinapi tortából! Feldíszítették az egész országot, kiváltképp a palotát. Csak a zenészek és a bohócok dolgoztak ezen a napon, szórakoztatták a népet. Olyan volt, mintha örökké tartana, ez a felhőtlen boldogság, ami a királyi család kiváltsága volt, a kicsi királylány születése óta.Valójában azonban a gonosz, sötét erők most is, mint mindig, a jó ellen szervezkedtek. Míg ők mulatoztak a palotában, Szélia a sötét oldal királynője, gonosz szándékkal feléjük közeledett. Egyetlen célja volt a világon, mégpedig az, hogy megerősítse a hatalmát. Attól sem riadt vissza, hogy a fekete mágiát használja, s kitanulta minden boszorkány tudományát. El lehet képzelni, milyen hatalmas erővel rendelkezett!Amikor megjelent a palotában, fekete fellegek borították be az eget, síri csend támadt, s beborított mindent a sötétség. Alig egy pillanat volt az egész, nem is szólt semmit, de mire ismét világos lett, a királylánynak nyoma sem volt.Az emberek még mindig némán álltak, mozdulatlanul. A királynő sikolya törte meg csendet, ahogyan gyermeke nevét kiáltotta. A...
Titi Hajnalka - A kis pocaklakó
Titi Hajnalka - A kis pocaklakó
Kezdetben volt Apa és Anya, aztán megszületett Lili.Lili csodaszép kislány volt, ő lett Anyu és Apu szeme fénye, a „Kis család királyság” angyalhajú aprósága, akire még Napocska is szeretettel mosolygott és elragadtatással simogatta arcocskáját a Szél. Nem is volt nála boldogabb, az egész földkerekségen!
A nap fénypontja az volt, amikor Anyu meleg ölelésébe bújhatott és megsimogatta a haját. Ilyenkor érezte a leginkább a biztonságot, a szeretetet, amit soha nem akart elveszíteni.- Szeretlek Anya!- mondta mosolyogva.- Én is szeretlek, kicsim!- felelte Anyu.Az idő csak telt, Lili is cseperedett, s Anyu hasa napról – napra kerekedni kezdett. Lili nagyon megijedt, nem értette miért, arra gondolt, talán Anyu beteg?- Nem, nem vagyok beteg!- nevetett Anyu– Kis pocaklakó van a hasamban.Lili még mindig nem értett semmit. Az a „kis pocaklakó” csak nem lehet egészséges dolog! Valamiféle élősködő lenne? És az miért jó Anyunak? Neki nem ijesztő?- De mit keres a hasadban?- Tudod valamikor te is itt laktál a pocimban. Amikor pedig erős és nagy lettél, s már nem fértél el itt benn, megszülettél. Kistestvéred lesz Lili!Lili ekkor rémült meg igazán. Ő aztán nem tudott örülni a hírnek. Most mihez kezd? Most ki fogja őt szeretni? Osztozkodnia kell Anyun, Apun. Mindenki a babát fogja szeretni. A „Kis család királyságban” csak ő lehet a hercegnő, nincs helye senki másnak!- Hát nem örülsz?- nézett rá Anyu.- Nem!- felelte dacosan, és kirohant a kertbe.Ez volt az a hely ahol, amikor bánat érte, mindig meg tudott vigasztalódni. Anyuval sok szép virágot ültettek ide, meseszép színekben pompázott az egész virágos kert. Volt itt minden: tulipán, margaréta, borzaskata, porcsin-, és bazsarózsa, harangvirág, liliom, s még sorolhatnánk. Reggel, este odaadóan öntözték valamennyit, ha kellett pedig meg is kapálták. A virágok sem maradtak hálátlanok színeikkel, gyönyörűséggel tündököltek, s a levegőt finom illatokkal árasztották el.Lili leült a virágok közé, a mellette lévő rózsát nézte, amely új bimbókkal büszkélkedett az elmúlt nap óta. Szemei megteltek könnyel. Magányosnak érezte magát, mint akit már senki sem szeret. Egy könnycsepp csillant meg a fényben, lassan végiggurult az arcán, majd egyenesen a rózsára hullott. Fejét a tenyerébe hajtva kezdett sírni.- Gyermekkönnyek! Sós és...
Orgovàn Irén - Légy önmagad!
Orgovàn Irén - Légy önmagad!
Szeresd azt ki vagy ,mert az is te vagy !Ne higgy másnak ha rosszat vallanak.
Légy boldog,nagyon vidám.Hisz így szeret az egész világ.Tüzes a nyelv ,nagyon éles,Akár egy kard.
Megvághat ,de el nem vérezhetsz!Állj fel küzdj!Ne félj semmitől.
Bátor a szív, nemes harcos!Te!Te ki a világnak legnagyobb kincs.
Ne engedj utat a szomorúságnak,agy teret a boldogságnak.Arcodon mindig mosoly ragyogjon.
Mert kik ellenségek!kínból táplálkoznak,mosolyodtól rogynak térdre.S vesznek a háború sötét mélyébe...
Mondd el minden reggel,Így vagyok tökéletes.Hisz belőlem csak egy van.Így hasonmásom nincsen.
{loadposition mobil}
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy cigány meg két szegény ember. Egyszer ezek így hárman kimentek az erdőre fáért. Hát amint vágják a fát, egyszer megszólal valamelyik:
A kiskakas gyémánt félkrajcárja
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska meg egy jércike; amint ott kapargáltak a szemétdombon, megtalált a jércike egy szem kökényt, el akarta nyelni, megakadt a torkán, elkezdett fulladozni, kérte a kakaskát:
A kóró és a kis madár
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra. Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg.
tt is volt, ott is volt, édesapámnak is volt, édesanyámnak is volt, nekem is volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett egy tálból; odamegy egy kis egér, csak nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska:
A kis ködmön
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé lett az utolsó szó.
Volt a világon egy kis malac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odamegy egy nagy, ordas farkas, beszól az ajtón:
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig szomorú volt, senki se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép leánya úgy a búnak adta magát;
