Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Czakó sírján

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Czakó sírján

Ott a költő sírja, a kicsiny fehér domb,
Ujon ásott sír az, nem nőtte be hant;
Ormán az öreg tél pihen ősz hajával,
Ifju élet romja temetve alant.
Mért halt meg? hiszen még oly soká élhetett:
Bölcs kárhoztatás! menj, dobd reá kövedet.

„Gyönge az a lélek, mely az élet súlyát
Nem bírva, leroskad a pálya felén;
Nem férfi az, aki fölveszi a gyilkot,
Melyet vigaszul hagy a futó remény.”
Imhol a nyugágy, mit kislelkűség vetett
Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet!

Te, kit aranyhímes pólyába kötöztek
S fednek születésed érdemcsillagi,
Kire gondolkozni sem szorult magadra,
S minden gondolatod más találja ki:
Ily halál sohasem fog érni tégedet:
Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet!

Te erős jellem, ki csúszva-mászva győzesz,
Akit a kegyszellő jobbra-balra hajt,
Ki el birsz feledni egy hitvány mosolyért
Annyi könnyes arcot, annyi zok sohajt,
Ki az érző szívet gúnyosan neveted:
Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet!

Te, ki földi léted boldog hizlalóján
Nem sejted, hogy benned égi szellem él;
Ki, ha vágyaidat mérsékleni tudnád,
Oktalan állatnak is beillenél:
Soha ilyen gyászos nem leend végzeted:
Nagy lélek, eredj, dobd a sírra kövedet!

Te, utonállója minden pénzdarabnak,
Kit silány éltedhez bilincsel az érc,
Ki, ha rajtad állna - míg lesz a világon
Nem tied egy fillér - örök-évig élsz,
E merényt te soha, soha nem követed:
Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet!

És te szellemfukar, ki rideg falak közt
Gyüjtesz a penésznek halott tudományt,
Kit nem érdekel a hitvány földi ember,
Míg a hold lakói állapotja bánt:
Nagy lélek, eredj, dobd a sirra kövedet
Vagy kőnél keményebb szivtelen könyvedet!

Mi pedig, barátim, járjunk el a sirhoz
Olvasztani róla könnyel a havat,
Hadd sírjon a szív, ha itélni erőtlen!
Tán így hamarább jön az enyhe tavasz
S béhinti virággal az egyszerü dombot,
Hol ő pihen, aki tövis közt bolyongott.

(1848)

 

Comments powered by CComment

Kategória: /

Legfrissebb anyagok

Vörösmarti Mihály - Szózat
Vörösmarty Mihály - Szózat   Hazádnak rendületlenűlLégy híve, oh magyar;Bölcsőd az s majdan sírod is,Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivűlNincsen számodra hely;Áldjon vagy verjen sors keze;Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszorApáid vére folyt;Ez, melyhez minden szent nevetEgy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hősÁrpádnak hadai;Itt...
2018-08-19
Vörösmarty Mihály
Tovább is van mondjam még?
Vörösmarti Mihály - A korcsokhoz
Vörösmarty Mihály - A korcsokhoz   Hová rohantok átkozott gonosz fiak?Mi készt ezekre? büntetlenFog hát az undok visszaélés bennetekTenyészni, gyáva fajzatok?Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,Midőn serényen ébredez,Imez fajúltak átkosan kelő hadaAlázza, dúlja, dönti meg. Attila nyelve (melynek intő hangiraRemegve tért ki a világElőled, ó nagy hős!) íme...
2018-08-19
Vörösmarty Mihály
Tovább is van mondjam még?
Vörösmarti Mihály - Atyám sírjához
Vörösmarty Mihály - Atyám sírjához   Feléd borongnak, bús temető, komorS vad képzetekben éji keserveim;Feléd, hol elhúnyt jó atyámatSír födi, és füzeid takarják. Oh, a kegyesség szendereg ott maga,Mely földet únván, a rokon égiekCsendébe visszatére, s engemGyámtalanúl hagya itt epedni. De nem soká küzd, érzem előre is,Nem küzd sokáig bánatos életem:A...
2018-08-19
Vörösmarty Mihály
Tovább is van mondjam még?
Ady Endre - Tüzes seb vagyok
Ady Endre - Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,Kínoz a fény és kínoz a harmat,Téged akarlak, eljöttem érted,Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzva, fehéren,Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,Te vagy a kínom, gyehennám nékem,Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,Adj...
2018-08-19
Ady Endre
Tovább is van mondjam még?
Ady Endre - Vad szirttetőn állunk
Ady Endre - Vad szirttetőn állunk Vad szirttetőn mi kettenÁllunk árván, meredten,Állunk összetapadtan,Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak,Amíg összefonódnak:Kékes, reszkető ajkunk.Míg csókolsz, nincsen szavunk,Ha megszólalsz zuhanunk. {loadposition szalag}
2018-08-19
Ady Endre
Tovább is van mondjam még?
Ady Endre - Hiába kísértsz hófehéren
Ady Endre - Hiába kísértsz hófehéren Én beszennyezlek. Én beszennyezlekA leghavasabb, legszebb éjen:Hiába kisértsz hófehéren. Színem elé parancsolom majdFehér köntösös szűzi árnyad,Saját lelkemből fölcibállak. Hiába libeg félve, fázva:Telefröccsentem tintalével,Vérrel, gennyel, könnyel, epével. Hiába reszket, hiába reszket:Befoltozom gyanuval,...
2018-08-19
Ady Endre
Tovább is van mondjam még?
Mátyás király - szegény favágó
Mátyás király és a szegény favágó Egyszer Mátyás király, hogy, hogy nem, eltévedt egy erdőben. Leszakadt a nagy úri társaság-tól, akikkel együtt vadászott. Ment erre is, ment arra is, de sehogy nem talált ki a rengetegből. Igen megörült, amikor rátalált egy rongyos favágóra.- Segítsen az Isten, te favágó! - köszöntötte a király.- Hát bizony jól tenné, ha...
2018-08-19
Mátyás királyról -...
Tovább is van mondjam még?
Vörösmarti Mihály - Szózat
Vörösmarty Mihály - Szózat   Hazádnak rendületlenűlLégy híve, oh magyar;Bölcsőd az s majdan sírod is,Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivűlNincsen számodra hely;Áldjon vagy verjen sors keze;Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszorApáid vére folyt;Ez, melyhez minden szent nevetEgy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hősÁrpádnak hadai;Itt törtek össze rabigátHunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozákVéres zászlóidat,S elhulltanak legjobbjainkA hosszu harc alatt. És annyi balszerencse közt,Oly sok viszály után,Megfogyva bár, de törve nem,Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ!Hozzád bátran kiált:„Egy ezredévi szenvedésKér éltet vagy halált!” Az nem lehet hogy annyi szívHiában onta vért,S keservben annyi hű kebelSzakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő,És oly szent akaratHiába sorvadozzanakEgy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fogEgy jobb kor, mely utánBuzgó imádság epedezSzázezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell,A nagyszerű halál,Hol a temetkezés fölöttEgy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sűlyed el,Népek veszik körűl,S az ember millióinakSzemében gyászköny űl. Légy híve rendületlenűlHazádnak, oh magyar:Ez éltetőd, s ha elbukál,Hantjával ez takar. A nagy világon e kivűlNincsen számodra hely;Áldjon vagy verjen sors keze:Itt élned, halnod kell. 1836 {loadposition szalag}
Vörösmarti Mihály - A korcsokhoz
Vörösmarty Mihály - A korcsokhoz   Hová rohantok átkozott gonosz fiak?Mi készt ezekre? büntetlenFog hát az undok visszaélés bennetekTenyészni, gyáva fajzatok?Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,Midőn serényen ébredez,Imez fajúltak átkosan kelő hadaAlázza, dúlja, dönti meg. Attila nyelve (melynek intő hangiraRemegve tért ki a világElőled, ó nagy hős!) íme dicső, találKorunkban ennyi megvetőt.Az, ami lételünknek őre, s nemzetünkFő kincse szenved ily csapást!Nagy átok ez fölötted, ó hazánk! öledSok álnokot nevel ma is,Ki dúlva dúl, s javidban ellened veszélytSzerez, s egedre gyászt lehel.Mért kelle hajdan meghasonlanod, magyar,Hogy e nyomokra térj utóbb,Holott ma ébredő napunkat fellegekŰzik kietlen éj alá?Pest, 1819 {loadposition szalag}
Vörösmarti Mihály - Atyám sírjához
Vörösmarty Mihály - Atyám sírjához   Feléd borongnak, bús temető, komorS vad képzetekben éji keserveim;Feléd, hol elhúnyt jó atyámatSír födi, és füzeid takarják. Oh, a kegyesség szendereg ott maga,Mely földet únván, a rokon égiekCsendébe visszatére, s engemGyámtalanúl hagya itt epedni. De nem soká küzd, érzem előre is,Nem küzd sokáig bánatos életem:A baj lerontá napjaimnakMost fakadó örömét, nyugalmát. Oh nincsen ott baj, hol te mulatsz, atyám,Nincs üldözésben fáradozó irígy.Békén mulass, míg nem sokáraBús fiad is lerogyand porodhoz. Pest, 1818 {loadposition szalag}
Ady Endre - Tüzes seb vagyok
Ady Endre - Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,Kínoz a fény és kínoz a harmat,Téged akarlak, eljöttem érted,Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzva, fehéren,Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,Te vagy a kínom, gyehennám nékem,Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,Adj kínt nekem, a megéhezettnek:Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess. {loadposition szalag}
Ady Endre - Vad szirttetőn állunk
Ady Endre - Vad szirttetőn állunk Vad szirttetőn mi kettenÁllunk árván, meredten,Állunk összetapadtan,Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak,Amíg összefonódnak:Kékes, reszkető ajkunk.Míg csókolsz, nincsen szavunk,Ha megszólalsz zuhanunk. {loadposition szalag}
Ady Endre - Hiába kísértsz hófehéren
Ady Endre - Hiába kísértsz hófehéren Én beszennyezlek. Én beszennyezlekA leghavasabb, legszebb éjen:Hiába kisértsz hófehéren. Színem elé parancsolom majdFehér köntösös szűzi árnyad,Saját lelkemből fölcibállak. Hiába libeg félve, fázva:Telefröccsentem tintalével,Vérrel, gennyel, könnyel, epével. Hiába reszket, hiába reszket:Befoltozom gyanuval, váddal,Bepaskolom mérges csalánnal. S míg libeg búsan, szerelemben,Én kikacagom kósza árnyad,Felé fúvok: menj, elbocsátlak. {loadposition szalag}
Mátyás király - szegény favágó
Mátyás király és a szegény favágó Egyszer Mátyás király, hogy, hogy nem, eltévedt egy erdőben. Leszakadt a nagy úri társaság-tól, akikkel együtt vadászott. Ment erre is, ment arra is, de sehogy nem talált ki a rengetegből. Igen megörült, amikor rátalált egy rongyos favágóra.- Segítsen az Isten, te favágó! - köszöntötte a király.- Hát bizony jól tenné, ha megsegítene, mert igen rám férne egy kis segedelem - mondta a favágó.- Van-e családod, jóember? - tudakolta a király. - Van, hála Istennek. Hat fiam, s hat lányom van, uram.- Szép fészekalja! - mondta elismeréssel a király.- Sok a száj! - panaszkodott a favágó.- Te, szegény favágó! Kivezetnél-e engem ebből az erdőből, mert egyedül sehogy nem találok ki?- Nem érek én rá az urat vezetgetni.- Jól megfizetem, csak vígy ki innen!- Hát, az más! - mondta a favágó. Befogta a lovát, felültette Mátyást a szekerére, s elindultak ki az erdőből. Útközben megkérdezte a király:- Mondd, jóember, valaha életedben jártál-e más vidéken?- Nem én, uram. Soha, sehol nem jártam.- Hát a királyt már láttad-e valaha?- Nem én uram, soha nem láttam, de nagyon szeretném megérni, hogy láthassam.- Na, most megláthatod! - mondta az öregnek Mátyás. - Most, amikor az erdőből kiérünk, ott rettentő sokan lesznek. Ott lesz a király is. Az emberek, amikor meglátják a királyt, mind lekapják a kalapjukat, egyedül a király lesz kalapban.Ki is értek erre az erdőből. A tengernyi nép volt ott, amikor meglátták a királyt, mind lekapták a fejrevalójukat. Megszólalt a szegény favágó:- Nézz oda uram! Mindenki hajadonfővel van, csak mi ketten vagyunk kalapban. Hát most melyikünk a király? Én vagy te?- Hát egyikünk biztosan az! - felelte Mátyás, s jót nevetett az ember együgyűségén. Egy zacskó aranyat nyomott a markába fizetségül, amiért kihozta a rengetegből. {loadposition szalag}  

Magazin előfizetés