Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Laoszi teremtéstörténet

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A teremtés

Kezdetben még nem volt semmi, csak a nagy óceán. A víz fölött, a felhőkben alakot öltött az isten, de nem volt sem neve, sem feje, sem karja. És az isten a saját kebléből létrehozott egy másik istenséget, aki úgy nőtt ki belőle, mint az erdei gomba. És mindőn az új istenség alakot kapott, hozzáfogott a teremtés művéhez. Az ős isten az új istenség egyik darabjából roppant rákot alkotott, és megparancsolta a ráknak merüljön a tenger alá, és tartsa hátán a földet. Ezután az istenségből megformált még egy kígyót, egy elefántot, és végül egy hatalmas pókot. És ráparancsolt a pókra, szőjön egy óriási hálót. A pók megszőtte a hálót, és az isten ebből a hálóból csinálta meg az ég boltozatát. És ebben az ősi időben létrejött az ég, a föld, a fű, és megszülettek az istenek és a szellemek. Ekkor még az istenek, a szellemek és az emberek gyakran meglátogatták egymást. A földön három nagy kán uralkodott: Pu Lang-szong, Kan kán, és Ket kán. A nép halászatból és rizstermelésből élt. Egy napon a thenek, az istenek kihirdették az embereknek, hogy valahányszor leülnek egy tál rizs mellé, ezt jelenteniök kell az isteneknek. Ha pedig húst fogyasztanak, akkor egy sült halat az isteneknek kell felajánlaniok. De az emberek nem követték a thenek parancsát. Hiába figyelmeztették őket háromszor is, továbbra sem engedelmeskedtek. Ekkor az istenek megharagudtak, és az alsó világot vízözönnel árasztották el. Az óceán kilépett medréből, elborította a földet, és az ár mindent elpusztított. Homokfelhők emelkedtek az égig, s az emberek mind egy szálig kivesztek. Csak a három nagy kán értette meg, hogy az emberek magukra haragították az isteneket. Hozzáfogtak egy faház és egy nagy tutaj építéséhez. A faházat gerendákkal a tutajra emelték, és amikor készen volt, beköltöztek asszonyaikkal és gyermekeikkel, s a hullámok magasba lendítették a tutajt. Az áradat egyre nőtt, úgyhogy a tutaj végül is az istenek birodalmában kötött ki. A kánok felkeresték az istenek királyát, hogy tiszteletüket kinyilvánítsák.

- Miért jöttetek a birodalmamba? - kérdezte az istenek ura.

- Eljöttünk, hogy lerójuk az illő tisztelet adóját, és elmondjuk, mi történt a földön.

A kánok beszámolójára az istenek ura így felelt:

- Sokszor megintettük az embereket, tiszteljék az egekben lakozó itheneket. Én magam hirdettem: "Becsüljétek meg uraitokat és akkor boldog öregség vár rátok." Nem hallgattak szavamra, most megbűnhődtek. A thenek királya kijelölte a kánok és családjuk lakhelyét az istenek között. A földön nemsokára leapadtak a vizek, s a szilárd föld ismét kiemelkedett az óceánból. A három kán ekkor újra felkereste az istenek urát, és így szólt:

- Nem maradhatunk tovább a magas egekben, mert itt nem tudunk kedvünkre járni-kelni. Engedd meg, hogy visszaköltözzünk a földre, ahol biztos talaj van a lábunk alatt.

A legfőbb isten beleegyezett a kánok kérésébe, és egy kurtaszarvú bivalyt ajándékozott nekik, hogy az elszállítsa őket az alsó birodalomba. Odalent megtelepedtek, a bivaly segítségével fölszántották a földet, és rizst vetettek. De három év múlva elpusztult a bivaly, s az állat testét otthagyták ajándékul az isteneknek.

Kevéssel utóbb a bivaly orrlikából kihajtott egy inda, mely egyre növekedett, míg végül három kosár nagyságú tök termett rajta. A három tök belsejében pedig emberek születtek. Az emberek éktelenül kiáltoztak tökbölcsőjükben. Pu Lang-szong kán megsokallta zsivajgásukat, és egy vörösre izzított vassal átfúrta a tök héját. A lyukon egymást lökdösve tolongtak elő az emberek, de mivel csak kínosan tudtak kibújni rajta, Kan kán késével egy nagyobb nyílást is vágott a tökön, s ezen keresztül három nap és három éjjel özönlöttek ki az emberek. Akik a kisebb nyíláson bújtak elő, két csoportra oszlottak: a Thai Lom és a Thai Li csoportra. A nagyobb nyílásból kijövők három csoportot alkottak: a Thai Löng, a Thai Lo és a Thai Kvang csoportot.

Amikor valamennyien a napvilágra kerültek, Pu Lung-szong megtanította őket a rizstermesztésre, a szövés-fonásra és az élelemszerzésre. Azután összepárosította az asszonyokat és a férfiakat, és megtanította őket a házépítés tudományára. Pu Lang-szong arra oktatta az embereket, hogy tiszteljék szüleiket, táplálják őket, és gondoskodjanak az öregekről. Amikor a szülők meghaltak, a gyermekek hosszan siratták őket, és Pu Lang-szong törvényei szerint temették el holttestüket. Mert így szólt Pu Lang-szong:

- Azok holttestét, akik a késsel vágott nyíláson jöttek a világra, égessétek el, és tisztára mosott csontjaikat helyezzétek egy kicsiny házikóba, és ott mindennap mutassatok be ételáldozatot. Azok testét, akik a kicsiny lyukon bújtak elő, temessétek el a földbe, emeljetek fölébe sírkövet, és áldozzatok naponta rizst és bort.

A nép, amelyik a késsel vágott nyíláson jött elő a tökből, a thai nép volt, a kicsiny lyukon át előbújt nép meg a kha, a rabszolgák népe. De mindegyik a három nagy kánt szolgálta, a kánok hűséges alattvalói voltak.

Az emberek elszaporodtak, és annyian lettek, mint a vízcsepp. És a sokaságot nem lehetett többé kormányozni, már nem követték Pu Lang-szong és Kan kán útmutatását. A három kán felment az istenek urához, és panaszt emelt az emberek ellen. Az istenek ura ekkor két égi herceget nevezett ki az emberek vezetőjéül, ezek azonban nem sokat törődtek alattvalóik javával, inkább napestig ittak és mulatoztak. Az istenek ura igen elégedetlen volt a két kán kormányzásával, visszarendelte őket az égbe, és saját fiára, az erényes Bulom hercegre bízta az emberek sorsának irányítását.

Bulom kán díszes kísérettel érkezett az alsó világba. A thenek ura fiával együtt a földre küldte a menny két isteni építőjét. Then Tenget és Pitszanukukant. Az egek isteni építőmesterei megtanították az embereket kések, kapák, ásók kovácsolására, a selyem és gyapotszövésre és az ételek elkészítésére. Megparancsolták, hogy az elkészített ételekből az állatok lábát és egy sült halat áldozzanak az isteneknek. Megszabták az ünnepnapokat és a munka szüneteltetésének napjait, amikor tilos volt szőni, fonni, őrölni és bármely más fárasztó munkát végezni.

- Ha követitek rendeleteinket - mondta a két isteni építő az embereknek -, akkor békében élhettek.

Then Teng és Pitszanukukan ezután visszament az égbe és jelentette az istenek urának, hogy teljesítették küldetésüket, megtanították az embereket a munkaeszközök gyártására és a szokások betartására.

- Adtatok-e az embereknek olyan eszközöket is, amelyekkel szórakozhatnak? - kérdezte az istenek ura küldötteitől.

- Arról bizony elfelejtkeztünk - felelték.

Ekkor az istenek ura megbízta a mennyei zenészek vezetőjét, ereszkedjen le a földre, és tanítsa meg az embereket a dob, gong, tambura, kürt és más zeneszerszámok készítésére.

A mennyei zenészek vezetője csakhamar elvégezte dolgát, és visszatérve így szólt az istenek urához:

- Ezentúl meg kell tiltani az embereknek, hogy fellátogassanak az égbe. De az isteneknek sem szabad többé leereszkedniük az emberek közé.

A thenek ura megparancsolta, hogy rombolják le a bambuszhidat, mely összekötötte az eget a földdel. És ettől a naptól fogva az istenek, a szellemek és az emberek nem látogatták többé meg egymást.

Nem sok idő múltán, hogy Bulom herceg földi uralma elkezdődött, nagy szerencsétlenség sújtotta az embereket. Egy nagy láp közepéből vastag törzsű inda hajtott ki. Az inda egyre vastagodott, mind magasabbra nőtt, szárai szerte tekergőztek a birodalom felett, végül is a sűrű levelek árnyékba borították a földet. A nap sugarai nem hatoltak át a lombokon, mindenütt dermesztő hideg uralkodott, a nép hiába művelte földjeit. Bulom kán parancsot adott az embereknek, vágják ki a veszedelmes növényt gyökerestül, de valamennyien dolguk végezetlenül tértek vissza. Az indának, mérges kigőzölgései miatt, még csak a közelébe sem lehetett férkőzni. Végül egy öreg házaspár, Tha Niö és Thaon Ja vállalkozott a nehéz feladatra. Mielőtt elindultak, így szóltak:

- Azt kérjük az emberektől: ha elpusztulnánk, áldozzanak nekünk. Szólítsanak nevünkön minden étkezés előtt, és csak a tiszteletadás után vegyék magukhoz a táplálékot.

Az emberek megfogadták, hogy eleget tesznek a két hős öreg kívánságának. Azok pedig fejszével vállukon nekivágtak a lápnak. Három hónap és három napon át pihenés nélkül munkálkodtak, míg végül az inda lezuhant - de maga alá temette a két bátor öreget. Haláluk után ők lettek a vidék jótékony szellemei, és amikor az emberek az ételük mellé ültek, így kiáltottak:

- Niö ősünk, egyél!

Ezután béke és jólét köszöntött a földre, és Bulom herceg igazságosan uralkodott a népen. Később a hercegnek hét fia született, és amikor a fiúk férfivá értek, atyjuk hét birodalomra osztotta a földet, és a birodalmak élére egy-egy fiát állította.

Az ember teremtése

A föld jótékony szellemei, a Pu Niö Nia Niö-k egykor fenn éltek az égben, az istenek társaságában. Riasztó külsejük azonban annyira elrémítette az istenek gyermekeit, hogy az ég legfelsőbb ura kiűzte őket az istenek országából. Ekkor a föld még nem létezett, és lent csupán a végtelen víz tükre csillogott. Így szólt az istenek ura:

- Szálljatok alá, tapossátok meg a vizet, és lábatok nyomán előbukkan a föld! Teremtsetek lakhelyet magatoknak!

A szellemek leereszkedtek, megtaposták az óceán vizét, és íme, megjelent a föld. De a mérhetetlen kiterjedésű síkon egyedül érezték magukat, így hát visszamentek az égbe, hogy megkérjék az istenek urát, adjon társakat melléjük. De amint újra megjelentek az istenek között, az istengyermekek rémülten menekültek. Az istenek ura haragosan rivallt rájuk:

- Hogy merészeltetek visszajönni?

- Azért jöttünk, istenek ura - felelték a szellemek -, hogy társakat kérjünk tőled, mert egyedül vagyunk a földön.

Az istenek ura ekkor átadott nekik három magocskát, és megparancsolta, hogy a magokat ássák a földbe.

- A magok kihajtanak, és indát eresztenek.

 Az indákon három hatalmas tök fog nőni. Itt van egy fúró, egy olló és egy fejsze. Ha zaj hallik a tök belsejéből, nyissatok lyukat rajtuk, hadd jöjjenek elő az emberek.

Pu Niö Nia Niö-k visszatértek a földre, elültették a magokat, és a vastag indákon csakhamar három hatalmas tök fejlődött. Amikor a tökök belsejéből nagy zsivajgást hallottak, a fúróval, az ollóval és a fejszével kilyukasztották mind a hármat, mire előbújtak az emberek. Az első tökből származtak a khák, a szegény szolganép, a másodikból a laók, a harmadikból a mandarinok és a fehérek. Mivel az emberek ruhátlanul jöttek a világra, a szellemek ismét felemelkedtek az istenek urához, hogy ruhát kérjenek számukra. Az istenek ura három bálát nyomott a kezükbe, majd visszaparancsolta őket a földi lakhelyükre. Az első bálában a khák részére szánt ruhák voltak: foszlott rongyok. Ezért jár máig is a szegény nép rongyokban. A második csomagban már tiszta, rendes öltözékek voltak, ezért a laók tisztán és rendesen öltözködtek. A mandarinok és a fehérek csomagja pompás, díszes öltözékekkel volt teli.

Az istenek ura még átadott a szellemeknek néhány ekét, sarlót, és három pár agyagból formált állatot: két bivalyt, két tigrist és két békát. Az emberek az ekével és a bivalyokkal felszántották a földeket, és elvetették a rizst. Amikor a rizs szárba szökkent, a bivaly, a tigris és a béka összevesztek, mert nem tudták eldönteni, mekkorára nőjön a kalász, mielőtt learatják. Felmentek az istenek urához, döntse el a vitát.

- Azt szeretném - mondta a tigris -, ha akkora lenne, mint a farkam.

- Nem lehet nagyobb, mint háromszor a lábam hossza! - kiáltotta a béka.

Az istenek ura a békának adott igazat. Ezután megkérdezte az állatoktól:

- Mit szándékoztok tenni, ha a rizstermés nem lesz elegendő az emberek táplálásra?

- Odaadom a húsomat - felelte a bivaly.

Azért eszik az emberek máig is a bivaly húsát.

A föld jótékony szellemeinek hét fia született, akik között felosztották a földi birodalmukat. Haláluk előtt azt tanácsolták az embereknek készítsék el a szobraikat, és minden esztendőben táncoltassák a róluk mintázott maszkokat a város két szélén, különben a gonosz szellemek elpusztítják a földet. Haláluk után a Pu Niö Nia Niö-k lettek a föld védőszellemei, és az emberek díszes pagodát építettek tiszteletükre.

Ugrás a lap tetejére

(Román József feldolgozása)

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Titi Hajnalka - Udvari párbeszéd
Titi Hajnalka - Udvari párbeszéd Udvarunkon Bobi kutya,kérdezi a kecskét:– Mond csak koma szereted- ea libapecsenyét?Mert én tudod úgy imádom,mégsem ad a gazdám...Szól a kecske:- Nem szeretem,ha kapnék, neked adnám.Cirmos cica így dorombol:– Sopánkodjatok csak!Én nekem, ha úgy akarom,pecsenyét is adnak!– Kukurikúúú!- szól a kakas,mindjárt itt az este!– Van még...
2019-01-22
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Tolsztolj - A tűz
A tűz Igaz történet Aratás idején az emberek s az asszonyok kimentek dolgozni a mezőre. Csak az öregek és gyermekek maradtak a faluban. Az egyik kunyhóban egy nagyanya maradt vissza három unokájával. Befutott a kemencébe s lefeküdt pihenni. Legyek szálltak reá s csípni kezdték. Fejét letakarta egy törülközővel és elszenderedett.Az egyik unoka, Mása (hároméves...
2019-01-21
Lev Nyikolajevics...
Tovább is van mondjam még?
Arany János - Szondi
Arany János - Szondi „Beborult a csillagos ég felettünk,Uramisten! védd a hazát helyettünk,Vérünk áldozása,Életünk fogyásaHogy ne essék hiába:Oh, ne engedd, uramisten!Jutni pogány igába.” Szondi vitéz szomorkodik szivében;Töri török Drégel várát keményen;Basa büszkén járat:Adja fel a váratKegyelemért, cserébe.„Kegyelem az istennél van:Folyamodom...
2019-01-19
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Ady Endre - Búcsú siker-asszonytól
Ady Endre - Búcsú siker-asszonytól   Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.Lantot, hitet vígan szegre akasztok.Kicsit pirulok. Én és a Siker?Jöjjenek a tilinkós álparasztok,Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,Jöjjenek a finom kultúrlegények.Nem is tudom, hogy mi történt velem,Hát sokat érne itt a győzelem?S én száz arcban is kínáltam magam,Vénleánykodtam. Pfuj. Már...
2019-01-16
Ady Endre
Tovább is van mondjam még?
Image
Kínai tanmese - Miért ölte le Zeng Shet a disznót?
Miért ölte le Zeng Shet a disznót? Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.- Maradj veszteg! - kiáltott rá az anyja. - Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót. Amint az asszony hazatért, látja, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülődik. Az asszony rákiáltott.- Mit csinálsz? Nem gondoltam én azt komolyan! Csak azért mondtam,...
2019-01-16
Kínai tanmese
Tovább is van mondjam még?
Image
Kínai tanmese - Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani
Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani Xuan herceg fűzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy Nanguo nevű tudós megirigyelte a zenészek dicsőségét, azt kérte a hercegtől, hadd játsszon ő is a zene­karban. A herceg pillanatnyi szeszélyétől indíttatva, néhány száz ember megélhetéséhez elegendő fizetséggel jutalmazta a...
2019-01-14
Kínai tanmese
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Petrics Somához
Petrics Somához Bűvölőn hangzik dalod, óh barátomPetrics, és e szű öröm-érzeteknekTengerében leng, s feledem keservem,Hogyha te zengesz. Zengj! - Ha dús volnék, aranyat fizetnékBőven én néked dalodért; de sorsomNem kegyel. Csak vers, mit az árva ifjuNyerhete tőle. Hát legyen versem dijad és jutalmad,S majd ha a végzet kiszakaszt karodbólEngem; olvasván ezeket,...
2019-01-13
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - Udvari párbeszéd
Titi Hajnalka - Udvari párbeszéd Udvarunkon Bobi kutya,kérdezi a kecskét:– Mond csak koma szereted- ea libapecsenyét?Mert én tudod úgy imádom,mégsem ad a gazdám...Szól a kecske:- Nem szeretem,ha kapnék, neked adnám.Cirmos cica így dorombol:– Sopánkodjatok csak!Én nekem, ha úgy akarom,pecsenyét is adnak!– Kukurikúúú!- szól a kakas,mindjárt itt az este!– Van még addig, na hess innen!Mekegi a kecske. {loadposition mobil} A szerző profilja
Tolsztolj - A tűz
A tűz Igaz történet Aratás idején az emberek s az asszonyok kimentek dolgozni a mezőre. Csak az öregek és gyermekek maradtak a faluban. Az egyik kunyhóban egy nagyanya maradt vissza három unokájával. Befutott a kemencébe s lefeküdt pihenni. Legyek szálltak reá s csípni kezdték. Fejét letakarta egy törülközővel és elszenderedett.Az egyik unoka, Mása (hároméves kislány), kinyitotta a kemenceajtót, parazsat kotort egy cserépdarabba s kiment vele a pitvarba. Pár kéve volt a pitvarban, az asszonyok vitték oda, hogy kévekötőt csináljanak belőlük. Mása kivitte a parazsat, letette a kévék alá s fújni kezdte. Mikor meggyulladt a szalma, megörvendett, bement a szobába; Kirjuskát, a kicsi öccsét kézen fogta (másfél esztendős volt, nemrég kezdett járni), és ezt mondta neki: - Nézd, Kirjuska, milyen kemencetüzet csináltam.A kévék ropogva égtek. Mikor a pitvart ellepte a füstjük, Mása megszeppent és visszafutott a házba. Kirjuska elesett a lépcsőn, beverte az orrát, pityeregni kezdett. Mása bevonszolta a szobába s a pad alatt mind a ketten elrejtőztek.Nagyanyó aludt, semmit sem hallott. A nagyobbik fiú, Ványa (nyolcéves volt), künn kószált az utcán. Mikor meglátta, hogy füst gomolyog a pitvarból, odaszaladt az ajtóhoz, keresztül­ugrott a füstön s anyót költögetni kezdte. Anyó félálomban, eszét vesztve felugrott, és ki­szaladt az udvarra, hogy embereket hívjon.Azalatt meg Mása ott ült a pad alatt és egy kukkot sem szólt, csak a kicsi öccse kiáltott, mert nagyon megütötte az orrát.Ványa meghallotta a kiáltozást, benézett a pad alá és odakiáltott Másának: - Megégsz, fuss el onnan! - Mása kifutott a pitvarba, de a füsttől és lángtól nem tudott átmenni. Visszafordult a szobába. Akkor Ványa kiemelte az ablakot s ráparancsolt, hogy másszék ki rajta. Amikor ki­mászott, Ványa megragadta a kisöccsét és vonszolni kezdte. De hát nehéz volt az öccse s nem is akart a bátyjának szót fogadni. Sírt és el-ellökte Ványát. Ványa kétszer is elesett, míg az ablakig vonszolta: mert a kunyhó ajtaja már égett. Ványa kitolta a kisfiúcska fejét az ablakon s ki akarta egész testét taszítani: de a gyermek (csak úgy remegett félelmében) megkapaszkodott a kis kezével s nem engedte. Akkor Ványa odakiáltotta Másának: - Fogd meg a fejét s húzd! - ő meg taszította, így húzták ki az ablakon keresztül, aztán ők is...
Arany János - Szondi
Arany János - Szondi „Beborult a csillagos ég felettünk,Uramisten! védd a hazát helyettünk,Vérünk áldozása,Életünk fogyásaHogy ne essék hiába:Oh, ne engedd, uramisten!Jutni pogány igába.” Szondi vitéz szomorkodik szivében;Töri török Drégel várát keményen;Basa büszkén járat:Adja fel a váratKegyelemért, cserébe.„Kegyelem az istennél van:Folyamodom elébe!” „Hadakozó vitéz népem mind kevés,Fogy az ember, szaporodik a törés;Minden katonámraEgy-egy kapu tárvaDőledező falamon:De azért mi nem megyünk ki,Itt halunk meg a romon.” Hallja Márton, Oroszfalu pásztora,Kezeinél az úri szent vacsora... (1856 körül) loadposition szalag}  
Ady Endre - Búcsú siker-asszonytól
Ady Endre - Búcsú siker-asszonytól   Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.Lantot, hitet vígan szegre akasztok.Kicsit pirulok. Én és a Siker?Jöjjenek a tilinkós álparasztok,Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,Jöjjenek a finom kultúrlegények.Nem is tudom, hogy mi történt velem,Hát sokat érne itt a győzelem?S én száz arcban is kínáltam magam,Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van. Ügyes kellner-had famulusa tán?Éhes szemben vörös, vadító posztó?Legyek neves hős kis kenyércsatán?Fussak kegyért én, született kegyosztó?Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni,Úri dölyffel megállni, mosolyogni,Míg tovább táncol kacsintva, hívaA Siker, ez a nagy hisztérika.Nyomában cenkek. No, szép kis öröm.Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm. {loadposition szalag}
Kínai tanmese - Miért ölte le Zeng Shet a disznót?
Miért ölte le Zeng Shet a disznót? Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.- Maradj veszteg! - kiáltott rá az anyja. - Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót. Amint az asszony hazatért, látja, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülődik. Az asszony rákiáltott.- Mit csinálsz? Nem gondoltam én azt komolyan! Csak azért mondtam, hogy a gyerek veszteg maradjon.- Hogyan képzeled így becsapni a gyereket? - kérdezte Zeng Shen. - A kisgyerek tudatlan, min­­den­ben a szüleit utánozza. Ha becsapod a gyereket, hazugságra tanítod. Ha az anya be­csapja a gyerekét, a gyerek többé nem fog bízni benne, márpedig úgy lehetetlen tisztességgel felnevelni gyereket.Azzal leszúrta a disznót.Han Fei Zi {loadposition szalag}
Kínai tanmese - Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani
Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani Xuan herceg fűzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy Nanguo nevű tudós megirigyelte a zenészek dicsőségét, azt kérte a hercegtől, hadd játsszon ő is a zene­karban. A herceg pillanatnyi szeszélyétől indíttatva, néhány száz ember megélhetéséhez elegendő fizetséggel jutalmazta a tudóst. Xuan herceg halála után Min herceg lépett a trónra, ő viszont csak a szóló előadásokat kedvelte.Nanguo ekkor megszökött az udvarból.Han Fei Zi Fordította: Striker Judit {loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Petrics Somához
Petrics Somához Bűvölőn hangzik dalod, óh barátomPetrics, és e szű öröm-érzeteknekTengerében leng, s feledem keservem,Hogyha te zengesz. Zengj! - Ha dús volnék, aranyat fizetnékBőven én néked dalodért; de sorsomNem kegyel. Csak vers, mit az árva ifjuNyerhete tőle. Hát legyen versem dijad és jutalmad,S majd ha a végzet kiszakaszt karodbólEngem; olvasván ezeket, lebegjenDalma eszedben. Ostfiasszonyfa, 1839. szeptember 4. {loadposition szalag}  

Magazin előfizetés