Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

captcha 

Laoszi teremtéstörténet

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A teremtés

Kezdetben még nem volt semmi, csak a nagy óceán. A víz fölött, a felhőkben alakot öltött az isten, de nem volt sem neve, sem feje, sem karja. És az isten a saját kebléből létrehozott egy másik istenséget, aki úgy nőtt ki belőle, mint az erdei gomba. És mindőn az új istenség alakot kapott, hozzáfogott a teremtés művéhez. Az ős isten az új istenség egyik darabjából roppant rákot alkotott, és megparancsolta a ráknak merüljön a tenger alá, és tartsa hátán a földet. Ezután az istenségből megformált még egy kígyót, egy elefántot, és végül egy hatalmas pókot. És ráparancsolt a pókra, szőjön egy óriási hálót. A pók megszőtte a hálót, és az isten ebből a hálóból csinálta meg az ég boltozatát. És ebben az ősi időben létrejött az ég, a föld, a fű, és megszülettek az istenek és a szellemek. Ekkor még az istenek, a szellemek és az emberek gyakran meglátogatták egymást. A földön három nagy kán uralkodott: Pu Lang-szong, Kan kán, és Ket kán. A nép halászatból és rizstermelésből élt. Egy napon a thenek, az istenek kihirdették az embereknek, hogy valahányszor leülnek egy tál rizs mellé, ezt jelenteniök kell az isteneknek. Ha pedig húst fogyasztanak, akkor egy sült halat az isteneknek kell felajánlaniok. De az emberek nem követték a thenek parancsát. Hiába figyelmeztették őket háromszor is, továbbra sem engedelmeskedtek. Ekkor az istenek megharagudtak, és az alsó világot vízözönnel árasztották el. Az óceán kilépett medréből, elborította a földet, és az ár mindent elpusztított. Homokfelhők emelkedtek az égig, s az emberek mind egy szálig kivesztek. Csak a három nagy kán értette meg, hogy az emberek magukra haragították az isteneket. Hozzáfogtak egy faház és egy nagy tutaj építéséhez. A faházat gerendákkal a tutajra emelték, és amikor készen volt, beköltöztek asszonyaikkal és gyermekeikkel, s a hullámok magasba lendítették a tutajt. Az áradat egyre nőtt, úgyhogy a tutaj végül is az istenek birodalmában kötött ki. A kánok felkeresték az istenek királyát, hogy tiszteletüket kinyilvánítsák.

- Miért jöttetek a birodalmamba? - kérdezte az istenek ura.

- Eljöttünk, hogy lerójuk az illő tisztelet adóját, és elmondjuk, mi történt a földön.

A kánok beszámolójára az istenek ura így felelt:

- Sokszor megintettük az embereket, tiszteljék az egekben lakozó itheneket. Én magam hirdettem: "Becsüljétek meg uraitokat és akkor boldog öregség vár rátok." Nem hallgattak szavamra, most megbűnhődtek. A thenek királya kijelölte a kánok és családjuk lakhelyét az istenek között. A földön nemsokára leapadtak a vizek, s a szilárd föld ismét kiemelkedett az óceánból. A három kán ekkor újra felkereste az istenek urát, és így szólt:

- Nem maradhatunk tovább a magas egekben, mert itt nem tudunk kedvünkre járni-kelni. Engedd meg, hogy visszaköltözzünk a földre, ahol biztos talaj van a lábunk alatt.

A legfőbb isten beleegyezett a kánok kérésébe, és egy kurtaszarvú bivalyt ajándékozott nekik, hogy az elszállítsa őket az alsó birodalomba. Odalent megtelepedtek, a bivaly segítségével fölszántották a földet, és rizst vetettek. De három év múlva elpusztult a bivaly, s az állat testét otthagyták ajándékul az isteneknek.

Kevéssel utóbb a bivaly orrlikából kihajtott egy inda, mely egyre növekedett, míg végül három kosár nagyságú tök termett rajta. A három tök belsejében pedig emberek születtek. Az emberek éktelenül kiáltoztak tökbölcsőjükben. Pu Lang-szong kán megsokallta zsivajgásukat, és egy vörösre izzított vassal átfúrta a tök héját. A lyukon egymást lökdösve tolongtak elő az emberek, de mivel csak kínosan tudtak kibújni rajta, Kan kán késével egy nagyobb nyílást is vágott a tökön, s ezen keresztül három nap és három éjjel özönlöttek ki az emberek. Akik a kisebb nyíláson bújtak elő, két csoportra oszlottak: a Thai Lom és a Thai Li csoportra. A nagyobb nyílásból kijövők három csoportot alkottak: a Thai Löng, a Thai Lo és a Thai Kvang csoportot.

Amikor valamennyien a napvilágra kerültek, Pu Lung-szong megtanította őket a rizstermesztésre, a szövés-fonásra és az élelemszerzésre. Azután összepárosította az asszonyokat és a férfiakat, és megtanította őket a házépítés tudományára. Pu Lang-szong arra oktatta az embereket, hogy tiszteljék szüleiket, táplálják őket, és gondoskodjanak az öregekről. Amikor a szülők meghaltak, a gyermekek hosszan siratták őket, és Pu Lang-szong törvényei szerint temették el holttestüket. Mert így szólt Pu Lang-szong:

- Azok holttestét, akik a késsel vágott nyíláson jöttek a világra, égessétek el, és tisztára mosott csontjaikat helyezzétek egy kicsiny házikóba, és ott mindennap mutassatok be ételáldozatot. Azok testét, akik a kicsiny lyukon bújtak elő, temessétek el a földbe, emeljetek fölébe sírkövet, és áldozzatok naponta rizst és bort.

A nép, amelyik a késsel vágott nyíláson jött elő a tökből, a thai nép volt, a kicsiny lyukon át előbújt nép meg a kha, a rabszolgák népe. De mindegyik a három nagy kánt szolgálta, a kánok hűséges alattvalói voltak.

Az emberek elszaporodtak, és annyian lettek, mint a vízcsepp. És a sokaságot nem lehetett többé kormányozni, már nem követték Pu Lang-szong és Kan kán útmutatását. A három kán felment az istenek urához, és panaszt emelt az emberek ellen. Az istenek ura ekkor két égi herceget nevezett ki az emberek vezetőjéül, ezek azonban nem sokat törődtek alattvalóik javával, inkább napestig ittak és mulatoztak. Az istenek ura igen elégedetlen volt a két kán kormányzásával, visszarendelte őket az égbe, és saját fiára, az erényes Bulom hercegre bízta az emberek sorsának irányítását.

Bulom kán díszes kísérettel érkezett az alsó világba. A thenek ura fiával együtt a földre küldte a menny két isteni építőjét. Then Tenget és Pitszanukukant. Az egek isteni építőmesterei megtanították az embereket kések, kapák, ásók kovácsolására, a selyem és gyapotszövésre és az ételek elkészítésére. Megparancsolták, hogy az elkészített ételekből az állatok lábát és egy sült halat áldozzanak az isteneknek. Megszabták az ünnepnapokat és a munka szüneteltetésének napjait, amikor tilos volt szőni, fonni, őrölni és bármely más fárasztó munkát végezni.

- Ha követitek rendeleteinket - mondta a két isteni építő az embereknek -, akkor békében élhettek.

Then Teng és Pitszanukukan ezután visszament az égbe és jelentette az istenek urának, hogy teljesítették küldetésüket, megtanították az embereket a munkaeszközök gyártására és a szokások betartására.

- Adtatok-e az embereknek olyan eszközöket is, amelyekkel szórakozhatnak? - kérdezte az istenek ura küldötteitől.

- Arról bizony elfelejtkeztünk - felelték.

Ekkor az istenek ura megbízta a mennyei zenészek vezetőjét, ereszkedjen le a földre, és tanítsa meg az embereket a dob, gong, tambura, kürt és más zeneszerszámok készítésére.

A mennyei zenészek vezetője csakhamar elvégezte dolgát, és visszatérve így szólt az istenek urához:

- Ezentúl meg kell tiltani az embereknek, hogy fellátogassanak az égbe. De az isteneknek sem szabad többé leereszkedniük az emberek közé.

A thenek ura megparancsolta, hogy rombolják le a bambuszhidat, mely összekötötte az eget a földdel. És ettől a naptól fogva az istenek, a szellemek és az emberek nem látogatták többé meg egymást.

Nem sok idő múltán, hogy Bulom herceg földi uralma elkezdődött, nagy szerencsétlenség sújtotta az embereket. Egy nagy láp közepéből vastag törzsű inda hajtott ki. Az inda egyre vastagodott, mind magasabbra nőtt, szárai szerte tekergőztek a birodalom felett, végül is a sűrű levelek árnyékba borították a földet. A nap sugarai nem hatoltak át a lombokon, mindenütt dermesztő hideg uralkodott, a nép hiába művelte földjeit. Bulom kán parancsot adott az embereknek, vágják ki a veszedelmes növényt gyökerestül, de valamennyien dolguk végezetlenül tértek vissza. Az indának, mérges kigőzölgései miatt, még csak a közelébe sem lehetett férkőzni. Végül egy öreg házaspár, Tha Niö és Thaon Ja vállalkozott a nehéz feladatra. Mielőtt elindultak, így szóltak:

- Azt kérjük az emberektől: ha elpusztulnánk, áldozzanak nekünk. Szólítsanak nevünkön minden étkezés előtt, és csak a tiszteletadás után vegyék magukhoz a táplálékot.

Az emberek megfogadták, hogy eleget tesznek a két hős öreg kívánságának. Azok pedig fejszével vállukon nekivágtak a lápnak. Három hónap és három napon át pihenés nélkül munkálkodtak, míg végül az inda lezuhant - de maga alá temette a két bátor öreget. Haláluk után ők lettek a vidék jótékony szellemei, és amikor az emberek az ételük mellé ültek, így kiáltottak:

- Niö ősünk, egyél!

Ezután béke és jólét köszöntött a földre, és Bulom herceg igazságosan uralkodott a népen. Később a hercegnek hét fia született, és amikor a fiúk férfivá értek, atyjuk hét birodalomra osztotta a földet, és a birodalmak élére egy-egy fiát állította.

Az ember teremtése

A föld jótékony szellemei, a Pu Niö Nia Niö-k egykor fenn éltek az égben, az istenek társaságában. Riasztó külsejük azonban annyira elrémítette az istenek gyermekeit, hogy az ég legfelsőbb ura kiűzte őket az istenek országából. Ekkor a föld még nem létezett, és lent csupán a végtelen víz tükre csillogott. Így szólt az istenek ura:

- Szálljatok alá, tapossátok meg a vizet, és lábatok nyomán előbukkan a föld! Teremtsetek lakhelyet magatoknak!

A szellemek leereszkedtek, megtaposták az óceán vizét, és íme, megjelent a föld. De a mérhetetlen kiterjedésű síkon egyedül érezték magukat, így hát visszamentek az égbe, hogy megkérjék az istenek urát, adjon társakat melléjük. De amint újra megjelentek az istenek között, az istengyermekek rémülten menekültek. Az istenek ura haragosan rivallt rájuk:

- Hogy merészeltetek visszajönni?

- Azért jöttünk, istenek ura - felelték a szellemek -, hogy társakat kérjünk tőled, mert egyedül vagyunk a földön.

Az istenek ura ekkor átadott nekik három magocskát, és megparancsolta, hogy a magokat ássák a földbe.

- A magok kihajtanak, és indát eresztenek.

 Az indákon három hatalmas tök fog nőni. Itt van egy fúró, egy olló és egy fejsze. Ha zaj hallik a tök belsejéből, nyissatok lyukat rajtuk, hadd jöjjenek elő az emberek.

Pu Niö Nia Niö-k visszatértek a földre, elültették a magokat, és a vastag indákon csakhamar három hatalmas tök fejlődött. Amikor a tökök belsejéből nagy zsivajgást hallottak, a fúróval, az ollóval és a fejszével kilyukasztották mind a hármat, mire előbújtak az emberek. Az első tökből származtak a khák, a szegény szolganép, a másodikból a laók, a harmadikból a mandarinok és a fehérek. Mivel az emberek ruhátlanul jöttek a világra, a szellemek ismét felemelkedtek az istenek urához, hogy ruhát kérjenek számukra. Az istenek ura három bálát nyomott a kezükbe, majd visszaparancsolta őket a földi lakhelyükre. Az első bálában a khák részére szánt ruhák voltak: foszlott rongyok. Ezért jár máig is a szegény nép rongyokban. A második csomagban már tiszta, rendes öltözékek voltak, ezért a laók tisztán és rendesen öltözködtek. A mandarinok és a fehérek csomagja pompás, díszes öltözékekkel volt teli.

Az istenek ura még átadott a szellemeknek néhány ekét, sarlót, és három pár agyagból formált állatot: két bivalyt, két tigrist és két békát. Az emberek az ekével és a bivalyokkal felszántották a földeket, és elvetették a rizst. Amikor a rizs szárba szökkent, a bivaly, a tigris és a béka összevesztek, mert nem tudták eldönteni, mekkorára nőjön a kalász, mielőtt learatják. Felmentek az istenek urához, döntse el a vitát.

- Azt szeretném - mondta a tigris -, ha akkora lenne, mint a farkam.

- Nem lehet nagyobb, mint háromszor a lábam hossza! - kiáltotta a béka.

Az istenek ura a békának adott igazat. Ezután megkérdezte az állatoktól:

- Mit szándékoztok tenni, ha a rizstermés nem lesz elegendő az emberek táplálásra?

- Odaadom a húsomat - felelte a bivaly.

Azért eszik az emberek máig is a bivaly húsát.

A föld jótékony szellemeinek hét fia született, akik között felosztották a földi birodalmukat. Haláluk előtt azt tanácsolták az embereknek készítsék el a szobraikat, és minden esztendőben táncoltassák a róluk mintázott maszkokat a város két szélén, különben a gonosz szellemek elpusztítják a földet. Haláluk után a Pu Niö Nia Niö-k lettek a föld védőszellemei, és az emberek díszes pagodát építettek tiszteletükre.

Ugrás a lap tetejére

(Román József feldolgozása)

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Image
Szabó Ina - A hold
Szabó Ina - A hold   - Kijött a fehér hold,fenn ragyog az égen,Felhő mögött bujkál őés leselkedik éppen...  - Benéz az ablakon,és látja ő ahogyan,egy szép leány haját fésüli ottan...  - Szép barna fürtjeit egy fonatba köti,masnival átszövi és így díszbe teszi. - Rózsaszínű masni a vállára lehull,fehér hálóingje, szépen rásimul... -...
2018-05-25
Szabó Ina - művész
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Vándórló madarak....
Orgovàn Irén - Vándorló madarak.... Vándorló madarak, merre mentek?Vigyétek bús szívemet, had menjek veletek.Meg sebzett az élet, tépázta szívem!Nem gyógyul sebem Vándoroló madarak merre mentek?Vigyétek szívem, nem kel már nekem.Bántott az élet mostoha a sors, bármit is teszek, követ a múlt. Vándoroló madarak merre mentek?Szél szárnyán suhantok oly...
2018-05-22
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Láss csodát!
Orgovàn Irén - Láss csodát! A szél lágyan viszi a virágok illatát pity-pang szál a levegőbe suhan száll csendesen.Pataknak zaja hallatszik közel s távol. Egy csoda szép lányka szalad át a réten, s mesélni kezd szüntelenArca bájos szeme mosolyog. Lás csodát!A patak megállt, pedig mindig fut siet, rohan tovább.De most ő is meglát egy pár percre. A szél sem fú...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet?
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet? Halottad már a csendet?"Mikor semmi sem kerget,,.Hallottad már? Halottad már?Az erdő hangját,a lehulló levelek halk hangját?S ahogyan a lágy szellő hárfán játszik.S vele énekelnek a fák.Halottad már? Halottad már?A fák lombjait mi koronaként ékeskedik, hogyan hegedülnek ágaikkal?S a füvet, mi pánsípon cifrás dallamot játszik?S...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Esti mese
Orgovàn Irén - Esti mese Zöldülő erdő közepében egy kis eldugott helyen,csodálatos lények élnek.Aranylóan csillogó tavacskán, lágyan ringatózik a szél, és közben andalító mesét regél.Két aranyhajú fürtös lányról,s ahol gyönyörű, hosszú nyakú hattyúk élnek.És kecsesen úsznak a tavacska gyöngyöző vizén.Két kicsiny lányka!Ezüst csillagot hint, a víz...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Három rossz csont!
Orgovàn Irén - Három rossz csont! Volt három rossz csont kiket nagyon szeretek én.Időnként törtek, zúztak, folyton morogtam én.Apuka meg legyintett,- így szólt . Hagyd, ki növik!De én csak álltam és néztem.S egyszer csak rohantak felém.És én féltőn öleltem át őket,Ahogy engem édes anyám.Hisz bármilyen rosszak is ők a mi gyermekeink és ne felejtsétek,Mi is voltunk...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Szabó Ina - Az Angyalfiú.
Szabó Ina - Az Angyalfiú. - Egy anya mely egy fiút szült,egy fiút – Angyalfiút,a reményhez és fényhez hűt,tiszta lelkűt s jószívűt,őrizgette világ előtt remegve és féltve...A világ előtt ahol a szeretet, hűség és a béke,bizony ritka s hitvány vendég volt.... - Egy fiúgyermek ki érkezett, fényt s reményt hozott,édesanyja szíve, örömmel, boldogsággal s...
2018-05-19
Szabó Ina - művész
Tovább is van mondjam még?
Szabó Ina - A hold
Szabó Ina - A hold   - Kijött a fehér hold,fenn ragyog az égen,Felhő mögött bujkál őés leselkedik éppen...  - Benéz az ablakon,és látja ő ahogyan,egy szép leány haját fésüli ottan...  - Szép barna fürtjeit egy fonatba köti,masnival átszövi és így díszbe teszi. - Rózsaszínű masni a vállára lehull,fehér hálóingje, szépen rásimul... - Befekszik az ágyba,díszes – faragottbaa holdfény borítja az arcátés lelkét is oda adja... - Becsukódik a lány szeme,oly szép és barna,álomba szenderül és a vén Holdacska,mellé ül ... - Dísz ágyán ülve védi a leányt,minden mozzanatát, ő így érzi át... - Simogatja arcát s szájon csókolja,szerelmes lett a hold - nem tér nyugovóra.... - Azóta a vén hold az eget járja,lesi a szép leányt,melynek a szívét oda adta.... ( Ina Szabó – művész költeménye ) {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Vándórló madarak....
Orgovàn Irén - Vándorló madarak.... Vándorló madarak, merre mentek?Vigyétek bús szívemet, had menjek veletek.Meg sebzett az élet, tépázta szívem!Nem gyógyul sebem Vándoroló madarak merre mentek?Vigyétek szívem, nem kel már nekem.Bántott az élet mostoha a sors, bármit is teszek, követ a múlt. Vándoroló madarak merre mentek?Szél szárnyán suhantok oly könnyedén.Nehéz az én szívem bánatos rég!Elvette tőlünk, tőlünk az ég!Szenvedett mert az élet mosta. Vándorló madarak merre mentek?Vigyetek engem is hagy köszönjek tőle egyszer még el.Hadd mondjam el neki mennyire szeretem!Vésővel ütötték halálával át a szívem.Bocsásson meg nekem, ha vala bántottam, mert testvérként rútul elhanyagoltam. Vándorló madarak merre mentek?Vigyetek engem is talán még láthatom.Könnyes szemmel át ölelve csendben búcsúzhatom.Nehéz a szívem mint a koporsó,Mert könnyekkel áztatott.Mert ki szerettet ,senki nem feled.Ki egyszer igaz tiszta szívből könnyeket ejtett érte! {loadposition mobil}  
Orgovàn Irén - Láss csodát!
Orgovàn Irén - Láss csodát! A szél lágyan viszi a virágok illatát pity-pang szál a levegőbe suhan száll csendesen.Pataknak zaja hallatszik közel s távol. Egy csoda szép lányka szalad át a réten, s mesélni kezd szüntelenArca bájos szeme mosolyog. Lás csodát!A patak megállt, pedig mindig fut siet, rohan tovább.De most ő is meglát egy pár percre. A szél sem fú tovább, pedig ő is büszke ám.Meg állt minden s mesét hallgat.s lás csodát e kislány miatt még az idő is megállt {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet?
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet? Halottad már a csendet?"Mikor semmi sem kerget,,.Hallottad már? Halottad már?Az erdő hangját,a lehulló levelek halk hangját?S ahogyan a lágy szellő hárfán játszik.S vele énekelnek a fák.Halottad már? Halottad már?A fák lombjait mi koronaként ékeskedik, hogyan hegedülnek ágaikkal?S a füvet, mi pánsípon cifrás dallamot játszik?S a sok apró áltat ének karként gyönyörű hangon áriázik. Még mindig nem hallod?Hát csukbe szemed!S felejts el minden gondot, zárd ki a világ zaját .S meg lásd meg hallod, az erdő gyönyörű dallamát. {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Esti mese
Orgovàn Irén - Esti mese Zöldülő erdő közepében egy kis eldugott helyen,csodálatos lények élnek.Aranylóan csillogó tavacskán, lágyan ringatózik a szél, és közben andalító mesét regél.Két aranyhajú fürtös lányról,s ahol gyönyörű, hosszú nyakú hattyúk élnek.És kecsesen úsznak a tavacska gyöngyöző vizén.Két kicsiny lányka!Ezüst csillagot hint, a víz hullámzó tükrébe!Apró kis hattyúk csipegetik szépen.Így úsznak, lassan színesre festve az eget, így kívánóak szép jó éjszakákat neked. {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Három rossz csont!
Orgovàn Irén - Három rossz csont! Volt három rossz csont kiket nagyon szeretek én.Időnként törtek, zúztak, folyton morogtam én.Apuka meg legyintett,- így szólt . Hagyd, ki növik!De én csak álltam és néztem.S egyszer csak rohantak felém.És én féltőn öleltem át őket,Ahogy engem édes anyám.Hisz bármilyen rosszak is ők a mi gyermekeink és ne felejtsétek,Mi is voltunk egyszer rossz csont gyerekek. {loadposition mobil}
Szabó Ina - Az Angyalfiú.
Szabó Ina - Az Angyalfiú. - Egy anya mely egy fiút szült,egy fiút – Angyalfiút,a reményhez és fényhez hűt,tiszta lelkűt s jószívűt,őrizgette világ előtt remegve és féltve...A világ előtt ahol a szeretet, hűség és a béke,bizony ritka s hitvány vendég volt.... - Egy fiúgyermek ki érkezett, fényt s reményt hozott,édesanyja szíve, örömmel, boldogsággal s szeretettel áradozott ... - Kisfiam te apró lény, ki oly nehezen születtél,kivel olyannyira megszenvedtem én... a te lágy hangodhívott vissza a Fényösvényről e világba,hogyan hagytam volna én, hogy te egyedül oly aprócskán,nélkülem oly zord világban, oly egyedül éldegélj ! - Kis gesztenye szemeid amikor rám néztek,az Angyalok országát, láttam én te benned...Rideg nehéz emberek vettek minket körül,szeretetben oly sóvár - parancsoló hangú... - Sehol egy fény - szeretet, mogorvaság hada,Te voltál a reményem – a lelkem Csillaga !„Mamam!” szólt a pici szád, a hangod ragyogó,szeretete árada, az Angyalok földjéről...-Teltek - múltak a napok, hónapok és évek,a szárnyaid a rejtett helyre – menedékbe tetted...Elrejtetted e zord világ elől... hogy ne bántsák a kicsi szíved,csak az Édesanyád volt az, aki ezt sejtette... - Zord világban, zord emberek kemények és rosszak,fájdalmat és bánatot az életedbe hoztak.Édesanyád, ki gondolta kevés egy fiúnak,ki napról – napra nagyobb volt, csak jót akarta volna... - Tévedett hát szegény lény, egy rossz döntést hozott,a „férjében” reménykedett, ki soha sem jót hozott...Reményt várt a férfitől, kit apának nevezik,hisz minden gyermek, csak ezért születik... ! - Egyszer csak hát az a nap, sötét és fájdalmas,szörnyűséget hozott, a Fiúcska – Anyja szíve,betegségbe elfolyt... - Eggyé vált az Anyja és a Fia lelke,a szörnyűségek - fájdalom ezt el nem engedte...Édes fiam, Te drága Lény, maradj itt mellettem,a szívem – lelkem érted él, hisz ezt el nem vetem... - Múltak a zord napok, fájdalmas hónapokés Te drága kisfiam az angyali szárnyad, újra elő vetted....Anyai szív fájdalmasabb mindennél, amikor a kicsi fia,fénnyé válik örökké... - Megesküdt hát édesanyja a kicsi fia szíve előtt,hogy az álmai országába elviszi a testét és ott hagyja majd őt.Az óriáshegy – Sínai alatt... a piramisok országában,ringadozó hideg tenger, néki altató dalt így énekel... :„ Kicsifiam szeretlek...

Magazin előfizetés