A farkas és a kutya.

Egy farkas, sovány éhen holt,

Ki nem nagy báránytolvaj volt,

Egy uraságnál meghízott

Komondorral találkozott.

Az egerek országgyűlése

A patkányokat egereket

Ezen kártékony vendégeket

Irgalmatlanul fojtogatta,

S csak nem végkép kipusztította

Egy kegyetlen úr,

Egy holló, ki sast akart játszani

Egy sas fent a levegőben

Repülvén, a zöld mezőben

Egy kis fürge báránykát

Vígan ugrándozni lát.

A róka és a kecskebak

A kecskebak s rólka együtt útazának

Egy hév nyári napon, s kútra találának,

Epesztő szomjoknak csilapítására

Rá állanak egy kút széles kávájára,

Farkas és róka a majom törvényszéke előtt.

Egy rókának sikerűle

Egy tyúkot elberhelni.

Ezt az álnok farkas tőle

El akarná perelni.

A Molnár és fia

El ne felejtsd fiam e bölcs tanulságot:

Egy molnár, hogy lásson országot világot,

Szamárra ült, s fiát útitársul vette

De a ki csak gyalog ballagott mellette,

Az első mérföldet még el nem végzettek

Az utazók, már is gáncsolni kezdették.

A tücsök és a hangya.

Egy rest tücsök egész nyárba

Kedvére danolgatott,

S a gabona- s éléstárba

Nem igen hordozgatott: 

A tolvajok és a szamár

Két haramia veszekedett.

Szóval összepörlekedett

Egy lopott közös szamáron,

De túl menvén a határon.

Nem csak szóval vitatkoztak.

De össze is vagdalkoztak.

A holló és a róka.

Egy holló a fán üldögélt

Sajtot tartva orrában,

Egy éhes róka lépdegélt

Terepély árnyékában.

Hogy a fára pillantott,

Megkívánta a sajtot.

A farkatlan róka.

Egy róka kóborlás közbe

Bele kerülne a tőrbe.-

Maga ugyan elszaladt,

De a farka ott maradt.

A Bikaviadal és a békák.

Két erős bika heves viadalra szállt

Sokáig gyürködtek, egyik sem hátrált,

A győzedelem egyik részre sem hajolt,

Közel a csatatérhez békatanya volt,

Kíváncsian nézik a békák e tusát,

A halász és a halfi.

A kis halak is megnőnek,

Elmúltával az időnek.

Hogy ha életben maradnak,

De azért ha véletlenül

Aprókat fogsz, esztelenül

El ne ereszd, tartsd magadnak.

Mert nyert prédádat egyszer