A tücsök és a hangya.

Egy rest tücsök egész nyárba

Kedvére danolgatott,

S a gabona- s éléstárba

Nem igen hordozgatott: 

,,Ha ma kedvemre dúdolok

A holnappal mit gondolok,

A nyárnak van eledele

A gyomrom minden nap tele."

így okoskodék magában,

Az év kedvező szakában;

De most bezzeg jő a tél

A kisasszony mivel él?

Most minden mi élő volt

A természetben kiholt,

S éhen holtan nyomorog.

Mert üres hasa korog.

A szorgalmatos hangyának,

Vagy is tele kamrájának

Elméne tiszteletére,

S tőle eleséget kére;

ígérvén, hogy tavasszal

megadja nagy kamattal.

De a megrakott garmada

Gazdája ily választ ada:

„Mit magam hordtam rakásra,

Azt nem pazarolom másra,

Húgocskám! ha a melegben

Muzsikáltál, a hidegben

Most kedvedre táncolhatsz.

Itt a tél farsangolhatsz."