Egy holló a fán üldögélt
Sajtot tartva orrában,
Egy éhes róka lépdegélt
Terepély árnyékában.
Hogy a fára pillantott,
Megkívánta a sajtot.
Gondolkozik, hogy szedhesse
Reá a hollókomát,
S fogára, hogy keríthesse
A kívánatos prédát.
Gondolja: legjobban jár
A hízelgő csapodár.
„Engedd – úgymond, szépségedet
Kedves alak! vizsgálnom.
Bájos színed s termetedet
Gyönyörködve csodálnom.
O címére nemednek
Es a tollas seregnek!
Az aranyos fácánénál
Dicsőbb tollad pompája,
Hát ha énekelni tudnál
O madarak királya!
Az isteni főnixnél
Nagyobbra becsültetnél."
A holló felfuvalkodik,
Hangja képzelt kellemit
Mutogatni iparkodik,
Oktalanul szájat nyit,
S földre ejti a sajtot,
Melyet szájában tartott.
„így jár, ki a hízelkedő
Beszédeket szereti,
így jár a hiú kérkedő
– Mond a róka, s neveti. —
Ez bölcs lecke, sokat ér,
Ne add tíz ilyen sajtér."
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://meseld.hu/
Hozzászólások