A halász és a halfi.

A kis halak is megnőnek,

Elmúltával az időnek.

Hogy ha életben maradnak,

De azért ha véletlenül

Aprókat fogsz, esztelenül

El ne ereszd, tartsd magadnak.

Mert nyert prédádat egyszer

Ha elbocsátod,

Nehezen lesz az többé

Ismét sajátod.

Egy halász soká hiába

Fáradozván, hálójába

Egy kis halacska kerül.

Mosolyogva nézegeti

Szélét hosszát méregeti

És csak fél kedvvel örüle.

A hal szivrehatólag

Kért, s esdekel

Ne bánnék kegyetlenül

Most egyszer vele.

Még alig kézbe fogható,

Semmire sem használható,

De visszakerül, meglássa.

Majd ha nagyra növekedik,

Meghízik és kövéredik,

Csak most az egyszer bocsássa.

,,Megtartom — mond a halász

A mit kihúzok.

Mert jobb ma egy veréb, mint

Holnap egy túzok."