Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin digitális kiadását, mely minden hónap első napjaiban jelenik meg.

Doktor Dolittle és az állatok - ötödik rész

Kép: Galantusz Grafika

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok

A nagy utazás

Ettől kezdve hat teljes hétig semmi egyebet nem tettek, csak vitorláztak a hullámzó tengeren, egyre a fecske nyomában, aki a hajó előtt repült, és mutatta az utat. Éjszaka apró lámpát vitt a madárka a csőrében, hogy el ne veszítsék szem elől; más hajók népe pedig, amikor elhaladva meglátta, azt hitte, hogy a kis lámpa hullócsillag.
Amint messzebb és messzebb vitorláztak dél felé, egyre melegebb és melegebb lett. Polinézia, Csi-Csi és a krokodil végtelenül örült a forró napsugárnak. Nevetve szaladgáltak fel-alá a fedélzeten, és lesték, mikor látják már meg Afrikát. De a kismalac és Tu-Tu, a bagoly meg Dzsip kutya egészen tehetetlenek voltak ebben az időben. Ott ültek a hajó farában, egy nagy hordó árnyékában, a nyelvük lógott a melegtől, és egész nap limonádét ittak.
Dab-Dab kacsa úgy hűtötte le magát, hogy időnként beugrott a tengerbe, és egy darabig úszva követte a hajót. Ha pedig a nap már nagyon melegen sütött a feje tetejére, alámerült, és a hajó túlsó oldalán bukkant fel ismét. Ilyenkor szokott halászgatni is, mert kedden és pénteken hús helyett mindenki halat evett a hajón, hogy a sózott marhahús tovább tartson.
Mikor az Egyenlítő közelébe értek, látták, hogy néhány repülőhal úszik feléjük. A halak meg-kérdezték a papagájtól, hogy vajon ez-e Dolittle doktor hajója. Amikor meghallották, hogy igen, nagyon boldogok voltak, mert a majmok Afrikában már azon aggódtak, hogy a híres doktor nem is jön el. Polinézia megkérdezte, hogy hány mérföldnyire vannak még a parttól, és megtudta, hogy ötvenöt mérföldnyire.
Valamivel később egész delfinsereg táncolt feléjük a hullámokon. Ezek is azt kérdezték Polinéziától, hogy vajon ez a hajó-e a híres doktor hajója. És amikor meghallották, hogy igen, azt kérdezték, van-e a doktornak még útközben valamire szüksége.
És Polinézia így felelt:
- Igen. Hagymából bizony alaposan kifogytunk.
- Van itt a közelben egy sziget - mondták a delfinek -, ahol a vadhagyma magasra nő. Ti csak menjetek egyenesen előre, mi majd hozunk nektek.
Ezzel tova is cikáztak a kék vízben. A papagáj nagyon rövid idő múlva ismét megpillantotta őket, amint a hajó mögött úsznak, és tengerisásból font hálókban húzzák maguk mögött a hagymát.
Másnap naplementekor a doktor így szólt:
- Hozd ide a teleszkópomat, Csi-Csi. Utazásunk nemsokára véget ér. Nemsokára szabad szemmel is megláthatjuk Afrika partjait.
És valóban, talán félórával később, mintha láttak volna valamit szemben, ami szárazföld is lehetett. De mielőtt meggyőződhettek volna róla, hogy mi az, egészen besötétedett.
Aztán rettenetes nagy vihar tört ki, villámlással, mennydörgéssel. A szél üvöltött, az eső patakokban ömlött, és a hullámok úgy megnőttek, hogy átcsaptak a hajón.
Egyszerre aztán óriási BUMM! A hajó megállt, és féloldalt elfordult.
- Mi történt? - kérdezte a doktor, aki a zajra feljött a fedélzetre.
- Nem tudom - felelte Polinézia -, de azt hiszem, hajótörést szenvedtünk. Szólj a kacsának, hogy menjen és nézzen körül.
Dab-Dab rögtön bele is merült a hullámokba. Amikor visszajött, jelentette, hogy nekimentek egy sziklának, a hajó fenekén nagy rés tátong, a víz gyorsan és erősen folyik be rajta, a hajó pedig egyre jobban süllyed.
- Úgy látszik, nekimentünk Afrikának - mondta a doktor. - Ejnye, ejnye! Nos, nincs más hátra, partra fogunk úszni.
De Csi-Csi és Göb-Göb nem tudott úszni.
- Hozzátok azt a kötelet! - kiáltotta Polinézia. - Ugye megmondtam, hogy annak még jó hasznát fogjuk venni. Hol az a kacsa? Ide gyere, Dab-Dab. Fogd meg a kötél egyik végét, repülj a partra, és kössed oda egy pálmafához, mi majd a másik végét idekötjük a hajóhoz. Akkor aztán azok, akik nem tudnak úszni, kikapaszkodhatnak rajta. Ezt hívják a hajósok életmentésnek.
Így hát valamennyien baj nélkül partra jutottak, egyesek úszva, mások repülve, ismét mások kapaszkodva. Azok, akik a kötélen kapaszkodtak végig, elhozták magukkal a doktor ládáját és kézitáskáját is.
Hanem a hajó tönkrement. Nagy lyukkal a fenekén már fabatkát sem ért, és a hullámok nemsokára darabokra törték, a roncsokat pedig messzire elvitte a víz.
A menekültek egy szép, száraz barlangra akadtak, magasan a szirtek között, és ott várták be, amíg elvonul a vihar.
Amikor másnap reggel kisütött a nap, valamennyien lejöttek a homokos partra szárítkozni.
- Drága, öreg Afrika - sóhajtott fel Polinézia -, milyen jó újra itt lenni! Gondoljátok csak meg, éppen holnap lesz százhatvankilenc esztendeje, hogy nem voltam itthon! És közben egy cseppet sem változott. Ugyanazok az öreg pálmafák, ugyanaz a vörös föld, ugyanazok a fekete hangyák. Bizony, a legjobb otthon!
A többiek észrevették, hogy könny szökött a szemébe, annyira boldog volt, hogy viszontlát-hatta szülőföldjét.
A doktor elvesztette a kalapját. A vihar idején a szél lefújta a fejéről. Dab-Dab elment, hogy megkeresse. Meg is látta egy idő múlva, messze künn a hullámokon. Úgy lebegett a vízen, mint valami kis játék csónak. A kacsa vízre szállt, hogy visszahozza a doktornak, s amikor odaért, látta, hogy egy riadt fehér egerecske ül benne.
- Mit keresel itt? - kérdezte tőle. - Neked otthon kellett volna maradnod, Puddlebyben!
- Nem akartam otthon maradni - felelt az egér -, én is látni akartam, hogy milyen Afrika. Vannak itt rokonaim is. Elbújtam a csomagok között, és a kétszersülttel engem is felvittek a hajóra. Mikor aztán süllyedni kezdtünk, rettenetesen megijedtem, mert nem tudok jól úszni. Úsztam, amíg bírtam, és azt hittem, hogy már el kell merülnöm. Éppen ebben a pillanatban úszott felém az öreg doktor kalapja. Belemásztam, mert nem akartam megfulladni!
Így hát a kacsa a kalapot az egérrel együtt vitte vissza a doktornak. A parton mind össze-gyűltek, hogy lássák.
- A tengerészek potyautasnak nevezik az ilyet - morgott a papagáj.
Éppen helyet kerestek, hogy hová tehetnék a fehér egeret, amikor Csi-Csi így szólt:
- Csend! Lépéseket hallok az erdőben!
Valamennyien elhallgattak és figyeltek. Rövidesen csakugyan egy fekete ember jött ki a fák közül, és megkérdezte tőlük, hogy mit akarnak.
- Az én nevem dr. med. John Dolittle - felelt a doktor. - Megkértek, hogy jöjjek át Afrikába, mert a majmok betegek, s gyógyítsam meg őket.
- Mindannyiótoknak a király elé kell jönni - mondta a fekete ember.
- Miféle király elé? - kérdezte a doktor, aki nem szeretett volna időt vesztegetni.
- Jolliginki királya elé - felelte a néger -, ez a föld mind az ő tulajdona, és minden idegent eléje kell vezetni. Kövessetek!
Valamennyien felszedték csomagjaikat, és elindultak az ember nyomában az őserdőn át.

Álom
A Dráván

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. március 07. vasárnap

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://meseld.hu/

Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin hónap első napjaiban megjelenő aktuális PDF számát.